Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-22 / 301. szám
m EGYRŐL TÖBBET *, — • - ,., - , . «,W , ,. ,'.^..»>~/* -i-V', V- ,., >,,' , ^ ,<y , ,,_ .~,, . ,. ,. , ' ^ ^ '"" ' !S2£^ '*'^*' • _____ (Állat)kórház a város szélén Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) Gyermekkoromban úgy képzeltem, az állatkórházban piciny ágyacskákban feküsz- nek a kutyusok és cicák, törött, gipszelt lábán nehézkesen biceg a folyosón a boci, itt is van látogatási idő, a betegnek pedig ilyenkor illik egy kis hazait vinni. Nagyot igazából nem csalódtam, amikor a nyíregyházi állatkórházat megismertem, mert ha nem is ágyacskákban, de egymás mellett sorakozó ketrecekben pihennek az állatok a kórtermekben, itt is van vizsgáló és műtő, s még soha egyetlen állatorvos sem tiltotta meg a beteglátogatást. Sőt! Dr. Porkoláb László ügyvezető igazgató, mint egy profi idegenvezető, úgy kalauzol végig az intézményen, s közben mesél. Kiderül, Nyíregyházán már az ötvenes évek eleje óta működik állatkórház, akkor még a Csipke utcában volt, s főként lovak gyógyításával foglalkoztak az ottani állatorvosok, akik közül feltétlen meg kell említenünk dr. Amstetter Imre nevét, aki magasabb funkcióba ugyan soha nem került, a szakma viszont a megye leghíresebb állatorvosaként tartja számon. A hatvanas években Mátészalkán és Vásárosnaményban is nyitottak állatkórházat, mindkettőben főként diagnosztikai vizsgálatokat végeztek. Ezekből fejlődött ki a laboratórium és a mai állatkórház, amely 1978-ban költözött át a Keleti utcába. Az akkori törvények értelmében állami költségvetésből működtették, nem számított, mibe kerül, a lényeg az volt, hogy a társadalmi igényeket kielégítse. A nyolcvanas évek második Pletyka „Beteg” a műtőasztalon felétől azonban folyamatossá váltak — mai divatos szóval élve — az átvilágítások, s kiderült: egy forint kiadás ellenében jó esetben hatvan fillér bevételt produkált az intézmény. 1988-ban válaszút elé állították az ország állatkórházait: vagy bezárnak, vagy átalakulnak. Állami támogatást a továbbiakban már csak a gödöllői és a székesfehérvári kapott. Dr. Hajdú Bertalan megyei főállatorvossal ekkor azt gondolta ki Porkoláb doktor: kérdezzék meg az állatorvosokat, szükségük van-e az állatkórházra, s annak is utánanéztek, milyen formában üzemeltethető tovább. Százharminc állatorvos úgy nyilatkozott: mentsék meg. Az állategészségügyi állomás apportként bevitte a kft.-be a műszereket, berendezéseket, az állatorvosok 10-10 ezer forinttal „szálltak be”, így 1989-ben 2,8 milliós alaptőkével megalakult az Állatkórház Kft., amely egyben szakmai otthont is nyújt a megye állatorvosainak. Tevékenysége is bővült az állatgyógyászati gyógyszerek forgalmazásával. 1990 végére sikerült az állami tulajdont is megváltani, így mostanra a megye 140 állatorvosának magántulajdona a cég, csak az épületet bérlik továbbra is. Porkoláb doktor, akit ügyvezetőnek választottak, a legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy a kórház tevékenységét az állatorvosok igényeihez igazítsa. Jelentős profilbővítés történt a kedvtelésből tartott állatok egészségügyi ellátása terén, s nem kis büszkeséggel mondja, a csonttöréses, csonthiányos állatok gyógyításában idén nagyot léptek előre. Korábban ugyanis csak gipszeléssel tudtak segíteni a törésen, vagy azt tanácsolták, vigyék a fővárosba a beteg állatot. Április óta azonban megváltozott a helyzet. Ehhez tudni kell, hogy az állatkórháznak a humán kórházak egyes osztályaival (traumatológia, urológia) hagyományosan jó a kapcsolata. Már régóta tárgyaltak a vég- tagvisszavarrásról, a kézműtétről híres dr. Noviczky Miklóssal, aki egy ízben megjegyezte: a kutya anatómiája ugyanaz, mint az emberé, csak nem kettő, hanem négy lábon jár... Ez év áprilisában egy autószerelő Vásárosnamény- ból gyönyörű kuvaszt hozott az állatkórházba, hátsó lábán elfertőzött lőtt sebbel. Mikor megtudta, hogy a család kedvencén csak amputálással tudnak segíteni, elsírta magát. Porkoláb doktor ekkor felvette a telefont és tárcsázott. Kisvártatva megérkezett Noviczky doktor Turcsányi doktorral és teljes asszisztenciájával, majd az állatorvosok közreműködésével megműtötte a kuvaszt. A kutya néhány hét múlva gyógyultan távozott. Május óta már csaknem kilencven csontműtétet végeztek önállóan az állatkórház fiatal állatorvosai, s az sem elhanyagolható, hogy kilencvenöt százalékban sikert könyvelhetnek el. A csontműtétekhez azonban a komoly szakértelmen kívül műszerek is szükségesek. Bár már sok mindent beszereztek (pl. képerősítős röntgenkészüléket, vérplazma-analizátort, amely a vérmintából tíz perc alatt hatféle szempont alapján szolgáltat adatokat), kellene még egy altatógép és sebészeti műtőasztal is. Szeretnének minél jobban megfelelni a gazdasági haszonállatokat tartók igényeinek, a fertőtlenítőszertől a nyalósóig mindennel ellátják őket, s mivel a szarvasmarhák mesterséges megtermékenyítő hálózata szétesett, megkezdték az állatorvosok kiképzését erre a feladatra is. Megszervezték az éjjel-nappali, vagyis 24 órás ügyeletet, így aztán nem egyszer a szomszédos megyéből is idejönnek a kollégák pácienseikkel. Egy évben 9-10 ezer állat fordul meg a kórházban, leggyakrabban persze az oltásokra jönnek gazdáikkal, akiket egyúttal szakmai tanácsokkal is ellátnak. Békafarm — békatéka A rehabilitálások korát éljük politikában, vallásban egyaránt. De hogy a hölgyeket kellene visszahelyezni méltó jogaikba, ez meghökkentő. Márpedig emellett kardoskodik egy angol antropológus a New Scientistben közölt cikkében. A tudományos szaklapban publikált dolgozat szerzője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az élőbeszéd kialakulásában nem a vadászgató, a zsákmányt hajkurászó férfiaknak volt döntő szerepük, mint eddig hitték, hanem a nőknek. Azzal, hogy már a primitív korban is pletykálni akartak az őshölgyek. Ez vezetett el a nyelv, a beszéd gyakorlatához. Gazdikereső Németjuhász anyától született hat hónapos kan kutyust ajándékozna el egy nyíregyházi család, a telefonszámuk: 42-845, a címük: Legyező u. 72. Tucatnyi kiscica vár gazdára a Dugonics utca 39. szám alatt. Gazdit keresünk egy körülbelül tíz hónapos németjuhász keverék szukának is, a cím a szerkesztőségben. Szingapúr (MTI) — Békatenyésztő nagyhatalommá kíván válni Szingapúr, ahol egyrészt különösen nagy kereslet mutatkozik a kétéltű húsa iránt, másrészt nemrégiben Baltigh Frigyes A kutyások rengeteg érdekes, izgalmas történetet tudnak mondani, különösen akkor, ha hosszabb ideje hob- biszerűen, szinte fanatikusan foglalkoznak kedvenceikkel, és úgyszólván családtagnak tekintik őket. Az elbeszélések csodás, borzalmas, hihetetlen, humoros vagy elszomorító voltát csak fokozza az, ha „egyívású” cimborák mesélnek egymásnak. Ilyenkor szóba kerülnek olyan történések is, amelyeket „civilek” előtt meg sem mernek említeni, mert előre tudják: azok legjobb esetben szellemes agyai- mánynak, rosszabb esetben szemenszedett hazugságnak minősítenék. Elfogadott alapigazság, hogy a szóba hozott történetek megértése, értékelése bizonyos fokú kutyaismeretet, tapasztalatot is igényel. így az sikerrel fejeztek be egy másfél éves békatömő kísérletet. A kísérletben, amely köny- nyen a békafarmok ugrásszerű megszaporodásához vezethet, megvizsgálták, hogyan tudnák igazi érdekességek többsége a gazdik berkein belül marad. Am mindig akad egy olyan lepcses szájú, mint jelen esetben én, aki kibeszéli, elkotyogja, mondván, ezt mindenkinek hallania kell. És—bár tudom, ezért a mondatért sokan megköveznének— kutya nélkül élni lehet, de nem érdemes... Újból elérkezett a disznóvágások ideje. A feldolgozott finomságokkal az emberek felkeresik a legjobbnak tartott füstölőt, hogy ott ízt érleljenek a kolbászba, csülökbe, sonkába... Félborzolódott szőrű ku- tyus kuksol a félig nyitott kapuban, s nem mozdul onnan egy tapodtat sem. All, áll, négy lába akár a földbe vert cövek. Szorgos-dolgos életének legnagyobb, felelősségteljes munkája a mögötte lévő „füstös" épület őrzése, mely teli ínycsiklandozó falatokkal. Mit falatokkal?! Annyi minden lóg a rudakon, hogy ha azt szétosztaná a város összes tóigen nagy tömegben tenyészteni a békát és az ebihalakat, illetve radikálisan — a libatöméshez hasonlóan — meggyorsítani növekedésüket. borebe, háznál tartott testvére és természetesen maga között, élete végéig bőségesen elég volna. De ő soha be sem tette a lábát a húsok közé. Igaz, nem is tehette. Sebaj, úgyis másra vártigen! Arra az emberre, aki most lépett be a kapun. Nem, mégsem. Hozzá sem szól. De itt jön már végre egy másik. Le sem hajol?\ Vagy talán ő? Hát, persze!!! Éles vakkantás, rövid ugrás. Fürgenckedő mozdulatokkal tekereg az idegen lábainál. — Olyan puha, meleg keze van! És a hangja is milyen kedves. Kutyuskámnak szólított. Állati jó! Miközben a vendég beadja „disznóságát" a tulajnak, az eb fejét simogatja. Dehogy is kellett most annak a finom falat. Valami egészen mást kapott. Szeretetet. És végre emberszámba, azaz hogy „kutyaszámba” vették. Szeretetéhség Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalin Állítsunk fenyőt! Tanácsok karácsony előtt Nyíregyháza (KM) — Közvélemény-kutatás ugyan még nem készült erről, de bizton állítható, az ünnepi hangulatot 24-én délelőtt a legtöbb családban kisebb-nagyobb összezörrenés zavarja meg. Oka: kopasz, görbe, túl rövid vagy túl hosszú a fenyő, nem fér a talpba, a tavalyi sokkal szebb volt. Néhány jó tanács, talán még épp idejében: Először is, forgassuk meg a fát, döntsük el, melyik oldala dúsabb, úgy állítsuk a sarokba, hogy a szebbik része nézzen felénk. A boltokban kapható műanyag talpak csak kis fákhoz jók — ha jók egyáltalán —, a csapokat jó szorosra húzzuk meg, mert ahogy kezd kiszáradni a fa törzse, könnyen eldőlhet. Éppen ezért nem árt egy kis asztalkára állítani a fenyőt, s annak négy lábához kikötni (lehetőleg úgy, hogy ne látsszon). Ha nagy fát vettünk, a barkácsoló férjeken a sor, hogy formára igazítsák a törzset a talphoz (ilyenkor sem árt kikötni valahová). A legszerencsésebb választás, amikor az alsó ágak alatt elég hosszú törzset hagytak a favágók ahhoz, hogy egy nagy edénybe, földbe állíthassuk. így öntözni is tudjuk, lassabban hullatja el a tüskéit. Az edényt pedig színes papírral burkoljuk be! Padlószőnyeges lakásban, még mielőtt bármihez is kezdenénk, terítsünk valamit (pl. rongyszőnyeget) a fa alá, mert előfordulhat, hogy jövő karácsonyig szedegethetjük a tűlevelet a földről. Díszítéskor legfontosabb a sorrend. Legjobban a csúcsdíszre ügyeljünk, ez törik össze a leghamarabb, ráadásul csak egy van belőle. Gondosan „faragjuk” meg előbb a fa csúcsát, hogy könnyen ráigazíthassuk a díszt. A villanyégőket még azelőtt próbáljuk ki, hogy feltennénk a fára, mert két méter magasan már nehéz „végigzongorázni”, melyik izzó mondta fel a szolgálatot. Ha mind jó, előbb ezt aggassuk fel. Ezután következik a szaloncukor és a csoki, majd a díszek (óvatosan!), s végül az arany- vagy ezüstszálak. Szépen mutatnak a fán a névnapi virágokról „megmentett” színes szalagok és masnik, különösen fiatal házasoknak ajánlható ez, akiknek bizonyára nagy érvágás lenne egyszerre egy fára való díszt beszerezni. Vadasparki séta (4) A barnamedve Nyíregyháza (KM - CS. K.) — Vagyis latin nevén Ur- sus arctos. Ez a kedves képű, cammogó négylábú egykor az egész északi féltekét lakta, az emberi civilizáció azonban számára is a rohamos „visszavonulást” eredményezte. Törzsalakja Eurázsiában található, Nyugat-Európa nagy részéről már csaknem teljesen kipusztult. Kis állományok még fellelhetők a Pireneusokban és az Alpok egyes részein. Nagyobb számban Skandináviában, a Kárpátokban és a volt Szovjetunió területén fordul még elő. Észak-Ameri- kában grizzlyként ismerik, a Kodiak-szigeten pedig a legnagyobb alfaja él, a kodiak- medve. Hazánkban a középkorban még közönséges vadnak számított, kipusztulásának időpontja azonban nem ismert. A század harmincas éveiben kísérleteztek a visszatelepítésével (Jósvafő környékén), de nem sikerült. Időnként átvándorol egy-egy példány Szlovákiából, de azokat — különleges engedéllyel — kilövik, ugyanis elég alapos pusztítást végeznek a haszonállatok körében. Hatalmas állat, két lábra emelkedve eléri a három métert, 250-300, de akár 400 kilót is nyom, a talpa pedig húsz centi széles. Mindenevő, de legszívesebben bogyókat, gyümölcsöket, növények hajtásait eszi, no meg a hangyákat, annak tojásait, és persze mézet, a Kárpátokban a méhészek réme. Nem veti meg a kisebb emlősöket, dögöket sem. Ha nyáron sikerült jól felhizlalnia magát (10-15 centi vastag szalonnaréteg borítja ilyenkor a testét), akkor nyugodtan téli álomra hajthatja fejét. A soványabbaknak azonban időnként nem árt felkelni, s egy kis táplálékot magukhoz venni. A nőstény macik télen hozzák világra bocsaikat (1-3-at), s kétéves korukig nevelik őket, addig nem is párzanak újra, míg csemetéik önálló életet nem kezdenek. Általában dörmög, de ha megriasztják, hangosan fúj. Jó a hallása és a szaglása, viszont nem híres a látásáról. Legjobban a háborítatlan, sűrű erdőkben érzi magát, de az állatkertekben is alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. A sóstói vadasparkban két medvével találkozhatnak a látogatók, Mancival és Miskával, ők még fiataloknak számítanak (Manci „asszony” 12, „férje” 14 éves), ugyanis 30-50 évig él a medve. A debreceni állatkertben lakó „kollégájuk”, aki alapító tag volt, most negyvenéves, s jó egészségnek örvend. * Csak a jövő hónapban hirdetjük ki a novemberi vetélkedő nyerteseinek névsorát, ugyanis határidőre mindössze három helyes megfejtés érkezett, ezért még január 5-éig várjuk a helyes megfejtésekét. Miska medve a vadasparkban Balázs Attila felvételei
