Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

Szent Ferenc betlehemje A világ minden nyelvén elmondható a kívánság: Boldog karácsonyt! És ugyanazt jelenti. hatalmas ökörszarvat raktak ki. A pogány és mágikus hi­edelmek és továbbélésük bi­zonytalansága mellett a tör­ténelmi tény: Rieti vidékére maradandó hatást tett Szent Ferenc. Rieti völgyét Szent Völgynek nevezik, és egy szent Út köti össze a kolosto­rokat és a menedékhelyeket, amelyek a ferences történelem számára nem kevésbé lénye­gesek Assisi helyeinél. Cso­dák emlékeik és kegyes le­gendák övezik az utat a Santa Maria della Forestától Poggio Bustonéig, Fonté Colombóig, ahol Szent Ferenc kihirdette a rend reguláját, Greccio kolos­Gácsi Mihály: Három királyok Karácsony éjszakáján, 1223-ban, hol is másutt történ­hetett volna ez, ha nem azon a vidéken, ahol a Ferencet kö­vető szerzetesek, megvetve a világot, a Teremtő közelségét keresték ma is látható apró celláikban, barlangjaikban. Több mint hétszáz év múlva is úgy látta ezt a vidéket Guido Piovene olasz író, hogy még élnek a vidéken boszorkányle­gendák; éjszakánként huho­gást hallani a hegyek tölgyei között, és a parasztok bezár­kóznak otthonukba, hogy ol­talmat találjanak a gonosz szellemek ellen. Nem tudott meggyőződni róla, hogy így is hiszik-e, s egyáltalán mennyi éf a hiedelemből, de azt látta a rieti magaslatokon, hogy né­hány kapu fölé, a házat megol­talmazandó, vörösre festett toráig és szentélyéig, amelyek mint hatalmas fészek emel­kednek a meredek sziklafalon. Itt készítették az első betle­hemet, és ezzel Szent Ferenc olyan szokást alapozott meg, amely elterjedt mindenütt, ahol keresztények élnek. Igazi volt a szamár, igazi az ökör, és igazi pásztorok másztak fel a lejtőkön, és a monda szerint csodálatos módon megjelent az igazi kisded Jézus... Ferenc, aki prédikálni tudott a madaraknak és barátként tár­salgón a gubbiói farkassal, ját­szi könnyedséggel hagyhatta szeráfikus örömét minden idők betlehemeire és betle- hemeseire.Ezért nem lehet olyan kegyetlen a világ, hogy mégoly szegényes betlehemek is ne az örömet sugározzák ka­rácsony idején. Budapest (MTI-Press) — Betlehem lefordíthatatlan. De ilyenkor, december közepén a kimondott szó nem a földrajzi fogalmat, és még csak nem is a szentélyt jelöli, ahol megszü­letett az istengyermek, hanem a születés eljátszott betle­hemét. A bukovinai székelyek kör­táncot járnak. Az abruzzói pásztorok, a születés hírnökei­ként betelepszenek az olasz pályaudvarokra, terekre, és fújják a sajátos dudanótát. Is­mertem bábukat mozgató mar gyar betlehemeseket, a három királyok cigányzenére tán­coltak. A nápolyi betlehemben szélmalomlapátot forgatott a szellő. A legtöbb nápolyi so­hasem látott szélmalmot. A fantázia karácsonyi szárnyalá­sa, vagy az öröm gyermekien őszinte megnyilvánulása? Bi­zonyára mindkettő. És ez az a közös szál, amely elvezet a legelső betlehemhez, amely­nél állt a Poveretto karácsony éjszakáján, „elbűvölten a já­szol előtt, meghatottan, és sza­vakkal ki nem fejezhető öröm­mel” Isten Szegénye, Assisi Szent Ferenc. megfogyatkozott gyülekezetben kiböki, hogy a másik szomszé­dos faluban a tavasszal meg­verték a kurátort. Hiába tették szóvá. Mezőszilvás, Úzdiszent- györgy, Meződomb tiszta ro­mán .......Egykettőre bedobál­ják az ablakainkat!” Nagyöly- vesen is tettlegességre került sor. Csak a fiatal református lelkész és a felesége, meg még egy család vállalja az RMDSZ-munkát. Mások egye­lőre ki sem töltik az űrlapo­kat ........Várjunk még azzal, majd békésebb időben!" Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsoráit volna, ezt mondván: E pohár amaz Újtestámentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az emlékezetemre. A két református templom talapzata csupa kő, faragott kő. A szentpéteri templomhajó és a kis portikusz arányai ki­váló mesterre, parasztmester­re vallanak. A két torony nagyban különbözik egymás­tól, de mind a kettő merészen magasodik a falu fölé. Az aj­tók, ablakok kőkeretei, a fa- ragványok, a szószékkoronák, a mennyezetek kazettái, a kő­betétek, könyöklők azt bizo­nyítják, hogy az eredeti temp­lomok a XVI. században vagy még azelőtt épülhettek. A szentpéteri parókia a környék legszebb háza. A templom kö­rül magyar temetők, betűzöm a régi sírköveket, a régi neve­ket... Szucsáki, Borbély... „Ma is minden második ember Tu- zsonban vagy Szucsáki, vagy Borbély.” 1930-ban Tuzson lakóinak száma 1035, közülük 769 ro­mán és görög katolikus, 193 magyar, akik nagy többségük­ben reformátusok, 3 zsidó, gondolom a boltos és családja és 70 cigány. Ma még kevesebb a magyar. Kilencvenen ha maradtak. Halljátok meg Isten kegyel­mes válaszát, az O Igéje által, mikoris így szól hozzátok: Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen O benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Tizenhat tuzsoni református vett a mai napon, újkenyérkor ún’acsorát. Jóformán üres a kicsi templom. Tizenhetedik a lelkész. Es mi hárman a város­ból. Húszán vagyunk: ez a gyülekezet... Jékely Zoltán verssorait mormolom maorim­ban... „így énekelünk mi, pár megmaradt / — azt bünteti, akit szeret az Úr—, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiirtott az idő gazul." Végezetül a reformátusok 52. éneke következik, az Isten, áldd meg a magyart. Halkan éneklik, szinte félve, az asz- szonyok kezében az első strófa indigóval másolt szövege. Azt betűzik, megigazítják a szemü­vegüket, meg-megtörlik a sze­müket... „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!” Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged Istennek népe. Vilá­gosítsa meg az Úr az O or­cáját terajtad. és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az 0 or­cáját tereád, és adjon békessé­get neked szent Fia, a Jézus Krisztus által. Amen. A templomban, a templom­ból kijövet jóízűen, békésen diskurálnak az emberek. Az asszonyok beszédére figyelek föl elébb ... Jó ideje valami érthetetlen történik körülöt­tem. Ahogy közelebb lépek egy-egy beszélgetőcsoporthoz, nyomban elhalkulnak vagy el­hallgatnak. Ha valamit kér­dek, inkább románul válaszol­n/ik rnmnnrn fnrrlítink n wnt inkább úgy válaszolnak. Nem akarok hinni a fülemnek: egy­más közt románul beszélnek. Református magyarok ro­mánul beszélgetnek. Összeszorul a szívem, nem szólok semmit. Érzem, meg­bántanám, zavarba hoznám őket. De én is zavarban va­gyok. Mit tegyek? Hát romá­nul beszéljek magyarokkal egy magyar templomban? Hiába, könnyebben értenek szót ro­mánul. Magyar iskola nincs Tuzsonban, még 1952-ben be­csukták. Negyven esztendeje annak. A gyermekek nem tud­nak magyarul. Csak éppen va­lamit. Sok a vegyes házasság, otthon románul beszélnek. Már a templomban is. M it lehet itt tenni? Egy órányira Ma­rosvásárhelytől sok mindent le­hetne... Mindent lehetne, ha igényelné valaki. Ha lenne rá szükség. Bukdácsol a kocsi kifele a faluból, a szélvédőre fröcsköl a sár... Félek leírni: úgy ér­zem, rettenetesen megkéstünk. Negyven évet késtünk. Hét­ven axtot Dzsehutimesz sírja Magyar expedíció sikere Egyiptomban Budapest (MTI-Press)— Magyar ásatások folynak 1983 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyip­tológiai tanszékének irá­nyításával az egyik neveze­tes lelőhelyen, a thébai nyu­gati parton, Luxorral szem­ben, a nemesek temetőjében. Az ásatásokat dr. Kákosy László tanszékvezető egyete­mi tanár vezeti, és 5-6 ta­nítványa is részt vesz az expe­dícióban. — Mit találtak a thébai ásatások során? — kérdeztük dr. Kákosy Lászlótól. — Hatalmas sziklasírt tár­tunk fel második Ramszesz korából. Ez a sír Dzsehuti- mesz királyi írnok számára épült, aki Amon isten mag­tárainak felügyelője volt, és Eszma város kormányzójának címét is elnyerte. Amikor a sírt megtaláltuk, vastag törme­lékréteg borította, először a belső termeket kellett meg­tisztítanunk ahhoz, hogy a le­letet tanulmányozni tudjuk. E sír egyike a thébai temető fon­tos objektumainak, mivel tu­lajdonosa igen sok feliratot, képeket vésetett a falakra. A színes, főként vallási témájú ábrázolások a halott túlvilági sorsáról hoznak hírt. Amikor a halott megérkezik a túlvilág kapujához, félelmetes állatfe­jű őrök állják útját. Ismernie kellett mind az őröknek, mind a kapuknak a nevét a halottnak ahhoz, hogy bejuthasson. Lát­ható a túlvilági ítélet jelenete is ezeken az ábrázolásokon, amint megjelennek a halottak Ozirisz bírósága előtt, és le­mérik szívüket, ebből ítélve meg, mennyi bűnük volt ezen a világon. Termek egész sorát sikerült feltárnunk. A tekervé- nyes folyosók spirálalakban mennek be a hegy belsejébe, majd önmaguk alá tekeredve körben végződnek egy akná­ban. Itt volt Dzsehutimesznek és feleségének a sírkamrája, aki Amon templomában volt énekesnő. A sírban irodalom- történetileg érdekes szövegek is voltak, a hárfás dal, a Nyu­gat istennőhöz írt himnusz, ez az istennő volt az egyiptomiak hite szerint a túlvilág megsze­mélyesítője. — Mikor kezdődtek el ezek az ásatások? — A következő év jubileu­mi esztendő lesz, akkor lép ti­zedik évébe az ásatás, mely több szakaszból áll. Az első szakasz volt a sziklasír feltárá­sa, majd a sír bejárata előtti udvaroké. Az ásatás során ki­derült, hogy a sír tulajdonosa megengedhette magának a sír­templom építését is. A feltárás során a sír történetére is fény derült. A pompás sírt 100 év­vel a temetés után kirabolták. A fáraókorban mások is hasz­nálták temetkezési helyül, és ebből az időből is sok lelet ke­rült felszínre. A legújabb fel­fedezés a ptolemaioszi korból, a görög uralom korából szár­mazó katakomba, ahová egy boltozatos téglafolyosón lehet lemenni. Ide a görög korban is temetkezett egy vagy több család. — Milyen körülmények kö­zött dolgoznak Egyiptomban? — Meglehetősen nagy a visszhangja eredményeiknek. — Valóban nagy hazai és nemzetközi elismertségnek örvendhetünk, de ennek elle­nére az ásatások további anya­gi fedezete teljesen bizonyta­lan. Az emelkedő helyi költ­ségek és a tudományos pub­likációval kapcsolatos kiadá­sok fedezése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Ez azért is baj, mert az eddigi munka eredményei a nem­zetközi egyiptológia szemé­ben erkölcsi kötelezettséget jelentenek számunkra, hogy a feltáró tevékenységet állandó­sítsuk. Munkánk további sorsa döntő mértékben függ tehát anyagi lehetőségeinktől. A szakmai, főhatósági támoga­tás mellett a munkát mind ez ideig jelentős mértékben a szponzorok támogatása tette lehetővé, közülük is kiemelke­dő segítséget adott a külke­reskedelmi bank. — Ezek után a folytatás? — Reméljük, hogy lesz. Szándékaink szerint januárban indulunk újra Egyiptomba, folytatni az ásatásokat. Eddig már két alkalommal volt lelet­megosztás az egyiptomiak és a magyarok között, vagyis ez azt jelenti, hogy a talált lele­teknek 10 százalékát hazahoz­hatjuk. Ha a katakomba fel­tárását befejezzük, más sírok ásatásával folytatjuk ezt az iz­galmas munkát. „Az Egyetlen, aki a Min­den” — így tartják Izisz isten­nőről az egyiptomiak. Ismerve gondjaikat, ezek után talán a legjobb, ha az Ő kegyeibe ajánljuk a magyar expedíciót. Kákonyi Csilla: Kapu ..-----------------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom