Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19 / 299. szám
Szent Ferenc betlehemje A világ minden nyelvén elmondható a kívánság: Boldog karácsonyt! És ugyanazt jelenti. hatalmas ökörszarvat raktak ki. A pogány és mágikus hiedelmek és továbbélésük bizonytalansága mellett a történelmi tény: Rieti vidékére maradandó hatást tett Szent Ferenc. Rieti völgyét Szent Völgynek nevezik, és egy szent Út köti össze a kolostorokat és a menedékhelyeket, amelyek a ferences történelem számára nem kevésbé lényegesek Assisi helyeinél. Csodák emlékeik és kegyes legendák övezik az utat a Santa Maria della Forestától Poggio Bustonéig, Fonté Colombóig, ahol Szent Ferenc kihirdette a rend reguláját, Greccio kolosGácsi Mihály: Három királyok Karácsony éjszakáján, 1223-ban, hol is másutt történhetett volna ez, ha nem azon a vidéken, ahol a Ferencet követő szerzetesek, megvetve a világot, a Teremtő közelségét keresték ma is látható apró celláikban, barlangjaikban. Több mint hétszáz év múlva is úgy látta ezt a vidéket Guido Piovene olasz író, hogy még élnek a vidéken boszorkánylegendák; éjszakánként huhogást hallani a hegyek tölgyei között, és a parasztok bezárkóznak otthonukba, hogy oltalmat találjanak a gonosz szellemek ellen. Nem tudott meggyőződni róla, hogy így is hiszik-e, s egyáltalán mennyi éf a hiedelemből, de azt látta a rieti magaslatokon, hogy néhány kapu fölé, a házat megoltalmazandó, vörösre festett toráig és szentélyéig, amelyek mint hatalmas fészek emelkednek a meredek sziklafalon. Itt készítették az első betlehemet, és ezzel Szent Ferenc olyan szokást alapozott meg, amely elterjedt mindenütt, ahol keresztények élnek. Igazi volt a szamár, igazi az ökör, és igazi pásztorok másztak fel a lejtőkön, és a monda szerint csodálatos módon megjelent az igazi kisded Jézus... Ferenc, aki prédikálni tudott a madaraknak és barátként társalgón a gubbiói farkassal, játszi könnyedséggel hagyhatta szeráfikus örömét minden idők betlehemeire és betle- hemeseire.Ezért nem lehet olyan kegyetlen a világ, hogy mégoly szegényes betlehemek is ne az örömet sugározzák karácsony idején. Budapest (MTI-Press) — Betlehem lefordíthatatlan. De ilyenkor, december közepén a kimondott szó nem a földrajzi fogalmat, és még csak nem is a szentélyt jelöli, ahol megszületett az istengyermek, hanem a születés eljátszott betlehemét. A bukovinai székelyek körtáncot járnak. Az abruzzói pásztorok, a születés hírnökeiként betelepszenek az olasz pályaudvarokra, terekre, és fújják a sajátos dudanótát. Ismertem bábukat mozgató mar gyar betlehemeseket, a három királyok cigányzenére táncoltak. A nápolyi betlehemben szélmalomlapátot forgatott a szellő. A legtöbb nápolyi sohasem látott szélmalmot. A fantázia karácsonyi szárnyalása, vagy az öröm gyermekien őszinte megnyilvánulása? Bizonyára mindkettő. És ez az a közös szál, amely elvezet a legelső betlehemhez, amelynél állt a Poveretto karácsony éjszakáján, „elbűvölten a jászol előtt, meghatottan, és szavakkal ki nem fejezhető örömmel” Isten Szegénye, Assisi Szent Ferenc. megfogyatkozott gyülekezetben kiböki, hogy a másik szomszédos faluban a tavasszal megverték a kurátort. Hiába tették szóvá. Mezőszilvás, Úzdiszent- györgy, Meződomb tiszta román .......Egykettőre bedobálják az ablakainkat!” Nagyöly- vesen is tettlegességre került sor. Csak a fiatal református lelkész és a felesége, meg még egy család vállalja az RMDSZ-munkát. Mások egyelőre ki sem töltik az űrlapokat ........Várjunk még azzal, majd békésebb időben!" Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsoráit volna, ezt mondván: E pohár amaz Újtestámentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az emlékezetemre. A két református templom talapzata csupa kő, faragott kő. A szentpéteri templomhajó és a kis portikusz arányai kiváló mesterre, parasztmesterre vallanak. A két torony nagyban különbözik egymástól, de mind a kettő merészen magasodik a falu fölé. Az ajtók, ablakok kőkeretei, a fa- ragványok, a szószékkoronák, a mennyezetek kazettái, a kőbetétek, könyöklők azt bizonyítják, hogy az eredeti templomok a XVI. században vagy még azelőtt épülhettek. A szentpéteri parókia a környék legszebb háza. A templom körül magyar temetők, betűzöm a régi sírköveket, a régi neveket... Szucsáki, Borbély... „Ma is minden második ember Tu- zsonban vagy Szucsáki, vagy Borbély.” 1930-ban Tuzson lakóinak száma 1035, közülük 769 román és görög katolikus, 193 magyar, akik nagy többségükben reformátusok, 3 zsidó, gondolom a boltos és családja és 70 cigány. Ma még kevesebb a magyar. Kilencvenen ha maradtak. Halljátok meg Isten kegyelmes válaszát, az O Igéje által, mikoris így szól hozzátok: Úgy szerette Isten e világot, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen O benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Tizenhat tuzsoni református vett a mai napon, újkenyérkor ún’acsorát. Jóformán üres a kicsi templom. Tizenhetedik a lelkész. Es mi hárman a városból. Húszán vagyunk: ez a gyülekezet... Jékely Zoltán verssorait mormolom maorimban... „így énekelünk mi, pár megmaradt / — azt bünteti, akit szeret az Úr—, / s velünk dalolnak a padló alatt, / kiket kiirtott az idő gazul." Végezetül a reformátusok 52. éneke következik, az Isten, áldd meg a magyart. Halkan éneklik, szinte félve, az asz- szonyok kezében az első strófa indigóval másolt szövege. Azt betűzik, megigazítják a szemüvegüket, meg-megtörlik a szemüket... „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!” Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged Istennek népe. Világosítsa meg az Úr az O orcáját terajtad. és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Úr az 0 orcáját tereád, és adjon békességet neked szent Fia, a Jézus Krisztus által. Amen. A templomban, a templomból kijövet jóízűen, békésen diskurálnak az emberek. Az asszonyok beszédére figyelek föl elébb ... Jó ideje valami érthetetlen történik körülöttem. Ahogy közelebb lépek egy-egy beszélgetőcsoporthoz, nyomban elhalkulnak vagy elhallgatnak. Ha valamit kérdek, inkább románul válaszoln/ik rnmnnrn fnrrlítink n wnt inkább úgy válaszolnak. Nem akarok hinni a fülemnek: egymás közt románul beszélnek. Református magyarok románul beszélgetnek. Összeszorul a szívem, nem szólok semmit. Érzem, megbántanám, zavarba hoznám őket. De én is zavarban vagyok. Mit tegyek? Hát románul beszéljek magyarokkal egy magyar templomban? Hiába, könnyebben értenek szót románul. Magyar iskola nincs Tuzsonban, még 1952-ben becsukták. Negyven esztendeje annak. A gyermekek nem tudnak magyarul. Csak éppen valamit. Sok a vegyes házasság, otthon románul beszélnek. Már a templomban is. M it lehet itt tenni? Egy órányira Marosvásárhelytől sok mindent lehetne... Mindent lehetne, ha igényelné valaki. Ha lenne rá szükség. Bukdácsol a kocsi kifele a faluból, a szélvédőre fröcsköl a sár... Félek leírni: úgy érzem, rettenetesen megkéstünk. Negyven évet késtünk. Hétven axtot Dzsehutimesz sírja Magyar expedíció sikere Egyiptomban Budapest (MTI-Press)— Magyar ásatások folynak 1983 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyiptológiai tanszékének irányításával az egyik nevezetes lelőhelyen, a thébai nyugati parton, Luxorral szemben, a nemesek temetőjében. Az ásatásokat dr. Kákosy László tanszékvezető egyetemi tanár vezeti, és 5-6 tanítványa is részt vesz az expedícióban. — Mit találtak a thébai ásatások során? — kérdeztük dr. Kákosy Lászlótól. — Hatalmas sziklasírt tártunk fel második Ramszesz korából. Ez a sír Dzsehuti- mesz királyi írnok számára épült, aki Amon isten magtárainak felügyelője volt, és Eszma város kormányzójának címét is elnyerte. Amikor a sírt megtaláltuk, vastag törmelékréteg borította, először a belső termeket kellett megtisztítanunk ahhoz, hogy a leletet tanulmányozni tudjuk. E sír egyike a thébai temető fontos objektumainak, mivel tulajdonosa igen sok feliratot, képeket vésetett a falakra. A színes, főként vallási témájú ábrázolások a halott túlvilági sorsáról hoznak hírt. Amikor a halott megérkezik a túlvilág kapujához, félelmetes állatfejű őrök állják útját. Ismernie kellett mind az őröknek, mind a kapuknak a nevét a halottnak ahhoz, hogy bejuthasson. Látható a túlvilági ítélet jelenete is ezeken az ábrázolásokon, amint megjelennek a halottak Ozirisz bírósága előtt, és lemérik szívüket, ebből ítélve meg, mennyi bűnük volt ezen a világon. Termek egész sorát sikerült feltárnunk. A tekervé- nyes folyosók spirálalakban mennek be a hegy belsejébe, majd önmaguk alá tekeredve körben végződnek egy aknában. Itt volt Dzsehutimesznek és feleségének a sírkamrája, aki Amon templomában volt énekesnő. A sírban irodalom- történetileg érdekes szövegek is voltak, a hárfás dal, a Nyugat istennőhöz írt himnusz, ez az istennő volt az egyiptomiak hite szerint a túlvilág megszemélyesítője. — Mikor kezdődtek el ezek az ásatások? — A következő év jubileumi esztendő lesz, akkor lép tizedik évébe az ásatás, mely több szakaszból áll. Az első szakasz volt a sziklasír feltárása, majd a sír bejárata előtti udvaroké. Az ásatás során kiderült, hogy a sír tulajdonosa megengedhette magának a sírtemplom építését is. A feltárás során a sír történetére is fény derült. A pompás sírt 100 évvel a temetés után kirabolták. A fáraókorban mások is használták temetkezési helyül, és ebből az időből is sok lelet került felszínre. A legújabb felfedezés a ptolemaioszi korból, a görög uralom korából származó katakomba, ahová egy boltozatos téglafolyosón lehet lemenni. Ide a görög korban is temetkezett egy vagy több család. — Milyen körülmények között dolgoznak Egyiptomban? — Meglehetősen nagy a visszhangja eredményeiknek. — Valóban nagy hazai és nemzetközi elismertségnek örvendhetünk, de ennek ellenére az ásatások további anyagi fedezete teljesen bizonytalan. Az emelkedő helyi költségek és a tudományos publikációval kapcsolatos kiadások fedezése egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Ez azért is baj, mert az eddigi munka eredményei a nemzetközi egyiptológia szemében erkölcsi kötelezettséget jelentenek számunkra, hogy a feltáró tevékenységet állandósítsuk. Munkánk további sorsa döntő mértékben függ tehát anyagi lehetőségeinktől. A szakmai, főhatósági támogatás mellett a munkát mind ez ideig jelentős mértékben a szponzorok támogatása tette lehetővé, közülük is kiemelkedő segítséget adott a külkereskedelmi bank. — Ezek után a folytatás? — Reméljük, hogy lesz. Szándékaink szerint januárban indulunk újra Egyiptomba, folytatni az ásatásokat. Eddig már két alkalommal volt leletmegosztás az egyiptomiak és a magyarok között, vagyis ez azt jelenti, hogy a talált leleteknek 10 százalékát hazahozhatjuk. Ha a katakomba feltárását befejezzük, más sírok ásatásával folytatjuk ezt az izgalmas munkát. „Az Egyetlen, aki a Minden” — így tartják Izisz istennőről az egyiptomiak. Ismerve gondjaikat, ezek után talán a legjobb, ha az Ő kegyeibe ajánljuk a magyar expedíciót. Kákonyi Csilla: Kapu ..-----------------------------