Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. december 19., szombat HÁTTÉR Éjjeli rvienedékház Karácsonyi ajándék hajléktalanoknak Nyíregyháza (KM - Barak- só Erzsébet) — A Népjóléti Minisztérium és Nyíregyháza önkormányzati képviselő-tes- tülete erőinek összefogásával, az evangélikus egyház gon­doskodásával nyitottak meg menedékházat egy évvel ez­előtt a megyeszékhelyen az Árpád utca 41. számú épület egy részében. Az épületet je­lenleg bővítik és felújítják. Az intézmény működtetéséről és a további elképzelésekről kér­deztük Bozorády Zoltán evan­gélikus esperest. □ Esperes úr, mi indokolta a ház megnyitását? — Nagyon kegyetlen dolog, ha megfagyott embert kell temetni, márpedig ez előfor­dult. Ez is vezetett bennünket, és az is, hogy egyre nagyobb az igény a rászorulók részéről szállásra és élelemre. Zsúfolt lett a szállás □ Milyenek a kezdeti ta­pasztalatok? — Sajnos, olyan sokan jöt­tek, hogy hamar túlzsúfolt lett a szállás, ezt látva, az önkor­mányzat az egész épületet át­adta, mi pedig kidolgoztunk egy tervet a jelentkezők minél zavartalanabb elhelyezésére, így szeretnénk a menedékhá­zat karácsonyi ajándékként át­adni a hajléktalanoknak. □ Kiket fogadnak, meddig maradhatnak? — Befogadjuk azokat, akik hirtelen fedél nélkül marad­nak. A belépés feltétele, hogy aláírásukkal vállalják a házi­rend betartását. Azt szeret­nénk, hogy aki itt helyet kap, ne törődjön bele sorsába, le­gyén belső kényszere a nehéz helyzetből a kivezető utat megkeresni. Maximum egy hónapig maradhatnak, ezt az elején közöljük, hogy ez idő alatt igyekezzenek dolgaikat rendbe tenni. Zsíros kenyér és tea □ Milyen körülményeket ta­lálnak a rászorulók? — A hajléktalanok felkaro­lására az ilyen típusú intéz­mény az első „lépcső”, annyi a célunk, hogy ne aludjanak a pályaudvaron, a lépcsőházak­ban vagy az utcán. Nemek sze­rint külön-külön összesen 30 személyt tudunk egyszerre el­helyezni. Van hol lakniuk, tisztálkodhatnak, kapnak egy­szerű reggelit, vacsorát, ami zsíros kenyér és tea. Legújab­ban ebédet is tudunk adni, bi­zonyos feltételekkel. Megkap­ják a Vöröskereszt segítségé­vel az alapvető egészségügyi ellátást. □ Mit fizetnek ezért a befo­gadott lakók? — Az intézményt a Nép­jóléti Minisztérium és az ön- kormányzat működteti, a la­kóknak nem kell fizetniük, azt viszont feltételként szabjuk meg, hogy végezzenek vala­milyen közhasznú munkát. Nem az idősekre és a be­tegekre gondolok, hanem arra, hogy vannak a lakók között erős emberek, akiktől elvár­juk; dolgozzanak meg az el­látásért. Külföldit egy éjszakára — Például a másnapi ebédet annak alapján rendeljük meg délután, hogy aznap hányán dolgoztak. Azt szeretnénk, hogy a hajléktalanok becsül­jék még ezt a lehetőséget, és ahogy lehet, fegyelmezzék és segítsék egymást. U Mi a helyzet a külföldről menekültekkel? — Külföldi állampolgáro­kat, ha szorult helyzetbe kerül­nek, maximum egy éjszakára tudunk fogadni, mégse alud­janak az utcán, ha van he­lyünk. Közelebb kerülni a vásárlóhoz Termékbemutatón ismertette elképzeléseit a tejipari vállalat Tejtermék minden mennyiségben Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - S. B.) — Az idén, a korábban meg­szokott százmilliótól keve­sebbet, 93 millió liter tejet vásárol fel a Szabolcs Me­gyei Tejipari Vállalat. Ez a--------------Tárca — M eg nem mondanom, melyik zöldségesstan­don, az is lehet, ezen is, azon is, amazon is, de epret láttam a minap. Igen, igen, kará­csony előtt, télvíz idején sza­mócát. Ott piroslott a banán­hegyek és narancskupacok között, mindjárt az ugyancsak meghökkentő sárgadinnye- halmocskától nem messze. Három-négy jókora szemen­ként csomagolva, gusztuso­sán, műanyagtálcás, fóliás kiszerelésben. Az árát nem kérdeztem és nem is néztem meg. Még csak kíváncsiság­ból sem. Azért, mert nem örültem a téli epernek. Sőt, inkább parányi szomorúság csökkenő felvásárlás az egész országban jelentkezett — hal­lottuk a tejipari vállalat hét­végén tartott termékbemutató­val egybekötött tájékozta­tóján. A tavalyi tejtúltermelés után 1992-ben néhány helyen — különösen Budapesten — el­látási problémák voltak, amely leginkább a rossz elosztásból következett. A megyei tejipari vállalatok, köztük a szabolcsi, kisegítették a fővárost tejjel és tejtermékkel. Egyébként a sza­bolcsiak a megyei ellátáson túl valamennyi megyébe szállí­tanak Túró Rudit, vajat és más terméket. Sőt, egy nemrég megalakult közös vállalkozás­ban már Romániába is. Hason­lóképpen Szabolcs-Szatmár- Beregben is jelen vannak más megyék vállalatainak termé­kei, ami egy egészséges ver­senyhelyzetet teremt. Jövőre több mint két forint­tal emelkedik a tej felvásárlási ára. Ez a minden valószínű­séggel magasabb fogyasztói árral együtt azt is jelenti, nem lesz hiány tejkínálatban. A ter­melők többet kapnak a tejért, s természetesen a fogyasztók is többet várnak majd a pénzü­kért. A szabolcsi tejipar min­dezt megelőzve, már lépett a minőség és a választék tekin­tetében egyaránt. Bevezették a hosszú szavatosságú dobozos tejet, amit az első idegenkedés után szívesen vásárolnak. Ugyanígy a félliteres dobozos tejfölt, a különböző joghur­tokat, ízesített tejet. Hamaro­san piacra kerül a dobozos kakaó. A vállalatnál rendszeressé kívánják tenni a termékbemu­tatókat, ezzel is közelebb ke­rülni a kereskedőkön keresztül a vásárlókhoz. S nem utolsó­sorban felmérni a fogyasztói igényeket, mert gyártani csak azt érdemes, amit meg is vá­sárolnak. költözött a szívembe, amiért a dolgok összekuszálódóban vannak. Régen ugyanis működött a zöldségek és gyümölcsök csalhatatlan évszakmutatója, ami szinte óraműpontosság­gal jelezte az esztendő to- vábbfordulását, mindig új és újabb várakozást, vagy épp sajnálkozást keltve bennünk. Ebben a sorban az eper min­den tavaszok legelejét jflen­tette az alig érettek megje­lenésével és elmúlását, midőn már a mély bordó színűek töltötték meg a stan­dok rekeszeit. Aztán sorban: jött az új­hagyma, a paradi­csom, a paprika, a sárgabarack, az új­krumpli és velük együtt a nyár. A sárga- és fő­leg a görögdinnye viszont újra és újra finoman figyel­meztetett bennünket: semmi sem tart örökké. Aztán a körte, az őszibarack, majd végül a szőlő is eltűnt a pia­cokról, ami visszavonhatat­lanná tette, hogy bizony hosszú hónapokra ismét a be­főttesüvegből kanalazhatjuk csak június, július és augusz­tus ízeit. Köszönöm, én jól megvagyok decemberi eper és sárgadinnye nélkül. Meg­várom az évadját. A várakozás ugyanis bol­dogít, ezért ha nem lesz mire várni, akkor félő, nem marad örülni és sajnálni való sem. Ma télen is van eper, holnap hógolyó is kapható lesz nyáron. Mély hűtve, fó­liában. Ősszel pattogatott rügyfakadás zacskóban, ta­vasszal ónos eső palackozva és mennydörgős ménykű CD- lemezen. De milyen lesz az életünk? Réti János Eper és dér Kelet-Magyarország 3 && "" N, Nézőpont§ Szívszorító pénztelenség Nábrádi Lajos F urcsa, tanulságos pénz­hiányra lettem figyel­mes három esetben is az utóbbi két hétben. Mind a három eset közzététele gon­dolatokat ébreszthet, sőt fel­háborodást kelthet. Ki-ki vérmérséklete, anyagi hely­zete szerint értékelheti a há­rom konkrét példát. Szívszorító, egyben szívet melengető az egyik nyíregy­házi gépkocsivezető példája. Vállalata, munkaadója a megrendelések hiánya, a pénztelenség miatt megszű­nőfélben van. A vállalati pénztár kasszája az utóbbi hetekben többnyire üres. Ez a derék gépkocsivezető munkásbuszt vezet, reggel hozza, este.viszi a munká­sokat. Az utóbbi néhány napban már nem kapott pénzt benzinre. Hiába rekla­mált az illetékes vezetőknél, ígéretet igen, pénzt nem kapott. Ha nem hozza be reggel a munkásokat, nagy lesz a baj... Kivette hát a szerény takarékjából a né­hány ezer forintot és a saját pénzéből töltött benzint a munkásbusz tankjába. A so­főr 15 ezer forintot keres, a csődbe jutott vállalat veze­tői 70-80 ezer forintot vág­nak zsebre havonta. Ki vi­seli szívén a vállalat ügyét? Megyénk peremén műkö­dik az az áfész, amelynek el­nöke így sopánkodott: „Több falusi boltvezetőnk újabban hitelbe is ad élel­miszert, napi cikket. Ha jön a postás a nyugdíjjal, a munkanélküli-segéllyel, az adósok fizetnek. A szabály szerint hitel nincs, de em­berségből szemet hunyok”. Az egyik szabolcsi ipari szövetkezet főkönyvelője a hitelpolitikára, a kamatpoli­tikára panaszkodott. El­mondta, hogy termékeik iránt nagy a kereslet, de a plusztermelésnek, a mun­kásfelvételnek nincsenek meg az anyagi feltételei. Nem kapnak hitelt, vagy kölcsönt, ezért a nagyköz­ségben mintegy harminccal több a munkanélküli. Meny-, nyi gondot jelent a pénzte­lenség! A jégeső sem akadály! — fogalmazta egy híres szín­padi szerző darabjában. Valami ilyet mondhatnánk, látva Kölese központjában, amint az ABC előtti füves park közepébe „pakolva” kínálja portékáját a szomszédos országból érkezők hada, akik másfél napot is „törik” magukat, hogy némi forintra tegye­nek szert Molnár Károly felvétele Kommentár __________________ Karnyújtás az életért M. Magyar László A z első véradásom még elevenen él bennem, pedig már jó pár év eltelt azóta: hiába szúrták belém jo helyen a tűt, a vérem alig akart átfolyni az üvegbe. Talán az ijedtség lehetett az oka, talán a rutintalanság, nem tudom. Persze, ez a kis epizód nem szegte kedvem, valami belső kényszerítés hatására azóta már több­ször is nyújtottam a karom, hogy a véradók nagy tábo­rával együtt segítsek a rá­szorultakon. Mindez egy felhívás ol­vasása kapcsán jutott az eszembe. Megyénk negyven­szeres, ötvenszeres véradói, véradószervezői adtak ki nemrég egy felhívást, amelyben mindenkihez szól­nak a véradás fontosságá­ról. Ebben a felhívásban többek között kérik a vér­adótársakat, hogy maradja­nak hűek a mozgalomhoz. Hívják azokat is, akik eddig még nem adtak vért, s így nem is érezhették azt az örömet, amit mások életé­nek, egészségének megmen­tése jelent. Kérik a vállala­tok, vállalkozások, hivatalok vezetőit, támogassák a jövő­ben is a véradást, segítsék ezt az embert szolgáló moz­galmat. Nem lehet eleget hangoz­tatni, hogy milyen nagy szükség van az emberi vérre. Nem tudhatjuk, mit hoz számunkra a holnap, mikor szorulunk rá mi ma­gunk, vagy szeretteink erre a semmi mással nem pótol­ható gyógyszerre, amelynek megfelelő mennyiségben időben kéznél kell lennie. Megyénk lakói már sokszor bizonyították önzetlenségü­ket, áldozatvállalásukat, se­gítőkészségüket, s így bízni lehet abban, hogy lesz fo­ganatja a felhívásnak. S remélhetőleg 1993-ban is­mét nagyon sokan fel fogják keresni a Vöröskereszt me­gyei vezetősége által szerve­zett véradásokat, hogy ezzel a nemes cselekedettel is hi­tet tegyenek az élet mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom