Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-18 / 298. szám
1992. december 18., péntek Barabás Európa közepén Délről jön egy autópálya és Nyíregyháza alatt csatlakozik majd az M3-asba Autópályák ha találkoznak. Vázlatrajz a CO-NEXUS Rt. dokumentációjából Debrecen (KM - Réti János) — Magyarországon minden út a fővárosba, a fővároson át vezet. Ezt a nemzeti történelmet, hagyományt és szemléletmódot egyaránt tükröző állapotot igyekeznek feloldani azok, akik elhatározták a Déli Autópálya megépítését A sztráda a tervek szerint Szombathely, illetve Szent- gotthárd térségéből indul, majd az ország déli határvonalával nagyjából párhuzamosan haladva nyolc megyén át érkezik Szabolcs-Szatmár-Be- reg tájaira. Nyíregyháza alatt találkozik, válik eggyé az M3- assal és Barabás mellett éri el Ukrajna határát. Magátoké bevonásával Debrecenben, a Szent Anna utca egyik szép, klasszicista épületének nyugalmat árasztó falai között dolgoznak a CO- NEXUS Rt. Mérnök Iroda munkatársai a DAP, vagyis a Déli Autópálya megvalósításán. A főhadiszálláson Nagy Péter ügyvezető igazgatóval beszélgettünk a tervekről és a majdani kivitelezésről. — A Déli Autópályát magánkezdeményezésként, magántőkéből kívánjuk megvalósítani koncessziós alapon, de figyelembe vesszük az állami elképzeléseket. Az előmegva- lósíthatósági tervet bemutattuk a parlamentnek és azóta is többször tájékoztattunk frakciókat, képviselői csoportokat a munka pillanatnyi állásáról. — Most milyen szakasznál tartanak az előkészületek? — Úgy áll a dolog, hogy sikerült nyugati tőkebefektetők bizalmát elnyerve megszerezni a szükséges pénzt, és kft.- ből részvénytársasággá alakultunk át. Az alaptőke megléte nem jelenti azonban egyúttal azt is, hogy kétségeink lennének a megépülő pálya funkcióját illetően: nem mi vagyunk a végcél, nem nekünk akarják ezt a nagy pénzt adni, hanem Ukrajnán át a kelet felé való A DAP egyik apostola: Nagy Péter A SZERZŐ FELVÉTELE gyors eljutás lehetőségéért áldoznak. Távol a várostól Elmondja, hogy az év dereka táján az ukrán kormány is határozatot hozott autópálya építésére a magyar határtól Ki- jevig. Ennek megfelelően vegyes vállalatot hoztak létre azzal a céggel, amelyik megbízást kapott a pálya elkészítésére. Aztán szó esik Barabásról, ahol a DAP átvezet majd a határon. — Volt egy záhonyi kezdeményezés, tv-riport is készült róla, de Kálnoki Kis Sándor államtitkár válaszolt a felvetésre: a világon mindenütt az a tendencia, hogy a városok 1-2- 3 kilométerrel tolják el maguktól az autópályákat. Magyarországon fordítva: a városok húznák maguk felé és megsértődnek, ha nem arra vezet a nyomvonal. Szakmai vizsgálatok tömegével a hátunk mögött nyugodtan állítom, szó sem lehet Záhonyról. Oda autópályát vinni tragédia lenne. Több variáció mérlegelése és a környezetvédőkkel való számtalan egyeztetés után Barabástól délre alakult ki az autópálya-csatlakozás lehetősége. Felvetem, hogy a látszat szerint az állam mintha tudomást sem venne a DAP létezéséről. Ekkor dokumentációkat vesz elő és azokon mutatja be, milyen hatással volt az a Déli Autópálya elképzelés az állami koncepció alakulására, hogy követhetők nyomon évről évre a változtatások, amelyek egyre inkább alátámasztják a terveiket. A két álláspont közelít egymáshoz és a munka folyamatát illetően is többé- kevésbé szinkronban vannak az M3-as folytatásának előkészületeivel. Négy év múlva elkészül — Problémát jelenthet a közvéleményben, hogy ők is, mi is leegyeztettük a nyomvonalat Nyíregyházától Barabásig, és ezért az emberek azt hihetik, hogy egyikünk nem mond igazat. Minimális eltérések vannak a nyomvonalak között, de természetesen csak egy pályaszakasz épül ki az országhatárig. — Mikor jöhet az első autó Szentgotthárdtól Barabásig? — Reményeink szerint 1996-ban. Részletek később Nyíregyháza (KM - Mező) — Az OTP még novemberben tájékoztatta ügyfeleit arról, hogy az új évben a lakásbiztosítási díjat le kell választani a havi törlesztőrészletről. Az ÁB AEGON nyíregyházi fiókjának vezetőjét, Varga Csabát kérdeztük arról, hogyan fizetjük jövőre a biztosítást. — A lakosság tájékoztatásának előkészítése már megkezdődött. Január első két hetében mindenki a kezébe veheti azt a nyomtatványt, amelyből megismerheti a díjtételeket, a fizetés módjait. Az ügyfél maga választhatja ki a számára legkedvezőbb variációt. A fizetés alapvetően kétféleképpen történhet majd: akik átutalási betétszámlával rendelkeznek az OTP-nél, ezen keresztül fizethetik a biztosítási összeget. Ebben az esetben az átutalás negyedévenként történik. Akinek nincsen ilyen számlája, az csekken tehet eleget fizetési kötelezettségének. Szabadon dönthet arról, milyen részletekben fizeti ki az éves díjat. Fizetheti egy összegben, de választhatja a havi törlesztést is. Nyugdíjasoknál lehetőség lesz arra, hogy a biztosítási díjat a nyugdíjból vonják le.--------------Tárca — élutánonként gyakran M 1 meglátogatnak az utcáról a zajok. Felkapaszkodnak hozzám az emeletre, bekopogtatnak az ablakon, és hívnak: Kipp- kopp... brrr... zzz... krrr... hmm. Ugye ismerősek? Néha azt hiszem, egy ideje már ők uralkodnak rajtunk és nem fordítva. A hangok birodalmának ezen alantas muzsikája—a zörejek zenéje—már- már hipnotizál. Lecsalogatnak maguk közé a fékcsikorgások, a motorzúgás, a siető lábak el meg elhaló nesze. Vonz az utca, no! S mikor már lenn vagyok, egyre gyakrabban érzem úgy: hazatértem. Belegyalogolok az emberek haltekintetű sűrűjébe, eltűnök, felszívódok a roppant tülekedésben,... s közben magányosabb vagyok, mint lehetnék egy világvégi zátony legmagasabb ormán a széllel ölelkezve. Életünk fő szintere immár bizonnyal O — az utca. A két keskeny szegély, amelyek között végigömlik a városon a rohanó áradat. S itt lenn, az ablakok alatt, a fejünkre visz- szahulló korom és füst alatt, a hétfőtől hétfőig égre akasztott lebegő kardok alatt zajlik a nagy-nagy színjáték — KÖZLEKEDÜNK! Nap mint nap elindulva és megérkezve. Valahonnan valahová. De ni- csak! Ahogy álldogálok a peremen zöldre várva, valami megmozdul egy kisebb bokorcsoport ágaiba gabalyod- va. Az élet illúziója a sűrű aszfaltba gyökerezve ez a levegő után kapkodó borbolyafolt, s gallyai közt csak az iz- gő micsodák: verebek. Szánalmasan szürke kis madarak, a közönségesség totemállatai. Csipegetnek. Csak úgy. Nem félnek itt, lábaink alatt, karnyújtásnyira a dübörgő dühödt tonnáktól, az eszeveszett forgalom kellős közepén. Ugyan kinek is tűnnének fel a napi versenyfutásban?! így szinte élvezem, hogy előlem bezzeg nem tudnak elrejtőzni, eltitkolni jelenlétüket. Igenis észrevettem szürke kis testüket a szürke benzingőztől szürkévé szennyezett falak közt is. Aztán megállók. És elgondolkodom a dávidok és góliátok eme eleve létező ellentétén. Mert a kicsi kicsinysége — amit szívesen tévesztünk össze a jelentéktelenséggel—a bénító monumentalitás szorongásában mindig rabul ejtett. Vi- lágocska a nyüzsgő metropoliszba, önállósult szívdobbanások az utca szemétjében. Mikrokozmosz. Lehet, hogy egy nagyobb egészben mi is ezt a szerepet töltjük be? Egy pillanatra meg is borzongok, mikor be- lémnyilall a gondolat — talán én is úgy létezek itt az országban, mint ők ott lenn az ágak közt. Elhanyagolva, elfelejtve, semmirekellő módon. Új reggelre ébredek, kicsit tollászkodom, ingerek érnek jobbról-balról, csipegetek, no persze elfojtott vágyaim korbácsolódnak..., aztán már új nap kezdődik..., új év..., s egyszer csak elröppen a lét, mint a kapirgálásba beleunt piciny test az ágról. yy zinte megmámoroV sodom ettől a ját- iJ szí bizonyosságtól: mennyire egyformák vagyunk mi emberek, ezekkel az útszé- li madarakkal. Bezárva az ég dobozába, tudatlanul, naivan. D Tecsi Zoltán Verebek az utcán s Kelet-Magyarország 3 Nézőpont j Munka nélkül Balogh Géza j j atvanezer munkanél- kulit tartanak számon megyénkben. A rendszerváltáskor majd' mindenki tudta, hogy nehéz, nagyon nehéz idők jönnek, de ilyen munkaínségre talán a legpesszimistábbak sem gondoltak. S még mindig nincs vége, hiszen újabbnál újabb cégek mennek tönkre, újabbnál újabb embereket fenyeget az elbocsátás réme. A frissen utcára tettek hetekig szólni sem tudnak a döbbenettől, de a gyakorlott munkanélküliek nagy része is bágyadt őszi légyként kering az utcákon, s retteg a jövőtől. Közülük nagyon sokan a kocsmát választják. Nem a mámor kedvéért. Egy-egy pohár bor, egy-egy korsó sör mellett órák hosz- szat elidőznek, mert hiányzik nekik az addig megszokott közösség, hiányzik a megértés. Emberi szóra vágynak, melynek hiánya legalább olyan kínzó, mint a munkahely elvesztése. Az értelmes munka nélkülözése. Egy egész ország rokon- szenve az övék, s a lehetőségekhez mérten segítik is őket. Megyénkben csak az idén majdnem egymilliárd forintot fordítottak a gond enyhítésére, több mint 3500• an vettek részt átképzésen, ám ez mind kevés. Szükség van a helyi önkormányzatok közreműködésére is. Jó néhány településen ismerték fel a munkanélküliség lélekromboló hatását, s kerestek új utakat. Közéjük tartozik egyebek mellett Nyírlugos is, ahol negyven közmunkást alkalmaznak, akik az amúgy is elvégzendő feladatokra kaptak megbízást. Erdőt telepítenek, gázvezetékek árkait ássák, szennyvíztelepet építenek. Jóval többet kapnak így a munkanélküli-segélynél, s nem kínozza őket az önvád, hogy én már feleslegessé váltam. Nem kell nekik leszegett fejjel járni, s ez sem lebecsülendő. Kommentár Garázs és zöld terület Cselényi György »T yíregyházán, a Maly lomkert és a Kert köz környékén időnként felröppen a hír: valaki garázs- építés engedélyeztetése érdekében aláírásokat gyűjt. Ilyenkor többen megijednek, s joggal. Ugyanis a megye- székhelynek ez a része — hála az önkormányzatnak, a tervezőknek és az építőknek — kezd olyan képet ölteni, amilyet az emberek elvárnak. A terület színes, parkos, fás, levegős. Emlékszem, ilyet valamikor a tévében a finn lakótelepek mutogatásakor láthattunk, s természetesen irigykedtünk is. Az emberek nagy része szeret ott lakni, amit a környéken eladásra hirdetett lakások elenyésző száma is mutat. S most végre, amikor az emberközpontú építés szelleme és gyakorlata nálunk is kezd erős gyökeret ereszteni, némelyek olthatatlan vágyat éreznek a gyönyörű, a gyerek számára szinte oázist jelentő zöld területen való garázsépítéshez. Megértem az autótulajdonosokat is, akik járművükre, mint a szemük világára, úgy vigyáznának, de úgy vélem, végül is az ember egészsége, jó közérzete és szép környezete a legfontosabb. Az önkormányzat egyik szakembere elmondta: a Kert köz környékén legszívesebben még a meglévő garázsokat is lebontatná, nemhogy újak kialakítását támogatná. Csak föld alatti tárolók jöhetnek szóba, azoknak viszont a költségük riasztó. És érdekes, a parkok és játszóterek épen hagyásával számos gépkocsitulajdonos is egyetért. Szerintük sem szabad megismétlődnie annak, ami Nyíregyháza némely részén a hatvanas évek vége felé történt, hogy mihelyt elkészültek a lakóházak, a közelükben gomba módra elszaporodtak a városképet csúfító garázsok Ma is rossz rájuk nézni. Az emberek nagy része reméli, az önkormányzat hű marad zöldterületóvó igyekezetéhez, s ez ügyben nem enged semmilyen, még az aláírásgyűjtéssel megtámogatott kérelmeknek sem. HÁTTÉR
