Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
1992. december 17., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Az otthon otthonossága Karácsony közeleg a fák közül A csendes várakozás órái Nyíregyháza (KM - Réti János) — Szociális otthon. Már nevének jelentéstartalmában hordoz valami csendes szomorúságot, mert óhatatlanul eszünkbe juttatja, hogy legszebb éveink — ha voltak ilyenek — elszállnak, hiszen ifjúság, egészség, szerelem, gazdagság, hírnév és hatalom, egyszóval minden múlandó ezen a világon. Sóstó fái között nyáron biztos alig vehető észre az Egyesített Szociális Intézmény épülete, de most, valósággal kife- hérlik-szürkéllik a tél eleji hangulatból. Hogy telik majd az otthon ünnepe, lakói miként élik meg karácsony kegyelmét? Ők, akik érkeztünkkor is Mindenki karácsonya Nagykálló (KM - Kovács Éva) — Kellemes, bensőséges esemény helyszíne volt kedden, december 15-én délután a nagykállói művelődési központ, ahol a helyi családsegítő egyesület szervezésében a Mindenki karácsonyát tartották. A megjelentek előtt La- borczyné Sztankó Gyöngyi evangélikus lelkész mondott beszédet, majd Fodor János polgármester szólt a karácsony szépségeiről, örömeiről. Az ezt követő ünnepi műsorban a helyi iskolák, intézmények diákjai léptek színpadra, végül közös éneklés következett. ott üldögéltek sorban a folyosón, mintha a Teremtő rózsafüzérének sötétlő, lassan fényüket vesztő gyöngyszemei lennének. — Amennyire tőlünk telik, igyekszünk mindent megadni ahhoz, hogy az ünnepeket meghitt, családias hangulatban tölthessék el lakóink — mondja érdeklődésünkre Kállai Zoltán igazgató. — Ők díszítik fel a karácsonyfákat, együtt énekelgetnek és az egyházak tartanak számukra szertartásokat. A foglalkoztatónővér is szervez programokat. Hozzánk a 7-es számú általános iskola növendékei hoznak minden évben kedves hangulatú műsort. Persze, ünnepi a menü is. Vannak, akiket haza- visz a család, a többségükhöz azonban idejönnek a hozzátartozók. Mondhatni megháromszorozódnak a látogatások. Elmondja, hogy az intézményben mintegy négyszáz idős, vagy rendszeres ápolásra szoruló ember ellátásáról gondoskodnak. Két- és négyágyas szobákat alakítottak ki, és egyébként is jónak mondható az intézet felszereltsége. Természetesen a gondozottak között előfordulnak konfliktusok, de szerencsére ezek viszonylag hamar elsimíthatok. — Sokan valóságos otthonuknak tekintik az intézményt, amiben a családot nem tudjuk pótolni ugyan, de arra törekszünk, hogy minél kevésbé legyen nyomasztó számukra az elmagányosodás érzése. Végigsétálunk az épületen. Itt is, ott is beszélgetésbe elegyedünk a lakókkal. Van, amelyikük jól érzi magát az otthon falai között, és van, aki csak beletörődik a megváltoz- tathatatlanba. Többen keveslik a kosztot, még inkább a levonásból megmaradó zsebpénzt, mások viszont a körülményekhez képest elégedettek. Ahány ember, ann^i sors. Beszéltünk nénivel, akinek három gyereke él Pesten és egyik se jön soha meglátogatni, és nem kevesen vannak azok sem, akiktől — az egyik lakó elmondása szerint — még azt a kis pézt, az 1800 Ft-ot is elveszi gyereke, unokája, ami egész hónapra maradna nála a kisebb költségek fedezésére. Ezért aztán a legtöbb látogató azokon a napokon van, amikor a nyugdíjat osztják. Már feltűntek Nyíregyháza panelóriásai, amikor arról beszélgettünk, hogy vajon a lakók melyike képes túltenni magát azon, hogy távol él szeretteitől. De hányuknak, melyiküknek lenne jobb naphosz- szat egyedül egy lakásban, esetleg megélni a fölöslegessé vált ember hányódásait az egyre idegesebbé váló család napi konfliktusai között. Arra jutottunk, hogy kiismerhetetlen Isten bölcsessége, miként akarata is. Senki nem tudhatja, milyen öregségre jut! Közben visszaértünk a belváros karácsonyváró forgatagába, ahol ezernyi szín és fénylő csillogás pompázta a szeretet ünnepét. Ajándékozni öröm--------------Tárca — A szürkeségbe burkolódzó Budapestből, az épületben semmit sem lehetett észrevenni, fényesség, ragyogás, nyüzsgés mindenhol. Mint azt megszokhattuk abban az épületben, mely modern korunk egyik szimbólumává vált. A nagy rohanás közben bekapni néhány falatot, erre születtek a McDonald’s gyorséttermek. Szóval, egy hétköznap két óra körül járt az idő, ekkor a legnagyobb a forgalom. Csevegő diáklányok, morcos, sietős, elkésett irodisták, álmos átutazók között sürgő-forgó egyenruhások vették fel a rendelést, takarították el a maradékot. A hamburgerek és sült krumplik birodalmában minden a megszokott rendben folyt. Az étkezők válla szinte összeért a kis asztaloknál. Akik ráértek, szót váltottak két harapás között, akik pedig siettek, némán kapkodták be uniformizált ebédjüket. Egyszer hirtelen elhalkult a zsongás, egyre többen emelték fel fejüket. Valami új, szokatlan illat lett a csodálkozás oka. Foghagyma szaga járta át a helyiséget. Mi ez, valamilyen újfajta specialitás? — gondolták. A szemet jól irányítja az orr, így hamar rátaláltak a kíváncsiak a „forrás- | ra". Az egyik asztal mellett, egy idős bácsika komótosan, szalvétába csomagolt hazait vett elő: paprikás szalonna, füstölt kolbász, jókora karéj kenyér. Enni kezdett, bicskájával óriás falatokat kanyarított le az elemózsiából. A füstölt kolbász — bár egyre fogyott, — illata vonzotta a tekinteteket. Valahogy mindjárt más íze lett a hot dognak, a Coca- Colának, mert az idősebbek emlékeiben még ott rejtőzött az egykori finomság varázsa. De a fiatalok szájában is összefutott a nyál, amilyen jóízűen tüntette el a bácsi egyik harapást a másik után. A csodálat nem tartott néhány percnél tovább. A férfi lassan elpakolt, látszott, nem zavarják a kutató tekintetek, s távozott. Lehet nem is értette, miért került ő a figyelem középpontjába, hisz csak megebédelt... A Dankó Mihály Paprikás szalonna A 1 vmmmMmMmmMmm. Az oldalt összeállította: Kovács Éva Nyugdíjasok érdekvédelme Nyíregyháza (KM - Kovács Éva) — Mint arról lapunk olvasói már korábban is értesülhettek, megyénkben s országosan is, megalakult a nyugdíjasok kamarája. A szervezet az idős emberek érdek- védelmét vállalta magára, egy percre sem feledve, hogy az öregek között talán az átlagosnál is több a rászoruló ember, a kiszolgáltatott. A kamara épp ezért olyan munkát végez, amelynek következtében ezeken a helyzeteken tudnak, próbálnak javítani. Az ország vezetőivel, egyes területek képviselőivel folytatnak ezért tárgyalásokat, nemrég például Kupa Mihállyal, hazánk pénzügyminiszterével ültek asztalhoz. A minisztertől a nyugdíjasok képviselői határozottan kérték: a tárca tartsa meg a 0 kulcsos áfát a kis- és középnyugdíjasok nagy többségét érintő alapvető élelmiszerek, gyógyszerek, szolgáltatások árainál. Ha az emelés mégis elkerülhetetlen, akkor legalább a megfelelő kompenzációkat igyekezzen garantálni a kormány. A nyugdíjasok kérték azt is, hogy legyen a jövő évi nyugdíjemelés az eredeti terveknek megfelelő, 16 százalékos, s ragaszkodni kívántak ahhoz is, hogy a privatizációs bevételekből a kormány juttasson az öregeknek, mégpedig oly módon, hogy az e téren befolyt összeg egyhar- madát a nyugdíjbiztosítási alapba helyezze el. Mint a tanácskozás résztvevői tapasztalhatták, a pénzügyminiszterben megvolt a jó szándék, hogy teljesítse a kéréseket, s ennek szellemében ígérte: a nyugdíjasok kérését kormánya elé terjeszti. A nyugdíjaskamara illetékesei Kupa Mihály mellett Surján László népjóléti minisztert hívták beszélgetésre, amelyen a legidőszerűbb, legsürgősebb kérdéseket vették nagyító alá. Megegyezés született arról: az ilyen jellegű találkozókat rendszeressé teszik, hogy az aktuális gondokról szót váltsanak, azokra megoldást találjanak. Üdülés adóval Nyíregyháza (KM) — Elterjedt a hír, olvashattuk az újságokban, hallhattuk a rádióban, hogy megszűnik a kedvezményes üdültetés, ezentúl a szakszervezeti beutalókért, üdülőjegyekért is fizetni, illetve adózni kell. Ez a tény már csak* azért is foglalkoztatja az idős embereket, a nyugdíjasokat, mert azt a veszélyt sejteti, hogy talán az utolsó pihenési, utazási lehetőségről is le kell miatta mondaniuk. Rendes beutalóra, teljes árú üdültetésre ugyanis sokuknak nincs elegendő pénzük. Mi a rendelkezés lényege, s hogyan érinti a kispénzűeket, a nyugdíjasokat? Erről olvashattunk részletesebben a nyugdíjasok lapjában, a Heti Hírhozóban. Mint mégtudtuk, a rendelkezés értelmében adómentességet élvez, aki belföldi gyógyüdülőben orvosi beutalóval, illetve a társadalom- biztosítási rendszer keretében veszi igénybe a gyógyüdülést. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a munkáltató vagy az érdek- képviseleti szervezet juttat üdülőjegyet valakinek, de a beutaló, a jegy teljes árát megfizetteti a beutalttal, semmilyen kedvezményt nem adva neki. Változik a helyzet akkor, ha a munkáltató, illetve az érdekképviselet átvállal a jegy árából. Ekkor ugyanis az átvállalt összeg az üdülőnél, az üdülésben résztvevőnél adóalapot, jövedelmet képez. Az így szerzett jövedelem az adóalap része, azt az egyéb jövedelmekkel kell tehát összevonni. Nyugdíjasok esetében a nyugdíjjal, vagy ha van, más kiegészítő, nyugdíj melletti jövedelmekkel is. Az éves adófizetési kötelezettséget a naptári évben szerzett összes jövedelemre kell megállapítani, mely összeget az éves nyugdíjra eső adó összege csökkent. Az adófizetés alapja a kettő közötti különbözet lesz. Uj utakon az ápolásban Nyíregyháza (KM) — A gyógyításban félsiker a nővérek, ápolónők munkája. Az orvosok fáradozása mit sem érne áldozatos munkájuk nélkül. Nem mindegy hát hogyan, miképpen végzik feladataikat, teszik a dolgukat, s ebben ma már bizonyítottan a képzésnek, oktatásnak is jelentős szerepe van. Ezt a célt szolgálja az a határozat, amelynek értelmében 1993 őszétől az ország több pontján, így megyénkben, a nyíregyházi Egészség- ügyi Főiskolán is — ehelyütt levelező és nappali tagozaton egyaránt — főiskolai szintű ápolónőképzés kezdődik. Az egyéves előkészítő munkát követően a tervek szerint jövő évtől fokozatosan átalakul az ápolónők képzése. Mint kiderül, az új szellemű képzésben kiemelkedő szerepet kap a kapcsolatteremtő és fenntartó képesség, az empátia, a tolerancia fejlesztése is. Ez utóbbi döntés azon a felismerésen alapul, amely szerint nem lehet áz egészségügy, a gyógyítás, ápolás közkatonája az, aki mások bajait, fájdalmait és gondjait képtelen átérezni. Ha a betegnek nem lesz jobb attól, hogy téged meglát az ajtóban, akkor nem vagy alkalmas erre a pályára, szokta mondani orvosainak, ápolónőinek a nyíregyházi megyei kórház egyik, sokak által nagyrabecsült főorvosa, s ebben neki tökéletesen igaza van. Az ápolónőképzés új alapokra helyezése, az oktatás ilyen irányú kiterjesztése mindnyájunk, fiatalok és idősek érdekeit szolgálja...
