Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-16 / 296. szám

1992. december 16., szerda TÚL A MEGYEN Még nincs közös nevező Vita a médiaelnökök kinevezési rendjéről és a szövetkezetek felügyeletéről Budapest (MTI) — Az Országgyűlés hétfő, délelőtt megkezdte Göncz Árpád ál­lamfő azon törvénymódosí­tó javaslatának tárgyalását, amelyben a köztársasági elnök a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kineve­zési rendjére vonatkozó szabá­lyok megváltoztatását indít­ványozza. A köztársasági el­nök nem kívánt élni jogával, hogy szóban is indokolja tör­vényjavaslatát, s nem vett részt az előterjesztés parla­menti vitájában. Göncz Árpád két változatot terjesztett az Országgyűlés elé a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda vezetőinek kinevezését illetően. Az A variáns értel­mében a köztársasági elnök — a miniszterelnöknek az Or­szággyűlés kulturális és saj­tóügyekkel foglalkozó bi­zottság tagjai kétharmadának egyetértésével tett javaslata alapján — nevezné ki és men­tené fel a médiavezetőket. A B variáns szerint a médiaveze­tőket nem a köztársasági el­nök, hanem egy létrehozandó különbizottság nevezné ki és mentené fel, kétharmados döntés alapján. E testület 13 tagú lenne, melybe a kor­mánytagok és az ellenzéki pár­tok együttesen 3-3 tagot dele­gálnának, akik pedig további hét, szakmailag hozzáértő ta­got kémének fel a bizottság munkájában való részvételre. A javaslat tárgyalásának megkezdése előtt az illetékes országgyűlési bizottságok ve­zetői nyilatkoztak testületük nevében arról: vitára alkal­masnak tartják-e az államfői törvénytervezetet. Kulin Fe­renc a kulturális bizottság el­nökeként közölte, hogy a kul­turális ügyekkel foglalkozó grémium tagjai csupán abban értettek egyet, hogy indokolt­nak tartják a tervezet általános vitáját. A javaslat tartalmi ele­meit illetően viszont nem egységes a bizottsági állás­pont. Emlékeztetett az 1990 óta hatályos kinevezési tör­vény vitájára, amelyben a kor­mánypártok több alkalommal kifejtették: állami kötelezett­ség a közszolgálati média mű­ködtetése. A koalíciós pártok nem kívánnak változtatni ezen az álláspontjukon. Továbbra is azt vallják, hogy a médiaveze­tők kinevezési rendje nem le­het olyan procedúra, amely a politikai pártok konszenzusán alapul, hiszen a megoldás csak olyan lehet, amely megfelel az alkotmánynak, az alaptörvény pedig nem ír elő kétharmados parlamenti többséget ebben a kérdésben. Ezért a kormány­pártok Göncz Árpád egyik — politikai konszenzust feltétele­ző — változatát sem támo­gatják. A bizottsági elnök sajnála­tosnak tartotta, hogy a köztár­sasági elnök javaslata nem emelkedett felül azokon a szemléleti korlátokon, ame­lyek eddig akadályozták a koalíciós és az ellenzéki párto­kat a médiaviták rendezésé­ben. —Amikor egy reményte­lenül elhúzódó vitában a köz- társasági elnök javaslata nem kínál új kompromisszumos lehetőséget, az csak patthely­zetet eredményezhet — vélekedett A kulturális bizottság ellen­zéki tagjainak az elhangzot­takkal szöges ellentétben álló kisebbségi véleményéről Mol­nár Péter (Fidesz) tájékoztatta a törvényhozást. A fiatal de­mokraták, a szabad demok­raták és a szocialisták szerint ugyanis az államfői kezdemé­nyezés elősegítheti a média­háború lezárását. Úgy vélik, a közszolgálati intézmények kö­rüli feszültségek már hosszabb ideje bizonyítják, hogy a kine­vezési törvény változtatásra szorul. Miután az államfő hiá­ba várt az e problémát is megfelelően szabályozó médi­atörvény megszületésére, leg­alább e részkérdés megnyuga- tó rendezése érdekében előter­jesztette javaslatait. —■ Az egyébként részben kormány- párti eredetű kompromisszu­mos elképzelések kiinduló­pontját képezhetik a végleges megoldásnak — hangoztatta Molnár Péter. Az alkotmányügyi bizottság nevében Salamon László el­nök bejelentette: a testület többsége nem tartja általános vitára alkalmasnak a köztár­sasági elnök javaslatát, mert az számos, módosító indítvá­nyokkal nem orvosolható ag­gályt vet fel. Az A változatban javasolt konstrukció gyakor­latilag vétójogot biztosítana az Országgyűlés kulturális bi­zottságának, s közjogilag ek­ként — megengedhetetlen módon — az államfő és a kor­mányfő fölé helyezné a tör­vényhozói testületet Másfelől az elképzelt megoldás érdemi döntést adna a bizottságnak, ami szemben áll az alkotmány és a házszabály előírásaival, hisz é grémiumok csupán vé­leményező és javaslattevő, nem pedig döntést hozó szer­vek. Az az elképzelés pedig, amely a kulturális bizottság határozatát kétharmados több­séghez kötné, szintén aggá­lyos: sem az alkotmányban, sem pedig a házszabályban nincsen erre vonatkozóan elő­írás; az alapszabály csak a plenáris döntések tekintetében fogalmaz meg kétharmadossá­got. A B variánssal szemben pedig az a kifogás, hogy az működésképtelen konstruk­ciót tartalmaz. Az alkotmány- ügyi bizottság végül megvizs­gálta, módosító indítványok­kal korrigálható-e a törvény- tervezet. Arra a megállapításra jutottak, hogy a szükséges mó­dosítások nyomán gyakorlati­lag a most érvényben lévő törvényi szabályozást kapnák, a bizottsági többség ezért nem javasolta a tervezetet vitára — mondta Salamon László. Az Országgyűlés keddi ple­náris ülésén a kinevezési tör­vényjavaslat vitáját követően Bogárdi Zoltán (MDF) ismer­tette Kánya Gáborral (MDF) közösen benyújtott, a mező- gazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok fe­letti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvény- javaslatot. A javaslat a szö­vetkezeti átmeneti, valamint a szövetkezeti törvény megfele­lő végrehajtása érdekében a megyei földművelésügyi hi­vatalokat a törvényesség be­tartásának ellenőrzésében való közreműködési joggal kí­vánja felruházni. Az indoklás szerint a cégbíróság appará­tusa jelenleg nem elegendő, és nem is alkalmas arra, hogy a szövetkezetek működését és átalakulását a helyszínen el­lenőrizze. A törvényjavaslat általános vitájában Zsupos Lajos (MDF) a mezőgazdasági bizottságban kialakult álláspontokról szá­molt be. A testületben 8:8 szavazati arány jött létre az előterjesztés általános vitára bocsáthatóságát illetően, így tehát a javaslatot a grémium nem támogatta. Szorgalmazni a tárgyalásokat Budapest (MTI) — A csehszlovák fél rugalmatlan­sága ellenére Magyarország nem vesztheti el türelmét, és folytatnia kell a tárgyalá­sokat a hősi vízlépcsővel ka- csolatos vita rendezésére. Budapest továbbra is elfo­gadhatatlannak tartja, hogy a Duna elterelésével a cseh* szlovák fél kész helyzetet te­remtett; az előállott politikai feszültséget a magyar diplo­mácia tárgyalásokkal kíván­ja enyhíteni. Erről Martonyi János külügyi államtitkár beszélt a szokásos keddi szó­vivői tájékoztató vendége­ként. Az elmúlt hét végén Brüsz- szelben eredmény nélkül meg­tartott háromoldalú találkozó kapcsán az államtitkár meg­erősítette: Budapest továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a legfontosabb alapelv a Hágai Nemzetközi Bíróság jogható­ságának elismerése. A cseh­szlovák fél ezzel szemben a je­lek szerint ragaszkodik ahhoz, hogy az úgynevezett hágai alá­vetési nyilatkozat közös meg­fogalmazását kapcsolják össze a vízhozam szabályozására hi­vatott átmeneti rendszer kidol­gozásával. Martonyi János leszögezte, hogy ez a fajta „kondicionalitás” elfogadha­tatlan Budapest számára. A hágai alávetési nyilatko­zatot egyébként gyakorlatilag már megszövegezték a tárgya­lásokon; a problémát éppen az okozza, hogy Csehszlovákia ennek preambulumában is rögzíteni akarja az átmeneti rendszer megalkotását, mint feltételt. Ami az átmeneti rezsimet il­leti, ez két-három évig lenne érvényben, amíg meg nem születik a hágai döntés. A tár­gyalófelek nézetei egyébként éppen az ideiglenes megoldá­sok ügyében állnak a legtávo­labb egymástól. Budapest alapelvnek tekinti, hogy a lon­doni jegyzőkönyv értelmében a vízhozam 95 százalékát kell visszajuttatni a Duna-meder- be. Áz Európai Közösség szakértői időközben már iga­zolták, hogy ez technikailag megoldható. A lehetséges megoldások forgatókönyvé­ben szerepel a C variáns léte­sítményeinek lebontása is. A magyar fél a vízhozam tekin­tetében is rugalmas tárgyalási pozíciót foglal el: az átmenet idejére hajlandó „engedni a 95-ből,” anélkül azonban, hogy ez veszélyeztetné a Szi­getköz környezetvédelmi ér­dekeit. Ugyanakkor egyelőre még nyitott kérdés, hogy a szlovák fél mennyi vizet képes, illetve mennyi vizet hajlandó visszajuttatni a Du- na-mederbe. Ezekről a kérdé­sekről is szó esik a folytatódó szakértői tárgyalásokon. Ja­nuár 20-a előtt pedig újabb háromoldalú tárgyalásra ülnek össze az érintett felek. Martonyi elmondta azt is: a tervek szerint az alávetési nyi­latkozatot a parlamentek rati­fikálják, ezzel is megerősítve, hogy kötelezőnek tekintik a hágai döntést. A szóvivői bejelentések so­rában elhangzott, hogy szer­dán egynapos zártkörű minisz­teri üléssel folytatja munkáját Genfben a londoni konferen­cia irányító bizottsága, átte­kintve a délszláv válság fejle­ményeit. Magyarország képvi­seletében Jeszenszky Géza külügyminiszter fel kívánja hívni az ülés résztvevőinek fi­gyelmét a feszültség növekedé­sére a Vajdaságban, Koszovó­ban és Szandzsákban, sürgetve hogy a preventív diplomácia eddigi lépésein túl vizsgálják meg más eszközök igénybevé­telének lehetőségeit is a válság továbbterjedésének megaka­dályozására. December 18-án Brüsszel­ben miniszteri ülést tart az Észak-Atlanti Együttműködé­si Tanács. Terítékre kerülnek a délszláv válsággal kapcsolatos problémák, a konfliktusmeg­előzés, illetve a válságkezelés. Magyarország képviseletében Jeszenszky Géza a nemzetközi békefenntartó tevékenység fejlesztésének fontosságát kí­vánja kiemelni a tanácskozá­son. Magyar megközelítés szerint üdvös lenne, ha az álla­mok mind szélesebb köre sze­repet vállalna a békefenntartó missziókban. A külügyi szóvi­vő üdvözölte a NATO védelmi minisztereinek közleményét, amely megerősítette, hogy a szövetség kész az ENSZ és az EBEÉ által elhatározott béke- fenntartó műveletek rendel­kezésére bocsátani a NATO struktúráit. A szóvivő bejelentette, hogy december 21-én Bush elnök a Fehér Házban fogadja a kö­zép-európai kezdeményezés (KEK) öt tagállamának — Ausztriának, Magyarország­nak, Lengyelországnak, Hor­vátországnak és Szlovéniának — a külügyminisztereit. Az amerikai misszióról még no­vember 20-ai grazi tanácsko­zásukon döntöttek a KEK- külügyminiszterek. A küldött­ség várhatóan találkozik Clin­ton megválasztott elnök szak­értőivel is, majd december 22- én New Yorkban megbeszé­lést folytat az ENSZ főtitká­rával, illetve a BT soros elnö­kével. December 16-18. között Budapestre látogat Jakob Kel­lenberger svájci külügyi ál­lamtitkár. A szóvivő elmondta azt is, hogy megérkezett Melescanu román külügyi államminiszter válaszlevele Jeszenszky Gézá­nak. Ebben megerősíti Romá­nia tárgyalási készségét, il­letve a magyar diplomácia irá­nyítójának romániai meghívá­sát. Herman János közölte to­vábbá, hogy december 16-18. között a Nyitott Égbolt rend­szer keretében Románia ellen­őrző repülést hajt végre Ma­gyarország légterében. Az Alitalia olasz légitársaság megvásárolta a MALÉV 30 százalékát. Az erről szóló szerződést de­cember 15-én írták aló Budapesten. Felvételünkön az Alitalia és a MALÉV egy-egy stewardess MTI-fötó A társadalombiztosítás valószínűleg pénzintézetet vásárol Hosszú távon csak a nyugdíjkorhatár emelése jelenthet megoldást Budapest (ISB — Ráthy Sándor)—A honi társadalom- biztosítás pénzügyi problémáit jól mutatja, hogy egyre nagy­obb finanszírozási gondokkal küzd. Az úgynevezett elöre­gedő társadalmakban ugyanis feszítő ellentmondás, hogy egyre kevesebben fizetnek já­rulékot, és egyre több em­bernek kell például nyugdíjat folyósítani. Sürgős forrásbevonásra van tehát szükség ahhoz, hogy továbbra is megőrizze likvidi­tását a rendszer: ebben az évben 40 milliárdos, jövőre pedig durván kétszer ekkora hiánnyal zárja az évet a társa­dalombiztosítás. Az idei defi­cit egyébként megegyezik az­zal az összeggel, amelyet a tár­sadalombiztosítás a központi költségvetés helyett szociális kiadásokra fordít. A jövő évi hiány pedig egyenlő azokkal a milliárdokkal, amelyekkel az állami vállalatok tartoznak a társadalombiztosításnak. Régebben a társadalombiz­tosítás más rendszerben mű­ködött hazánkban — idézi fel a múltat Kis Gyula József (MDF), az országgyűlés szo­ciális bizottságának elnöke. Több biztosító párhuzamosan tevékenykedett, s így például elkülönült egymástól a bal­eset-, a nyugdíj- és az egész­ségbiztosítás. Napjainkban a társadalombiztosítást ismét át kell alakítani, és a fejlett or­szágok gyakorlata szerint el­képzelhető, hogy a közalkal­mazottakat külön intézmény biztosítaná. Nem lenne azon­ban célszerű, ha mindegyik in­tézmény kiépítené a saját te­rületi hálózatát, hiszen az in­formatika és a pénzforgalom egységben való kezelése ra­cionálisabb és olcsóbb is — állítja a szociális bizottság el­nöke. Minden bizonnyal így gondolkodnak a világbank szakemberei is, hiszen a ma­gyar társadalombiztosítás fej­lesztésére adandó több mint 100 millió dolláros hitelt csak akkor folyósítják, ha egységes információs hálózat kiépítésé­be kezdenek a különböző, egyébként a gyakorlatban is önállóan működő biztosítók. Mindehhez egy teljesen uj probléma járul akkor, ha a mai, még jórészt egységes tár­sadalombiztosítás megkapja a törvény által előírt mintegy 300 milliárd forint értékű va­gyonát. Ezt a vagyontömeget működtetni kell, ám erre a je­lenlegi apparátus nemigen képes és a mai szervezet nem alkalmas — elemzi a helyzetet Kis Gyula József. A felsorolt problémákat a világ több or­szágában úgy oldották meg, hogy a pénzügyek kezelésére és a járandóságok kifizetésére létrehoztak egy egységes, a biztosítók tulajdonában lévő bankrendszert, amely vidéki fiókjai révén minden egyes biztosított állampolgárral kap­csolatban áll. A hazai tár­sadalombiztosítás problémái­nak megoldására egy ehhez hasonló tervet dolgozott ki a magyar kormány — tudtuk meg a képviselőtől —, s az elképzelést támogatja a pénz­ügyi tárca is. A létrehozandó — vagy inkább megvásár­landó — pénzintézet továbbra is bankként működne, kezelné a ki- és a befizetéseket, vala­mint működtetné az említett 300 milliárdos vagyont. A vagyonátadás mellett a forrásbővítés másik techniká­jaként a nyugdíjkorhatár sokat vitatott emelését szokás meg­nevezni. Ezzel kapcsolatban a nyugdíjbiztosító felügyelő-bi­zottságának elnöke, Bőd Péter kifejtette: a nyugdíjrendszer ma azért van válságban, mert a gazdaság is válságban van. Ez egy átmeneti, néhány éves probléma, hiszen ha a gaz­daság növekedni kezd, akkor ez a rövid távú finanszírozási kérdés is megoldódik. Egé­szen más jellegű megoldás szükséges azonban a hosszú távú problémák megoldásá­hoz. Tény, hogy a magyar népesség demográfiai összeté­tele miatt, 2010 után — az ak­tív dolgozókhoz képest — nagy mértékben megnő a nyugdíjba vonulók és a nyug- díjaskorúak száma. Ezt a nyo­mást azonban a rendszer már nem tudja elviselni akkor, ha a mai nyugdíjkorhatár marad érvényben. Kelet-Magyarorszag 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom