Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

KÖZELET 1992, november 2., hétfő Nincs szégyenkezni valónk Képviselők tanulmányúton Bonnban Nyíregyháza (KM Balogh József) — Sok bírálat éri itthon a Parlament mun* káját, a képviselők tevékeny­ségét lehet stílusa, de lehet, hogy szokatlansága miatt. Hogyan állja ki az itthoni gyakorlat az összehasonlítás próbáját? Ezt tanulmányoz­ta a közelmúltban a kelet­nyugati kapcsolatok ápolá­sára alakult alapítvány meg­hívására öt napon át Bonn­ban egy 17 tagú — egyéni választókerületben megvá­lasztott képviselőkből álló — parlamenti küldöttség. A delegációt dr. Szendrei László megyénk MDF-es or­szággyűlési képviselője vezet­te, tagja volt Jakab Ferenc, Szűcs M. Sándor és Vargáné Piros Ildikó. Az út tapasztala­tairól Szendrei Lászlóval be­szélgettünk. • Kezdjük azzal, amiért a mai képviselők a legtöbb szemrehányást kapják: sok­szor üresek a padsorok. — Nincs miért szégyen­keznünk, a törvényalkotásban sokkal többet dolgozunk, mint az amerikai, vagy a német képviselők. Ott a minisztériu­mok, a hivatalok dolga a tör­vényalkotás, ha egy választás­nál egy másik párt jut hata­lomra, annyiban változik a helyzet, hogy a győztes dele­gál szakembereket, akik fe­lülvizsgálják az elkészített ja­vaslatokat. Egy kialakult gaz­dasági rendszerben legfeljebb kisebb-nagyobb simítások je­lentik a változtatást. Valahol emelik, valahol csökkentik az adót, ez politikai elhatározás kérdése, attól függ, melyik ré­teget, csoportot akarják kedve­zőbb helyzetbe hozni. — A szavazás rendje is szo­katlan lenne nálunk, ugyanis akár 5 képviselő is megsza­vazhat törvényt, holott a Bundstagnak 656 képviselője van. Az elnök azonban a hatá­rozatképességet csak akkor vizsgálja, ha valamelyik kép­viselő ezt kémé. De ez illetlen­ség lenne. A nagy jelentőségű törvényeket név szerinti sza­vazással fogadják el, az ülés­teremben három ajtót jelölnek ki, Igen, Nem és Tartózkodott ajtókat, s ki melyiken megy ki, ott adja le kártyáját. 0 Milyen a képviselők dí­jazása? — Sokszorosa az itteninek. Tízezer márka a tiszteletdíj ha­vonta és teljes költségtérítés. Ehhez jön a párt finanszírozá­sa, az pedig attól függ, hányán szavaztak rá a választókerü­letben. Irodát kapnak székhe­lyükön és Bonnban, a némete­ket 6-6 tagú apparátus segíti, az amerikaiakat 18-18. Itt már nem is irodát tartanak fenn, egy vonatot rendeznek be min­den szükséges infrastruktúrá­val és mindig oda vontatják, ahol a képviselőnek dolga van. 0 Egy hasonlóan kényes téma: milyennek látták a sajtó és a képviselők kapcsolatát? — Egészen más, mint az itt­honi. Igaz, amikor a Bundes­tag megalakult, Németország megszállás alatt állt. Viszont épp emiatt rendkívül sokszínű volt a sajtó, a kommunistától a szélsőjobbig minden megtalál­ható volt, csak antiszemita nem lehetett, mert azt kiirtot­ták. A parlamentet azonban úgy vették körül, mintha vattá­ba volna csomagolva. Kritizál­ták, de senki nem intézett elle­ne dühödt támadást még akkor sem ha hibázott. Kritizálják a képviselőt is ha részegen lát­ják, ha megcsalja a feleségét, de nem adnak olyan monda­tokat a szájába, amit nem mondott, mert ennek nagyon súlyos etikai következménye volna. Az is igaz viszont, hogy ott a képviselő keresi az újsá­got. Neki érdeke, hogy ele­gendő információt adjon és legyen érdekes az újságíró számára. 0 A televízió is civakodás tárgya? — A tévé és a parlament kapcsolata is nagyon korrekt. A tévé a parlament plenáris üléseit felveszi, de az ő dolga, hogy mennyit közvetít belőle. Mivel a plenáris ülés a demok­rácia kiteljesedésének egyik színtere, itt magyarázzák el a közvéleménynek, hogy mit akarnak ezzel a törvénnyel elérni. A bizottsági ülések is nyilvánosak, ám ez a szakmai viták színhelye és nem show- műsor. Egyébként a köz- szolgálati tévét az állam fel­ügyeli és irányítja. Vezetőit mindig az a párt jelöli ki, ame­lyik megnyerte a választást, akinek esze ágában sincs párt­céloknak alávetni magát. Egy a cél: hitelesen továbbítani az információt. Ha nem, nem hallgatják a rádiót, nem nézik a tévét és ezt rögtön észre­veszik, mert kevesebb a hirde­tés. 0 Lobbiznak-e a kép­viselők választókerületükért? — Bennünket szabolcsiakat megszólnak képviselőtársa­ink, hogy mi vagyunk a nagy lobbizók. Ott megnyugodtunk, mert teljesen természetes, hogy a képviselő a választóke­rületéért mindent megtesz. Ha bárhol is megjelenik, össze­gyűjti az emberek kívánságait és ha tudja, teljesíti. Akkor aztán hatalmas publicitást kap, ha sikerül háromszáz munka- nélküliből mondjuk hármat el­helyezni. Reflektor Viták tüzében Baraksó Erzsébet A közéleti vitákról néha az az érzése támadhat a politika eseményeit csu­pán egyszerű állampol­gárként figyelő embernek, hogy mesterségesen fel­szított, vagy ébren tartott indulatok csapnak össze. Mintha újra és újra keresnének egy lerágható csontot, csakhogy a szem­benállás, a marakodás fo­lyamatos lehessen. Az egyszerű állampol­gár, laikusként csak azt ve­szi észre, hogy már megint napirendre került vala­milyen új téma, ami meg­oszthatja a társadalmat, ellenvélemények kialakulá­sához vezet, politikai ke­nyértörésre késztet. Mi ta­gadás, élen jár ebben az ország vezető sajtója, né­hány központi lap és a te­levízió is, amikor egyre- másra keltenek zavaros hangulatot álhírek köz­readásával, majd másnap azok cáfolatával. Vannak, akik felteszik a kérdést: jó az nekünk, ha rendsze­resen és állandóan viták kereszttüzében él az ország népe, miért nem tudunk egy békésebb állapotot kialakítani? Rendszerváltozást élünk át, olyat, amire nincs tör­ténelmi példa, nekünk magunknak kell megszen­vednünk az átalakulással együtt járó kínokat is, amíg új rendünket magunknak a világra hoz­zuk. Van elég bajunk ami­att, ami a múltból örök­ségként a nyakunkba szakadt. Hogyan tudnánk vajon nagyobb együt­térzéssel együtt élni? Hiszen a célunk, ha igaz, mégiscsak közös volna... Diákpolgármester kerestetik Nyíregyháza (KM-BE) — Ne döntsenek rólunk — nél­külünk! Ez a mottója annak a körözvénynek, melyet szerkesztőségünkhöz is el­juttattak a Nyíregyházán megalakult Ifjúsági Tanács nevében. A sokszorosított tervezet summája: a neve­zett szervezetbe tömörült if­júsági csoportok tagjai úgy látják, indokolt megválasz­tani a fiatalok delegáltjai kö­zül egy diákpolgármestert, aki az önkormányzati testü­letnél, illetve az oktatási és kulturális bizottságban a diákok érdekképviseletét el­látja. Miről is van szó valójában, és hol tartanak a szervezéssel? A részletekről Tóbiás József adott tájékoztatást az Ifjúsági Tanács megbízásából. — Szükségesnek tartjuk a diákság és az ifjúság érdek- képviseletét az önkormányzat­ban, ehhez létre kell jönnie a diákönkormányzatoknak, il­letve az adott területen műkö­dő ifjúsági szervezeteknek. Tárgyalunk az önkormány­zattal, és pozitív válasz ese­tében kiírjuk a választást az is­kolákban és a szervezetek mű­ködése helyén. Több fényt derít a részletek­re az a tény, hogy milyen ifjú­sági szervezetek alakították meg a városi Ifjúsági Taná­csot. Annak jelenleg tagja az Ifjúsági Szervezetek Szabolcsi Szövetsége (SZABISZ), a Váci Mihály művelődési köz­pontban található ifjúsági centrum, a Nyíregyházi Kö­zépiskolások Köre és a Balol­dali Ifjúsági Társulás. Megkérdeztük a másik felet is, mit szólnak az ötlethez, hogyan viszonyulnak hozzá és milyen lehetőséget látnak a megvalósítására. Seszták Osz­kár a nyíregyházi oktatási, kulturális és sportbizottság ve­zetője (Fidesz) a következő választ adta. — Nem tudok semmit erről a kezdeményezésről, a bizott­ságban sem tudnak róla és az önkormányzatban sem. Az is­kolák jelentkezését természe­tesnek tartom, ha valóban a diákok kérik, akkor érdekkép­viseletük megjelenítése jogos, de nem mindegy, ki áll az egész mögött, és azt hogy a Baloldali Ifjúsági Társulás áll­jon mögötte, kizártnak tartom. Érdemes tehát az iskolák ve­zetőinek a már megkezdődött szervezőmunkára nagyobb fi­gyelmet fordítani, hogy az egyébként jószándékú kezde­ményezés ne jelenthesse a fia­talok befolyásolását, valódi ér­dekképviseletüknek viszont ne legyen akadálya. Segíteni a rászorulókon Politikamentes együttműködést ajánlanak Politikai nagytakarítástól félnek Kamarai vita a népművelők érdekvédelméért Nyíregyháza (KM - Barak­só Erzsébet) — Kedélybor­zoló időket is megéltek mos­tanában a nyíregyházi lakó- területi művelődési házaknál alkalmazásban álló népmű­velők, amikor néha attól tar­tottak, hogy az esetleges po­litikai nagytakarítás miatt elveszíthetik munkahelyü­ket. Szakmai érvekkel Vita alakult ki a népműve­lők, illetve az önkormányzati képviselők között azért, mert a városi képviselő-testület a Vá­ci Mihály művelődési központ körzeti funkciójának megszű­nése miatt a nyíregyházi kerü­leti művelődési házakat — melyekről mindenki tudja, hogy az 1970-es évek óta mű­ködnek — új intézményeknek minősítette. Ennek következ­tében a vezetők korábbi, meg­határozatlan idejű munka- viszonya ez év december öl­ével lejár, ezért a vezetői állá­sokat az önkormányzat meg­pályáztatja. — Azt érezhettük — mond­ja ezzel kapcsolatban Gere Já­nos, a népművelők érdekvé­delmére megalakult Nyíregy­házi Kulturális Kamara elnöke — mintha mindent el akarná­nak tüntetni, ami az előző rendszerből itt maradt. Aggód­tunk, mennyire számítanak a mérlegelésnél a szakmai ér­vek, illetve mennyire érvénye­sülhetnek politikai szempon­tok, egyes népművelők azt is megkérdezték, nem az ő em­bereiket akatják-e a helyünkre odatenni? Személyi presztízs A kamara elnöke a képvise­lő-testület jogi bizottságához fordult, és állásfoglalást kértek a Művelődési Minisztériumtól ahonnan dr. Varga Győző fő­osztályvezető válaszolt: a köz­alkalmazotti törvény értelmé­ben a kerületi házak vezető­inek munkaviszonya határo­zatlan idejűvé alakul át. A képviselő-testület ezután tárgyalta az ügyet, a napiren­det az oktatási, kulturális és sportbizottság nyújtotta be. Felszólalt az ülésen dr. Gábor Pál, a jogi bizottság elnöke is: — A törvény értelmében a művelődési intézményveze­tőknek már határozatlan idejű munkaviszonnyal kellene ren­delkezniük, joggal sérelmez­hetik, hogy ez év július 1-jétől munkaviszonyuk nem a tör­vénynek megfelelő. Divat ma­napság a pályázat, de megtör­ténik, hogy közben derék, be­csületes szakemberek személyi presztízse csorbát szenved. Közgyűlésünknek nem szabad felvállalni felelőtlenséget. Ha mégis elkerülhetetlen a pályá­zat, az legyen meghívásos, megtisztelve azokat, akiknek évtizedes szakmai tapasztala­tuk van. Véleménye szerint a szava­zásnál azt is méltányolták a képviselők, hogy nem készült megfelelő környezettanul­mány az intézményekről, hol­ott tavaly áprilisban közgyűlé­si határozat utasította a kultu­rális bizottságot a kerületi há­zak munkájának tanulmányo­zására. (A kamara elnöke által vezetett városmajori házban a bizottság nem is járt.) Az elő­terjesztést a képviselők nem fogadták el. Seszták Oszkárt, a kulturális bizottság vezetőjét kérdeztük, ha most levették a napirend­ről a pályáztatás kérdé­sét, hogyan tovább? Pályáztatás nincs — Ezáltal pályáztatás nincs, a kérdés egyelőre lekerült a napirendről. Azt nem értem, miért kellene félniük a népmű­velőknek ott, ahol az előző rendszerben ellenzéki csoport alakult. Itt szerintem csupán különböző jogi felfogásokról van szó, arról, hogy régi, vagy új intézmények ezek a művelődési házak. A jegyző úr szerint is új intézmények. A közalkalmazotti törvény vég­rehajtási utasítása értelmében fogunk eljárni, sok minden történehet, de a város kul­turális kérdéseinek ügyeiben az együttműködésünk érdeké­ben számítunk a kamara véle­ményére. Valóban, ellentétek helyett példaadó megoldásra lenne szükség a vitában, már csak azért is, mert hamarosan ha­sonló helyzet alakulhat ki, ha dönteni kell a szakszervezeti művelődési házak sorsáról. Amelynek dolgozói szintén tagjai a kamarának... Nyíregyháza (KM - BE) — Akár hiszik, akár nem, hazánkban is és a világ szá­mos országában is vannak feleslegek, a rászorulók szá­mára eljuttatható adomá­nyok — jelentette ki dr. Szi­geti Jenő, az ADRA Adven­tista Fejlesztési és Segély­alapítvány Szervezet igaz­gatótanácsának tagja a kö­zelmúltban Nyíregyházán megtartott tájékoztatón. Bár a mi országunk sem dúskál most a javakban, az ADRÁ-nak az az álláspontja, nem jó az, ha a társadalomban kialakul egy olyan szemlélet, hogy csak elváljuk a segít­séget, mert ez passzív és de­moralizál is. Az ADRA a föld csaknem kétszáz országában jelen van, a világon a harmadik legna­gyobb egyházi segélyszerve­zet, tagjai munkaelosztás ré­vén segélyezik a kijelölt orszá­gokat. Hazánk Albániát és Ju­goszláviát patronálja: mindkét országban vannak táborok, ahol elhagyott ismeretlen cse­csemők, gyerekek éheznek, kórházak vannak gyógyszer nélkül, tízemeletes lakóházak víz nélkül. Az ADRA-szerve- zet másfél éves magyarországi működése során tonnaszámra szállítottak ki nemzetközi adományozásból származó élelmiszert, gyógyszert, a kór­házak, egészségügyi intéz­mények gyógyító munkáját pénzküldeményekkel segítet­ték, gyermektáborok működ­tetésében vettek részt. Belföldön az alapítvány fő­ként a betegségek megelőzé­sére és gyógyítására, az ifjú­ság nevelésére és képzésére, a menekültek, szegények és a katasztrófa sújtotta emberek megsegítésére, a fejlesztési, oktatási és segélyezési munka szervezésére bocsátja rendel­kezésre pénzforrásait. Mos­tani jelentkezésük és egyúttal a megyeszékhelyen egy ran­gos segélykoncert meg­szervezése — melynek be­vétele az alapítvány számlájá­ra kerül — azt a szándékot mutatja, hogy keresik a kap­csolatot a helyi önkormányza­tokkal. Amint Szigeti úr elmondta, politikamentes együttműködést ajánlanak az önkormányzatoknak azért, hogy támogathassák a rászo­rulókat, és a segélyadományok valóban azokhoz kerüljenek, akiknek a legnagyobb szüksé­gük van rá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom