Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
I /\i > Rómeó farmerban a nézőtéren A szép Verona tárul itt elénk Nyíregyháza (KM — B. I.) — A Capulet-ház szolgái cigerettát szívnak, Mercutio a Kelet-Magyarországot böngészi, Rómeó, alias Petneházy Attila farmerben rágózik, Júlia, azaz a bájos Orosz Helga a büfét szidja, ahol nem tud rendesen megreggelizni. Nem túlzottan elégedett Verona hercege, Bárány Frigyes sem: nem kíméletes ez a novemberi eső. Bizony Veronában jobb lenne. Egy más évszakban, más korban. Habár, ki tudja? A kellékeket szemlélve rögtön eszünkbe jut, a középkorban sem volt könnyű, hamar előkerült a kard, potyogtak a fejek. Ám, mi most egy hűvösebb, de tagadhatatlanul békésebb tájon, Nyíregyházán vagyunk, a Móricz Zsigmond Színházban. Shakespeare örök érvényű, gyönyörű darabjának, a Rómeó és Júliának a próbája kezdődik a prológus útbaigazító szövegével: A szép Verona tárul itt elénk, hol két jeles család vetélkedett. Megyeri Zoli az utolsó pillanatban megtalálja a nadrágja megkötésére szolgáló madzagot, s máris kezdődik a csetepaté: a Capulet-szolgák belekötnek az amúgy sem túl békés Mon- tague-k szolgáiba. Némi gond van a hatalmas bárddal, bizony Horváth Lászlónak még tanulnia kell a látványnak is ijesztő fegyver használatát. A hamarosan kibontakozó kardpárbaj már gyakorlottabban megy, Várhelyi Dénes színművész avatott értője az efféle jószágoknak, a többieket is ő tanítgatja a használatára. A nézőtérről szemlélve a díszlet Henry Moore modem szobrára hasonlít, ám csakhamar kiderül, nemcsak látványos, hanem fölöttébb praktikus is. Ha úgy tetszik, Verona főtere, s ha egy kicsit elfordítják, máris egy kastély belsejévé válik. Gyarmathy Agnes díszlet- és jelmeztervező ismét hasznos és szép díszletet tervezett. A jelmezek is csodálatosak, korhűek. Júlia (a Nyíregyházára megtért Orosz Helga), épp most próbálja egyik csodálatos, talpig érő hófehér köntösét. Igaza van Rómeónak: gyönyörű. Nem mindennapi vállalkozásba kezdett a Móricz Zsigmond Színház a Rómeó és Júlia színpadra állításával. Mint a darab rendezője, a vendég Giricz Mátyás elmondta, bár ő ugyan egy féltucat színház rendezője vagy vezetője volt az elmúlt negyven év alatt, ezek közül azonban egyikben sem játszották Shakespeare híres szerelmi történetét. A rendező azt is elmondta, nemcsak a színészeknek nagy lehetőség ez a darab, hanem a világ bármely színpadának is. — Furcsa dolog, ez de úgy érzem, az ilyen lángoló szerelemnek a szépségét és jelentőségét igazából csak idősebb korban érti meg az ember. Ezért is szól minden korosztály számára oly hitelesen a történet. Érdekes ez a darab azért is, mert ez a csodálatos szerelem egy szörnyen gyűlölködő rétegben jön létre. A vendégrendező egyébként úgy érzi, Nyíregyházán van olyan társulat, amelyik ezt a nem könnyű darabot sikerrel színre viheti. Rómeó, Petneházy Attila, mellettem ül a nézőtéren, úgy kommentálja az első jelenetben történteket. Meséli, amikor májusban közölték vele, hogy ő kapja az álomszerepet, nem is akarta elhinni. Egyébként valóban szerelmetes állapotban leledzik. Fiatal házas, valahol a mézeskorszak elején. Imádok szerelmes lenni Orosz Helga vallomása Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Orosz Helga színművésznő nem változott. Ugyanolyan kellemes és vonzó, mint három évvel ezelőtt, amikor megvált a Móricz Zsigmond Színháztól. Sőt, most talán kiegyensúlyozottabbnak, boldogabbnak tűnik, mint korábban. Érthető is, hisz csodálatos színészi feladatot kapott, ő lesz Júlia Shakespeare örökzöld darabjában. Áz egyik próba előtt beszélgettünk vele. — Nyíregyháza után a budapesti József Attila Színházhoz került, ahová Léner Péter hívta. — Nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Léner Péter nemigen ígért semmit, de annál is kevesebbet adott. így aztán szabadúszó lettem. — Ez a színésznek nem túl ideális állapot. — Nekem sikerült. Most végre valóban azt csinálhatom, amit akarok. A színházi szerződés komoly kötelék, amely kötelez is. Most senki sem kényszeríthet olyan szerepre, amelyhez nincs kedvem, ami nem nekem való. A szabadság megfizethetetlen. Ha például most valamelyik más színháznak a tagja lennék, nem vállalhattam volna el Nyíregyházán ezt a csodálatos szerepet, Júliát. Orosz Helga —Júlia a halhatatlan szerelem jelképe. A szerelem milyen helyet foglal el az életében? — Imádok szerelmes lenni. Nagyon fontos és nélkülözhetetlen számomra. Minden dolog komoly mozgatója. Persze, nemcsak tengernyi szépség, hanem egy csomó kellemetlenség eredője is. Kevesebb baj lenne nélküle, gondoljunk csak a drámairodalomra, ahol szinte minden konfliktus forrása a szerelem. Mégis sivár lenne nélküle az élet. Az oldalt összeállította: Nagy István Attila A romlás virága Az Orpheus egy lehetséges értelmezése A testvéri szeretet melegében Jancsi és Juliska a színházban demes lenne fordítani az iskolában néhány percet), hogy a gyerekek úgy tapsoltak és követelték vissza a színészeket minden jelenet után, ahogy a koncerteken szokták a náluk idősebbek. hogy előbb-utóbb lapátra kerül a gonosz boszorkány. Tóth Károly az apa szerepében tiszta derű volt. A szegénységet naív bájjal és szeretettel tudta elfogadtatni örökké éhes gyermekeivel. Fekete István átváltoztatott kisfiúja manóként pontosan felidézte azt, amit erről a figuráról gondolunk. A díszlet kihasználta a forgószínpad előnyeit, s egyébként is az egész színpadkép a Jelenet az előadásból Balázs Attila felvétele Nagy Zsuzsa Zsótér szereti a klasszikusokat, de nem kedveli a mozdulatlanná merevedett remekműveket. Leemeli a polcról, szépen leporolja őket, az eredeti történetet felbontja, és modem formai megoldásokat alkalmazva belehelyezi korunk világába. Cyrano rendezésében az időrend felbontása és az elidegenítő effektusok jelentették e modernséget. Az Orpheus alászállban a szeplők megkettőzése, a gitár élővé válása, és a visszhangeffektus e formai újítás elemei. Bár itt meg kell említeni egy szokatlan, mondhatni merész jelenetet, azt a bizonyos zuhanyzást, melyet a színész teljesen élethűen, tehát meztelenül játszik el. A néző számára túl durvának tűnhet a meztelen férfi test látványa, hiszen nem azért jött színházba, hogy néhány báb magánéletébe bekukucskáljon, azaz a mindennapi élet repróját nézze végig. Ez igaz. Csakhogy Zsótémek sikerült ezeket a meghökkentő elemeket egységbe szervezni, és egy alapkoncepció alá rendezni. Ä Cyrano rendezése egyértelműen a szerelemnek mint örök értéknek a vereségét mutatja fel. Az elveszett szerelem siratása megdöbbentő hatással zárja le a darabot. Az Orpheusz is énekkel fejeződik be, mely a fogantatással az élet győzelméről szól a halál ellenében. így nézve az egész rendezői felfogás egy Ádám, Éva, azaz teremtésparafrázis. A fiú- Ádám megmártózott a rosszban, lement a mélybe, a kétely poklába. Már fel is adta volna a küzdelmet a felszínre jutásért, ha a nő, Éva ki nem emeli őt ebből a haláltáncból, azaz Ádám öngyilkossága értelmét veszti, hiszen Éva továbbviszi az emberi fajt. Itt a szerelem győzött, nem úgy, mint a Cyranóban. De miféle győzelem ez? Az eredeti mítoszban Orpheusz visszafordul a pokolból felvezető úton, hogy kedvesére pillantson, és ezzel elveszti őt. Zsótémál a szerelem beteljesülésének pillanatában iszonyatosan távol kerül egymástól a fiú és a nő. Mert az emberi érzelmek ennyire kegyetlenek, mert ez nem a tiszta szerelem, ez a romlás virága. Ezt ismeri be a zárójelenet operetti buja kán-kánja. A befejezés tehát szándékosan nem katartikus, mégis Zsótér modem színpada azzal, hogy szakított a jellemábrázolással és a lélektannal, valami sokkal többre vállalkozott. Megpróbált visszatérni az ember vallásos, mitikus felfogásához természetesen metafizikai értelemben, és megkísérelte elhitetni velünk, emberekkel, hogy még élünk és létezünk. A színháznak itt sikerült rátalálnia igazi jelentésére egy olyan előadásban, ahol a kísértések bemutatásában az élet mindent elveszthet, de a szerelem mindent elnyerhet. Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Úgy látszik Czeizel Gábornak volt (van) egy kedvenc meséskötete. Ebből most már a másodikat láttuk megelevenedni a Móricz Zsigmond Színház színpadán. Tavaly Hamupipőkének drukkolhattak a gyerekek, most pedig Jancsinak és Juliskának. Érdemes volt-e magára vállalnia a dramatizálás feladatát, vagy jobb lett volna engedni, hogy a történet édesanya/édes- apa segítségével jusson el a gyermeki lélekhez? Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. A szülők mesélése megteremtheti azt a bensőséges viszonyt, amelyben a mese váratlan vagy drámai fordulatait fogadja a gyermek. A színpadon viszont minden megelevenedik, de úgy, ahogyan a rendező gondolja. Czeizel Gábor nem tudta igazán eldönteni, hogy modernizálja-e a régi történetet "(ezért még mozdonyt is szerepeltet benne), vagy maradjon minden a mese síkján. így jelent meg a színen a félelmetes vasorrú bába (föl is sírt néhány gyerek a színházban) és a többi mesei kellék. Az apróságok is úgy fogadták a történetet, hogy egyszerre lelkesedtek, s fogadták a mindent tudók lemondásával a játékot. (Ez nem is igazi — hangzott a hátam mögött.) Szokatlan volt (bár erre érJancsi és Juliska igazi gyerekek voltak. Sándor Júlia és Mészáros Árpád játékán az őszinte szerepvállalás tetszett. Különösen Sándor Júlia engedte a szerepen átszűrődni a maga egyéniségét, de Mészáros Árpád felnőttesen viselkedő gyerekfigurája is gazdagon árnyalt volt. Lehetett őket szeretni, izgulni értük, még akkor is, ha mindenki tudta, Gábos Katalin hármas szerepben léphetett a színpadra. Ő volt a gonosz mostoha és a nem kevésbé gonosz boszorkány, s ő volt az elvarázsolt kislány is, akit éppen Jancsiék szabadítottak ki kőfogságából. Anyaként nem volt egyértelmű a játéka, de vasorrú bábája igazán félelmetes és hiteles volt. (Ha egyáltalán lehet ilyen.) mese illúzióját fogalmazta meg. Kár, hogy a füstköd megkaparta a gyereknézők torkát, aminek hosszú köhögés lett a vége. Emiatt egy ideig a szöveget sem lehetett érteni. Érdemes meggondolni, hogy szükség van-e rá. A kérdés persze minden előadás után az, hogy vajon élményt kaptak-e a gyerekek? A hosszú taps és a lelkesedés mindenesetre jelez valamit. DALAZb ni IILA rtLyt I tLb
