Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-26 / 279. szám

1 1992. november 26., csütörtök HÁTTÉR A hatósági hús olyan, mint a kutya vacsorája--------—-------I------?ate> fa. ----Hol---H—I—— A „hatóságiban” az a leggyakrabban elhangzó szó, hogy nincs Balázs Attila felvétele Se remény, se jószág Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — A hatósági húsbolt adott témát eddig is, mostanában azonban kis csend után újból panasszal teli olvasói telefonokat és leveleket kaptunk. Van, aki tudni véli, hogy az áruellá­tatlanság hátterében egy maffia húzódik meg. Sőt volt, aki meg is mondta, Nagykállóból nem a nyír­egyházi kispénzűek szaty­rába kerül a hús, hanem Napkoron értékesül. Utána­eredtünk hát, felderítendő a „hatósági” körüli homályt... Ám a dolog cseppet sem titokzatos. Nagykállóban van egy vágóhíd, ott végzik azok­nak az állatoknak a kény­szervágását, amelyek meg­betegedtek, de húsukat — akárha nem is az egészet — a szigorú állatorvosi ellenőrzés azért emberi fogyasztásra al­kalmasnak tartja. Csökkent élvezeti érték Ez a hús úgynevezett csök­kent élvezeti értékű, s a nor­málnál jóval olcsóbban lehet hozzájutni a hatósági húsbolt­ban. Mióta a húsipari vállalat felszámolás alatt áll, nem vál­lalja a kényszervágást, ezért került át ez a tevékenység körzetileg Nagykállóba. A megyeszékhely önkormányza­ta a vágóhíd beruházásához je­lentős mértékben járult hozzá (önállót építeni ugyanis bele­kerülne vagy 40 millióba), s kötöttek egy szerződést, — amely további négy évig érvé­nyes — ennek alapján a min­denkori levágott és csökken­tett élvezeti értékűnek minő­sített állati hústermék 70 szá­zalékát Nyíregyházára kell szállítaniuk. A teljes értékű és a fennmaradó kevésbé értékes 30 százalékának sorsa fölött a vágóhíd szabadon dönt. A nyíregyházi polgármes­teri hivatal városüzemeltetési irodája a felügyeleti szerv. Ta­kács Miklósné főelőadótól megtudtam, hogy ebben az üz­letben az „áruellátás” fogalma speciális jelentéssel bír. Ha nincs kényszervágás, akár he­tekig, akkor nincs áru. Szóval, mint a kutya vacsorája... Amíg sok volt az állat, nyilván na­gyobb volt a kényszervágási arány is. Volt gazda, amelyik inkább eltörte a jószág lábát, hogy túl­adhasson rajta. Most, hogy igen lecsökkent az állatál­lomány, s a vágóhíd nem fizet annyit, amennyiért feltétlenül megérné odavinni a beteg­gyanús állatot, a termelők ház­tól mérik ki a húst. A hatósági húsbolt üzemel­tetője a Piac- és Vásárgaz­dálkodási Iroda. Vezetője, Há­moriné Rudolf Irén arról tájékoztatott: mostanában vé­geztek év végi felmérést és a vágóhíd tevékenysége, kötele­zettség teljesítése körül min­dent tökéletesen rendben talál­tak. Mint üzleti partnerrel, a vágóhíddal elégedettek. Végül is ellentmondásos a dolog, hiszen ami az országnak, a ter­melőnek jó, az nem kedvez az olcsó húsra kényszerülő vevő­nek. Az sehol sincs előírva, hogy a hatóságiban árunak kell lenni. Keveset vágnak Papp István, a nagykállói vágóhíd, egyben a helybeni hatósági húsbolt vezetője arról panaszkodott: nem hogy jószág nincs, hanem még re­mény is alig. Beszélgetésünk napján a Ságváriból származó 12 sertést vágtak, meg hat 40 kilós malacot. Én most azzal menjek be? — tette fel ön­magának a kérdést. Ugyanis saját gépjárművel szállítja a húst, ami persze adózási szem­pontból kedvezőtlen. Hébe- hóba jön innen-onnan vágni- való, magántermelőtől nem is emlékszik, mikor volt utoljára sertés. Pedig bérbe is vágná­nak. Attól tart, mivel nincs ter­melés, be fogják zárni az üzemet. Ő Napkorra való, az igaz, azt is bevallja, visz ha­vonta 2-3 kiló húst haza, de többet akkor se tudna, ha akar­na, mivel nincs. Nyíregy­házán, az 1947 óta üzemelő, most már egyetlen hatósági húsbolt barna ajtaja behajtva. Nincs itt senkinek semmi keresnivalója, mert üresek a fémakasztók, tárva-nyitva a leolvasztott óriási hűtőszek­rény. Orosz Péter boltvezető széttárta a karját, neki itt kell lenni álló nap, jön néha szállít­mány, sokszor telefonál is utá­na, hiszen ő forgalom után kapja a fizetését. Momentán Kállóból két és fél-három hó­napja egy deka hús nem jött. Törzsvevők Az előző nap 186 kg sertés­bőröst adott el, annak 111 forint kilója, álltak itt már, mire kinyitott, vagy ötvenen. Három kilónál nem adhat töb­bet egy személynek. Ha sok a vevő, de kevés a hús, maga csökkenti le a „fejkvótát”, hogy jusson mindenkinek. Ha van, 20 forint a fej, 30 a zsír­szalonna, de az országosan hiánycikk. Törzsvevőköre kis­nyugdíjasokból áll. Egy szem- pillantás alatt elfogyott a kis- várdai nem szabványos ba­romfi is, ott álltak egymás te­tején a piros-kék műanyag­ládák. Elvihetnék már innen — mondja leginkább keres­kedői reflexből, hiszen mivel nincs áru, nincs vevő, akinek útban volna. ___________Tárca Tvalahányszor bekapcsolja V a gázkonvektort munka után, estefelé, (merthogy itt vannak már a mínuszos éjszakák) gyakorta a Mama jut az eszébe. Jól benne vol­tak már a korban, amikor pénzzé tették vidéki portá­jukat és beköltöztek a város­széli kertes negyedbe, köze­lebb a gyerekekhez, az uno­kákhoz. Senkit nem akartak terhelni a Papával, ezért ma­radtak külön, bár a pénzük­ből csak egy harmincéves la­kásra tellett, aminek azért volt egy tenyérnyi kertje, pi­ciny szőlőlugassal, aprójó­szágnak való óllal és széntá­rolóval, s egy pincét pótló roggyant tetejű veremmel. Ilyenkor tél közeledtén a kisöregek begyújtottak a cse­répkályhába. A Mama zör­gette a lábhajtós varrógépet (jobbára átalakításokat vál­lalt a szomszédoknak, a csa­ládnak), míg a Papa a tűzre ügyelt és hallgatta a rádiót, főként a Szabó családot. A kályha szép volt még, nikke- les tűztéri ajtóval s a közepe táján egy bemélyedéssel, ahol illatozó almát lehetett sütni, vagy melegen tartani a hársfateát, langyosítani a délről maradt ételt. így teltek a napok: kert, aprójószág, salakolás, begyújtás, varró­gép, rádió, mígnem a Papa örökre eltávozott. A következő télre a család úgy döntött, villanyfűtést sze­reltetnek a lakásba, ne kelljen a Mamának cipekedni a szén­nel, a fával. Végre elkészültek a szerelők, s megtanították a kezelésére is a Mamát: ez itt a kívánt fok, ez a levegőke- rengtető, amaz a takarék stb. Néhány napig ment is minden rendben, aztán a Mama ki­kapcsolta a rendszert, tűz- revalót gyűjtött az udvaron és begyújtott a kályhába. Várat­lanul nyitotta rá az ajtót a fia, a menye, s csodálkoztak, bosszankodtak; miért nem kell a kényelmesebb, miért töri magát? A Mama megszeppenve védekezett: „Hiányzik a hátamnak a me­leg cserépkályha, aminek ne­kidőlhetek. Meg aztán, ez ol­csóbb is, mint a villany­áram...” Később már csak akkor kapcsolta be a villanykályhá­kat, ha tudta, hogy jönnek az unokák, egyébként a cserépet használta szívesen, s a varró­gép fölött is csak egy tizen- ötös körte adta a világossá­got a varráshoz: „A pénz nem azért van, hogy felesle­gesen pocsékoljuk.” A két utcai nagyszoba ab­lakán telente mindig jégvirág fehérlett, mert a Mama a hát­só kicsit használta, a cserép­kályhásat. Az egész házból azt tartotta a legértékesebb­nek. Amikor O is elment a párja után örökre, a házra li­citáló vevők pedig a vil­lanyfűtésért voltak odáig... Junior fogászat Fehérgyarmat (M. K.) — A fogászati hónap kelet-ma­gyarországi szenzációját a fehérgyarmati junior fogászat megnyitása jelentette. Az ipari szakmunkásképző intézetben kialakított rendelő 1,3 millió forintos költsége közös össze­fogás eredménye. A szatmári­ak egészségéért létrehozott alapítványból 300 ezer forin­tot fordítottak e célra. A helyi középfokú oktatási intézmé­nyek, s a város más közös­ségei is segítettek. A rendelő­ben a csehszlovák gyártmányú Practic típusú gép a fogászati gépek között „jegyzett” már­ka. A fogászati egység távirá­nyítással működtethető. Poli- merizációs lámpa és tömő­anyag; de a fogkövek eltávolí­tására alkalmas ultrahangos depurátor egyaránt segíti a szakorvosnő munkáját. A rendelőintézet ellátja a város és vonzáskörzete 14-18 éves korú fiataljait. Angyal Sándor Egy kis melegség Nézőpont Három határon át Tóth Kornélia A települések összefogá­sa nélkül elképzelhetet­len a kistérségek fejlődése a jövőben — ez csendült ki Apáti György csengeri pol­gármester szavaiból a hét­főn megtartott, három hatá­ron átnyúló együttműködést szorgalmazó fórumon. A ro­mániai városok, Szatmárné­meti, Kovászna és Pusztada- róc önkormányzati vezetői eljöttek, ám a kárpátaljai Beregszászról és Nagydob- ronyból hiába várták a meg­hívottakat. Azt már csak re­mélni lehet, hogy nem ér­dektelenségük miatt marad­tak távol a fórumtól. A határok elválasztanak, de nem választhatnak szét bennünket — summázta tö­mören a Kelet-Európa testét össze-visszaszabdaló határ­vonalakra utalva Miklós András, Kovászna alpolgár­mestere. E gondolat jegyé­ben szorgalmazta a házigaz­da Apáti György: mind a ha­táron túli, mind az inneni falvak, városok alakítsák meg a határmenti települé­sek szövetségét. Precíz em­ber lévén, határidőt is meg­jelölt: december 18-ára is­mét meghívta Csengerbe az érdeklődő, határokon inneni és túli polgármestereket. Az elméleti együttműkö­dés mellett a hétfői fórum jó alkalmat kínált a vállalko­zóknak, kereskedőknek, üz­letembereknek is a sokolda­lúan előnyös kapcsolatok lé­tesítésére. Ugyancsak de­cember 18-ára várják Csen­gerbe az ukrajnai, szatmári és a megyénkbeli vállalko­zókat egy fórumra, amelyen dönthetnek a minap felvetett vállalkozói központ mega­lakításáról és működtetésé­ről. Szóba került még: a ha­tárátkelőhelyen fehérárut is lehessen továbbítani, utat kell majd építeni a remény- beni forgalomnövekedés mi­att. A kulturális kapcsolatok ápolásával elkezdődött, s a gazdasági területen is érez­hető együttműködés mellett nem elhanyagolhatók a közösségszervezés lélektani elemei — ezt hangsúlyozta Makovecz Imre építőmű­vész, aki tervezőivel együtt radikálisan újra rajzolja Csenger arculatát. A törek­vés, az erő megvan az embe­rekben az igényes fejlődés­hez, amelyhez a szakembe­rek dolga megkeresni a le­hetőségeket. A cigányság holnapjáért Balogh Gyula írja Ramocsaházáról ,/1 Balogh Gyű- tett a cigányság foglalkozta- x .../ Iától, a Má- tására. Például úgy. hogy a xv gyarországi parlagon heverő több száz ‘Cigányok De- hektár földből a cigányok; mokratikus Szövetsége Or- nak is adnának, akik azt szágos Elnökségének tagjá- megművelnék és ebből el­tol, a megyei szövetség elnö- tarthatnák a családjukat, kétől a minap kaptunk leve- Akár úgy, hogy elsőbbséget let. A munkanélküliségtől biztosítanának a cigány­sújtott, elnéptelenedő fal- ságnak az új földosztásban, vakban a cigányok is meg- A romák életkörülményei- sínylik az általános hányát- nek javításán sokan fáradoz­ást. Balogh úr javaslatot is nak, kevés sikerrel. 'fik Kommentár Balogh József / ól kitoltak a románok a határaikat kifelé átlépő autósokkal. Olyan illetéket vetettek ki, hogy mindegy mennyi üzemanyag van a tankban, a teljes űrtarta­lomnak megfelelő mennyi­ségért kell fizetni az autós­nak. Bevallom őszintén, engem nem lepett meg az intézke­dés, legfeljebb az, hogy vá­ratlanul jelentették be és igazságtalan az üres tankot megadóztatni. De ha bele­gondolok, nem csak ennyi igazságtalanság történik manapság az autósokkal. Például amikor a súlyadót megállapították, nem az üres kocsi súlyát vették fi­gyelembe, hanem a terhelt súlyt, vagyis annyi kiló után fizetünk, mintha mindig né­gyen ülnénk a kocsiban. Persze most a benzinről van szó, nem a súlyadóról. Épp most hallom a híreket, miközben papírra rovom e sorokat, s mondják: Bécsben az OPEC-tagállamok meg­állapodtak az olaj árában, ami a vásárlók számára ár­csökkenést jelent, az olajter­melőknek pedig biztonságot, mert csak a megállapodás szerinti mennyiséget terme­lik ki, nem lesz közöttük, aki kapzsiságával felrúgja az egyezséget. Vajon észrevesszük-e majd az itthoni benzinára­kon az OPEC-megállapo- dást? Nem tudom. Eddig nem kényeztettek el bennün­ket árcsökkentéssel, bármi­lyen olcsó is volt a benzin, ám a legkisebb áremelés hí­re is begyűrűzött az árba, s bár még ide sem érhetett az első szállítmány, mi máris többet fizettünk érte. Vissza­kanyarodva a román ben­zinilletékre: azt gondolom, nem kell csodálkozni rajta. Ésszerűnek látszik, hogy védik a náluk még olcsób­ban megvehető üzemanya­got, mert az igencsak furcsa lehet, hogy míg itt úton-út- félen öntik a román, az orosz benzint a kocsikba, ott oly­kor napokat kell sorban áll­ni az üres kutaknál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom