Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-03 / 259. szám
1992. november 3., kedd EGYRŐL TÖBBET , Kelet-Magyarország 11 A MAV-val Európába! Az ő hite szerint Király Béla Szamostatárfalva Árnyékba húzódva politizáltunk pontosan érkezett. A fülkék tiszták, a mellékhelyiségben rend, papír, törülköző, víz. A jegykezelők udvariasak, figyelmesek. Egyszóval egy fiatal utazónak — aki járt már Európában — valóban európainak tűnhetett az utazás. Mi, 60 felettiek, akik ismertük a MÁV háború előtti színvonalát, nem okozott különösebb meglepetést. Hiszen a magyar vasutak hamar kiheverve Trianon sokkhatását, a két háború közötti időszakban európai színvonalú volt. Most e járaton csak ezt a színvonalat sikerült ismét elérnie. Ám ez az utazás mégis tartogatott meglepetést. Ugyanis benyitott a fülkébe egy férfi, kezében egy szürke bőrtárcával. Ezt, mint mondta a mellékheminden realitást nélkülöző, dogmákra épülő fanatikus vakhit. (Sztálinizmus, fasizmus, különböző vallási körök hegemóniára való törekvése, a világi vezérszerep kisajátítása érdekében kifejtett törekvés.) A bibliai tanításokra visszatérve, az eddigi gyakorlatot elemezve csak egy biztos, mióta különböző vallások vannak, azóta mindig folyik a harc közöttük, hogy melyik az igazi, az egyetlen, az üdvözítő. Hogy melyik az igazi, igazibb hit, az addig a felekezetek bel- ügye kell hogy legyen, míg valamelyik nem akar a politikai színpadra lépni vele, hirdetni mint egyetlen — minden bajra orvosság — megváltó programot. Véleményem szerint Kiss Gábor úr írása a jelenlegi valóságot elemzi, és annak tükrében ad hangot kételyeinek, már ami a jövőt illeti. Hadd emlékeztessem önt egy közelmúltban megjelent írása tartalmára; „Az ő hite” — mivel teljes mértékben egyetértettem — ez magánügy. Én ennek ellenére hiszek a különböző hitű emberek egymásra találásában, a mindenkori realitásokat figyelembe vevő, egészséges társadalmi szemléletek kialakulásában, „MERT HIT NÉLKÜL ÉRTELMETLEN AZ ÉLET!” Tisztelettel: Nagy István Nábrád, Dózsa Gy. u. 40. Szélsőjobb és szélsőbal Nem büntetendő... Bekapcsolom a tv-t, mert íz 1956-os forradalom és szabadságharc 36. évfordulójának megemlékező ünnepségét közvetíti a Magyar Televízió. Látni, hallani akarom soksok magyarhoz hasonlóan. S mit láttunk?! ^ Nehéz leírni, elmondani. Ősz, öregember, egyedül a mikrofon előtt. A téren fütty, lárma, zsivajgás, mocskoló- dás. Döbbenet — hiszem, hogy milliókban... Az az ősz öreg, az a türelmes, bölcs ember a Magyar Köztársaság elnöke. Nem hagyják szóhoz jutni! — Érted ezt, magyar?! Nem büntetendő cselekmény... Nem?! — Mi a büntetendő? A miniszterek, a képviselők csak hümmögnek, a vállukat vonogatják. Nem kompetensek az ügyben... A Parlamentben mindenesetre tapsolnak. Kétszer. Ha „alpári”, vagy ha „ópusztaszeri” a hangulat. — Rossz emlékeket idéz bennem ez a tapsolgatás. Másnap Kárpátalján járok. Régi, kedves ruszin barátom (lehet, hogy majd kiderítik a ruszinokról, hogy nem ruszinok) szomorú szemrehányással kérdezi: „Mit csináltok ti otthon? Szembe köpitek magatokat?” — Nem tudok válaszolni. Valami megszakad bennem. Úgy érzem, egyre távolabb van az az idő, amikor büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. Szilágyi Sándor Nagyar Késik a gázfűtés Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy segítségüket kérjük igen nagy problémánk megoldásához. Ajak községben tavasszal elkezdődött a gázprogram, illetve szennyvíz, kábeltévé, telefonhálózat kiépítése. Nem kevés pénzbe került ez a lakosságnak, nagyon sok családnak OTP-t kellett felvenni, hogy a 80 ezer forintot befizesse, ami azt jelenti, hogy a lakása előtt elmegy a gáz, illetve egy „csonkkal” beállnak az udvarába. A beszerelés, gázkazán stb. öszszegben kb. még ennyibe kerül. Sajnos, a hideg idő beállt, a gázfűtés viszont nem indult be. Ennyi adósság mellett szénre, vagy valamilyen más fűtési rendszerre átállni nem tudunk, gyerekek, felnőttek egyaránt fagyoskodnak. Szerintünk az ígérgetések, időpontok eltolásának ideje lejárt, nyilvánosan kérjük kivizsgálni az ügyet, s az illetékeket megszólaltami. Reméljük, közbenjárásukra rövid időn belül már a melegből nézhetjük a gyönyörű ajaki tájat. Ajak lakossága A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasok fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Helytelenül eluralkodott közhely lett mindennel kapcsolatban Európát emlegetni. Mert igaz, hogy jó néhány évtizedig — hogy másik közhely kifejezésével éljek — balkáni állapotok uralkodtak hazánkban. Vonatkozik e megállapítás politikára, gazdasági helyzetre, közállapotokra. Szólásmondás lett, hogy Európa felé kell tartanunk. Ezzel szemben az a véleményem, hogy a magyar gondolkodás, soha nem szakadt el Európától. E gondolatok ötlöttek eszembe, mikor felszálltam a Nyíregyháza - Budapest Inter City járatra október 1-jén. A vonat pontosan indult. Csak a bemondott állomásokon — Debrecen, Hajdúszoboszló — állt meg és Tisztelt Balogh Úr! Hogy önnek címeztem levelem, annak egyetlen oka van, mert nem tiszta előttem, hogy mit ért ön tiszta forrás alatt akkor, mikor Kiss úr láthatóhallható megnyilvánulásokra alapozva fogalmazza meg kételyeit a jövőt illetően. Abban egyezik önnel a véleményem, hogy nem fogadható el hiteles forrásnak az, hogy ezt hallottam, meg azt hallottam, ez mondta, meg az mondta, mert mint tényt, sokszor lehetetlen hitelt érdemlően bizonyítani, holott ettől még igaz lehet. Az már megint egy más kérdés, hogy esetleg azért nem fogadja el hiteles forrásnak, mert úgy érzi, hogy meggyőző, hitelt érdemlő cáfolata önnek sincs a Kiss úr által felvetett kételyekre, problémákra. Még nem nevezhető hiteha- gyottnak, ki a múltbeli hibákból okulva, bizonyos tapasztalat birtokában, a jelenlegi realitásokból kiindulva, nem fest rózsaszín jövőképet maga elé, hanem bátran megfogalmazva a köz elé viszi kételyeit továbbgondolásra. Osztom azt a véleményét is, hogy a jövőbe vetett hit nélkül nem lehet élni, de szerintem Kiss úrral egyetértésben ezt a hitet a jelenben kell megalapozni, nehogy megint „légvárakat” építsünk. Ugyanis számtalan történelmi viszálykodás, tragédia megalapozója volt a valóságtól elrugaszkodott, megalapozatlan, elvont. Ősz van, hideg van, esik! Mit csinálhat ilyenkor egy magára hagyatott nyugdíjas? Behúzódik kis kuckója melegére, és elmélázik a nemrég letűnt forró nyár emlékein. En is ezt csinálom most. Soha sem voltam valami nagy társasági ember, de külö- rtösebben zárkózott sem, ezért a nyáron csak leültem egy kis tereferére a hűvösön, a magaskorú ismerősökkel. Például a szomszéddal. No persze, ezt a szomszéd szót faluhelyen, így nálunk is, nem szűkén és szó szerint értelmezik, hanem tá- gabban, csak úgy általában: szomszéd mindenki, aki az ember közelében lakik. Hát nekem most, kuckóm őszi melegén, egy ilyen általában vett szomszéddal történt nyári beszélgetésem jutott az eszembe. Árnyékba húzódva politizáltunk. Mi más is lehetett volna témánk ebben a mai politikus világban! Persze, vitatkozva politizáltunk, mert ugye én, az egyszerű beosztottként nyugdíjazott, másképpen érzékelem a tegnapot is és a mát is, lyiségben találta és keresi a gazdáját. Majd néhány perc múlva megszólalt a hangszóró, és a jegykezelő hölgy jelezte, hogy a tárca gazdája azt nála átveheti. Feltételezem, hogy eme idősebb úr még tanult keresztény erkölcstant, bár gondolom, többen ütődöttnek nézték. De nekünk, a fülke utasainak e kis jelenet többet mondott, mint a pontos utazás, a tiszta szerelvény. Ez az októberi utazás nyújt reményt, hogy a magyar ember hamar megtanul európaiként viselkedni, amint a körülményei is európaiak lesznek. A fekete vonatok rémét pedig a múlttal együtt végképp fedje a feledés homálya. Paál István Egy cél Kedves Szerkesztőség! Vannak még hazánkban, akik a zavaros vízben halásznak! Vannak még szélsőséges elemek, akik nem a haza sorsával törődnek, hanem inkább annak hátráltatói. Nézzünk szembe az igazsággal! Aki meghallgatta és megértette Antall Józsefnek az operaházi beszédét, remélem sokat tanult belőle! Hansúlyozni kívánom, nem vagyok egy pártnak sem tagja, nem is voltam. Egy cél van előttem és egy cél legyen előttünk: a haza sorsa. Törjük a fejünket, hogyan tudunk többet tenni a hazáért. Jelenleg nehéz időket élünk, ez igaz, de ha nem fogunk össze, akkor ezek után még nehezebb idők várnak ránk. Mert bárki lenne most a kormány élén, senki sem tudná jobban tenni. Köny- nyű bírálni, könnyű a kormányt hibáztatni. A nép politikai ziláltsága sokat árt, a nép fizet erre is rá. Most ne az elkövetett hibákon rágódjunk, hanem annak jobbításán fáradozzunk. Terrorral nem jutunk előbbre. Most itt az alkalom, értsük meg már egyszer, hogy összefogás nélkül nincs haladás. Nekünk kell sorsunkat rendezni. Ne ölbe tett kézzel várjuk a jótéteményt. Mindenki, akinek a haza, családja sorsa fontos, fogjon össze, bármilyen beosztásban dolgozik is. mint a szomszédom, aki vezető beosztásból került nyugdíjba. Vitánk közben párhuzamba állítottuk a régi tanácsot és a mai önkormányzatot. Azt feszegettük, melyik tett többet a faluért. Szomszédom tanácspárti volt, én meg az önkormányzat mellett kardoskodtam. Nem is sikertelenül! Adatokkal tudtam igazolni, hogy az önkormányzat két év alatt nagyobb összegű beruházást hajtott végre a faluban, mint a tanács húsz esztendő alatt. Bi- zonygatásom koronája az épOrbán Viktor, a FIDESZ frakcióvezetője nyíregyházi nagygyűlésén már egyenesen arról beszélt, hogy a radikális jobboldalhoz hasonló veszélyt jelent az antifasiszta egység címén magát szalonképessé tenni kívánó szélsőbal is, pedig ezeket az erőket egyszer már sikerült kiszorítani a politikából. A szélsőbal megnevezett képviselőihez pedig laza gesztussal sorolta a Május 1. Társaság mellé az egyébként Szocialista Párttal (is) szimpatizáló Baloldali Ifjúsági Társulást. Úgy gondolom, a Chartademonstrációnak éppen az volt a fő mozgatóereje, hogy nem a kormányellenzék választóvonalak mentén osztotta táborokra az embereket. Mindazokat hívták a szervezők, akik nem az MDF író-al- elnöke által képzelt országban akarnak élni. Ébben pedig — mármint hogy ki akarhatja és nem akarhatja ezt — dönteni, szűrni, ítélni nem dolga, joga és feladata senkinek sem. így vihette mindenki a maga szál virágját még akkor is, ha a résztvevő szervezetek képviselői között más politikai ügyekben ég és föld a különbség. Egyébként ilyen típusú összefogásra egyszer már példát adott a pártállam ellenében blokkot alkotó akkori ellenzék, ahol a lényeges különbségek ellenére is együttműködtek politikai erők anélkül, hogy „zsűrizték” volna, mely szervezetnek joga ezt tenni. Ä szalonképesség vizsgája pedig az 1990-es választás volt, ahol Az október havi NYÍR- TÁVHŐ által kiállított és általam kifizetett számlán az alábbi galádságot tapasztaltam: Rendelkezésre állási díj 201 köbméter 806 forint, fűtés hődíja fél hónapra 201 köbméter 1055 forint, meleg víz hődíja 15 köbméter, á = 51 forint, összesen: 765 forint, hidegvízdíj 8. hónapra 5,61 köbméter, á = 60 forint, összesen: 337 forint, ez mindösszesen: 2963 forint. Személyes érdeklődésemre nem tudták az illetékesek megmagyarázni, hogy miért kell 15 köbméter vízmelegítést fizetnem, amikor augusztus hónapban a melegítésre felhasznált hidegvíz 5,61 köbméter volt. Minden hónapban eddig 15 köbméter vízmelegítési díjat fizettem. Arra hivatkoztak, hogy a lakásomban nincs melegvízmérő óra, és átalányt kell fizetnem. Az átalány fizetését eddig tudomásul pen ekkor folyó belterületi útépítés volt. A tanács fennállása alatt mindössze két kis utcát köveztetett ki, az önkormányzat viszont az összesét kikö- veztette az idei nyáron. Szomszédom bólogatva hallgatta fejtegetésemet, majd csöndesen így szólt: — Csak hát az utat nem lehet megenni. Ez a meghökkentő kijelentés lezárta vitánkat. Hallgattunk még egy sort, aztán bú- csúzkodtunk. De engem azóta sem hagy nyugton szomszéa választók eldöntötték, mely szervezetek maradnak komolyan a politika porondján, mindenfajta kiszorítósdi nélkül. Azt, hogy Magyarországon szélsőbaloldali veszély van, vagyis azt, hogy a politikában komoly befolyással, szervezett erőként vannak jelen szélsőséges baloldali alakulatok, melyek a parlamentáris demokráciát elvetve és támadva, esetleg az erőszak lehetőségét felvetve, egy retrográd társadalmi rendszer képét felrajzolva működnek, tagadom. Nem tekintem ilyennek a Május 1. Társaság politikai múmiát, de nem tekintem ilyennek a programja, akciói alapján a most már parlamenti képviselővel rendelkező BIT-et sem. Az ilyen típusú vélemények csak arra alkalmasak, hogy a létező, működő — és talán szerénytelenség nélkül állíthatom — növekvő szimpátiával illetett demokratikus baloldalt járassák le. Ha ugyan alkalmasak. Hiszen éppen a népszerűségi listák és az időközi választások tanúsítják, hogy az emberek nagy része magasan a politikai címkézés fölött értékeli a szakmaiságot, hozzáértést, a gyakorlati ügyekkel való foglalkozást. „Programok mérkőzzenek egymással a következő választásokon” — nyilatkozta Áder János, a FIDESZ választmányi alelnöke. Igen, magam is így gondolom. vettem, de mivel a kft. maga bizonyítja, hogy kevesebb vizet melegített az átalány mennyiségétől, ki hatalmazta fel, hogy olyan szolgáltatásért is pénzt beszedjen, amiért semmit sem tett. Az én zsebemből a kft. augusztus hónapban 479 forint jogtalan pénzt vett ki. Valószínű, hogy szeptember, október hónapban sem lesz több a melegítendő víz, mint maximum 6 köbméter. E jogtalanul kiszámlázott összegek kifizetése végett szidjuk és gyaiázzuk a kormányt, holott nem a kormány a hibás, hanem a kft.-vezetők. A felügyeleti szervek, mert hiszem, hogy abból igen sok van, meddig tűrik el, hogy egyesek az állampolgárok tűrőképességét kihasználva jogtalan pénzeket követelnek, illetve szednek be. Kókai Ferenc nyugdíjas, Nyíregyháza dómnak ez a vitazáró mondata. Most, kuckóm melegén ülve is, ott motoszkál a fejemben. Aztán egyszerre minden világossá válik bennem. Mert ugye mi, a humor szimbolikája szerint, az elmúlt évtizedekben megettük előbb a lovakat, aztán a traktorokat. Logikus hát szomszédom okoskodása. Mért ne ehettük volna meg az utat is? Ez is egy perspektíva! Balogh László Rohod Tukacs István MSZP-ügyvivő, Nyíregyháza Jogtalan pénzszerzés
