Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
" íWrnovemfcerlU szonibat HÁTTÉR ...és mégis mozog a láp Kevés a jó föld Ecseden, amit dugiban már kimértek Útnak indították az első nyugati exportszállítmányt a nyíregyházi SUMMA-BAU Kft.-ből. A cég műanyag hőszigetelt nyílászáró gyártásával foglalkozik. Az exportmunka nagy elismerés — amely tolóajtókból áll — a nyíregyháziaknak, mivel abba a Németországba szállították, ahonnan a technológia és a gépek egy része származik. Képünkön: Barna Ferencné, a gumibetétek beszerelését végzi Elek Emil felvétele Nagyecsed (KM - GB) — Kimazsolázták az elmúlt két év alatt a tíz környező tele- pülés alá húzódó és rendkívül változatos minőségű nagyecsedi határt a helyi tsz- bői földjüket kikérők — hozta be szerkesztőségünkbe ez ügyben folytatott, s még az ország vezetőihez is eljuttatott, kiterjedt levelezésének másolatait, Nyíri Kálmán nagyecsedi nyugdíjas agrármérnök, aki a földproblémák következtében még polgárháborús hangulat kialakulását sem tartja lehetetlennek a községben. Mindehhez a helyi Rákóczi Tsz csődbe menetele és a közben lezajló vezetésváltása is kellett, amely elterelte a figyelmet az így ellenőrizetlenelül folyó „önkényes földki- mérésekről”. Részesüljön mindenki Alaposan hibáztatható — derül ki a kárpótlásra jogosult ecsedieket egy hónapja „falugyűlésre” összehívó Nyíri Kálmán szavaiból — az idén életre hívott két testület, a községi érdekegyeztető fórum és a földrendező bizottság is. Mindkettőnek gyakorlatilag ugyanazok, a polgármester kitüntetett bizalmát élvező emberek a tagjai, akik ráadásul nem tesznek semmit annak érdekében, hogy visszamenőleg rendet teremtsenek a földügyben, a kárpótlás végrehajtása előtt. Úgy kellene elejét venni a későbbi vitáknak, hogy legalább háromféle minőségű földből részesüljön mindenki. A tsz 6000 hektár területének javából viszont, az ezzel megbízott földmérők, már 50-60 százalékot kimértek a földjüket kivitt tagoknak, és dugiban még jó néhány tűzhöz közel lévő embernek a kárpótlásra jogosultak közül is. — Az a 274 család, aki a kárpótlás törvényes végrehajtására vár, úgy érzi, kisemmi- zik őket. Ugyanis a jelenleg kárpótlásra kijelölt táblák, mintegy 1000 hektárnyi összterületéből, csak 10-15 százalék mondható jó földnek. A termelőszövetkezetben a földügyeket jól ismerő főmérnök, Kubatov Zoltán tud érdemben nyilatkozni. — Még ’90-ben született az a törvény, amely alapján bárki kivehette a tsz-ben lévő tagi tulajdonát. Idén tavaszra mintegy 1200 hektárra nőtt a kivitt terület. Még folyt a földkimérés, már jött a kárpótlási és átalakulási törvény, s vele a földalapok kijelölése. Kárpótlásra a 16 ezer aranykoronára beérkező igénnyel szemben, csak 12 ezret tudtunk „kiállítani”. Vitákat, sok-sok módosítást követően végül szeptember végére úgy sikerült a kárpótlási földek kijelölése, hogy ezek átlag aranykoronaértéke magasabb, mint a tsz- ben megmaradó szántóterületé, és a községtől való távolságuk sem haladja meg az 5 kilométert, egy tábla kivételével. Bár Nyíri Kálmán is tagja volt az érdekegyeztető fórumnak, nemtetszésének mégsem ott, hanem egy általa összehívott falufórumon adott hangot. Le kell nyelni Szállási Ernő az érdekegyeztető fórum elnöke, akivel a polgármesteri hivatalban futottunk össze, így vélekedik. — A gyűlésen, amit a saját szakállára hívott össze, Nyíri Kálmán lelkesen szónokolt amellett — no, nem minden érdek nélkül —, hogy tökéletesen vissza kell állítani az eredeti állapotokat. Korábban már neki is elmondtam, hogy az elmúlt 40 esztendő alatt is megtörtént egy sor olyan negatív változás a „téeszesí- téssel”, amit le kell most már nyelnünk. így van ez a tagi földek kimérésével is, ami ha nem is mindig a legszabályosabban, de végső soron törvényesen ment végbe. Miközben ő különféle helyekre leveleket küldött, mi vártunk türelmesen, hogy megkapjuk a határozatot a kárrendezési hivataltól, ami alapján megkezdhettük volna a földek ideiglenes tulajdonba adását. Ez nem jelenti azt, hogy az a föld marad véglegesen az emberek tulajdonában. Ám Nyíri Kálmán eleve a rosszat feltételezi rólunk, holott nem vett részt a megbeszéléseinken. A közreműködők tisztességét pedig nem lehet megkérdőjelezni. Szűcs Gusztáv polgármester, aki résztvevője volt az ominózus falufórumnak is, határozottan fogalmaz. — Az önkormányzatnak csupán annyi volt a feladata a kárpótlással kapcsolatban, hogy az érdekegyeztető fórumot a törvény előírásainak megfelelően létrehozza, s a munkáját a maga eszközeivel segítse. Ugyanez volt a helyzet a földrendező bizottsággal, amelynek a kialakításához a pártok véleményét is kikértük. Egyéb szerepünk pedig nem volt, s bármiféle gyanúsítga- tást a testületekre gyakorolt befolyásunkat illetően visszautasítok. Kétségtelenül van átfedés a fórum és a bizottság tagjai között, de az utóbbiba kerültek új emberek is. Az önkormányzatnak volt, illetve van is illetményföldje. A régebbit a tsz erdősíteni akaija, ezért elcseréltük. Nem vitatom — Nagyecseden, nem vitatom, valóban vannak feszültségek, problémák, de elsősorban az ilyen szervezkedés miatt, amely végső soron késleltette a kárpótlás folyamatát is. Ha ez nincs, akkor mára legalább 2000 katasztrális hold, ha ideiglenesen is, de használatba van adva, aminek egy részét az emberek azóta már el is vetették volna.-------------Tárca — Tf icsi tappancsait sza- A porán szedegette, igyekezett valami szárazabb helyet találni éjszakára. Fázott már a szitáló esőben, s az sem érdekelte, merre úszik a falevél, ha lépteivel felzavarja a tócsák vizét. Körülötte mindenki sietett, senki nem törődött vele. Aztán a sarkon egyszer csak feltűnt egy árnyék, majd a tulajdonosa is. Lassan, komótosan baktatott, esernyőjét a hóna alá csapva. Ahogy egymás felé közeledtek, a kutya hirtelen égnek emelte vörös kis orrát, beleszimatolt a levegőbe, megcsóválta csöpp farkát, rázogatta átázott bundáját, majd két lábra állva igyekezett még közelebb kerülni. Úgy tanították, így kell szépen kérni, ha éhes. Hát, ő már nagyon éhes volt. Amikor gazdái kiszállították az autóból, még arra gondolt, jönnek nemsokára, csak valami dolguk akadt, s nem vihetik magukkal. Sokáig várta őket, de nem jöttek. Azt hitte, valami bajuk esett, hát keresésükre indult. De eltévedt. Ezt a környéket nem ismeri. Azóta bolyong az utcákon, hátha valahol mégis feltűnnek. Am ez az idegen nagyon kedves. Olyasmiket mond, amiket annak idején a gazdái. S lám, nem csalt a szimata, a kezében van valami. Sülthús! Az ízére még emlékszik. Nagyon finom. Régi élmenyeket idéz, amikor a húshoz még si- mogatás is járt. És most is simogatják. Először csak a feje búbját, aztán a nedves hátát. Ez jó, nagyon jó, ettől ugrálni kell, kétlábon járni, szaladni egy kicsit előre, aztán vissza, bebújni egy fa mögé, s onnan lesni, követi-e a másik. Követi! Pont arra megy! Észre sem vette, hazáig kísérte a jóságos idegent. Most valamit mond, amit nem ért. Egy nagy vasajtót nyit. Menjen utána? Ezt mondta volna? Óvatosan elindul. A küszöbnél megtorpan. Nem, ezt nem szabad. Ezt is megtanulta. Kár volna most engedetlen- kedni. Inkább leül itt, a bokor alatt, s vár. Már jön is! Kezében tányér, rajta finomságok. Mohón esik az ételnek, közben fel se néz, így azt sem veszi észre, hogy a vasajtó halkan ismét becsapódik. A z utolsó morzsát is eltakarította, s végig azt hitte, ott áll mellette a kedves idegen. De sehol senki. Pedig még érzi az illatát, itt van a levegőben. Vagy csak álom volt az egész? De jó volna már végre otthon! Nézőpont 5 Hazafiúi tettek Tóth Kornélia M egtapsolták a hajdúhadháziak azt a konvojt, amely a tartalékosokat vitte be a napokban a hadgyakorlatra. Természetesen, nemcsak a szomszédos megyében üdvözölték a lakosok a honvédelmi dandár kipróbálására behívott tartalékos tiszteket, tiszthelyetteseket és honvédeket, hanem megyénkben is megkülönböztetett figyelem és érdeklődés kísérte a maga nemében újdonságnak számító alakulat legelső bemutatkozását. Ez megnyilvánult abban is, hogy a több mint 1100 besorozott fiatal túlnyomó többsége nem hogy a megadott időpontra, hanem jóval azelőtt beérkezett a laktanyába. Folytatódott azzal, hogy fegyelmezetten foglalták el szolgálati posztjukat, az pedig már a hivatásos tisztek, tábornokok büszkeségét is növelte, hogy a katonai, szakmai feladatok majdnem mindegyikét 90 és 100 százalékos pontossággal oldották meg. Következtettek ebből arra, hogy az elmúlt esztendőkben — amikor a mostani tartalékosok sorkatonáskodtak — tisztességgel elsajátították a felderítő, műszaki, tüzér, páncéltörő, légvédelmi és más katonai ismereteket. Az pedig a gyakorlatot előkészítő honvédelmi vezetők legszebb álmait is felülmúlta, amilyen lelkesedéssel vetették magukat a képzelt csatába a húszas, harmincas, negyvenes fiatalemberek. Pedig nem arról volt szó, hogy mindenáron katg- násdit akartak játszani. Ok még ahhoz a generációhoz tartoznak, akiket egy idegen szellemiségű, országokat egymás mellé, kényszerítő eszme, és az arra létrehozott katonai tömb részeként neveltek internacionalizmusra. S ebbe nem igazán fért bele a hazafiság. Most, amikor független köztársaságunk megvédésére önálló lett a haderőnk, a behívott fiatalok magukénak érezhették nemcsak szülőhazájuk, hanem tenyérnyi földjük, városuk, falujuk, családjuk megvédését. Nem külső parancsra, hanem belső késztetésből. Valahol itt kezdődik a cselekvő hazafiság: ha a konfliktusok békés megoldása nem vezetne eredményre, a hon fiai, mint a honvédelmi dandár tagjai—kiegészülve a reguláris erőkkel és a határőrökkel — készek és képesek megvédeni a számunkra rendeltetett anyaföldet. Műszerek Kisvárdáról Kisvárda (Vincze Péter) — A PIREMON kisvárdai üzemének elektromos részlegében végzik a Dolorion és a Medion orvosi műszerek ösz- szeszerelését és végső ellenőrzését. Ezeket nemcsak kórházakban, otthon is lehet használni, s főleg a mozgásszervi megbetegedések, reuma, izom- és ínhüvely betegségek, lumbágó okozta fájdalmak csillapítására. A készülékekkel a bőrön keresztül juttatható a hatóanyag — az orvosság — a fájdalmas testrészbe, az elektromos áram hatására. Az orvosi felügyeletet igénylő készülék hasznos segítője lehet a a családorvosi hálózatnak. Kommentár ________________ Kisgazdák megosztva Balogh Géza jj ány kisgazdapárt van ti manapság Magyarországon? A szétmarcangolt párt hívei — álljanak azok Torgyán, Németh, vagy a harminchatok mögött — minden bizonnyal istenkáromlásnak fogják fel már magát a kérdést is, hiszen magától értetődőnek tartják erre a választ. A Torgyán hívek természetesen Torgyán- ra, a Németh hívek Németh- re, a „harminchatosok’’ pedig a párt legnépesebb parlamenti frakciójára esküsznek. A közember pedig kapkodja a fejét, hiszen valóban nem tudja, ki hát az igazi kisgazda. A Legfelső Bíróság határozata szerint a pártot Torgyán József jogosult jegyezni, ám alig született meg a bírósági döntés, a Németh-féle vonal nyomban bejelentette, hogy fellebbez. A jogi szakértők szerint Torgyán biztosan ül a pártelnöki székben, ám a Torgyánon kívüli erők e hét végén országos nagygyűlést tartanak, azzal a nem is titkolt céllal, hogy végleg megszabaduljanak az elnöktől. Természetesen a másik oldal sem marad adós, e napon, november 21-én ők is nagygyűlést tartanak, ahol, aligha lehet vitás, újból megerősítik majd Torgyán Józsefet az elnöki székben. Marad tehát minden a régiben. A párton belüli ellenzék a parlamenti többségével, Torgyán pedig a tagság köreiben tapasztalható vitathatatlan népszerűségével vigasztalja majd magát. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a kötélhúzás egészen a következő választásig tart majd. Ahol — ha menetközben nem történik valami váratlan kibékülés—külön-külön minimális lesz a különféle irányzatoknak az esélye a mandátumokért vívott harcban. Egy kívülről, belülről egyaránt marcangolt pártban ugyanis csak a legelszántabb hívek bíznak. Am ők hiába éljenzik Torgyánt, Némethet, vagy a harminchatosokat, megosztva nemigen mennek majd sokra. Pedig a vidéknek nagyon is szüksége lenne egy szervezett, egységes kisgazda- pártra, mely konokul kiáll a földből élők érdekeiért. A konokság megvan..., kellene a többi is.
