Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-14 / 269. szám
1992. november 14., szombat Kelet-Magyarország 3 Nagy ugrások nélkül Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter a fejlesztésekről Szabó Iván Szekeres Tibor felvétele Mátészalka (KM - MCS) — Két éve másodikos általános szinten tanuljuk a piac- gazdaságot, és utána ki kell járni a többi osztályt is ahhoz, hogy optimisták legyünk a gazdasági előrelépésben — mondta Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter azon a mátészalkai gazdasági fórumon, ahol a hazai iparpolitikáról és a privatizációról tartott előadást. Ezután válaszolt kérdéseinkre. —A privatizáció eddig szinte elkerülte a megyénket, hiszen azok az állami vállalatok keltek el leghamarabb, amelyek eddig is nyereségesen gazdálkodtak, ebből pedig alig akadt a keleti határszélen. A hús-, konzen’- és gépipari üzemekre, amelyek veszteségesek, szinte nincs jelentkező. Az ilyen cégek eladásánál miért nem preferálja jobban a hazai befektetőket a kormány? Kockázat tőkével — A hazai befektetőknek is megvan a lehetőségük, hogy a saját tőkéjükön kívül kedvezményes hitelhez jussanak, és számukra a privatizációs vásárlás esélyét növeli az új lízingkonstrukció. Ehhez minimális tőke szükséges, hiszen a vásárlás összegének 80 százalékát megfinanszírozza az állam, és az ehhez szükséges fedezetet is megadja. Ahhoz, hogy ezek az említett vállalatok nyereségesen működnek, már nem elég lejelenteni, hogy ennyi meg ennyi terméket legyártottunk, azt el is kell adni. A marketingtevékenység pedig nem kormányzati feladat. Például a MEZŐGÉP-vállala- toknál technológiai újítás lenne szükséges ahhoz, hogy az átformálódó mezőgazdasági szövetkezeteket olcsó és jó minőségű gépparkkal ellássa. — Ehhez kockázati tőke bevonása szükséges. A konzervgyáraknál a keleti piac elvileg adott, a finanszírozási gondok óriásiak, az igazi mozgásteret a barter jelenti olyan formában, hogy 3-as vagy 4-es csere formájában megtalálni az orosz árukra a belföldi vagy külföldi vevőt. Egyre több olyan társaság alakul, amely ezeket a bartercseréket gyorsan készpénzre váltja. Ilyen ügyletekre pedig egyre több magánvállalkozás alakul, mert a volt Szovjetunió tagköztársaságaival kizárólag dollárelszámolású üzletet kötni egyelőre reménytelen. Csak kereskedni? — Hajszoljuk a kereskedelemfejlesztését, ugyanakkor az ipari termelés egyre csökken. Ki fog akkor hazánkban termelni, ha mindenki kereskedni akar? — A kereskedelmi tőke sokkal gyorsabban térül meg, mint az ipari, ráadásul nagyobb a profit is. Úgy érzem, ez a tendencia megváltozik, szerintem a feketemunka egyre jobban vissza fog szorulni, a felhalmozott banki betétek, a csökkenő hitelkamatok az ipari termelés felfutásának kedveznek. A kereskedelem fejlesztése abból a szempontból, hogy versenyhelyzetet és kínálati piacot teremt, természetesen kedvező, viszont az inflációs kulcsot áthárítja a fogyasztóra. A termelői infláció a mezőgazdaságban 7-8, az iparban 11 százalék, viszont a fogyasztás alapján 22 százalék, a különbséget a kereskedelem nyeli el. Az alakuló piacgazdaság mechanizmusa szerint éppen ez a kereskedelmi tőke kezd megjelenni a termelésben. Az első osztályú szabolcsi almát is könnyebb egyedi csomagolásban eladni, mint 20 kilogrammos ládában, ömlesztve. Minimális háttérrel, például a csomagolástechnika javításával egyből kelendőbb az áru. A magyar termékek pedig eladhatóak a világpiacon, Európában van még mozgásterünk, és az óriási ázsiai piac is nyitva áll. — A foglalkoztatási gondok, a növekvő munkanélküliség, az elhúzódó termékszerkezet-váltás, a felszámolási eljárások tömege miatt igen kevesen beszélnek optimistán a magyar gazdaság jövőjéről. Új beruházások — Európai példát nézve nincsenek nagy gazdasági ugrások. Az a gyorsított átállás, hogy ma, mint a szocialista jogrendszerben élő NDK-ál- lampolgár fekszem le és másnap mint NSZK-állampolgár ébredek, egy teljesen más jogi, gazdasági helyzetben nem járható út. Ilyen nagy gazdasági ugrások nincsenek, az alapokat le kell rakni ahhoz, hogy újat lehessen kezdeni, ez történt az elmúlt két évben. A működőképtelen struktúrák, a diktált hatósági árak már nem élnek meg, viszonylag radikális változtatásra volt szükség. Sorra jönnek létre új típusú szövetkezetek, akiknek tagjai éppen arra szövetkeznek, hogy termékeiket el tudják adni és nem az az érdekük, hogy egy kívülállóra bízzák, aki a nagy haszon érdekében a víz alá nyomja őket. — Az iparpolitikában a valóban piacképes termékeket gyártókat kell preferálni. Kiemeltünk 13 nagyvállalatot, amelyek ugyan a korábbi terheiket képtelenek törleszteni, de jól eladható termékeket gyártanak, amelyek holdudvarában még ezer kis cég is jól prosperál. Sorra kezdődnek új beruházások, amelyekhez adókönnyítések, infrastruktúra kialakítása kapcsolódik. Mindezt a folyamatot látva beszélhetünk optimistán a jövő gazdaságáról. Mit ír az újság Balázs Attila felvétele Bérlakások kérdőjelekkel Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Nemrégiben két cikkben is megpróbáltuk megvilágítani, mi van a nyíregyházi bérlakáseladások befagyasztásának hátterében. Bár nem sok idő telt el azóta, mégis történt néhány dolog, ami vélhetően fel fogja gyorsítani a megyeszékhely közgyűlésének ezzel kapcsolatos döntéseit — vagy így, vagy úgy. Bartha László tanácsnok, képviselő a hétfői közgyűlésen sürgősséggel előterjeszt egy javaslatot, mely azt tartalmazza, hogy a testület konstruktívan lépjen előre ebben a sokakat érdeklő témában. Annál is inkább, mivel — s ez indokolja a sürgősséget — a kormány áfa-törvénytervezete szerint jövő év január 1-től az önkormányzat által értékesített bérlakásokat is terhelné a plusz 25 százalék. A javaslat mellékleteként szerepel egy, a Vagyon- és Vállalkozási Iroda, valamint az IKSZV által összeállított tilalmi lista, mely „mögött” 2746 db lakás van. Ezen lakóépületek önkormányzati tulajdonban maradása mellett nagyon sok, a város hosszú távú érdekeivel megegyező érv sorakoztatható. Tárca A ki üde, egészséges akar maradni, és ritkán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornámban reménykedhet. Al- tudományosan bebizonyítottam, hogy e gyakorlatok rendszeres végzői addig élnek, míg meg nem halnak. Tehát, fogjunk hozzá! Kapcsoljuk be a rádiót és a televíziót, helyezzük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eligazodni, hogy melyik állami és pártvezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Törzsünket fordítsuk a sajt elé, és mondjuk: „eszem", majd ellenkező irányba: „nem eszem”. Ezt addig ismételjük, míg a tegnapi mar- garinos kenyérre ráfanyalodunk. Tekintsünk a húsárakra! Miután hanyatt estünk, helyezzük magunkat kényelembe és biciklizzünk... be az Európa Házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engednének be, biciklizzünk vissza. Ha ismét rátekintünk a húsárakra, a kopaszságunk megszűnik: égnek áll a hajunk. Helyezzünk mindkét tenyerünkre egy-egy liter zacskós tejet, és emeljük a fejünk fölé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ez azt jelenti, hogy a plafonig még maradt néhány forint. Állítsuk a tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért: az APEH-adóra). Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fizetendő tiszteletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámítani, mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaügetésben járjuk körbe a szobát. Ha mégis kiszámítottuk, olvassuk el a végeredményt, utána fejre állunk. Demokratikus gyakorlat következik. Képzeljük el, hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsoljuk el Y párt vezetőjét hátulról, közben húzzunk be neki elölről övön alul, majd kezdjük el a szabadfogású birkózást, de úgy, hogy előbb mi visszaütünk. Helyben futás következik. Ha földmozgást észlelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy hozzánk hasonlóan földönfutóvá vált néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egészséges életmód reményében ők is egy helyben topognak. Akik önkezükkel akarnak véget vetni szegényes vacsorájuknak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfizet. Arrendsze- ri megbetegedés esetén a helyben futás addig ismétlen- dő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár neves potenciáljavító nagyvállalkozó. Saliga Attila Egészséges életmód Nézőpont j Beszélgessünk is olykor Dankó Mihály A napokban a televízióban interjút készítettek egy pszichológussal, aki „gyógyító” terápiaként ajánlotta a beszélgetést. Lényege az volt, hogy két ember leül egymással szemben és beszélgetnek, jobban mondva, a beszélgetésre fordított idő egyik felében az egyik mondja el ügyes-bajos dolgait, addig a másik hallgat. Nem ad tanácsot, nem okoskodik, csak meghallgatja társát. S természetes, az idő második részében ugyanez történik, csak fordítva. Egy kicsit kajánul azt mondhatnám: feltalálták a spanyolviaszt, de szomorú is vagyok, mert a természet adta lehetőségünket, — hogy az ember ilyen fejlett fokon tud kommunikálni egymással — gyógyterápia- ként kell ajánlani. S, hogy mennyire igaza van a pszichológusnak, több információ is alátámasztja. Közhivatalokban, körzeti orvosnál érezhető a legjobban: sok ügyfél csak azért megy el, mert ki akarja beszélni magát. A magányosoktól és az idősektől hányszor hallottam én is: jó volt kipanaszkodni magam, ha nem is tudnak segíteni a problémámon, legalább megkönnyebbültem. Ezt a lelki megkönnyebbülést ajánlja a szakember. Csak hát, korábban az természetes volt, hogy a családban, munkahelyen, utcán, piacon volt kivel megvitatni mindent. Ma senki sem ér rá, mindenki rohan. Az apának nem jut idő a gyerekére, a fiúnak, ha nagyobb lesz, az apjára. Már néha a házastársak is csak hallgatnak egymás mellett. Pedig a bezárkózás, a magunkba fordulás nem vezet jóra... Mit lehet tenni? Észrevenni egymást, a szomszéd, a barát gondját-baját. Naponta csak néhány perc figyelmet, de szenteljünk szeretteinkre, embertársainkra. S ha ez nem megy természetesen, akkor tényleg kezelésre szorulunk. A nyírbátori Báthory István Múzeumban számítógéppel dolgozzák fel a múzeumi gyűjteményt és segédanyagokat Elek Emil felvétele Kommentár Egy világnap ürügyén Kovács Éva atovember 14-e diabetes 1V világnap. Sokunknak semmit nem jelent ez a dátum, de ma már mind többen kénytelenek számon tartani a nevezetes napot. A diabetes, a cukorbetegség korunk egyik súlyos problémája, gyógyítása, kezelése az orvostudomány nem csekély feladata. Mégsem az orvosoknak, hanem a betegnek jelent igazi csapást, egy életen át tartó problémát. Mégis, milyen keveset törődünk magunkkal, s milyen könnyelműen kockáztatjuk azt, ami mindnyájunk számára mindennél fontosabb, az egészségünket. A cukorbetegség kialakulása, egyebek mellett, szorosan összefügg az életmóddal. A korszerűtlen táplálkozás, az állandó stressz, az örökös hajsza — napjaink jellemzői, velejárói, s ez az út szinte egyenesen vezet a sajnálatos módon gyarapodó cukorbetegek táborába is. Magyarországon jelenleg közel félmillióan tartoznak ebbe a táborba. Sajnos, a betegek lehetőségei, esélyük a gyógyulásra, pontosabban a megfelelő, emberhez méltó életmódra ma még igencsak vegyes. Szomorú, de igaz, hogy a korszerű inzulinadagoló készülékek használata ma még sokak számára elérhetetlen luxus, pedig ez az eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a cukorbeteg egészséges társaihoz hasonló, azt megközelítő minőségű életet éljen, hogy ne érezze magát másodrendű, betegségének kiszolgáltatott embernek... November 14. Frederic Bantingnak, az inzulin feltalálójának születésnapja. Mégsem csak rá, hanem azokra kell tisztelettel és megértéssel gondolnunk, akik naponta kénytelenek csatát vívni a betegséggel. Nem sajnálkozást, hanem megértést, egyenlő bánásmódot várnak ezek az emberek, akiknek legtöbbet azzal segíthetnek a ma még egészségesek, ha tudomásul veszik: ma ők, holnap akár mi lehetünk betegek... HÁTTÉR
