Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-08 / 238. szám

1992. október 8., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Kimozdulni az erkölcsi mélypontról Korunk magyar kérdése: mi lesz veled abortusz? Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Ke­vés olyan téma van mosta­nában, amelyről Magyaror­szágon annyit vitatkozná­nak, mint épp az abortusz­ról. Egyesek nemzethalált emlegetnek, mások pedig a legszemélyesebb belügyekbe való beavatkozás miatt apel- lálnak. Dr. Zádori Zoltán nő­gyógyász főorvos naponta szerez pozitív és negatív ta­pasztalatokat egyaránt. Az Alkotmánybíróságnak van egy olyan határozata, mely szerint a jelenlegi abor­tusztörvényt meghatározó ren­delet úgynevezett alacsonyabb rendű jogszabály. Mivel az abortuszt törvényben kell meghatározni, kötelezte a par­lamentet, hogy ez év decem­ber 31-éig szülessen olyan rendelkezés, amelyben vilá­gosan megfogalmazódik az is, hogy az emberi élet kezdete mikorra tehető. Tisztázni kell továbbá azt is, hogy a méhen belüli magzatnak milyen jogi státusa van, mennyire vehető figyelembe a magzat érdeke az anya érdekeivel szemben. Mindezek olyan kérdések, amelyek bonyolult erkölcsi, biológiai, vallási megközelíté­sekben még bonyolultabbá te­hetők. — Márpedig nincsenek ke­vesen, akiknek a „bonyolítás” a célja. A végletek uralkod­nak, úgy tűnik, nehéz igazsá­got tenni ... Ötszáz póré dohány hálózza be Vén Inger Mihály és felesége szárítóját Napkoron. A fél hold területről letört dohány ez évben nem volt az Igazi. Máskor ki sem látszottak belőle, Idén viszont kis túlzás­sal le kellett hajolni a hegylevelekért. Képünkön: szárad a dohány Balázs Attila felvétele Dr. Zádori Zoltán Elek Emil felvétele — A jelenleg érvényben lévő rendelet elsősorban az anya szándékait részesíti előnyben, s csak kevéssé veszi ' figyelembe a magzat érdekeit. Magyarán: aki meg akarja sza­kítani terhességét, ritka esetet kivéve, annak erre lehetősége is van. A vita, a szélsőségek megnyilvánulása épp ebből adódik. Nagyon sokan a szüle­tés csökkenő számával indo­kolják egy szigorúbb rendelet szükségességét, a terhesség­megszakítás nehezebbé téte­lét. Ők azt vallják, azért fogy a magyar, azért születik kevés gyerek, mert túl könnyű a ter­hességtől megszabadulni. — Ellentmond ennek a vé­leménynek, hogy a születések száma a jóléti államokban is csökken... — A kérdéssel foglalkozó szakemberek egyöntetű véle­ménye szerint nincs szoros összefüggés a terhességmeg­szakítások és az élve szülések között. Egyre inkább az a vélemény kristályosodik ki, hogy a terhességmegszakítá­sok szigorítása nem a születé­sek számát, hanem a tiltott, esetenként a nők életét is kö­vetelő beavatkozásokat növel­né meg. Nemrégiben Eszter­gomban tartottak egy nagyobb konferenciát, ahol az abor­tuszról civilek és szakembe­rek, az ország legnevesebb szülész-nőgyógyászai mellett a Magzatvédők Egyesülete, egyházi méltóságok, ország- gyűlési képviselők, szocioló­gusok is részt vettek. Ezen a tanácskozáson mindkét szél­sőséges vélemény elhangzott. Voltak, akik a teljes libera­lizálás mellett voksoltak, azt mondták, az abortusz kizáró­lag a nők joga, s voltak, akik azt állították: a magzat már a fogantatástól emberi lény. Vé­leményem, ez az a kérdés, amelyről mindenképpen nép­szavazás útján szerencsés dön­teni. — Az országos adatok le­sújt óak. Milyenek a szabolcs- szatmár-beregiek ? — Örömmel mondhatom, kicsit jobbak, mint az átlag. A terhességmegszakítások szá­ma évente a négyezerhez kö­zelít, s ebben az elmúlt öt év­ben lényeges eltérést nem ta­pasztaltunk. Szomorú az, hogy ' a 18 éven aluliaknál végzett műtétek száma rohamosan nő, az elmúlt fél évtizedben a dup­lájára emelkedett. Amíg orszá­gosan 120 ezer szülésre évente 90 ezer terhességmegszakítás esik — ha úgy vesszük, min­den négy szülés mellé három abortusz jön —, akkor szá­maink e téren is jobbak, mert nálunk négy szülésre két és fél abortusz számítható. — Az adatok és tények alapján tehát megállapíthat­juk, hogy a helyzet javítására, az előbbre lépésre minden­képpen szükség van. A me­gyei nővédelmi tanácsadó fő­orvosaként lát-e ön megol­dást, kiutat? — Természetesen. Leglé­nyegesebb szerintem a mie­lőbb megkezdett egészségügyi felvilágosítás, a fogamzásgát­lás korszerű módszereinek is­mertetése. Legalább ilyen lé­nyeges lenne megteremteni a gyermeknevelésnek azokat a feltételeit, amelyek mellett a nők szívesen vállalják akár a többedik terhességüket is. Se­gítene a születések számának növekedésében, ha kimozdul­nánk a jelenlegi erkölcsi mély­pontról, teijedne a vallásos vi­lágnézet, s mindennapjainkba beépülnének azok az erkölcsi, etikai normák is, amelyek a gyermeket áldásnak, s nem te­hernek tekintik. _________Tárca _ A Z első kora őszi égsza­kadás kíméletlenül át­mosta. Leáztatta a lelkére vulkanizálódott nyári poro­kat, az emlékek szilánkos ma­radványait. Kidobásra ítélte­tett a boldogság soványka, sziromhullató csokra. — Vége van — motyogta maga elé, miközben csuromvizes ruhadarabjait tompa egyked­vűséggel behajigálta a szeny- nyestartóba. Később, már a kapkodva letudott vacsora után, úgy döntött: a szabadságos hetek tényleges lezárásaként rendet vág a kacatjai között, meg­szünteti a tétován megindult folyamatok továbbélésének tárgyi bizonyítékait. Ekkor akadt a kezébe az alulexpo­nált fénykép, rajta egy félpro- filba fordult, elmosódó arc. A mosolygó szemek átsugároz­tak a füstszerű homályon, az előrebukó, középhosszú haj­tincsek ritmusa egy véget érni nem akaró utazás hangjait surrogta-kattogta-zakatolta újra a fülébe. A fehéren izzó augusztusi délelőttön mintha valahol Né­vadóban araszolgattak volna egy Greyhound buszon. Pedig a zsúfolásig tömött Ikarus tébolyítóan rájuk csapó szag- és párafelhőinek töménysége egy pillanatig sem tette két­ségessé: a buggyanásig ol­vadt bitumenfolyam itthon kanyarog, valahol az ország közepén. A műanyagülések iz­zadságtócsáiba ragadva sem erejük, sem kedvük nem volt egymáshoz szólni. Irányta- lanná váltak a legyező moz­dulatok, és a vibráló tekin­tetek széthulló fókuszában ki­égett legelők, összeaszott ku­koricások úsztak a sivatagivá vékonyodó horizonton. Már csak egy maradt: kiszabadul­ni végre a negyvenfokos ká­bulat lüktetéséből. * Az ismeretlen kisváros po­ros nyugalma fogadta őket. És amilyen hosszadalmasnak tűnt a megérkezésig tartó gyötretés, két nap elröppen­vén, váratlan gyorsasággal csapott rájuk a hazautazás kényszerítő fegyelmezettsége. A laza szövedékű együvé tar­tozás meghitt nyugalma szá­lanként kezdett lebomlani. Újra robogni kezdtek a zava­rodottság kerekei, keresztül a közben semmit sem enyhült kánikula százkilométerein. A vonatfülke féltompított világí­tása majdnem suttogássá sze­lídítette mondataikat, és talán ez a fokozatos halkulás szülte meg a csönd rájuk boruló in­timitását. — És, ha leszól­tunk? Hogy lesz tovább? — fogalmazgatta a leomló hajú. Nem érkezett válasz a szem­ben ülőtől, így tovább mor- zsolgatta vékonyka ujjait. Ek­kor került elő a táskamélyből a fényképezőgép. Semmit sem kellett beállítani az automa­tán, csak nyomogatni a gom­bot, találomra, azzal a sietős mindent akarással, ami a so- ha-többé-nem-látlak félelem­teli érzéséből fakad. Tízszer- tizenötször villant a vaku, hogy megőrizze a megismé­telhetetlen pillanatok vará­zsát. Minden fénylobbanás a múlandósággal vitatkozott, akkor, amikor már semmire sem találtak szavakat. * Sokáig forgatta a képet. Az egyetlent, ami az ötletszerű kattintgatásból sikerült. — Minek őrizzem? — gondolta. — Azóta, hogy kiszállt a taxi­ból, nem is találkoztunk. Nem hívott, én sem kerestem. Mi­nek hát akkor ez az elmosódó arcemlék? G yőzködte magát, hogy könnyebb legyen meg­tenni a megsemmisítő mozdu­latot. Aztán egy picike reccse- nés, a szakadó papír szisszé- nése. Előbb csak kettőbe, majd négybe, utána fecnikre, és bele a szemétkosárba. Hogy meghaljon a nyár. A szemünk fényét is Dankó Mihály r alán nem hiszik el, ha megveszek egy csirkét, abból csak a nyaka és a lába az enyém, nem tudnám meg­mondani, mikor ettem utol­jára csirkecombot! Igyek­szem mindent megadni a gyerekeimnek, hisz nem azért szültem őket, hogy nélkülözzenek. Az idézetet egy háromgyermekes édes­anya szerkesztőségünkhöz írott leveléből vettem, mely jól tükrözi azt a szülői men­talitást, amiről beszélni sze­retnék. Az ember valóban egyik legszentebb célja a gyer­meknevelés. S legyen bármi­lyen nehéz a sorsa valaki­nek, igyekszik úgy tenni, a kicsi ne vegye észre. Minde­nekelőtt az anyagiak előte­remtése a legfőbb cél. Az apróság megkívánja a ba­nánt — megkapja. Meglátja a kirakatban a Barbie ba­bát vagy a Legót — megve­szik neki. Elég csak kinyitni a száját... A gyerek nem tudja felérni ésszel, micsoda áron jut ah­hoz a néhány napig érdekes játékhoz- Talán észreveszi, hogy apa, anya este fáradt, kevesebbet mesélnek neki, vagy többet veszekednek, de ez számára nem mond sem­mit. Pedig pont ezzel lesz szegényebb. Éppen azoktól az érzelmi „táplálékoktól” esik el, ami a jellemét, szellemét alakítaná, gazdagítaná. S a jövő? Nem hiszem, hogy azzal segítünk igazán, ha mindent az első szóra a csemetéink lába elé teszünk. A széltől is óvott gyermek egyfajta Uvegházban nő fel. Nem ismeri a nehézségeket, a lehetetlent. A nagy Életbe kilépve aztán azonnal kon­fliktushelyzetbe kerül. Ha nincs ott a mama, aki fogja a kezét, elbizonytalanodik, s egy-kettőre feladja. Ezért üzenem a levélíró anyukának, szép a lemon­dás, de azért néha a gyere­keknek is adja oda a csirke lábát, és nyakát, mert előbb- utóbb azok azt fogják hinni: olyan baromflk léteznek, amelyeknek csak combjuk van. Gázbekötés részletre Nyíregyháza (KM — TZ) — Kérelmek sokasága vár a nyíregyházi polgármesteri hi­vatalban meghallgatásra „gáz­bekötések részletfizetésre” címszó alatt. Ennek oka az, hogy a'törvény betűi szerint a gáz bevezetésére társulást kell létrehozni, amelybe komoly összegekkel lépnek be azok, akik szeretnének gázfogyasz­tóvá válni. Az önkormányzat részletfizetési kedvezményt nem adhatott a társulások lét­rejöttekor. Most, a kész veze­tékre rákapcsolódni akarók közül is csak azoknak szeretné megadni, akik másképp nem juthatnának vezetékes gázhoz. Borzolja a kedélyeket, hogy az egyik utcában az ottlakók- nak kell megépíttetni, a másik­ban céltámogatott beruházás­ként állami és városi pénzből készül a gázvezeték. Az igaz­ságosság úgy kívánja, hogy az ilyen vezetékre rácsatlakozók se fizessenek kevesebbet, mint az „önerősök”. A nyíregyházi közgyűlés októberben meg­próbálja rendezni átmenetileg — december 31-ig — a ké­nyes helyzetet, de jövőre vég­leges megoldást kell találni. Kommentár __________ Szabad rablás Baraksó Erzsébet Ő szinte hangulatú gyű­léseken elhangzik az utóbbi időben a kisemberek panasza: rossz a hangulat a falvakban mert az emberek azt látják, szabad rablás folyik, főleg egyes tsz-ve- zetők tudják, hogyan kell ki­használni a lehetőségeket, az egyszerű emberek pedig nem mernek szólni, mert féltik a munkahelyüket. Van­nak, akik úgy vélik; a mi­nisztériumokban, meg a Parlamentben nincsenek tisztában a valós állapo­tokkal, mert ha tudnák, mi az igazság, már régen elszá­moltatták volna azokat, akik a kiskapukon kibújnak. Országos vezetők az ilyen és hasonló felvetésekre ál­talában a következőket szok­ták kifejteni; lejárt az az idő, amikor felülről kiadták az utasításokat, kit miért kell felelősségre vonni, ha ezt tennék, ugyanúgy járná­nak el, mint a diktatórikus rendszerben. Azt kellene megtanulnunk, ami a de­mokráciákban természetes, hogy a hatalom mi magunk volnánk, rajtunk múlik, kik lehetnek a vezetők. Nem a felsőbb intézkedésre kell várni, hanem ha szükséges, a bírósághoz kell fordulni, az összefogás és a törvényes eljárás lehet a leleplezés eszköze, amit azoknak kell kezdeményezniük, akiknek a felpanaszolt ügyek megtör­téntére bizonyítékuk van. Ma még sokan félnek, mert az igazságért fellépők könnyen egyedül maradhat­nak és hamar az utcán talál­hatják magukat. Sajnos van­nak kárörvendők is, akik talán azért drukkolnak, hogy az igazság kimondása miatt elbocsátandó szemé­lyek helyébe maguk lép­jenek. El kell azonban kö­vetkeznie annak az időnek, amikor ha elküldenének né­hány személyt a munkahely­ről, mert szólni mertek, akkor ha valóban igazuk van, a dolgozók többsége melléjük áll, és akkor már nem lehet azt a néhányat megbüntetni, mert érvénye­sülni fog a társadalom igaz­ságérzete. I m m ' ^ I ‘ #r * m m r Nyarbucsuztato

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom