Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-06 / 236. szám
Türelem, munka és jó szándék A nagykövet az ukrán—magyar kapcsolatról 1991 október 6., kedd HÁTTÉR Nyíregyháza (KM — Baraksó Erzsébet) — Lakossági fórumon vett részt a napokban Nyíregyházán Dmit- ro Tkacs ideiglenes ügyvivő, az ukrán nagykövetség vezetője, és ebből az alkalomból nyilatkozott lapunknak. — Nagykövet úr, Ön szerint az új viszonyok közepette miként alakulnak az ukránmagyar kapcsolatok, és mi szükséges azok továbbfejlesztéséhez? — Ezekről a kérdésekről tárgyaltunk itt a hat parlamenti párt megyei vezetőivel, és akkor is elmondtam, hogy az ukrán-magyar politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok nagyon jól fejlődnek. Hiszem azt, hogy az Ukrajna és más országok között kialakuló kapcsolatok közül ez a legjobb, a magyar kapcsolat. Létrejött 23 szerződés Magyarországgal — nem hiszem, hogy más országgal ilyen nagy számú szerződésünk lenne —, és ezek nem formális szerződések, mert mindegyik működik a gazdaságitól a kulturális szerződésekig. — Tárgyalások folytak például a magyar és az ukrán művelődési minisztérium között. Ezeknek a tárgyalásoknak sokoldalúak a témái, például a beregszászi magyar színház megnyitása, a munkácsi Rákó- czi-vár rekonstrukciója, továbbá mi szeretnénk nyitni Beregszászban egy külön magyar központi könyvtárat. Ezeken a tárgyalásokon arról van szó, hogy keresni kell a rendezvények új formáját és módszereit: ne az emberek nagy tömegének megjelenése legyen a fontos, hanem kisebb létszámú résztvevő számára is szervezni kell programot, de az olyan legyen, ami mindenki szívében megmarad, ami igazi kultúra igazi zene, igazi képzőművészet. — El kell mondanom: a legjobbak a politikai kapcsolataink — talán ezen a téren a legkönnyebb az együttműködés — azon az alapon, hogy mi is demokratikus társadalmat szeretnénk építeni, és nagyon sok, a magyarokéhoz hasonló feladatunk van. Nehéz viszont a kapcsolatok fejlesztése a gazdasági területen, azért, mert mi most egy átmeneti időszakban élünk, törvények egész csomagját próbáljuk létrehozni, amelyek a gazdasági átalakítás alapjául fognak szolgálni. A kapcsolatok továbbfejlesztéséhez sok türelem, sok munka szükséges, és elsőként jó szán dék az ukrán és a magyar fél részéről egyaránt. — Miben látja a nyíregyházi tanárképző főiskolán működő ukrán tanszék jelentőségét? — Magyarországon volt tízezer orosz nyelvtanár, és úgy gondolom, a magyar russzisz- tika a legjobb volt egész Kelet-Európábán. E tanárok közül nagyon kevés van, aki most orosztanárként dolgozik. Ezért nagyon örülök, hogy a nyíregyházi tanárképző főiskolán ukrán tanszék létesült, mert most látom, milyen nagy szükség van a nyelvet beszélő szakemberekre, hiszen itt most megindulnak a tárgyalások, gondolom, lesz az itt végzőknek munkájuk Budapesten és az egész országban. — A határainkon túl többmilliós magyarság él, így Kárpátalján is sokan laknak. Ön szerint mit tehet az anyaország a kisebbségvédelem érdekében ? — Ez hagyományos kérdés és hadd válaszoljak azzal, amit ' fiem én mondtam, hanem a magyar kormány és a köztársaság elnöke:, hogy. az .Ukrajnában élő magyar kisebbség van a legjobb helyzetben. Most az a konkrét feladata, hogy létrehozza a kulturális autonómiát, amelyre a mi kisebbségi törvényünk lehetőséget ad. Nem akarom felsorolni, hogy van nagyon sok magyar óvoda, iskola, satöbbi, azt viszont kiemelném, hogy működtetni akaijuk a már említett magyar kulturális intézményeket — amihez pénz kell. — A kisebbségvédelemmel kapcsolatosan Magyarországnak elsőként saját nemzeti kisebbségi törvényre van szüksége, mert nincs ilyen. Ha ez jó törvény lesz, megteremti annak lehetőségét, hogy más nemzetiségiek, akik itt élnek, jól érezzék magukat. Elmondhatom: ugyan nem sok ukrán él Magyarországon, de nekik itt nincs semmi gondjuk, problémájuk. Van egy ukrán kulturális társaság, amely támogatást kap a magyar kormánytól, és most beszéltük meg, hogy egy héten öt perc ukrán műsor lesz a központi tévében. Még egy szót a törvényről: ha Magyarország példa akar lenni Európában, akkor ezzel a törvényalkotással elsőként mutasson is példát, és legyen olyan ez a törvény, ami korszerű, s a legjobb ilyen törvény Európában. Szerződésből 23 Szükség a nyelvre • • Ot perc a tévében Diótörő Az idei kiszámíthatatlan időjárás kedvezett a szatmári térségben a diónak. A milotaf papírhéjú a környéken jó termést hozott. A vállalkozók itt is megjelentek, s megegyezéstől függően vásárolják az íztetes csemegét héjastul és törve egyaránt Molnár Károly . FELVÉTELE A szeptemberi még meleg napfényben ülünk a kárpátaljai Benében a Borzsa partján hat korosabb, megtört asszonnyal a folyóparti üdülő sasliksütő gombája előtt. Saslikot csipegetünk paradicsommal, zöld csípős paprikával, kevéske kenyérrel. Magyarországi borral ízesítjük a falatokat, miközben mondják, életüket, idézik múltjukat. Majd mindegyik özvegy... harminc, negyven éve... Egyedül nevelték gyermekeiket, miközben követ törtek a bányában, lovat hajtottak a kolhozban. Tisztán, érthetően, szépen beszélnek, a lélek szól, ha emlékeznek. Ömlik, árad belőlük a dal, a nóta, a történelem. Magnetofonom — az oly hű társam — nyikorog, de állja a sarat. A mellettem ülő Erzsébet j asszony — a legjobb dalos — egy pillanatban rám emeli tekintetét, fáradt-sz.épségű arcán fényesség jelenik meg, miközben „bejelenti” apja, nagyapja nótáját. Elöljáróban mondja, hogy ezt a dalt családi összejövetelek (keresztelő, néveste) alkalmával énekelték titokban — magyar, cseh, orosz — időkben is bezárt kiskapu, ajtó, ablak mögött. Égbe szökkenő, bársonyosan érces, de mégsem bántó hangján belekezd: „Jaj, de szépen süt az őszi nap sugára / Az aradi vár tömlöcének ablakára / Szánja aztat 13 hős magyar vitéz / Ki a börtön fenekén a halálra kész. Nyikorog a börtön ajtó vasas zárja / Jertek, jertek hős magyarok a halálra / De ki is jöttek vérző szívvel valahányon / Elbúcsúztak ők egymástól katonásan. De számotokra már a földön nincs kegyelem / Belőletek csillag lesz az égen / Jaj annak kit legelőször neveznek ki a halálra / Kit legelőször visznek az akasztófára. De jaj annak kit utoljára hagynak hátra / Ki bajtársai szenvedését végig látja / Damjanicsot hagyták végső végórára / Ki bajtársai szenvedését végiglátja. Aradi vár, aradi vár halál völgye / Tizenhárom magyar vitéz temetője / De sírotokon nyíljanak ki vérvirágok / Felejthetetlen legyen a ti halálotok. ” Az utolsó strófát még háromszor egymás után együtt énekelve megismételték, egyre emelkedettebb, egyre „ imátkozósabb ” hangnemben, hogy egy pillantásnyi idő alatt kezüket ölükbe ejtve elnémuljanak. Nagy, nagy vastag csend lett, mindnyájan magúr. elé j néztünk, mindössze magnetofonom sustorgott, forgott még, hogy „vegye” a néma gondolatokat... Jó darab idő múlva valaki megszólalt: „Tíz nap múlva október hatodika lesz... akkor is így sütött a nap?" Akkor, ott, a Borzsa partján egyikőnk sem gondolt arra, hogy Damjanich 45 éves szerb származású, császári tiszt volt... Ki a magyar? — kérdezheti 143 év múltán a ma embere, j Kelet-Magyarország 3 Végkielégítés Balogh József 77 mberhez, munkáshoz, Hj sőt munkanélkülihez is méltatlan helyzetbe kerültek Tiszaszalkán köztiszteletben álló emberek. Szombati lapunkban már írtunk róluk, mert úgy kötöttek útilaput a talpukra, hogy járandóságukat visszatartották, és az is elképzelhető, hogy egy-két ember túlkapása miatt végleg elbúcsúzhatnak tőle. Aki nem olvasta: arról van szó, hogy a felszámolás alatt lévő gyárban tizenhét embert őrzési és leltározási feladattal bíztak meg, de mivel a gyár leállása óta eltelt időben háromszor is betörtek a raktárba, a 17 ember csak a felmondólevelét kapta meg,, a végkielégítés elmaradt. Ha csak annyit jelentene ez, hogy késik a pénz két-há- rom hónapot, akkor is nagy gond lenne, mert addig nem jelentkezhetnek munkanélküli-segélyért, ám ennél is nagyobb veszély, hogy ha jogutód nélkül megszűnik a gyár, már nem lesz, aki fizessen nekik. Tulajdonképpen megírtuk a tiszaszalkaiaknak, hogy mit célszerű tenniük, de valamilyen, még ismeretlen ok miatt épp ez a néhány sor maradt ki a riportból. Ezért — és mert mások is kerülhetnek hasonló helyzetbe, amikor ez az egyetlen járható út — most üzenjük: panaszt kell emelniük. A felszámolást a megyei bíróság rendelte el, annak a határozatnak a számára hivatkozva kell megpanaszolni a felszámoló, dr. Rózsahegyi György eljárását. így van remény rá, hogy a bíróság intézkedése nyomán pénzükhöz jutnak. A dolgozók követelését a törvény privilegizálja, első helyre sorolja követelésük kielégítését. Ha már az ember ezt elmulasztotta, vagy nem is akarta. Találkozó gázügyben Csengersima (KM - Tóth Kornélia) - A térségi gázprogramban a megye 174 településén vezetik be a gázt — egyebek mellett ez is elhangzott a napokban azon a szakmai találkozón, amelyet a gáziparban dolgozók és az önkormányzatok részére szervezett a Csengersimai Polgármesteri Hivatal és az Energo Nova Kft. a határ menti faluban. Egy helyen láthatták az érdeklődők a hazai forgalomban kapható gázkészülékeket és szerelvényeket, valamint a külföldi kínálatot is megtekinthették. A szakmai rendezvényt technológiai szerelési bemutató, cégismertető, jogi, műszaki, árszabályozási tájékoztató színesítette. Az október elsején nyitott kiállítást tíz napon át láthatják a helyi művelődési házban a látogatók. Bizonyára sikerrel startol az a bolt, amelyet október első napjaiban nyitottak és a tervek szerint a lakosság széles választékot talál itt a gázbeszereléshez szükséges cikkekből. Kommentár ___________ Irodalom nélkül Nagy István Attila A kiművelt emberfők sokaságára bizonyára még jó ideig szükségünk lesz. Ha egyáltalán meglehetünk egyszer elégedve a számukkal. Napjainkban megint olyan időszakot élünk, amikor az számít fontosnak, hogy mi van a zsebben, az pedig sokak szemében lényegtelen, mi van a fejben. A gyors meggazdagodás időszakában az értékek is gyorsan átalakulnak, de ezek az évtizedek is elmúlnak, s akkor megint fontos lesz az alkotó szellemi erő. Remélhetőleg az idő kikény- sz rí ti a nagyobb tudás elismerését is. Persze, addig se szabad tétlenkedni! Ezért is öröm, hogy az országban elsőként a mi megyénk tudósainak jutott eszébe egy olyan tudományos testület létrehozása, amely teljesen függetlenül ugyan, mégis a Magyar Tudományos Akadémia segítő támogatásával működik majd. Hét szekcióban, huszonöt munkabizottságban dolgoznak azok, akik úgy gondolják: a tudomány művelőinek is kötelességük a megszerzett tudást a közösség javára fordítani. Az elmúlt héten két nap alatt számtalan előadás hangzott el, ismerkedtek a különböző szakterületek legjobb ismerői. Hallhattunk a csarodai lápok jelentőségéről, az ősi ártéri gazdálkodásról, az almatárolás biológiai, műszaki, ökológiai kérdéseiről. És még sok mindenről, hiszen a különböző szekciókban nemcsak az került szóba, amit az előadók címül megfogalmaztak, hanem más is. Az ilyen rendezvények hasznát éppen az adja, hogy mód van a lazább formájú eszmecserére. Csupán azt sajnáltuk, hogy túlságosan természet- tudományos volt a tanácskozás. A történelem, nyelvészet, filozófia, teológia még csak jelen volt, de az irodalomtudományt hiába kerestük. Pedig, ha más nem, a tanárképző főiskolán kiváló irodalom tanszék működik. Nem jutotta volna egy-két jó előadásra? Azért, hogy az érdeklődők előtt a kapuk szélesebbre táruljanak. Néhány héttel Móricz Zsig- mond halálának ötvenedik évfordulója után. Nézqpont j Farkas József £ .....mPl...........................HIIMMMIHÍhiKi.mÍn.I............................................................. A tizenhárom vértanú
