Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-05 / 235. szám
. 1992. október Sn hétfő HÁTTÉR A lerázott alma megrázó sorsa Tőkeinjekció nélkül meghal az ágazat Máthé Csaba Jármi (KM) — Akárhogy szapuljuk manapság az almát, irtózatos nagy pénzt hozott a téeszeknek és az egyéni gazdáknak. Az volt az igazán rangos téesz, amely a gyümölcsösével dicsekedhetett, ennek hasznából építették fel például a szarvasmarhatelepeket Most is nagy üzlet lenne, de ebhez már irdatlan pénzmennyiség, legalább 1,5 milliárd forint kellene, viszont a haszon nem kevés, minimum kétszerese lehet. De kinek van ennyi pénze manapság? A megyei almahelyzetet elemezve azonnal a financiális gondokat sorolta Szántó Csaba, Jármi polgármestere, az Almatermelők Szövetségének elnökségi tagja. Nincs kinek eladni az étkezési almát, pedig a gyümölcs minősége a kényes igényeknek is megfelel. Talán a barter — Becslésem szerint 350 ezer tonna alma terem az idén a megyében, amelynek fele szeptember végén még a fán van — értékelte az almaszüretet a polgármester. — A leszedett alma nagy részét léalmának adták a termelők, a többit exportálták. Nem lehet A vidám szőlőtolvaj Molnár Károly felvétele pontos számot adni az exportalmáról, mert a kft.-k vagy dollárért, vagy barterüzletben folyamatosan kötik a szerződéseket. A keleti blokkba az egész termést el lehetne adni, csak nem tudnak fizetni érte. A jelenlegi limitár alapján a földművelésügyi minisztérium mindenkinek kiadja az engedélyt, aki kilogrammonként 0,3 dollárnál magasabbért adja keletre a gyümölcsöt. Hogy a barterügyletben az ellentétel mekkora hasznot hoz a különböző társaságoknak, az hétpecsétes titok. — Valaki koordinálja-e az exportot és meghatározza-e, hogy mennyit lehet léalmának bedolgozni és mennyi jusson belföldre? — Senki. Egyedül csak az exportárat limitálták, onnantól kezdve szabad a vásár. Nyu- gat-Európában rekordtermést szedhetnek le a fákról, ugyanakkor nálunk a közepestől gyengébb a termés, viszont jó a minősége. A régi államközi szerződések megszűntek, illetve a korábbi csereszisztéma, almáért fegyverarzenált azért megmaradt. A Hungarofruct monopóliuma sem a régi, hiszen termelőszövetkezeteket, kft.-k szabadon szállíthatnak. Csak borzasztóak a felvásárlási árak. Csomagolva, ládába rakva 20 forintot adnak kilójáért, anélkül 12-13 forintot. Rendkívül alacsony az ár. Tavaly kb. 8, 10 Ft volt az alma kilónkénti önköltségi ára, idén már kb. 10 forint. A termelők pedig beérnék 3-5 forintos kilónkénti haszonnal, erre most aligha számíthatnak. A megélhetés forintjai — A termelők mérlegelik azt, hogy mennyi az alma ára, vagy jobban érdekli őket az, hogy időben mikor kapják meg az ellenértéket? — Sajnos, utóbbi a lényegesebb, minél hamarabb akarnak pénzhez jutni, ez az elsődleges szempont, és nem az ár. Számukra a megélhetés forintjait jelenti az eladott alma, a fűtési szezonban például a költségek finanszírozását. Évek óta a termelők többsége nem jut több mint százezer forint bevételhez az almából. Mivel nincs megfelelő csatorna az étkezési alma eladására, a termelők többsége a? almasűrítő üzemeknek fogja odaadni a terményt, amelyek azonnal készpénzben fizetnek. Bár ez, szerintem, alig hoz nyereséget, és a termelők a veszteséget sokáig nem képesek elviselni. Idén a szüret kezdetéig mindenki szép reményekkel várta a felvásárlást, nem arra spekuláltak a termelők, hogy léalmának adják a terményt. Pont arra számítottak, hogy exportra adják az almájukat, ez a tervük viszont meghiúsult. A Mátészalkai ÁG ráadásul azzal fenyegetőzik, hogy Romániából 3 forintos áron hoz be ipari almát. Az importengedélyt pedig úgy lehet kijátszani, hogy bérfeldolgozásra szállítják be az almát, azután elfelejtik visszavinni, és innen adják el. Csak senki nem tudja, hogy a román almának mennyi az ólom-és a nitráttartalma. — Kb. 100 ezer tonna alma hűtőtárolására lenne kapacitás a megyében és akár közös kockázattal is. A jelek szerint erre senki nem vállalkozik? Karácsonyra elfogyhat — Tőke és tartalék nélkül ezt a rizikót alig vállalják. Pedig előrejelzésem szerint karácsony után alig lesz a belföldi piacon alma, sőt esetleg éppen importra kényszerülünk tavasszal. Az almának pedig. értéke van, sokan a banán és a narancs helyett is ezt választják. Idén tavasszal pedig már az alma lekörözte árban az említett déligyümölcsöket. Jelenleg nincs jelölt, aki ennek a tárolókapacitás kihasználásának a költségét megfinanszírozná. Várni pedig már nem lehet sokat, a fáról le kell szedni az almát. Pályáztak az önkormányzatok Nyírbátor (KM - Kovács Éva) — Az elesetteket, a rászorulókat kívánta támogatni az a pályázat, amelyet annak idején a Népjóléti Minisztérium illetékesei fogalmaztak meg. A szándék dicséretes, szerencsére ilyennek mondható megvalósulása is — sommázhatjuk ma már a végeredményt. Amint azt Kovács Ibolya, a minisztérium Szociális Válságkezelő Programok Irodájának főosztályvezetője lapunk kérdésére elmondta, ebben az évben összesen négy témakörben hirdettek az önkormányzatok számára pénzszerzési tehetőséget, különféle szakmai programokat. A pályázatok sikeres elbírálásának alapvető feltétele volt, hogy a települések az igényelt pénz ötven százalékával rendelkezzenek. Az érdeklődés minden várakozást felülmúlt, hiszen összesen háromszázhúszmillió forintot oszthattak szét az önkormányzatok között. — Külön öröm — hangoztatta Kovács Ibolya —, hogy a pályázatok megfogalmazásában épp a legszegényebbek, a leginkább rászorulók jártak az élen. Közöttük is leginkább Szabolcs-Szatmár-Bereg, ahová a rendelkezésre álló összes pénz mintegy egyötöde, közel hatvanmillió forint jutott. A főosztályvezető szerint ez ékesen bizonyítja, hogy a megye önkormányzatai, szociális helyzetéért felelős szakemberei felismerték: segíteni csak úgy lehet rajtuk, ha magukon is segítenek. — Ez pedig azért is dicséretes — mondotta —, mert abban a térségben, az országnak abban a részében léphet nagyot a szociálpolitika, ahol arra a leginkább szükség van. Tárca 77> Imént a hajnali vonattal. £L Elvitte magával a még alig elkezdődött nyár egy darabját, nem hagyott reményt a tiszta terítős konyhaasztalon. A rendet zárta maga mögé a kulcsráfordítás laza mozdulatával, a hétköznapok összetartó fegyelmezettségét, az asszonyi gondoskodás vállomásos simításait. Elvitte magával apró mütyürjei közül az igazán szeretetteket, pedig tudta: ott, a tengernyi víz partján nem lesz szüksége rájuk, mint ahogyan nem lesz semmire sem a lakásba zárt hangulatokból, éjszakákon át gyötrő gondolatokból. Ki akart szakadni, elszántan, a most vagy soha kockavető bátorságával. Készült erre az utazásra, hogy a zakatoló vonatkerekek, a kövekre csapódó hullámütések, a zsongító szél, az égető napsugarak kitöröljék belőle a fájdalmakat, a már évek óta rakódó megaláztatást. Az állomás nyüzsgésében elvegyülve vett néhány újságot, egy könnyű regényt. Ennivalóra nem költött, még otthon csomagolt, már csak a gyerek miatt. A többi aztán úgyis alakul majd magától. Lepkekönnyen röppent el a három óra az expresszen. S az első meglepetés. A pályudva- ron virággal várta valaki. Nem ismerték különösebben egymást, néhány találkozás mindössze, de a férfi célratörő, kitartó-szerény udvarlása hízelgett neki. Kipróbáljuk — gondolta —, hátha ez lesz a megoldás erre az iszapunalmas semmire, ami most körülvesz. Három napra tervezett rokonlátogatása emiatt húzódott el majdnem egy hétig. Jó volt, nyugalmas és biztonságos, s „ő" sok szempontból ideális partnernek tűnt, sőt. Biztos egzisztenciának. Tudta, ez nem szerelem. Az egészben volt valami okos praktikum, ami nem a mélyről fakadó vagy lobbanó érzelmek világát jelezte. De, hát ez van — könyvelte el mosolygós higgadtsággal. Aztán — már ismét csak ketten — leutaztak a vízhez Zuhogott a nyalábos, nyári napsütés, már-már zavaróan meleg volt a tó, szertetteljes a rokoni fogadtatás. Csöndesbékés esték vártak rá, és itt is még milliónyi lehetőség. Ragyogó-friss ágyneműt húzott a nagynéni... belesüppedni, elúszni a pihenés habjain... minden rendben volt, minden letisztult. Aranyszendergésben álmodta első álmát. Egy délutáni kert, szőlőtőkék árnyéka, hatalmas diófa, duruzsoló rádió, baráti hangok foszlányai... és... és valami különös, nyüszítő-sóvárgó sírásféle, befelé zuhanó férfizokogás... ismerős, de mindvégig árnyékban maradó arc. Felriadt. Táskáját kereste. Belekotort, izgatottan kutatott, pontosan nem tudta, hogy mit. A gyerek ott szuszogott a másik heverőn. Összeszorított szájjal, szétvetett lábacskákkal. Aludt. És aztán, már az ébrenlét fényében: ismét az a kert... ismét az az arc... újra és újra az a kutyasíráshoz hasonló hangpatak. Igen, az volt a búcsúzás délutánja, az a pár óra, a szalonnasütés csodás illatai, a nyers hagyma provokatív gyönyörűsége, a kézen fogó hazasétálás... Lehunyta a szemét, s a nyári éjszaka feketéjében csúszkáló holdfény gyöngyház- csöppeket szikráztatott fel remegő pilláin. Aztán engedte, hogy kiömöljön minden. A Te maradjon más, csak az 1 V otthon hagyott, tiszta abrosszal leterített étkezőasztal, a testvériesen felszabdalt kenyérvég, a harapások között bekortyolt Hamilton olajos ízei, és egy kert, egy arc, egy soha, senkivel sem helyettesíthető ember, aki elől — most már tudta — nem lesz ereje kitérni, és érezte: nem is akar... Kállai János % >, ^ ^ y < }í ■> s'"* s '' %' ’ '■* .• ij')' * ? %." It' v *• x''' ■ ^ '' w tf' Kiszakadás Keleí-Magyarország 3 Nézc^pont^ : A névtelenség eleganciája Kállai János A napokban adták át a Tanulás ’85 Alapítvány díjait hat művészi pályára készülő fiatal tehetségnek. Valamennyien a mi megyénkből indulva célozták meg a siker mind nehezebben megnyitható kapuit, és eredményeikkel — a pódiumon, a balettszínpadon vagy képzőművészeti tárlatokon — már igazolták: nem véletlenül terelődött rájuk a jó szándékú mecenatúra figyelme. A szokásos levonások nélkül sem túl nagy az az összeg, amelyet most átvehettek, de azt hiszem, a támogatások beszűkülésének időszakában nem elsődlegesen a nagyságrend a fontos, hanem maga a tény: még mindig akadnak, akik áldoz- nak-adakoznak az értékteremtő művészetek segítésére. És teszik ezt ahányon varrnak, annyiféleképpen. Van, aki önmaga dicsőségére végzi nemes cselekedeteit, nem titkolva: elvárja, hogy tudjanak az adomá- hyairól, mert neki sem közömbös a publicitás, a számára is fontos a hírverés. A másik változat, mint esetünkben történt, az inkognito szemérmes megőrzése. A névtelenségének megtartását kérő támogatóról csupán annyit tudott meg a díjazottakat köszöntő ünnepség közönsége, hogy művészetbarát, és hogy elsősorban térségünk elhivatott és kvalitásos fiataljainak „indulási" nehézségein kíván enyhíteni az alapítványi összeg kamataiból: A gesztus és a tett így is- az önmaga kilétét fel nem fedő mecénás emberségét, a kulturális értékek felmutatása iránti érzékenységét dicséri. És ez az anonimitás elganciáját is hozzászámítva: nagyszerű dolog! A megyei könyvtár kötészetében évente közel négyezer elhasználódott könyvet javítanak Szekeres Tibor felvétele Kommentár A termelők Nábrádi Lajos A MEDÖSZ Szövetség elnöksége szeptemberi ülésén aggodalommal és keserűséggel állapította meg, hogy a nemzetgazdaság egyik meghatározó ágazata, a magyar élelmiszergazdaság rohamosan mélyülő válságba került, a folyamatok a teljes ellehetetlenülés felé sodorják. Ebből a helyzetből az ágazat önerőből már képtelen kilábalni. Ugyanakkor a kormány intézkedései átgondolatlanok — az idézet nem teljes. A Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete a nyilatkozat teljes szövegét eljuttatta szerkesztőségünkbe. Abból az érthető meggondolásból, hogy megyénk mezőgazdasági jellegű megye és élelmiszeripari üzem is jócskán akad területünkön. Az idézett megállapítás helytálló. Talán azon lehet vitatkozni, hogy a kormány e témával kapcsolatos intézkedései valóban átgondoérdekében latlanok-e. így általánosítani nem igen szabad, bizonyára akad néhány átgondolt, többé-kevésbé sikeres intézkedés is. Ami megyénk helyzetét illeti, a dolgok közismertek. Téeszeink, állami gazdaságaink ott tartanak, ahol tartanak. Csak a három nagy élelmiszeripari üzemünket említjük. A megyei húsipari vállalat felszámolás alatt áll, a nyíregyházi konzervgyár privatizációja hónapok óta nyűglődik, a tejipari vállalatunk is több sebből vérzik. A szakszervezet nyilatkozata többek közt még sürgeti az aszálykárok enyhítését. (Megyénk különösen az aszálykáros megyék közé tartozik, szegény embert az ág is húzza.) A nyilatkozatnak ez az utolsó mondata: „Azonnali intézkedés kell az agrár érdekegyeztető fórum felállítására és érdemi működtetésére". Hasznos és szép a nyilatkozat. Kérdés, hogy van-e mód a megvalósítására.
