Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-26 / 252. szám

Kelet-Magyarország :3 1992. október 26., hétfő HÁTTÉR Tatarozás a tanévben Januárban már megszépülve fogadja a diáklányokat a Széchenyi utcai épület Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM — M. Vlagyar László) Állványok »lelik a Széchenyi utcán az egykor Rozgonyi Piroska nevét viselő kollégium épületét. Szokatlan látvány ez, hiszen az oktatási intéz­ményeket a nyári vakáció­ban szokták felújítani, hogy szeptemberben zavartalanul kezdődhessen a tanítás. A koliból kiköltöztetett lányok pedig elég messze, a Sóstón kaptak ideiglenesen szállást. A kora esti órákban csend van Sóstófürdőn a Blaha Lujza utcai napközis táborban. Itt a äzilencium ideje, tanulnak a lányok. Távol a várostól — Bizony, nagyon távol va­gyunk a várostól, így a dél­utánjaink sem olyan szabadok — meséli a szünetben Csáki Mariann, aki a Kölcsey gim­názium 1. osztályos diákja. — A földszinten egy nagy helyi­séget rendeztek be hálószobá- uak, húszán vagyunk benne, imíg a harmadikosok és ne­gyedikesek az emeleten hár- man-négyen laknak egy szo­bában. Délután már sötét van, ízért csak csoportosan merünk ámi, hiszen néha már kikezd­ek velünk az erre csellengő 'ér fiák. Természetesen, akik néhá- ryan osztanak meg egy szo­bát, jól érzik magukat.-— Szeretnénk, ha ilyen len­ne a Széchenyi utcai kollégi­um, ugyanis ott 16-20 személy Ian egy szobában — mondja íz egyik harmadikos. — Ott sengőhangra ébredtünk, itt >edig zenére kelünk. Gyakran árnak a buszok, így regge- ente időben beérünk a suliba. \ szülők aggódnak a kültérii­ét miatt, de vigyázunk ma­gunkra. — Az önkormányzat pá- yázaton nyert pénzt több kol­légium felújítására — magya­rázza Takácsné Szakolczay Ildikó, a Bessenyei kollégium igazgatója. Csoportos közlekedés — Nagyon megörültünk a felújításnak, hiszen a Széche­nyi utcai részlegünk régi, mű- emlékjellegű épületben van. Egész nyáron vártuk a munkák megkezdését, de csak szep­temberben vonult fel a kivite­lező. Gondot okozott a lányok elhelyezése. Több lehetőséget is megnéztünk, de a város bel­területén nem találtunk olyan helyet, ahol 100 lányt elhe­lyezhetnénk. Arra is gondol­tunk, hogy kevesebb diákot veszünk fel, a többiek azonban — ismerve a szülők szociális helyzetét —, sem az albérletet, sem a mindennapos bejárást nem tudták volna vállalni. így aztán feltöltöttük a 100 helyet, s a kollégium kiköltözött az ilyenkor kihasználatlan nap­közis táborba. Azt kértük a lányoktól, úgy szervezzék a programjaikat, hogy sötétedés után egyedül senki ne menjen haza, várják meg egymást. Át­meneti állapotról van szó, ezzel együtt kell élni. Azt hi­szem, a lányok érzik és látják, mennyire törődnek velük a pe­dagógusok, akik igyekeznek elviselhetőbbé tenni a kiala­kult helyzetet. Értesítés késön Az őszi felújítás okairól Béres Csabáné, a városüze­meltetési iroda beruházási főelőadója tájékoztatta szer­kesztőségünket: — Április végén kellett a céltámogatásokhoz a pályáza­tokat benyújtani. Mi három kollégium felújításához kér­tünk segítséget: a Széchenyi utcai részleghez, a Bolyai kol­légiumhoz és az élelmiszer- ipari szakmunkásképző intézet kollégiumához. A júniusi Ma­gyar Közlönyben jelent meg a pályázatok elfogadása. Azt követően kellett a terveket elkészíteni, valamint a kivite­lezői munkára pályázatot hir­detni. Ha korábban kapjuk meg a céltámogatásról a tájé­koztatást, akkor már nyáron elkezdődhetett volna a munka, de így csak augusztus végén. A konyha szeptemberben elkészült, így ott már zavarta­lanul ebédelhet közel 500 kö­zépiskolás diák. A munkálatok során szigetelik még a pincét, javítják a tetőszerkezetet, fel­újítják a parkettát, bővítik a vizesblokkot, valamint kívül is új ,kosztümöt” kap az épület. —• Jól haladnak a munkála­tok, remélem, nem lesz csú­szás, s a szerződés szerinti ha­táridőre, vagyis december 31- ére befejezi a nyíregyházi Építőipari és Szolgáltató Kis­szövetkezet az épület felújí­tását. Az abortuszról döntsenek a nők! V gyermekvállalás feltételeit kell javítani Nyíregyháza (KM — B E.) — Eljuttatta lapunkhoz állás- oglalását az új abortusztör­vénnyel kapcsolatosan a Nyír- gyházi Anarchista Föderáció, igyebek között azt fogalmaz­zák meg: Ha egy társadalom képtelen tagjai számára bizto­sítani az elfogadható létfelté­teleket, és nem ismeri el szá­mukra a tisztes emberi léthez való jogot a kor színvonalán, akkor felelőtlenség, ha nem cinizmus az éppen megfogant élet emberi jogairól beszélni. Ha a gyermekvállalás sokféle feltétele egyéni és társadalmi szinten javul, és a társadalom----------Tárca — M ár úton vannak felénk a deret hozó szelek — mondta egy ismerősöm. — És honnan jönnek? — akartam kérdezni, de hallgat­tam. Arra gondoltam, hogy ezt régóta találgatják az em­berek. Már Bőd Péter azt írta Szent Hiláriusában az 1700- as évek közepén, hogy három dolog van a világi életben, amiken halandó ember nem igazodhatik el. A szelek fúvá- sa az első, amelyekről senki sem tudja, honnan jönnek és hová mennek. És a kérdés azóta is meg­válaszolhatatlan: nem tudjuk, hogy mely falu vagy város határából indul neki vala­mely szél, ezért aztán nem a falu vagy a város neve, ha­nem égtájak után jelöljük a szeleket. De már a görögök is talál­gatták, hogy hol laknak a szelek. A földművesek és a ha­jósok szerették volna felke­resni a szelek otthonát. Re­mélték, ha sikerülne, akkor befolyást is nyernének a sze­leken. Képzeletükben a láto­gatást annyiszor megélték, hogy végül kitalálták: Aeolus a szelek sáfára, a róla elneve­zett szigeten uralkodik, hat fia van és azokat ugyanannyi leányával házasította össze. Jóhiszeműnek, barátságos­nak gondolták. A rege szerint vendégül látta a bujdosó Odüsszeuszt és tömlőbe zárva hatalmába adta egy időre az ellenséges szeleket. A világvándor kíváncsi társai azonban kinyitották a tömlő száját és a bezárt szelek kizú­dultak, a hajót visszasodorták oda, ahonnan elindult. Vergilius szerint Aeolus a szelek királya. Későbbi költők azt írták, hogy az aeolusi szigetek egyikén —- Liprán vagy Síringylén — lakik, ke­zében királyi pálcával egy szirtfokon ül, és úgy uralko­dik a szeleken. Egy barlangba zárva tartja valamennyit, és mindig éppen azt engedi ki, amelyiket kedve tartja. Köz­tük a legszelídebb talán Ka­laisz, a lágy szél, és Eosz. a hajnali szél, a neve is azt je­lenti: „lehelet". A művészek mindig szárnyas, díszes ru­hájú nőnek ábrázolják. A fe­jén diadémot vagy sugárko­szorút visel. Ábrázolják a ke­zében vázával, abból harma­tot önt mindenre, amit útjá­ban talál. Odüsszeusz — Homérosz szerint — találkozott a szél­sáfár Aeolusszal, ám a szelek barlangjában ő sem járt, hát hogyan juthatnánk ei oda mi?! De a szelek közeledtét bizo ­nyos nappali és éjszakai Tóth M.Ildiké A szelek sáfára egésze valóban gyerekpárti lesz, akkor a gyerekek meg fognak születni. Addig azon­ban bízzák ezt a kérdést azok­ra, akiket igazán érint, a nők­re! jelekből már sejtjük, azt pedig előre tudjuk, hogy a szelek egymással versengéséből Bo- reász, az északi szél fog ural­kodásra jutni. Az évszak vál­tozásával két gyermekének, Kalaisznak és Zétésznek is megváltozik a karaktere. A lágy Kalaisz suttogva bujkált a nyári lomb között, télre sziszegő lesz; Zétész erős ka­rokkal kavart belé a tikkasztó déli levegőbe, és hűsítő hul­lámokkal rázta a fákat, télre fordulva csontig tartó hideg­gel fű majd tele mindent. S miért? Mert a szelek sáfárjának is van ura —A ion, Kronosz fia. Ábrázolták oroszlánfejű embernek, kezé­be villámokat és kulcsot ad­tak. Rideg, részvétlen ural­kodó, a minden iránt közöm­bös idő királya. A z elszíneződő fák, a rőtre váló erdők, a kö­dökkel takarózó mezők már készülnek Boreász érkezésé­re: az őszi táj hangulatában érződik a táj félelme. Néz<^ont^ Soron kívül Balogh József M egjelenhetne az új­ságban, hogy köszö­netét mondunk a szálkái posta telefonközpontosának — kérdezte a minap három tiszaszalkai fiatalember —, mert amikor bajban voltunk, és sürgősen intézkednünk kellett munkájuktól meg­fosztott kollégáink és ma­gunk ügyében, mindig soron kívül behozta a hívott szá­mot? Amolyan költői volt a kérdés, inkább az volt láto­gatásuk oka, hogy tudassák mindazokkal, akik szereplői voltak az ügynek, vagy ag­gódtak értük: megoldódott nagy gondjuk első fele, megkapták azt a pénzt, amit igazságtalanul tartottak hosszú ideig vissza. Talán emlékeznek még olvasóink közül is többen rá: Tiszaszalkán csődeljá­rás indult a falu egyetlen gyárában, s a munkásokat szélnek eresztették. Ez saj­nos eddig immár megszokott és szinte természetes, az azonban nem volt az, hogy tizenheten, akiket leltározási és őrzési feladatokkal bíztak meg, azért nem kapták meg a végkielégítést, mert köz­ben betörők jártak a raktár­ban és különböző értékeket vittek el. Most hozták a hírt: ki­fizették nekik a pénzt. A fel­számolóbiztos elnézést kért tőlük, elismerte, hogy hibá­zott, hogy anyagi és erkölcsi kárt okozott nekik. Jóhisze­műen cselekedett, nem kárt akart okozni, hanem a hite­lezők érdekeit kívánta képvi­selni. Ez a tiszaszalkaiaknak nem csak egyszeri összeget jelent, hanem lehetővé válik, hogy ha van hol, elhelyez­kedhetnek, ha nincs — hol is lenne Tiszaszalka közelé­ben? — akkor ők is kérhetik a munkanélküli segélyt. Már csak egyetlen fela­datuk maradt: ahogyan egyenként elégtételt kértek a gazdasági bíróságtól, most hasonlóképpen kell vissza­vonni kártérítési igényüket, hiszen idő közben teljesítet­ték azt. Az ügy szépséghibá­ja, hogy külső beavatkozás­ra történt mindez Kommentár _________ Vetőmagsirató Galambos Béla A mi történt, megtörtént. Lévén október vége, elvileg befejezéséhez ért a jövő évi kenyerünket jelentő kalászos gabonák őszi vetése, bár még a gyakorlat­ban (szakmailag nem túl szerencsésen) folynak itt-ott e téren munkák. Vetettek annyit, amennyit, és olyan minőségben, ahogy sikerült, pontosabban amilyenre az adott termelőnek „tehetsé­ge" volt. De hát mire is volt képes ezen az őszön a szabolcsi, szatmári, beregi termelő, tekintet nélkül arra, hogy szövetkezetről avagy ma­gángazdálkodóról légyen is szó? Amit jártában-keltében tapasztalhatott az ember, az esetek többségében nem épp szívderítő. Kezdjük tán a jobb pél­dákkal. A gazdálkodók egy része — akiknek volt annyi pénze, vagy hitele, hogy ren­delkezzenek a tervszerű szakmai munkához elenged­hetetlen minimális anyagi biztonsággal és ebből faka­dóan egy valamelyest maga­biztos előrelátással — szán­tott, vetett, még növelve is tavalyi területét. Volt lehe­tősége időben megfelelő vetőmagról gondoskodni. Az, hogy ennél a rétegnél sincs azért minden rendben, leginkább a műtrágyaada­gok drasztikus csökkentésé­ből, vagy „megtakarításá­ból ” lehet látni. A termelők pénzügyileg ellehetetlenült nagyobbik hányadának viszont, akik mellesleg a bankoknál sem hitelképesek, még sokszor arra sem tellett, hogy üzem­anyagot vásároljanak a csontszáraz földeket kínke­servesen megmunkáló gé­peikbe. Arra pedig már gon­dolni sem tudtak, hogy mű­trágyát vegyenek a talaj kimerülőben lévő Tápanyag­tőkéjének pótlására. Mire „összedikicseltek" némi el­vethető területet, valamint megérkezett a várva várj kormánytámogatás vetésre csábító híre (mert pénzt csak utólag láthat belőle a termelő), eltűnt a vetőmag. Pénzes vevő híján eladták még nyár végén'étkezési cél­ra a szaporító gazdaságok. ■ így aztán amilyen mag akadt, olyan került a földbe,; Csak aztán nehogy ä „más- < dóhoz", hasonlítson a „tö- r ül közöl’- Akkor.ugyanis jő- ! Vőre siralmas ’.aratás lesz.., > | A lányok csoportosan járnak Nyíregyháza, Guszev Szekeres Tibor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom