Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-16 / 245. szám

1992, október 16., péntek HATTER Kclet-Magyarország 3 Víz(ügy)állás-jelentés (2.) Fontért sem eladó a Tisza vize Nyíregyháza (KM - Szőke Judit) — Az oknyomozás elő­ző részében összefoglalást ol­vashattak a megyei vagyon­átadó bizottság és az önkor­mányzatok kontra minisz­térium vízvita állásáról. A témának azért van jelentő­sége, mert a tulajdonlás be­folyásolja az árakat. A há­rom megyénkben, TRV-hez tartozó főmű 200 ezer fo­gyasztót lát el ivóvízzel. Nem közömbös tehát, mi lesz a műszaki, jogi vélemény — és érdekkülönbségek végered­ménye. Ebben a részben az érintettek nyilatkoznak. A geszterédi főmű öt tele­pülést lát el vízzel. Pataki Györgyné jegyző arról szá­molt be, hogy ők is végeztek számításokat, ezek szerint a költségek csökkentése miatt a vízdíjak is mehetnének lej­jebb. Örülnének, ha nem kel­lene Szolnokot eltartani. Egyedülálló döntés A megyeszékhely alpolgár­mestere, Felberman Endre nagyra értékeli az önkormány­zati érdekeket felvállaló VÁB- döntéseket. Szerinte ez orszá­gosan is egyedülálló. Számuk­ra azért előnyös a VÁB-hatá­rozat, mert így lehetőség van arra, hogy megvalósuljon ere­deti koncepciójuk, azaz ne le­gyen külön vállalatnál a víz­termelés és a vízszolgáltatás. Ez az árképzés szempontjából lényeges. Az egy kézben tartás egyszerre előzné meg a kiszol­gáltatottságot, és tenné lehe­tővé az ellenőrzést. A minisz­térium talán attól tart, hogy szét fogják verni az önkor­mányzatok az ex állami va­gyont... A tulajdonjog meg­szerzését azért tartja fontos­nak, mert csak annak birtoká­ban lehet felelősen képviselni a polgárokat. Makrai Mihály, a TRY igaz­Elúszika pénzünk gatója — mint egy államigaz­gatási vállalat vezetője — sze­rint a legtermészetesebb, hogy az alapítói jogkör gyakorlójá­nak döntéseit elfogadván fel­lebbezést nyújtott be a belügy­miniszterhez. Az egyik felleb­bezésében, melyet készséggel rendelkezésünkre bocsátott, az áll, hogy „Jelentős közcélú létesítmény többek között az a létesítmény, melyet a köz­lekedési, hírközlési és vízügyi miniszter annak minősít. Té­ved tehát a VÁB, amikor a közművek minősítését saját hatáskörébe tartozónak tartja.” A fellebbezéstől azt reméli, hogy a másodfokon eljáró Bel­ügyminisztérium a VÁB sérel­mezett határozatát hatályon kívül helyezi. Hatásköri viták Kértük a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Minisztéri­um álláspontját is. A Vízgaz­dálkodási Főosztály vezetője. Almássy Endre válaszát az alábbiakban foglaljuk össze: „A KHVM Minisztériumi Kollégiuma 1991 végén tár­gyalta meg az állami tulajdonú víziközművek önkormányzati tulajdonba adásával kapcso­latos elvi kérdéseket, különös tekintettel az 1990. évi LXV., valamintaz 1991. évi XXXIII. törvényben foglalt azon elő­írásokra, hogy a regionális rendeltetésű műveket állami tulajdonban kell tartani.”. Mivel hírét vettük, hogy van külföldi érdeklődés a ma­gyar vízműrendszer, így a TRV iránt is, információkat kaptunk a főtanácsostól ezzel kapcsolatos gyanakvó, egyben aggódó érdeklődésünkre is. Megtudtuk, hogy a regionális vállalatok átkerültek az ÁV Rt.-hez, bár az átadás érdem­ben még nem történt meg. „A vállalatok vagyonában tulajdoni hányadot megsze­rezni akaró külföldi tőke részére a koncessziós törvény Harasztosi Pál felvétele alapján nyűik csak közremű­ködési lehetőség, ez lényege­sen kisebb, mint amire eredeti­leg számítottak (privatizációs folyamat révén a hazai köz­művek felvásárlása), így ma a külföldi érdeklődés e szakmai területen minimális.” A mi­nisztérium az ügy elbírálásá­ban korrekt és elvi alapon ho­zott másodfokú döntéseket vár. Paragrafus purparlé Érzelmek, érdekek itt is, ott is. Egymással konkuráló tör­vények — az egyik valóságo­san az önkormányzatok mel­lett van, a másik pedig kihúzza a lábuk alól a talajt. Csupán szakmai, műszaki vita? Csak paragrafuspurparlé? Óvato­san jegyzem meg, talán egy kicsit több is mindegyiknél. Ä vitában bíróság fog dönteni. Vége Tárca _ A homoki kertekben tart a szüret. A venyigék vér dőszentjeit — és a szőlőmun­kások szorgalmát — dicséri minden fiirt, minden szem édes bogyó és csurranó must. Nagy dolog, hogy édes 'sző­lővé, mézes musttá, majd bor­rá lényegül át a föld lelke és a napsugár. Talán ezért is van sok védőszentje a venyigének: Orbán, Márton, Vince, Dónát, Balázs, Gergely stb. Ők mindnyájan, a szőlő régi istenének; Bac- chusnak helyére lép­tek, ilyen értelemben az ő Utódai. adott mérges ital, ugyanúgy mindazok, akik Szent János tiszteletére ebből isznak, az ő érdemeiért maradjanak men­tesek minden mérgező és ártó hatástól." Ezt tudva a bor­ivók búcsúzóul mindig „Já­nos áldást” isznak. A bor azonban olykor mégis „meg­Tóth M.’Ildikó í Vi I % 4 Hogy aztán melyikük, mely szőlőhegyen uralkodva őrkö­dik a termés felett, az vidé­kenként változik, de egyik vagy másik ott vjan minden kertben, ahol tőke díszlik. A hagyományok szerint Vince inkább a hegyi szőlők, Már­ton pedig a sík vidéki kertek őrzője. (Hogy a homokdom­bokon miként osztozkodnak, az titok.) A borivók különösén Szent Jánost tartják tisztelendő szentnek, mert az ő gondos­kodása, védelme a borivókra is kiterjed. A Szent János- napi egyházi boráldásban áll: „...miként Szent János­nak nem ártott meg a neki Hl árt". Talán azért, mert Szent János hatalma is véges, a borivók száma pedig egyre több. De az is lehetséges, hogy ha minden pohár bort Szent János tiszteletére inná­nak, akkor talárt, nem is árta­na meg... \ A sokirányú segítségre, a venyigét védő üzentek őrkö­désre különösen nagy szük­ség van a mi vidékünkön, hi­szen a Kárpátok máramarosi tájain húzódik át a szőlő- művelés északi határvonala. Á bor a bibliai szimbo­likában a vér és az öröm jelképe. Ez arra utal, hogy az ószövetségi időkben a bibliai tájakon élők vörös bort ittak. Bort magában nem áldoztak, csak más áldozati adomány­hoz adtak: az áldozat bemu­tatásakor az italt az égő ál­dozati oltárnál kiöntötték. Használták viszont a kétség- beesettek, a lelkibetegek gyó­gyítására is, mirhával vegyít­ve pedig fájdalmak enyhíté­sére és kábítószerül fogyasz­tották. A bor az Újszövetség­ben kapott nagyobb je- ,, lentőséget: Jézus az utolsó vacsorán kenyeret ' V és bort vett a kezébe és ' megáldotta, ezzel ala­pította meg az Eucha- , I risztiát. Pál apostol „kevés" bot: fogyasztását ajánlja az egészség megóvására. A részegséget viszont a testi cselekedetek közé sorolja, és szerinte a részegeskedés ki­zárja a mértéktelen ivót Isten országából. Némely borivó pinCetők azt mondják, Csak azétj,;-mert „a borivás már maga is a mennyország! % ■ A\ sZüret az ősz nagy Ese­ményé, Kosztolányi az őszt és a szőlői,együtt énekelte meg: „Ezt hozta az ősz■ Hűs gyü­mölcsöket / üvegtálon. Ne­héz, sötétsmaragd / szőlőt, hatalmas, jáspisfényű körtét, /megannyi dús, tündöklő ék­szerét./ Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról / és elgurul, akár a brilliáns. / Pompa ez, részvéttelen, derült, /magába forduló tökéletesség." Hasznos makettek Nyíregy háza (KM - K. D.) — Ázt mondják, életünk csak rohanás, nincs idő leülni, be­szélgetni, tanulni, a múltat kis­sé felidézni. A gyerekek is csak a tévét, videót nézik, a csendes foglalatosság, a szép­érzék a semmibe vész. Pedig tanulni, művelődni sokféle­képpen lehet. Például makettek készítésé­vel tanórán, szakkörön, vagy csupán szabadidős foglalatos­ságként. Mert a múlt épí­tészetét idéző szélmalom, templom vagy paraszíház pa­pírból kivágva, összeállítva talán hiányt is pótol.' Hiszen elkészítése türelmet és kéz­ügyességet igényel, egyúttal fejlesztheti a szépérzéket, megismertet sok mindennel utazás nélkül is. Múltunk meglévő vagy már csajc képen látható emlékeivel, a külföld építészeti remekműveivel egy­aránt. I • ’ • r; „Az ember alkotása Isten legnagyobb dicsérete” — mondta Csősz Sándor nyugdí­jasán is aktív pedagógus, akit sokan ismernek megyeszerte. Ha megtetszik neki egy épület, vagy felkérik, máris tervez, s aztán már rajtunk múlik a kivitelezés. Nézqpont (Sajto)háború Kováts Dénes M eg kell mondanom, nekem, szakmabeli­nek sem mindig könnyű el­igazodni a véleményözön- ben, a nyilatkozatháború­ban. Ennek egyik ékes példája a médiák körül zajló herce-hurca, melyről párt­állásra és szimpátiára való tekintettel hangzanak el töb- bé-kevésbé, vagy alig meg­fontolt megjegyzések. Másképp látja a dolgokat a kormányzó párt(ok) olda­lán álló, s másképp az ellen­zék, a saját szemszögéből elemzi a történteket. Azt pél­dául, hogy igazából mi vál­totta ki a Hét és a Híradó főszerkesztőjének leváltását, az üzengetésekből nem lehel teljes biztonsággal kibogoz­ni, bár ilyen-olyan következ­tetések elhangzottak. Amellett, hogy nem sze­retem, ha az újságírók ön­magukról írnak, engem az egészben az zavar legin­kább, hogy az „áldozat" most az üldözött pózában tetszeleg, legutóbbi nyilat­kozatából legalábbis ez de­rült ki. Szerinte üldözik a nemzetféltő, a magyarságtu­dattal teli újságírókat, aki­ket bizonyos erők ki akarnak szorítani a sajtóból. Úgy vé­li, hazánkban az (ellenzéki) sajtóra az elfogadott ellen­zékiség helyett a hazudozás jellemző, a tények elferdí­tése és kiforgatása. Kissé furcsa számomra ez az általánosítás, ráadásul félrevezető is a sajtó (majd­nem) egészéről így nyilat­kozni- Mert mit hihet ezután a kedves olvasó ? Azt, hogy a nem nyíltan kormányhű mé­diák félretájékoztatják a lakosságot, s csupán a kor­mánypárti lapoknál, műso­roknál tevékenykedők az igazi magyar szelleműek. Ez pedig így nem igaz Jellemző lehet ez esetleg egyes újságírókra talán, de nem mindegyikre. így tehát jobb lenne nevén nevezni a gyermeket. Ha ez nem megy, akkor inkább a hallgatást választani. Semmi nem vész el, minden csak átalakul, fgy van ez a mátészalkai mezőgazdasági szakközépiskola ópályi tanműhelyének építésénél, hiszen itt hasz­nálják fel a szálkái iskola bővítésekor keletkezett bontott anyagot. Képünkön: az ópályi géptároió építése Harasztosi Pál felvétele Kommentár Cselényi György A Z utóbbi időben a nyugdíjasok szerve­zetei országos szinten egyre inkább hallatják hangjukat. A legfőbb gond természete­sen a megélhetési nehéz­ségeik növekedése, valamint az hogy az infláció a nyug­díjemelést meghaladja. A múltkor a rádióban valaki ennek nyomán valamelyik nemzetközi fórumon való panaszfevéssel (netán felje­lentéssel?) fenyegette meg a kormányt. Hát, itt azért álljunk meg egy polgári szó­ra. i Tévedés ne essék, tiszte­lem, becsülöm á nyugdíja­sokat, annál is inkább, mivel az én rokonságomban is van jó néhány. Való igaz az ár­emelkedés az idősebb kor­osztályt is sújtja. Az is két­ségtelen. az adott ország, társadalom tükre, miként bánik öreg tagjaival. De nem tudom lehurrogni azo­kat a fiatalokat sem, akik azt mondják: tele van a hóci­pőjük a nyugdíjasok sirá­maival. Azzal érvelnek: az idősek túlnyomó többsé­gének van hitelmentes laká­sa, bútora, elegendő meny- nyiségű ruhája, a gyerekeit felnevelte stb. Az ifjabb kor­osztály nagy részének pedig még mindez nem adatbit meg, s ha azt veszem, ren­getegen vannak, akiknek a fizetése nem éri el sgámós nyugdíjas járandóságát, ak- ' kor megértem felháborodá­sukat. Elkeserítő belepillan­tani lapunk „Álláskeresők­nek” című rovatába, ahol bizony számos helyen kínál­nak 8-10-12 ezer forintos munkahelyeket, s sokan örülnek, ha ilyen is jut nekik. Világos: a nyugdíjért megdolgoztak, az nem kö- nyöradomány, mégis a sokat próbált, szenvedett embe­rektől egy kicsit nagyobb megértést vámék. Lehet, a hangoskodóknak van a leg­kevesebb panaszolni való­juk. Nyugdíj és hócipő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom