Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-15 / 244. szám

1992. október 15., csütörtök EGYRŐL TÖBBET ímrmm imto-n.v.cj.cidíi.qsolcn.cik—SzqníciU­Kovácsmester kakassal Akarat még véna, nyitszeg nincsen Kakas a hónaljban A SZERZŐ FELVÉTELE Fiilpösdaróc (KM — Balogh Géza) — Elállt az eső, most kövér ködfelhők gomo­lyognak a Holt-Számos fölött, s olyan kihalt a fülpösdaróci főutca, mint télen a határ. Még a korcsma, ABC környéke is üres. Kint, a géberjéni faluvé­gen aztán feltűnik egy erős, derék, öregember, ballag ko­mótosan. Nincs ebben semmi feltűnő, hacsak az nem, hogy a hóna alatt egy hatalmas, iromba ka­kast szorongat. Ez bizony már megállásra készteti az embert. Hiszen nem tudja, hogy kerül a csizma az asztalra... a kakas a férfiember ölébe! — Csak nem meg akarja venni,..!? — kacag az öreg,_ akinek egyébként Kovács Sán­dor a neve, s igen jó beszédes. — Ha érdekli az urat, meg­egyezhetünk. Ezt nem adom, mert ide a szomszédba, a lá­nyomnak viszem... de amúgy kiválóan szép kokasokat neve­lek. Ha ki tudnának szökni, végig petélnék azok a fél fa­lut...! Az igazat megvallva, egy igazi „kokaspörköltnek” so­sem vagyok az elrontója, de most hátrébb az étellel, első a munka. Ám a beszélgetést Ko­vács Sándorral mindennek le­het nevezni, csak éppen mun­kának nem. Mert oly szépen, igazul beszél életéről, a falujá­ról, hogy napestig elhallgatná az ember. Maholnap kilencvenéves, pontosabban nyolcvanhetedik, így aztán ismeri Darócot, mint a saját tenyerét. Pedig nem is itt született, hanem Fülesden, a Szamos túlsó oldalán. Igaz, Fülesden csak pár évet töltött, hisz elszegődött kovácsinas­nak. Ide szembe, Cégénydá- nyádra, vagyis hát Dányádra... Simon Jánoshoz. Jó kezekbe került, kitanulta alaposan a szakmát, hamaro­san önállósította aztán magát. Előbb felkerült Pestre, majd kikötött a Klán-tagban. A mai fiatalok már azt sem igen tudják, merre volt az a Klán-tag. Győrtelek meg Tunyogmatolcs között, ott, ahol az a híres szélmalom állt. Ma persze már se tanya, se szélmalom... Sán­dor bátyánk sem volt ott sokáig, mert itt, Darócon szükség volt egy élelmes kovácsra. Vette hát a betyár- bútort, s beren­dezkedett egyket­tőre. Megkedvel­ték a daróci gaz­dák, mert olyan munka nem volt, amit ő el ne vállalt, s meg ne csinált volna... igen ám, de jött az államo­sítás. Fülpösdaróc rendkívül érdekes falu: Képzeljük magunk elé az óra számlapját, vagyis egy szabá­lyos kört. Nos, a nagy, hetve­nes árvízig a falu a kilenc és ti­zenkét óra közötti sávban he­lyezkedett el. Ám azóta kiter­jedt, nem kilencnél, hanem öt „óránál” kezdődik. Az ő műhelye a kilencesen állt, vagyis a falu végén. Ma persze ez a község közepe. Csak éppen kovácsműhely nincs benne. — Jött a téesz, beléptem. Ha jól emlékszem, ötvenkettőt ír­A vashiányról Az orvos tanácsai A szervezet fenntartásához és normális működéséhez nemcsak a jól ismert fehérjék­re, zsírokra és szénhidrátokra van szükség, hanem különbö­ző ásványi anyagokra is. Ilyenek például a kálium, a nátrium, a kalcium, a foszfor, de nagy jelentőségűek a ki­sebb, néha csak milligrammos nagyságrendben jelenlévő úgynevezett nyomelemek is, melyek sorába a vas is tar­tozik. A vas élettani szerepe igen fontos. Átlagos napi vasszük­ségletünk 11 milligramm. Mindennapi táplálékunk ezt 20-40 milligramm vastartal­mával bőven pótolja. A feles­leges mennyiség nem okoz problémát, mert fel sem szí­vódik. A szervezetben előfor­duló vas különböző helyeken található. Jelentős része van a szövetekben, például az izmok fehérjeiben, de alkotórészét Ha a sonkát, kolbászt meg­szeljük, levágunk belőle egy darabot, akkor a maradék vá­gott felületét kenjük be zsira­dékkal, hogy ki ne száradjon. Ha újabb szeletet akarunk vág­ni, a zsírréteget lekaparjuk (fő­zéshez használható.) így a sonka, kolbász felülete nem lesz száraz, mint a fűrészpor. Ha a lisztet habarásra akar­juk felhasználni, soha ne me­képezik a különböző nagy je­lentőségű enzimeknek is. A vasmennyiség másik része a vasraktárakban halmozódik fel. Ha a szöveti és a tartalék­vas mennyisége megcsappan, vashiányos állapotról beszé­lünk, mely többé-kevésbé kel­lemetlen tünetekkel jár. Fá­radtság, sápadtság, étvágy­talanság, fejfájás, szédülés és kedvetlenség jellemzik ezt a betegséget. Tartós fennállás esetén a nyelven égésérzet, a szájzugban repedés alakulhat ki. Többnyire a körmök is töré­kenyek lesznek. A vérben a vas kétféle módon létezik: a vörösvértestekben, mint a he­moglobin egyik összetevőjé­nek, a heménnek fontos eleme, és a vérplazmában főleg a ke­ringő fehérjékhez kötve. Hiá­nya tehát betegségeket okoz­hat, de ezeknek közös tulaj­donságuk, hogy vasbevitellel leg vizet használjunk az elke- veréséhez, hanem hideget. A hideg vízbe kevert liszt cso­mómentes, tejfölsűrűségű massza lesz, ezzel nyugodtan habarhatunk. Ha szép, tiszta tojást aka­runk főtt, kemény vagy lágy tojásként az asztalra adni, ak­kor főzés előtt tíz percre te­gyük erősen ecetes vízbe, majd finoman dörzsöljük le a gyorsan és hatékonyan gyó­gyíthatók. Hiányát rendszerint diétahi­ba okozhatja, például az egy­oldalú tejes táplálkozás. Elő­fordulhat, hogy átmenetileg a szervezet vasigénye fokozott, és a bevitel csak viszonylago­san kevés, mint például vala­milyen okból létrejövő vérez- getéseknél, így például fekély vagy fogínyvérzésnél, arany­érvérzéseknél, vagy a nők vér- zési rendellenességeinél. Na­gyobb a vasigény fertőzések esetén,- és élettanilag terhes­ségnél, különösen annak utol­só harmadában. Leggyakoribb ok talán az, hogy különböző gyomor- és bélbetegségek mi­att a vas felszívódása nem megfelelő. Ez történhet gyo- morsavhiánynál, de fokozott bélmozgásnál is. A C-vitamin hiánya is erősen csökkenti a felszívódást. leváló részt róla. Világosabb, szebb lesz a tojás, asztalra téve észté tikusabb. A sodrófa mángorlónak is használható: a kimosott kony­haruhát, asztalkendőt száradás után szépen rácsavarjuk és a sima asztallapon mintha tész­tát gyúrnánk, megsodorgatjuk. Kiegyenesedik a konyharuha­nemű, mintha vasaltuk volna. tunk. Majd ment a téesz, ki­léptem... Aztán megint beköszöntött, hát újra belép­tem. Ez már persze hatvanban volt, a nagy szervezések ide­jén, mely után már nem volt ugrabugra. Megmaradtam én is benne, onnan is mentem el nyugdíjba, hatvanöt évesen. Már annak is több mint két évtizede! Kérdezni sem me­rem, mennyi volt akkor a nyugdíj, de ő mondja szégyen­kezés nélkül. Ezerhatszáz- negyven forint. S most? • — Feldöcögött szépen. Nyolcezer nyolcvanhat fo­rint... meg vagyok vele elé­gedve. Egyedül élek, futja mindenre. A kovácsműhelyt ugyan már rég lebontották, az ő kala­pácsa alatt sem igen zeng már az üllő, azonban tévedés lenne azt hinni, hogy tétlenül múlat­ja a napokat. Ő még ma is leszáll a bicikliről — mert ter­mészetesen vígan pedálozik mind a mai napig — ha a föl­dön egy csavart, egy szeget ta­lál. Felveszi, hisz sosem tudni, mikor lesz rá szükség. Patkol- ni ugyan már régen patkóit, kerítést is régen kovácsolt, de még ma is megállítják gyakran a környékbeli asszonyok. .Mester úr, kilyukadt a ler a spórban, leesett a lábos füle...” Sándor bátyánkat pedig nem kell kérlelni. Csak egy a baj, nem nagyon van anyag, nin­csen „nyitszeg”. Pedig az aka­rat megvolna... Szeptember: nyugdíjemelés Az Országgyűlés döntése szerint az idén három ízben emelték a nyugdíjakat. Az el­sőre áprilisban, a másodikra, amely korrekciós emelés volt, júliusban került sor. A harma­dik szeptemberben valósult meg. Eszerint emelték a szep­tember 1 -je előtt megállapított valamennyi öregségi és ennek minősülő nyugdíjakat, az elő­nyugdíjat, a munkáltató által megtérített korengedményes nyugdíjat, a rokkantsági és a baleseti nyugdíjat, az átmeneti járadékot. A legutóbbi emelés mértéke 6,5 százalék, de lega­lább havi 400 forint, legfel­jebb havi 1000 forint. Köszönet a szervezőknek! Tisztelt Szerkesztőség! Tisztelet és elismerés illeti a nyíregyházi rendőrkapitány­ság vezetőjét, dr. Illés Kálmán r. alezredes urat, hogy 1992. szeptember 18-án Tiszatelken a Tisza-parton mintegy 80 nyugdíjas rendőr részére meg­rendezte a megyében elsőként a találkozót. A színvonalas, jó találkozóért köszönetemet fe­jezem ki. Magúra György ny. r. alezr. Nagymamáink jó tanácsai Kelet-Magyaronszág 1 1 Az oldalt összeállította: Kovács Éva Mennyi lehet a legkevesebb? A nyugdíjakról még egyszer Nyíregyháza (KM — K. É.) — Számos félreértésre adott okot, s több olvasónk is rekla­mált, amikor nemrég arról ír­tunk lapunkban, mennyi is le­het a legalacsonyabb nyugdíj összege. Akkor azt mondtuk, 5700 forintnál kevesebb pénzt egyetlen idős ember se kaphat havonta. Mint a levélírók java része elmondta, bizony sokan vannak olyanok, akik ennél lé­nyegesen kevesebb nyugdíjat kapnak. Lehetséges-e ez? S ha igen, mi a magyarázat? — jártunk utána a dolgoknak a legfőbb illetékesnél, a megyei társada­lombiztosítási igazgatóságnál. Kérdésünkre a szakember el­mondta: a nyugdíjminimum legalacsonyabb összegét azok kaphatják meg, akiknek a tör­vényben előírt nyugdíjazásu­kat megelőző öt évből a szá­mukra legkedvezőbb négy év, valamint a töredék év alapján kiszámított, egy hónapra eső, nettó átlagkeresete a minimum összegét eléri, illetve azt meg­haladja. A szakember által fel­hozott példa szerint, ha a nyugdíjas átlagkeresete — 1992. augusztus 31-ig értel­mezve — 6000 forint volt, ak­kor a nyugdíj összege a szol­gálati idő alapján figyelembe vett százalékkal a minimum­nál, tehát az 5700 forintnál nem lehet kevesebb. Hogy mégis vannak, akik ennél ke­vesebbet kapnak, teljesen tör­vényszerű, tehát nem szabály­talan. Abban az esetben ugya­nis, ha az egyhavi nettó átlag- kereset mondjuk 4900 forint volt, akkor a minimális nyug­díj a keresetnél magasabb len­ne, holott a nyugdíj összege a havi járandóság összegét nem haladhatja meg. Magyarán: nyugdíjunk sem lehet több, mint amennyi a fizetésünk volt. Azt, hogy megyénkben so­kan vannak, akik igen ala­csony, tehát az 5700 forintos minimumnál kevesebb nyug­díjat kapnak, azzal magya­rázható, hogy Szabolcs-Szat- már-Beregben régen is, most is igen alacsony volt az átlag- kereset, így a törvények ér­telmében alacsonyak a nyug­díjak is. A számok tanulsága szerint jelenleg a megyében 3900 idős ember kap emiatt az előírt minimumnál keveseb­bet. Olvasóink írják Köszönetét szeretnénk mon­dani az Alvégesi Művelődési Ház igazgatójának, Jámbor Istvánnak, aki igen nagy sze­retettel és törődéssel gondos­kodik az idősek klubja tagjai­ról. Köszönjük neki azt a fe­lejthetetlen két napot, amit most is velünk töltött szeptem­ber 22-én és 23-án. Nagyon sok szép helyre el­vitt, ahová soha nem tudtunk volna az ő segítsége nélkül el­jutni. Kívánunk Jámbor Ist­vánnak jó egészséget, s to­vábbra is nagy türelmet, hogy öreg napjainkat ilyen alkal­makkor fel tudja vidítani. Tisztelettel: a klubtagság Az kérheti, aki megszorul Tudnivalók a szociális segélyről Előző számunkban a rend­szeres segély feltételeit, sza­bályait ismertettük, most pe­dig az esetenkénti segélyre té­rünk ki, melyet a polgármeste­ri hivatalok ügyfélszolgálati irodájánál évente legfeljebb hat alkalommal igényelhet a rászoruló. A kérelmet illeték­menetesen nyújthatja be az érintett, vagy bármely állami, társadalmi szervezet, vagy ál­lampolgár. A kérelemhez csa­tolni kell a munkáltatói kere­setigazolást, vagy a nyug­díjszelvényt, azaz minden olyan iratot, amely a segély megállapítását indokolttá te­szi. A polgármesteri hivatal ille­tékes szerve évente egy alka­lommal környezettanulmányt végez és határozatot hoz egy­szeri vagy többszöri alkalomra szóló segélyezésre. Esetenkénti szociális se­gélyt kaphat, aki 18. életévét betöltötte; akinek megélhetése veszélyeztetve van; akinek anyagi helyzete más módon nem javítható. Mértéke nem lehet nagyobb a teljes összegű szociális se­gélynél. Padlizsánrecept Hozzávalók (4 személyre): 1 kicsi padlizsán, 4 db jó érett paradicsom, 3 gerezd fok­hagyma, 4 evőkanál olaj, ízlés szerint só, törött bors, 1 teás- kanálnyi citromlé, csipetnyi cukor. A megmosott, héjas padli­zsánt egészen apró kockákra vágjuk, és jól megmossuk, majd összekeverjük. 15 percre félretesszük. Közben a paradi­csomok héját lehúzzuk és fel­daraboljuk, a fokhagymát megtisztítjuk és összezúzzuk. A padlizsánkockákat leöb­lítjük, és leszárítva a felfor- rósított olajra dobjuk. Kever- getve üvegesre pirítjuk, ezután rátesszük a paradicsomot és a fokhagymát, majd megsózzuk, megborsozzuk. Fedő alatt egészen puhára, pépesre pá­roljuk. Ha már kenhető, a tűzről lehúzzuk, a ciromlével és csipetnyi cukorral, esetleg sóval ízesítjük, végül fedő alatt hagyjuk kihűlni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom