Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-08 / 212. szám
1992. szeptember 8., kedd Kelet-Magyarország 3 Egymásnak feszülő ellentétek Hangzavarban nehéz szót érteni Mátészalka (KM - Kovács Éva) — Mint arról lapunk egy korábbi számában már beszámoltunk, a megyei tejipari vállalatnál igencsak felforrósodott a hangulat. No, nem a hosszan tartó kánikula, sokkal inkább a számtalan tisztázatlan kérdés és egy elbocsátás miatt. Röviden az előzmények. Gilányi József, a vállalat igazgatója felmondott a szálkái üzem egyik vezetőjének, Fási Józsefnek, mert mint mondotta, munkájával nem volt elégedett. Később az is kiderült, a Fási „bűne”, hogy a vállalat dolgairól tájékoztatja, Gilányi szerint félretájékoztatja, a dolgozókat, s szorgalmazza azt az önállósodást, amely a vállalat első számú vezetőjének gondolkozásától igencsak távol áll. Három parlamenti képviselő állt az ügy mellé, s ennek is köszönhető, hogy a témát nemrég munkásgyűlésen is megtárgyalták a dolgozók. Ki keveri a kártyát? Az első félidőben Gilányi József szólt a megjelentekhez, emlékeztetve őket arra, hogy a privatizációról, annak lehetőségeiről és következményeiről már számtalan esetben tájékoztatták a dolgozókat. Mivel Fási József elbocsátásának állítólagos indoka a privatizáció, az önállósítás szorgalmazása volt, Gilányi József úgy döntött, ha az együttmaradás érveit ő sorolta fel, a szétválás indokainak ismertetése Fásit illeti meg. — Jöjjön Fási! Halljuk, halljuk! — kiabáltak s tapsoltak az emberek, de Fási nem volt bőbeszédű. Bevezetésül elmondta, egy órával ezelőtt még nem akarták őt a portán beengedni, előadásra sem készült, így nem tud érdemben nyilatkozni arról, milyen haszna, mennyi nyeresége lesz vagy lenne a szakaiaknak abból, ha a gyáregység leválik. — Objektív döntés kell — hangoztatta Fási, aki ezután magyarázva a Gilányi Józsefnek címzett levélének vádjait, tényeieket sorolta, melyekkel szerinte az igazgató megkárosítja a közösséget, a gyárat. Félelemben élni... Mind a Gilányi, mind pedig a Fási felszólalását közbekiáltások, tapsok és röhögések tarkították, a benti hőmérséklet a kintinek a duplájára rúgott. Gilányi József igyekezett válaszolni az ellene felhozott vádakra, a hallgatóság tisztelet- len viselkedése azonban alaposan megnehezítette helyzetét. Nem tették azt könnyebbé az ezután felszólalók sem. Szűcs M. Sándor jelenlévő parlamenti képviselő a gazdasági élet anomáliáit sorolta, különösképpen furcsállotta azt az antidemokratikus légkört, a szinte kézzel tapintható félelmet, ami szerinte a tejipari vállalatnál uralkodik. Móré László, a terület MDF-es képviselője emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a nyíregyházi megbeszélésükön Gilányi József nem a szavazásra, hanem arra tett ígéretet, hogy összeáll egy szakértői bizottság, melynek tagjai konkrét adatok ismeretében tesznek javaslatot az együttmaradásra vagy a szétválásra. — Hogyan kártyázzunk, ha nem ismerjük a lapokat? — tette fel a kérdést a gyár egyik dolgozója, utalva arra, hogy kellő információk hiányában, ha akarna se tudna a kollektíva tisztességesen dönteni. Mint mondotta, azt a személyre szóló levelet, amelyben az igazgató szerint minden alkalmazottat név szerint informáltak, sem ő, sem társai nem kapták meg, s erre nem mentség az sem, hogy az igazgató által idézett dokumentumokat aláírták az érdekvédelmi szervezetek is. — A leválást tűztük a lobogónkra, ezt a célt akkor a munkástanács is támogatta. Most megdöbbenve látom, hogy más van a zászlóra írva — mondta indulattal a hangjában egy fiatalember, aki szólt arról is, hogy a Gilányi-Fási csata óta behívatták, s közölték vele, elégedetlenek a munkájával, amit mellesleg még soha nem ellenőriztek. Úgy érzi — mondotta a fiatalember —;, mindez azért van, mert kiállt Fási mellett. Nem aratott nagy sikert a szakszervezeti bizalmi, amikor azt próbálta bizonyítani, az érdekvédelmisek igenis kikérik a dolgozók véleményét a döntések előtt. Érveit alig hallhatták a résztvevők, mert bekiabálás, fütty és nevetés nyomta el a hangját. A munkástanács helyi képviselőjének _ állítása szerint Fási alaptalanul vádolja őt, amikor azt állítja, hogy nem mer találkozni vele, szemlesütve megy el a háza előtt. Ez már csak azért is lehetetlen — érvelt a fiatalember —, A magzati szívhangokat ellenőrzi egy gépről dr. Fügéd! László adjunktus a Jósa András megyei kórház szülészetén. Megnyugtató mind a kismamának, mind az orvosnak, hogy percről percre nyomon követhetik a magzat életfontosságú szívműködését a speciális gép segítségével Balázs Attila FELVÉTELE Tárca JJ áborítatlanul szép a ii Felső-Tisza mente, állítják sokan még ma is, amikor naponta halljuk a szennyeződés, a partrondítás újabbnál újabb provokációit. Örüljünk neki, ha így van, és őrizzük-óvjuk, amíg és amennyire lehet, mert a folyó alsóbb szakaszain a helyzet korántsem ennyire „tiszta". Vízhez az idei nyáron csak egy Holt-Tisza-ág mellett férkőzhettem. Nem titok: a szolnoki holt ágról van szó, alig száz méternyire a kajak-kenu pályától. Itt egy két éve, a kijelölt helyeken még vidáman lehetett lubickolni, úszni, a viszonylag tiszta parton elheveredni. A látvány, ami most fogadott, döbbenetes volt. Az elhínárosodott, náddal benőtt parti vizet vastagon borította valami meghatározhatatlan összetételű lepedék. És a part! Szinte megközelítKállai János ____________ Holt vizeink mocskában heteden az össze-vissza nőtt fák dzsungelén keresztül. Az ösvényeket belepte a gaz és a szertehajigáit szemét. Szóval: nemhogy fürödni, még sétálgatni sem igen érdemes arrafelé. — Ne csodálkozz semmin! — mondta a sógorom. Ide olyan pénzekre lenne szükség a tisztogatáshoz, amilyenek talán még a mesében sincsenek. A városgazdálkodásnak pedig még a part rendben tartására sem igenfiitja az erejéből. A sógor panaszszavai után valósággal megkönnyebbültem, amikor visszatértünk a folyónézésből a takaros-tiszta hétvégi lakótelepre. Ennek a látványnak jobban akartam hinni, mint a holt tág mocskába fulladás pusztulásképeinek. Még víziónak is iszonyatos egy el- mocsarasodó, visszaszikesedő, kicsinyke ország vizeinek agonizálása. mert ő nem is tudott a Fásinak címzett felmondásról. Miért jöttek össze? — Nem azért jöttünk össze, hogy Fásiról beszéljünk, hanem azért, hogy a leválásról döntsünk — vetett véget a hozzászólásoknak Gilányi József, aki igyekezett elérni, hogy mindenképpen határozzon a kollektíva arról, leválni vagy együttmaradni akar-e. Pattanásig feszült a hangulat, szinte szikrázott a levegő, mire Gilányi József a többség akaratának engedett, s megváltoztatta eredeti céljait: nem a leválásról, hanem arról szavaztak titkosan a szalkaiak, akarják-e, „hogy olyan átfogó terv készüljön, mely jneg- mondja, a mátészalkai gyár mint önálló egység, képes saját maga gazdaságosan működni”. A jelenléti ív szerint 156-an adták le szavazatukat, közülük 152 volt az igen, 4 pedig a nem. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tejipari Vállalat szálkái gyárában két táborra szakadt a kollektíva. Egyikben az igazgató, s néhány embere, másikban szinte a téljes szálkái stáb található. Véleményük különbözik, lelkűk azonban egyformán háborog. Valamennyien elégedetlenek, s ez többnyire érthető. A többség a demokráciát, a beleszólás jogát, az információkat hiányolja, a kisebbség a megértést, a szakmai ismereteket keresi, s fennen hangoztatja a döntéshez való jogát. A vállalat ügye nagy port vert fel, amit a cikk szerzőjének nevére érkező levelek, észrevételek is bizonyítanak. Gyorsító adalék Nyíregyháza-Debrecen (KM) — Az eső későn jött, megyénk mezőgazdasági üzemei a tavasszal tervezettnél több kukoricát kénytelenek besilózni. A silány kukorica silózva sem jelent kitűnő takarmányt. Am megjelent és megyénkben is terjed az amerikai Pioneer 1177 silóadalék, amelynek alkalmazása többes haszonnal járhat. A tej savtermelő baktériumadalékanyag alkalmazásával, az állatoknak nagyobb a takarmányfelvételük. Az adalékanyaggal kevert siló alkalmazásánál bizonyítottan több hús és tej termelhető. Egy tonna silóhoz mindössze fél kg adalék szükséges. Aszály után — mivel nem volt kellő szemképződés és nedvességtartalom — a silónál nincsenek meg az erjedés beindulásának gyors feltételei. Ezen segít a már világszerte ismert, ám még újnak mondható amerikai adalék. A legjobb silótakarmányt a gyors eijedés eredményezi, mivel ennek során jelentősen csökken a légzésből, a hőfejlődésből, az elfolyásból származó veszteség. A szert Magyarországon a debreceni székhelyű Probioti- ka Bt. forgalmazza. Megyénkben eddig többek közt a Nyíregyházi Állami Tangazdaság, valamint a timári, az ibrányi és a nagykállói tsz alkalmazta sikerrel az adalékot. Nézq^nt^ A legfőbb törvény Bojté Gizella A parasztember estefelé fáradtan tér meg a mezőről, nem is a munka csigázta el testét, hanem a lelke fáj. Odalett a termés, kisült minden. Kicsit bánatosan roggyan le a fotelba és bekapcsolja a tévét: lássuk, mi van a politikában. A külföldi és a magyar hírek sem derítik jobb kedvre. S szeme — a különböző nyilatkozatok láttán — egyre nagyobbra kerekedik. Majd összeráncolja szemöldökét: mit beszélnek? Az ember hangosan még ki sem meri mondani a hallottakat, a gondolattól is borzad. Fasizmus..: S ma erről vitatkoznak, és csak nyilatkoznak... Inkább ne is foglalkozzunk vele, majd az idő mindent megold. Csakhogy azt mondják, gyorsabban jön a veszély, amikor nem törődünk vele. Az igazság azonban nem az utcán van, mint ahogyan ezt sokan ott akarják megszólaltatni. „ Vulgus veritatis pessimus inter- pres". A latin mondás szerint az igazság legrosszabb tolmácsa a tömeg. Ezért ma sokkal nagyobb szükség volna minden egyes ember jó szándékára, megértésére mint valaha. Újra csak a római bölcseket tudom idézni: tanulj meg tűrni, hogy győzzél. A Z emberek bizalmával, jóhiszeműségével azonban nem szabad visszaélni. Van gondunk elég, de ha mindenki azt tenné, ami a dolga, s azt jól csinálná, akkor talán nem lenne ennyi keserűség. S ha a „kisember" a maga területén a legnagyobbra képes, tegyék ezt azok is, akikre rábíztuk az ország sorsát. S ne feledjék Ciceró egyik igen tanulságos gondolatát: „Salus pop- uli suprema lex esto”. A nép jóléte legyen a legfőbb törvény. Buszra várók Kisvárda főterén VlNCZE PÉTER FELVÉTELE KOMMENTÁR Országjárás Nagy István Attila V alamikor réges-régen úgy alakult, hogy az iskolások évente két időpont közül választhattak, ha kirándulni akartak. Az egyik az érettségiszünet volt, a másik a tanévkezdés néhány napja. Az év eleji utakban sok hasznos megfontolás bujkált, mert jó alkalom volt arra, hogy összerázódjon az osztály, másrészt a kis elsősök ilyenkor megismerkedhettek egymással és az osztályfőnökkel. Valaha ezek az utak nem kerültek olyan sokba, meg a csábítás is kisebb volt. Nem volt annyi divatos árucikk, amit a nebulók mindenképpen meg akartak vásárolni. A jelentékeny zsebpénz sem volt divatban. Sokkal inkább az érdeklődés, a túrázás iránti lelkesedés. Aztán sok minden megváltozott. Az én tanítványaim is azt kérték néhány évvel ezelőtt, hogy nehogy túrázzunk, mert az fárasztó. Inkább menjünk el este a diszkóba. Hiába mondtam, hogy táncolni, diszkózni otthon is lehet, azért nem szükséges több száz kilométert megtenni, törődni a buszon, s költeni a szülők nem csekély pénzét. Nyugodtan bevallhatom, nem lettem vele népszerű. Nehezteltek érte. De mostanában is gyakran hallani, hogy alig van olyan diák, aki érdeklődve fordulna hazánk szép tájai, értékes műemlékei felé. Aki arra is kíváncsi lenne, hogy mit tettek eleink értünk. e az is igaz hogy a LJ felnőttek sem büszkék a múltjukra, nem élik meg az ünnepnapokon sem, hogy magyarnak születni ugyan nem érdem, hanem állapot, mégis: nincs okunk szégyenkezni miatta. HÁTTÉR
