Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-25 / 227. szám
1992. szeptember 25., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Vágjuk zaciba a birkanyájat Rövidesen új hitellehetőség lesz Nyíregyházán Nyíregyháza (KM - MCS) — A lakosságnak abszolút nincs lehetősége, hogy valamilyen hitelhez jusson, a vállalkozói szférának pedig nincs fedezete arra, hogy más- félszeres garanciát nyújtson hitelfelvételkor, tehát ez a réteg sem tud olyan pénzeszközhöz jutni, amelyből boldogulhatna. A cégek pedig a körbetartozások miatt könnyen megcsúszhatnak, likviditási gondjukra pedig nem találnak orvoslást. Mindhármójuknak a jelenlegi legjobb megoldás az amerikai módszerű zálogház, hiszen azonnal készpénzhez jutnak — mondja Sarkadi Endre, a zálogház ötletgazdája, a Lízing Debrecen Kft. egyik tulajdonosa. Leveleken már bevált Egykoron a nyíregyházi tanárképző főiskola biológiai-testnevelés szakán végzett, de az utóbbi időben csak vállalkozóként jegyzik a nevét. Tavasszal társaival megvásárolta Leveleken a téesz egyik üzemcsarnokát, ahol magasfeszültségű villamos vezetékekhez gyártanak berendezéseket. Most ismét lépett, Nyíregyházán decemberben zálogházat nyit, amelynek vezetője Csemyus Enikő lesz. Nincs felső határ — Aminek forgalmi értéke van és később értékesíthető, legyen az nemesfém, régiség, festmény, antik bútor, műszaki cikk, ruhanemű, azt mind bevesszük — mondja a fiatalember a debreceni tapasztalatok alapján. — Többnyire a zálogház eddigi hagyományos szolgáltatásait szinte mindenki ismeri. Az újdonság, hogy személy- és tehergépjárművek teljes körű zálog- hitelezésével is foglalkozunk, sőt vállalkozók, vállalatok, termelőszövetkezetek elfekvő árukészletét, komplett rakományát is felbecsüljük, és fizetünk. Sokszor kapunk olyan ajánlatot, amikor képtelenség behozni az árut a zálogházba, például ezer birkát, vagy egy magtár búzát, ilyenkor az adott telep közraktárként funkcionál, amit elzálogosítunk. A becsüsünk egyébként két árat mond a tulajdonosnak, a felvásárlási és a hitelösszeget. Az amerikai módszer alapján felső értékhatár nélkül kötnek zálogszerződést a tulajdonossal, a becsérték 70 százalékát pedig készpénzben kifizetik. A zálogidő 1-6 hónap, minél kevesebb időre köti le az árut a kft., annál kedvezőbb helyzetbe hozza a tulajdonost azzal, hogy többet fizet. Ha lejár az 1-6 hónap, még egy hónap türelmi időt adnak, ha akkor sem váltja ki az árut a tulaj, akkor a kényszerértékesítés következik. Az eladási árból a már ki- fizett 70 százalékot és a további költségeket levonja a kft., a maradékot pedig kifizeti a tulajdonosnak. Havonta egyébként 3,25 százalék kamatot és 1 százalék tárolási költséget számolnak fel. — Egy éve hajtjuk az engedélyeket, iszonyatos papírmunkát kellett végezni, hogy beindulhassunk, hiszen tevékenységünk a bankokhoz hasonló — folytatja Sarkadi Endre. — Felszereltségünk megüti a nagybankok szintjét; páncélterem, beléptető kártyák, biztonsági őr, mozgás-, hő- és ultrahang-érzékelőt szereltünk fel. Manapság a legnagyobb biztosíték számunkra a zálog, mindenkinek van olyan értéke, amelyért nálunk percek alatt ötezresekhez jut. Becsüseink minden zálogjegyet szignóznak, ha az általuk becsült értéken nem tudjuk eladni az árut, akkor fizetésükből kompenzálják a hiányzó összeget. Szinte mindenki igyekszik kiváltani tulajdonát, nem hagyják értékesíteni az árut. Nincs korosztályi megosztás, a 17-18 éves diák magnóját, fülbevalóját hozza be, csakúgy mint a 80 éves egy-egy féltve őrzött régiségét. Szégyenlősnek különszoba A zálogházban lehet lemérni, hogy egyre nehezebben élnek az emberek. Aki szé- gyelli, hogy kénytelen a zaciba adni valamelyik értékét, azt előzetes telefonbejelentés után különszobában fogadják. Minden zálogház mellé ékszer, műszaki és antik kereskedést építenek ki, ahol értékesítik az árukat. A nagyobb tételeket (búza, konzerv stb.) a kft. a saját nagykereskedelmi csatornáin adja el. Legjobban a korábbi állami nagyvállalatok vannak megszorulva, egyikük éppen a napokban akar elzálogosítani 100 milliós árukészletet, hogy készpénzhez jusson. Brittek a kanyargós Tisza mentén Elhanyagoljuk értékeinket, mondják a környezetvédő vendégek Nyíregyháza (KM - TZ) — A BBC-híradóból, és a prospektusokból ismert földre érve a brit oroszlán alattvalói — Judy Palmer, Gavin Smith, Tim Mitcham — lovakat vártak, hatalmas erdőket. S mit találtak? A Felső-Tiszát. Amely már csak sejteti, milyen csodálatos lehetett egykor. Kéthetes itt- tartózkodásuk vége felé vállalkozott lapunk kérésére a nyugat-angliai Lancashire Wildlife Trust szakértőcsoportja az Összegzésre, a bemutatkozásra, Egyszerűen nem értik azt a magatartást, amellyel mi a-----------------------Tárca — n elehallgatózni mások LJ beszélgetésébe nemigen illik. Néha viszont óhatatlanul elérik fülünket a nem nekünk szánt szavak, mondattöredékek, s így akar- va-akaratlan passzív részeseivé válunk a diskurzusnak. A két, nagyon fiatal lány félhangos társalgása a minap akkor kezdett érdekelni, amikor egyikőjük, kissé megemelve a hangját, arról számolt be barátnőjének, hogy egyik-másik vevő hogyan válogat a pultra (standra?) kipakolt gyümölcsfélékben. (Ahá! Tehát valami zöldség- vagy gyümölcsboltban dolgozhat a szép, sudárfekete!) — Képzeld! —mondta őszinte felháborodással —, bejött a pasas. Volt rajta vagy kétkilónyi arany. Gyűrűk, láncok és egy legalább ötdekás kereszt a nyakában. Szőlőt környezeti értékeinkhez viszonyulunk. Angliában ezek olyan nemzeti értékeknek számítanak, mint a történelmi épületek, s mint ahogy azokat se bontják le egy új áruház kedvéért, úgy a természeti értékekkel szemben sem érv a gazdaságosság. A Felső-Tisza partján ezért döbbentek meg azon, hogy az őshonos fák helyett az erdőket akáccal és papímyárral telepítik be. Náluk nem kérdés, hogy mit lehet tenni ilyenkor. A törvény választ ad. Számunkra példa és kritika az a mód, ahogy az angol természetvédő szervezet működik. Harminc évvel ezelőtt kért. De nehogy azt hidd, hogy akárhogy! Rámutatott az alul levő, tömött, nagy szemű fürtökre, és követelte, hogy azt, és csakis abból mérhetek neki. És még oda is bökte: — A pénzemért ennyit csak akarhatok. — Hát, nekem felment a pumpa...! A pénzéért! Nem idézem tovább a „kihallgatott" beszélgetést, de az még idekívánkozik, hogy miként tett igazságot a maga módján a tizenéves gyümölcsárus. Bizony belerakta a staniclibe az apró szemű, hullásnak indult fürtöket is. Hogy — mint megfogalmazta — ne csak a kisjövedelmű nyugdíjasoknak, a fillérku- porgató szegényeknek jusson a silányabbjából. Merthogy: ők is a pénzükért vásárolnak! Amíg még van nekik... Kállai János Szőlő á ra ny kereszttel még csak a természetbarátok kis csoportjaként indult a mozgalom alapítvánnyal, nyolc éve vették fel az első főállású szakembert, ma tíz állandó munkatársuk van és húsz programmenedzserük. Háromezer-ötszáz ember vállal hivatalos tagsággal velük közösséget. Két megyénknyi területen 50 védett körzetük van. Fenntartójuk háromnegyed részben a helyi önkormányzat, de támogatójuk minden olyan nagyvállalat, amelynek szüksége van — mert törvény kötelezi rá — környezetvédelmi tanácsra. Anyagi támogatást kapnak az országos szervezetektől, illetve pályázatokból tartják el programjaikat. Már túlléptek a tiltakozó akciók szervezésén, az egyetlen állatfaj megmentésére szerveződött expedíciókon. Feladatuk, hogy egyre több értékes területet találjanak, a meglévők állapotáról állandó információkkal szolgáljanak. Minden iskola szeretné, ha lenne egy olyan védett terület, ahol ők tevékenykedhetnének. A szervezet kiadványokkal, előadásokkal segíti őket. Az angol szakértőcsoport hétfőn a nyíregyházi városházán a szélesebb nyilvánossággal is megosztja tapasztalatait. Kis falu — nagy gondok. Százon felül van Kom- lódtótfalu lakóinak száma. Idős és fiatal, ha teheti az almásban tevékenykedik Molnár Károly felvétele 77' lgondolkodtató, az-e a J—j dolgok rendje, hogy a Magyar Televízió hozzon össze nemzetközi kereskedésre üzleti partnereket? Félreértés ne essék, egy pillanatra sem kifogásolni akarjuk a tévé közreműködését, sőt, igenis hasznos, ha ezek az üzletek megköttetnek, csupán csak felmerül a kérdés, nem mások helyett — akiknek az lenne a feladatuk — közvetítenek-e a televíziósok? Mert miközben kezd általánossá válni a panasz a kesergés, vagy éppenséggel feldühödött gazdák demonstrációval fenyegetnek, mivel nem viszik a termékeinket, értékesítési gondjaink vannak, összeomlott a keleti piac, a nyugatin pedig nem élünk meg a mi gyártási színvonalunkkal, technológiánkkal, eközben mit hallunk a TV Felkínálom című műsorában? Keresnek magyar cikkeket, a legkülönbözőbb országokba, a legkülönfélébb árukat. Néhány példa a sok közül, ami egyetlen adásban elhangzott. B.elgák nagy tételben vennének' parádicsóm- sűrítményt és örökzöld csemetéket. Osztrákoknak kellene húskonzerv, bőr, bor, tészta, dzsem. Angolok vevők sátorlapra, vödörre, pokrócra, alumíniumedényekre. Kazahsztáni kereskedők vásárolnának magyar konzervet, palackozott italokat, tisztálkodószereket. És így tovább: ötvenezer öltöny, szarvasmarhabőr, almaié, kozmetikumok. Van egyéb is: német munkaerő- piacon olyan magyar szakembereket alkalmaznának, akiknek nincs munkájuk. Az az érzésünk támadt, valahol, valakinél elakadhatnak a hivatalos információk, ha erre a csatornára is szükség van. Jól tudjuk, létkérdés számunkra, hogy termelni és értékesíteni tudjunk. Persze, nem biztos, hogy épp az itt felsorolt áruk eladása az elsődleges érdek, de azért jólesik, ha a magyar termékek iránti keresletről hallunk. Csak az a kérdés, hogy sokan, akiknek talán kellene, miért nem tudnak róla? Nagy a forgalom a záhonyi határátkelőnél Elek Emil felvétele Kommentár Órakesergő Cselényi György 7? gy szomorú olvasó — Ej aláírással levelet hozott a postás. Feladója a házakban a vízórafelszereléssel járó — szerinte felesleges — kiadások miatt kesereg. Úgy véli, ha egy rendeletet . módosítanának, vagyis az épület lakói között az elfogyasztott vízmennyiséget és az azután fizetendő díjat más alapokon számolnák el, osztanák meg, akkor a lakásonkénti külön vízórára nem lenne szükség. Ugyanis a vízórák lakásonkénti felszerelésével csak a mérőszerkezeteket gyártók, az azok felszereléséhez az egyforma méretű, valamint elrendezésű otthonokra is külön-külön tervet készítők, no meg a kivitelezők járnak jól. Elhiszem, a vízóra-el- helyeztetéssel járó kiadásoknak senki sem örül, de úgy gondolom, a lakásonkénti vízfogyasztás megállapításának ez a legobjektí- vebb módja. Azzal sem a lakásméretek, sem a bennük élők száma alapján végzett díjszámítás nem érne fel. Talán ezt bizonyítja a vízórát igénylők nagy száma is, s meggyőződésem, akkora tömeg nem cselekedne saját kárára. Bár jóllehet, akad, aki a tényleges vízfogyasztásának számlázása nyomán a korábbitól többet fog fizetni, s az is tény: az óra ára a vízzel való takarékoskodás esetén is meglehetősen hosz- szú idő alatt térül meg. Más a helyzet az órafelszerelések körül. Tudomásom szerint a vízmű vállalat azon épületek esetében, ahol minden szinten egyforma lakások vannak, megelégszik egyetlen emeletre elkészített tervvel, rajzzal. Nem lehetetlen: egy-egy vállalkozó igyekezett megtalálni a műszaki szükségességen túl az emberek némi tájékozatlansága szülte többletpénzforrást is. A lakók kicsit jobb összefogásával, kicsit nagyobb utánajárással a nem indokolható kiadástól megmenekülhettek volna. Egyetértek a levélíróval, miszerint az önkormányzat által a vízóra-felszerelés támogatására elkülönített ösz- szegből bizonyosan néhány csalafinta, nem rászoruló is részesül, de sajnálatos lenne, ha emiatt senkinek, még a legszegényebbnek sem adhatnának. Nézt^pont^ Felkínálják Baraksó Erzsébet
