Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

1992, szeptember 24., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Zöldért-csőd munkásszemmel Leszavazott vétel Mátészalkán Mátészalka (KM - D. M.) — Napjainkban egyre több vállalatnál indul csődeljárás, s ha ez nem vezet eredmény­re, megtörténik a felszá­molás. S nem véletlen, hogy elsősorban a dolgozók figye­lik aggodalommal, hogyan zárul a tortúra. Talán ezért, hogy a privatizációt is előse­gítse, született a törvény, mely a Munkavállalói Rész- tulajdonosi Program (MRP) néven vált ismertté. A Zöldért Vállalatnál a csődegyeztetést augusztusban tartották. Úgy tűnt, sikerül a hitelezőkkel és a részvénye­sekkel megegyezni, de néhány nap múlva — visszalépés mi­att — megindították a felszá­molást. Ezzel kapcsolatban mondta el véleményét Szántó János, a mátészalkai gyáregy­ség munkástanácsának elnöke, a megyei munkástanácsok ügyvivője. Nincs megértés — Megkerestük dr. Szántai János ügyvédet, aki részt vett az MRP törvény megalkotá­sában. Ő elkészített egy sémát, mely alapján mi is dolgozói tulajdonhoz juthattunk volna. A csődegyeztetés során ki­derült: a vállalatunk pénzügyi helyzete kilátástalan, ebben a formában a további fennma­radásra nincs lehetőség. Mi leírtuk, hogyan is képzelnénk a gyáregységünk önálló mű­ködtetését. Üzemünk helyi vezetése is támogatta a kivá­lási és tulajdonszerzési szán­dékunkat. Az ügyvéd javaslatára a dol­gozók úgy döntöttek, hogy kft.-t alakítanak, s első lé­pésként 1,4 millió forint jött össze. Ebbe a munkástanács, mint jogi személy, 200 ezerrel szállt be. A vételi szándékukat írásban közölték a központi vezetéssel, amit megerősített az országos MT állásfoglalása is. Kérték, a csődegyeztetési tárgyaláson kapjon nyilvános­ságot az ajánlatuk, melynek lényege: a körülbelül 120 mil­liós Zöldért Rt. üzletrész 51 százalékát a vajai kft. kész­pénzben, 49 százalékát a meg­alakítandó Szatmár Golden Kft. munkavállalói, az MRP előírása szerint hét év részlet- fizetésre venné meg. — Sérelmezzük, hogy az augusztus 24-ei egyeztetésnél javaslatunkat csak három mondatban említették meg — folytatta Szántó János. — így természetes, hogy a hitelezők tanácsa nem fogadta el. De az elmondottakból kiderült, át sem tanulmányozták, mert elsősorban a svájci és a tatár vevővel tárgyaltak. Bánt ben­nünket, hogy kísérletet sem tettek 200 ember megélheté­sének, további gondjainak a megértésére. Szomorú, hogy nem azok érdekét védik, akik megteremtették ezt a tulaj­dont, hanem azokét, akik vala­milyen pénzügyi manőver folytán bekerültek és most tu­lajdonosként jelentkeznek. — A munkástanács vélemé­nyét ismerjük — fogadott Páll Tibor, a Zöldért Vállalat mű­szaki igazgatója. — Most kö­rülbelül 540-550 hitelezőnek kellene az engedélye, hogy a vagyonban bármilyen változás történjen. Szavazással elutasítás A szavazáson elutasították a mátészalkaiak kérelmét, akik 120 milliós összegről beszél­tek, holott az egység fel­értékelt ára 381 millió forint. A kft. alakításánál a Zöldért központnak apportként kellett volna bevinni a szálkái részleg épületeit, felszerelését. Erre most nincs módunk. A Zöldért tavaly lett rész­vénytársaság, rá nem érvényes ilyen formában a privatizációs törvény. Legfeljebb kölcsönös akarat alapján jöhetne létre az üzlet. A megegyezéshez szük­séges a részvényesek, a felszá­molási bizottság és esetünk­ben ajelzáloggal bíró Konzum Bank jóváhagyása. A jelenlegi helyzet szerint a bíróság fel­számoló bizottságot fog létre­hozni, árverési közleményben meghirdeti a cég vagyonát, s ezt bárki megvásárolhatja. Ha most a vállalat vezetése bármit is lépne, az csődbűntett lenne. Az igazgató azt is hozzátette: egy évvel ezelőtt minden üzemnek lehetősége lett volna az átalakulásra, s akkor nem élt vele egy sem. (Egyedül a Család ABC lett kft.) Külön­ben sem ajánlott a feldara­bolás, az egységenkénti érté­kesítés, hisz az üzemek nagy része teljesen egymásra épül. A kenyerüket féltik Más tehát a dolgozók érdeke és más a tulajdonosoké (hitelezőké). Nehéz közös nevezőre jutni, míg az előbbi­ek az állásukat, a kenyerüket féltik, az utóbbiak mielőbb pénzt akarnak látni, s kevésbé érdekli őket az ember. Az már csak mellékes, hogy a törvény sem egyértelmű... ______ Tárca M inden úgy jó, ahogy van. A nap süt, kék az ég, a fii zöld. Volt. Mielőtt leáll, nagyot só­hajt a gyár. Tüdejéből gyil­kos por száll fel, és egyen­letesen elosz- lik a kopár tájon. A kerí­tés tövénél az utolsó né­hány virág 1 térdre rogyva hadakozik a szmoggal, majd megadva magát, végigterül a koszos udvaron. Csak egy meztelen fa vigyorog idétlenül a Nap­ba. Azt mesélik, már akkor itt állt, amikor az első munkás megjelent erre. An­nak idején sok fát kivágtak, de ezt az egyet meghagyták, hogy majdan a főnökség ablaka alatt díszelegjen. Lényegében köré építették a gyárat, fontos tájékozódási pont volt a munkálatok során. És fontos volt még so­káig, hiszen ez a fa derítette jókedvre az igen tisztelt el­nök elvtársat, ha reggelente végigpásztázta szobájából a gyárudvart. El is rendelte, hogy mindennap egy vödör vízzel locsolják meg, hadd nőjön, terebélyesedjen. Az­tán ahogy az üzemben meg­Baltigh Frigyes Elmúlás indult a termelés, a növé­nyek fulladozni kezdtek, majd amikor a lemoshatat- lan kosz végleg rátelepült az ablakokra, és csak foltokban ■ - volt látható s az épületen I kívüli világ, I már nem is f volt olyan lé- I nyeges a fa. I Az évek tel- tek-múltak, elnök elvtársak jöttek-men- tek, de a fa maradt. Amíg bírt. S mára kopasz életem­lékű csupán Nincs ennél üresebb egyedüllét. Dolgavégezetlenül múlat­ja az időt, ma se hozott egyetlen levelet sem. Mág­nesként vonz mégis, hív és csalogat. Makacsul ismét­lődő kátyúival felé irányí­tanak a málló szélű járdák, utak Szótlanul állok előtted, te emlékezetből kikopott ó, összeaszalódolt fa, mert tu­dom, alfája és ómegája vagy itt mindennek Mögöttünk most kémé­nyével a gyár — mint nád­szállal a víz alól — levegőt szippant a távoli ózonból. Már neki is nehezen megy. De a nap süt, kék az ég. Minden úgy jó, ahogy van... Versenyben a piacon Fehérgyarmat (M. K.) — Sajnos, kevés szatmári üzem mondhatja el magáról, hogy nem kellett létszámot csök­kentenie, folyamatosan egész évre van munkája, s a partne­rek között hollandok, svájciak versengenek a németekkel, franciákkal. A Szamos menti ruhaipari szövetkezetben Fehérgyarma­ton az eltelt napokban még éj­szaka is dolgoztak, hogy Né­metországba, illetve Svájcba útnak indítsák a 6120 darabos szállítmányt. A szövetkezet női szoknyákat, plisszírozott termékeket készített most a nyugati piacra. A 262 dolgozó ezt követően szabadságra megy. Mivel a hölgyek több­sége az almásokban is érde­kelt, illetve a krumpli, kukori­ca, s a szilva is munkát ad — így a mintegy 10 napos őszi szabadság a dolgozóknak is szükséges, hasznos. A szövet­kezetben pedig ezt az idősza­kot használják fel a szokásos évi karbantartásra. A SZRISZ termékei a FÉR jóvoltából a hazai piacokra is eljutnak, s rendszeresen szállí­tanak a Skála Metróba is a gyarmatiak. A „hazaiak” pe­dig a szövetkezet fehérgyar­mati üzletházában vásárol­hatják meg a legdivatosabb női ruhákat. A munkások többsége szakmunkás képesí­tésű, s a keresetek átlaga eléri a havi 15 ezer forintot. A SZERZŐ FELVÉTELE Páll Géza / ,smét bevallásra készteti polgárait az állam. Megszámolni sem lehet csak az utóbbi egy évben hány­féle nyilatkozatot kellett ten­nünk, hogy nem csalunk, nem lopunk hanem tisztes­séges alattvalói vagyunk a mindenkori hatalomnak Már a bevallás címszó is zavaró, mert bevallani csak valamilyen vétséget lehet, mégsem ez a lényeg. Maga a mentalitás, a törvényerőre emelt kiszolgáltatottság ke­seríti el az embert. Gonduljunk bele, milyen jogon nézhet bárki is a pénztárcánkba, hány árva fillér lapul benne, s miért épp annyi, vagy netán a töb­bit eldugtuk. S jöhet talán a motozás is. A soron követ­kező kellemes állampolgári kötelezettségünkről, a va­gyonnyilatkozatról sokáig azt igyekeztek elhitetni velünk, hogy az csupán egy formális, semilyen jogi, vagy egyéb hátránnyal nem járó aktus lesz Nem kell fél­ni tőle. Aztán a tévé képer­nyőjén a dolgokat magya­rázó urak kezdték mind­inkább ráncolni a homloku­kat, és kereken kimondták, igenis, ennek alapján ké­sőbb bárkit el lehet szá­moltatni, miből gyarapodott oly nagyon a vagyonkája. Vagyis, aki tisztességesen összerakosgatja, netán meg­koplalja a gyermekének, unokájának szánt vagyon­káját, hogy évek múlva eset­leg legyen a gyermek feje fölött valami tető, az félhet. Aki viszont, netán elutazgat­ja, elherdálja, vagy éppen elissza a vagyonkáját, az nyugodt lehet. Értem én, hogy a vagyon­nyilatkozat kigondolói talán nem akartak rosszat, a mér­téken felüli és gyanús meg­gazdagodás ellenszerét kí­vánták feltalálni. De félő, ezzel csak a meleg vizet si­kerültfeltalálniuk, mert ezer és egy lehetőség van nálunk is a tisztességtelen pénzek tisztára mosására. S mi pe­dig szívhatjuk a fogunkat, netán még a szánkat se nyithatjuk ki, mert ki tudja, hátha valakinek aranyfoga is vám, s az nem szerepel a vagyonbevallásában. A Kelet-Nyugat Kiállításon már különdíjat nyert bú­toraival vesz részt a BNV-n a nyíregyházi Csőbútor Kft. Képünk a rakodás előtti csomagolás pillanatai­ban készült . Balazs Attila felvetele Kommentár______ Városvédők Szőke Judit A nnyi rombolás, meg­annyi tragédia vesz körül minket, nem csoda hát, ha eszünk, szívünk szin­te belefárad. Pártharcok, indulatos érdekviták, drá­mák, haditudósítások köze­pette felkaptam a fejem egy szerény, jószándékú, kul­turált hangvételű levélre, mely pályázati felhívásról értesít. 10-18 éves fiatalok számára írtak ki párhuza­mosan kettőt is. Az egyiket a Város- és Faluvédők Szövet­sége, a másikat a Nyíregy­házi Városvédő Egyesület. Mert kárt tenni ezerszer könnyebb, mint értéket te­remteni, óvni, védeni a lak­helyünkből egy darabkát. (Kétségtelen, a kincskeresés is izzadságos mesterség.) Legyen az szótlan épület vagy egy beszédes élei, valamelyik nevezetes család története. S erre megtaní­tani a fiatalabb nemzedéket hasznos dolog a pályázat módszere. Azok a fiatalok, akiknek miközben életele­mük a dűtés-borítás, s sem­mi sem szent, honnan is tudhatnák, mi az az értelmes lokálpatriotizmus, a helyi haza szeretete. (S a szeretet egyáltalán.) Pedig hány ezer szállal lehet kötődni egy falikúihoz milyen élve­zet gyönyörködni régi „utczanév" táblákban, mi­csoda szellemi izgalom megtudni, kiknek a cipője kopogott előttünk ugyanazo­kon a macskaköveken... Mi­lyen jó lenne, ha egy nemze­dék azért büszkélkedne, hogy sikerült visszacsem­pésznie Pállasz Athéné ke­zébe a kardot. Olyan megnyugtató hal­lani, hogy van még ilyen. A Ráday Mihály meghirdette mozgalom, az ilyen pályáza­tok, s a nyomában megszü­lető pályamunkák egy-egy kis hidat jelentenek, mely az Elveszített biztonság boldog szigete felé vezet. Nézc^pont^ Zsebbenéző Pillanatkép a Zöldért mátészalkai gyárából, amikor még nem látszottak a gondok Elek Emil felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom