Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19 / 222. szám
Balogh József Dr. Kovács András megyei főügyész a közelmúltban sajtótájékoztatót tartott, amelyen azon túl, hogy az ügyészség általános helyzetét vázolta, részletesen, számadatokkal alátámasztva ismertette a megyei ügyészi szervezet munkáját Hasonló tájékoztató még nem hangzott el a megyében. 0 Miért volt erre szükség, mi volt a tájékoztatóval célja? — Úgy vélem, a jövőben is nagy szükség lesz arra, hogy sajtótájékoztatón ismertessem az ügyészség problémáit munkáját, eredményeit. így is szeretném érzékeltetni: az ügyészség tevékenységében nincs semmi titokzatosság, sőt, a lehetőségeken belül igényeljük a nyilvánosságot. Itt az ideje annak is, hogy a közvélemény megismerje az ügyészség feladatait, és ne tulajdonítson a szervezetnek olyan jogosítványt amellyel nem rendelkezik. Hogy ez mennyire probléma, jelzi az is: az utóbbi hetekben olyan véleményt is hallottam, nemcsak egyszerű állampolgártól, hanem sajtóértékelésekben is, hogy a közbiztonság jelenlegi állapotáért az ügyészség a felelős, mert nem tartóztat le mindenkit. • Úgy tudom, ezt a rendőrség is hirdeti Ezért meg kell kérdeznem: milyen a kapcsolat a rendőrség és az ügyészség között? — Ez a kapcsolat alapvetően munkakapcsolat és mint ilyen, nagyon korrekt. Ezt a minősítést nem befolyásolja az a körülmény sem, hogy a konkrét ügyek megítélésében szoktunk vitatkozni. A vita természetesen csak a döntés kialakításáig lehetséges, a mélységét pedig befolyásolja az a tény, hogy a rendőrség, mint nyomozó hatóság nyomozati tevékenysége felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol. Ennek keretében a határozatait megváltoztathatja, utasítási joggal rendelkezik, illetve döntési joggal is felruházta a jogalkotó. 0 A közvélemény előtt mégis csak úgy jelenik meg ez a kérdés, hogy a rendőrség elfogja a bűncselekmény elkövetőjét, de az ügyészség nem tartóztatja le. — Először is előzetes letartóztatást csak a bíróság rendelhet el, igaz, hogy csak az ügyész indítványára. Tehát, ha a nyomozó hatóság előterjesztése ellenére az elkövető nem kerül előzetes letartóztatásba, annak nem minden esetben az ügyészi döntés az oka. De ha így is lenne, akkor sem biztos, hogy az ügyészi döntés a kifogásolható. Számadatokkal érzékeltetve: 1992 első felében a nyomozó hatóság 265 esetben kezdeményezte az elkövető előzetes letartóztatásba helyezését. Az ügyészség 227 esetben tett indítványt a bírósághoz — itt megjegyzem, hogy 4 esetben olyankor is, amikor a nyomozó hatóság azt nem is kezdeményezte. A bíróság 209 esetben helyt adott az ügyészi indítványnak és a letartóztatást elrendelte. A korábbi évek hasonló számadatai azt bizonyítják, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása körében a gyakorlat kiegyensúlyozott. 0 Mikor kell, illetve lehet valakit előzetes letartóztatásba helyezni? — A hatályos büntető eljárásról szóló törvény nagyon szigorú szabályokat állapít meg, hogy kivel szemben lehet ezt a kényszerintézkedést alkalmazni. így akkor lehet helye előzetes letartóztatásnak, ha az elkövető szabadság- vesztéssel büntetendő cselekményt követett el és megszökött, elrejtőzött, illetve a bűn- cselekmény súlyossága miatt szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani, vagy ha alaposan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén az eljárást meghiúsítaná, megnehezítené, veszélyeztetné, illetve, ha az eljárás alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követett el, vagy alaposan feltehető, hogy újabb bűncselekményt követne el. Tehát sem célszerűségi, sem nyomozati taktikai okokból nem lehet senkit letartóztatni. 0 A közvéleményt nagyon foglalkoztatja, hogy vajon miből telik egyes embereknek több millió forint értékű autókra, amikor a gazdaság a mélyponton van, amikor a munkanélküliek száma robbanásszerűen növekszik. Ez összefüggésbe hozható-e a bűnözéssel? — Maga az a körülmény, hogy egyesek értékes nyugati autókat vásárolnak, még nem elegendő ahhoz, hogy kijelentsük: bűncselekményt követtek el, és abból származik a vételár. Úgy gondolom, az állampolgárok többsége becsületesen megdolgozik a pénzéért. Az kétségtelen, hogy az átmenet időszakában, amikor még nem alakult ki az egyértelmű jogi háttere a piacgazdaságnak, számosán a kiskapuk” keresésével foglalkoznak, és meg is találják azokat. De a kiskapuk kinyitása, az ügyeskedés nem mindig valósít meg bűncselekményt. Aki pedig bűncselekményt követ el, az azért jelenleg is számolhat azzal, hogy a tettére fény derül, és a felelősségre vonást nem kerülheti el. Sokkal nagyobb probléma a munkanélküliség növekedése, hiszen a reményt vesztett emberek közül sokan sodródhatnak a bűnözés útjára. Ez egy nagyon fontos társadalmi probléma. Arra mindenképpen szeretném a figyelmet felhívni, hogy a gazdaságban lévő anomáliákat, a társadalmi kérdéseket nem lehet a büntetőjog eszközével megoldani. 0 Értsük ezt úgy, hogy hiába veszélyes egy cselekmény a társadalomra, hiába háborodnak fel az emberek egyes tetteken, nincs eszköz, amely- lyel meg lehetne akadályozni ezeket a cselekményeket? — Nézze, az igazságszolgáltatásnak, ezen belül a bűnüldözésnek is, az a sajátossága, hogy az elkövetett cselekmények felderítésére, elbírálására jön mozgásba. A megelőzés közvetlenül nem a feladata, még akkor sem, ha visszatartó hatása lehet (és van is) a gyors, hatékony felderítésnek, és a pontos, gyors eljárás alapján kiszabott megfelelő büntetésnek. Az a lényeg, hogy bűncselekmény elkövetésének lehetőségét kell elsősorban a minimálisra korlátozni. Ez pedig a jogalkotás feladata. Az állampolgárok is igénylik az egyértelmű, pontos jogszabályokat, még akkor is, ha azok szigorú magatartási szabályokat tartalmaznak. 0 Köszönöm a válaszait! A TARTALOMBÓL: ________________ • A pillanat művészete • Kuruc hősök árnyékában • Barátok a nagyvilágból • Kossuth futára volt Ä ‘Bryan Montgomery- gyűjUmíny /{epei nyíregyházi Jósa András Múzeumban */l november 15-iß tekinthető meg a neves mS anyoC műgyűjtő, mecénás és üzletember kollekciójából összeállított kiállítás. 51 "Képzőművészeti irányzatokba XX. században című tárlat anyagában valóságos kaleidoszkópját láthatjuk^ a három évtizedet átfogó absztrakció történetének• ‘Bryan Montgomery gyűjteményében a kiválasztásnak, nincs semmi szisztémája vagy merev elvrendszere, ezért a válogatás elsősorban személyes jellegű. Ami mégis összekapcsolja az egyes alkotásokat, az nem más, mint maga az absztrakció és hogy a művészek, ángy része brit. Az érdeklődők, a hagyományos tábla- és oía.jképek.mellett szemlélői lehetnek.a legváltozatosabb technikákkal készült műveknek^ Angyal Sándor 5 okokkal együtt vallom, csodatévők pedig nincsenek. Jelenlegi helyzetünkre lefordítva ez annyit jelent: bármelyik párt is került volna ki győztesként a legutóbbi választásokon, nem tud egy virágzó gazdaságot teremteni; A megtalált lehetőség hasonlóan cipelné vállán a súlyos gazdasági örökséget, birkóznia kellett volna az inflációval, a munkanélküliséggel, nyögni a keleti piac összeomlása miatt, miként tapasztalható az a jelenlegi kormány esetében. Mondom, lényegesen jobb helyzetet más összetételű koalíciók sem igen tudnának teremteni. Ennek ellenére sokakkal együtt magam is felkaptam a fejemet a televízió egyik nyilvános adásán, ahol a közismert gazdasági szakértő-képviselő maga is ezen a véleményen volt ugyan, de azt is kifejtette: enyhíteni azért lehetne a bajokon. Nyomban megemlítette az árukereskedelmet (divatosabb nevén: a barter- üzletet), amiben azért voltak még tartalékok, kiaknázható lehetőségek. Szerinte is tökéletesen igaz hogy a volt Szovjetunió államainak nincsenek dollármilliói, nem tudnak fizetni valutával, van viszont fájuk, olajuk, ércük, amiért kicserélhettük volna a nálunk megtermelt, gyártott árucikket. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az hogy miközben a keleti piaccal együtt omlott össze állami szinten a barter- kereskedelem, aközben százszámra alakultak olyan magáncégek, amelyek megtalálták a lehetőséget, hogy a romjaiban heverő keleti piacon hol lehet még kecsegtető üzletet találni és kötni. Szőkébb pátriánkban is találhatók olyan gazdasági társulások, kft.-k, amelyek nem a nyugati piacon keresték és találták meg ezeket a lehetőségeket, hanem kelet felé fordultak és — csodák bár nincsenek — felvirágoztatták üzletüket. Talán naivnak tűnik a kérdés, de idekívánkozik: amit lehet kicsiben, ugyan miért nem lehet(ett) nagyban, nép- gazdasági szinten. Ugyanis, ha az önálló köztársaságokra szétbomlott egykori Unió mind több területével maga az állam igyekezett volna — megfelelő garanciákkal — barterüzlete- ket kötni, akkor talán kevesebb gyár jut reménytelen helyzetbe. Hiszen az áruért meg kellett volna termelni a csereárut, ehhez pedig gépek, emberek kellenek; ergo, kevesebben kapták volna kézhez a munkakönyvüket (amíg még volt munkakönyv). Megkockáztathatjuk: ha csodát nem is lehet művelni a barterüzlettel, átmeneti megoldásnak mindenképpen járható út, talán még napjainkban is, s talán nem csupán kis tételben, hanem országos méretekben. Idekívánkozik: bármennyire törekszik a kormányzat a privatizáció felgyorsítására, a végső cél még messze van, s addig is élniük kell a privatizálandó jelenlegi üzemeknek (ráadásul bizonyos területeket nem is érint majd a privatizáció). Más irányból meg azt hallani, Európa legliberálisabb munkanélküli-támogat ás a hazánkban van. A tőlünk nyugatabbra eső országokban sokkal szigorúbban szabják meg a juttatás feltételeit, s ott aligha fordulhat elő, hogy valaki munkanélküliként lényegesen több pénzt kap, mintha dolgozna. Erre már az illetékesek kormányszinten is egyre inkább felfigyelnek, s mint a pénzügyminiszter jelezte, mielőbb rendet kell teremteni e téren. Vélhetően újabb naivsággal áll elő a krónikás, amikor hangosan töpreng azon: vajon nem lenne célszerűbb a munkanélküli-segélyhez valamiféle minimális kötelezettséget is társítani. Például: vajon milyen megoldáshoz vezetett volna, hogy aki kapja a munkanélküli-segélyt, az a korábbi munkahelyén köteles ennek fejében egy újabb szakmát tanulni? Avagy: ha választási lehetőséget tárnak is az ilyenek elé, egy ponton túl már kötelezően kellett volna például nyelvet tanulni, avagy a szociális ellátásban valamiféle humanitárius szolgáltatást végezni? Mindez persze, csak megoldást kereső felszínes elképzelés, melynek vannak támadható gyengéi, de a szándéka jóindulatú. Bűnüldözés ügyészi szemmel MtuáTis kérdések Jonn Maybury: Táncos
