Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

1992. szeptember 17., csütörtök EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 11 Áll a privatizáció Kókai Ferenc nyugdíjas Árpád u. 83. II/9. A hullámverés nekünk is árt A határokon kívül élő ma­gyarság mind nagyobb aggo­dalommal nézi, követi a ma­gyarországi belpolitikai csa­tározásokat, annak mind magasabbra csapó hullám­verését, amely nekünk is árt.Meglepő és megdöbbentő, hogy a maga útját kereső ország közéleti személyiségei egymásnak esnek: meglepő és megdöbbentő, hogy a ki­csinyesség, a pártviszályok háttérbe szorítják a valóban égető kérdéseket. Mindezt mi másképp éljük át: bizton mondom, mélyeb­bek itt a Pesten osztott sebek. Mélyebbek azért, mert mi látjuk a külső ellendrukkerek kaján mosolyát, mert érez­zük, hogy minden elfecsérelt nap a magyarság demokrati­zálódó esélyeit csökkenti, azt az egyetlen hatékony tá­maszt, amelyet egy valóban nemzeti ügyért munkálkodó, európai mércével mérhető demokrácia, az etikai és erkölcsi elveket, eszménye­ket is tiszteletben tartó közé­letjelentene számunkra. Min­den ott elhangzott szónak, az általános nemzeti ügy széttö­redezésének, partikuláris ér­dekekre szaggatásának itt is mérhető súlya van — szeny- nyezi a mi magyarságunk még zsenge politikai életét. Nem kívánunk mi innen senki dolgába beleszólni — megtanultuk, a „hőn szeretett vezérnek” a belügyekbe való be nem avatkozás mániákus ismétlésekre alapuló vezér­eszméjét —, arra azonban a magyarországi közéleti férfi­ak is gondolhatnának, hogy a haza mai fejlettségi szintjén á pártérdekek előtérbe állítása megannyi gát, akadály a fel- emelkedés útján. Ha ők igen, mi miért nem? Bizonyára a Hargita megyei RMDSZ-szervezetek is így gondolták, amikor az ál­talános gondok, a megva­lósítás lehetőségeihez való ötlethalmozás, cselekvés he­lyett azon rágódtak, hogy ki legyen a második, s ki a har­madik a jelöltlistán, majd­hogynem lekésve a benyújtás határidejét. Most aztán ahe­lyett, hogy azon gondolkod­nának, miért is nem tudnak ők ott helyben megegyezni, rágják az elnök fülét, mert kényszerűségből magára vál­lalta a törvényes bejegyzés felelősségét. Vagy talán ezt nem is a pesti parlamentből tanulták? Érvényesül a magyar átok: ahol hárman vannak, már két pártot alakítanak? (Csak zá­rójelben merek morfon­dírozni azon, hogy miért is kívánjuk mi, hogy a románok szeressenek bennünket, ami­kor mi egymást sem tudjuk szeretni?) Elgondolkoztató, hogy a mai válságos korban sem jut eszünkbe az, hogy létezhet össznemzeti összefogás, egy­ség is, amikor az egész ér­deke nem csupán matema­tikai, mennyiségi nagy­ságából eredően kellene, hogy előtérbe kerüljön, ami­kor nem a mellékmondatok­ra, nem a jelzőkre, nem is a vesszőkre kellene összponto­sítani, hanem a cél lényegére — mind a többit megoldja az idő! Mert micsoda össznépi nemet mondtak a nagymarosi vízlépcsőre?! Imponált az egyöntetűség, az összakarat. Azonban alig hallható igenek jelzik, hogy valami építő dol­got is kellene cselekedni, olyat, ami egyként jó minden embernek — pártállásától, foglalkozásától, vallásától függetlenül. Vagy talán a nagy nemzeti összefogás a romantikával együtt letűnt, délibáb maradt csupán, mely akkor oszlik el, amikor a legszebbnek látjuk? Máriás József Szatmárnémeti A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a bekül­dött leveleket lerövidítve közölje. A főszerkesztő' postája az ol­vasók fóruma,a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Legyen mindenkinek az ő hite szerint Regélő fejfák Kezdeményezés kőfejfa, illetve márvány emí- gyen szól: ,Jtt nyugszik özv. Tunyogi Imréné, sz. Ary Esz­ter, élt 71 évet, meghalt 1906. május 06. és leánya, IDA fér­jezett Balthazár Józsefné, élt 26 évet, megh. 1875. aug. 08.” A Bornemissza-tálcás még eredeti állapotban, jól kivehető családi címerrel - a Rákóczi út 18. szám alatt talál­ható (lakóház). Ide emléktáb­lát tervezünk. Ismételten meg­köszönjük Balogh László úr önzetlen segítségét, és sze­retnénk, ha ezt a Kelet-Ma­gyarország tolmácsolná is ne­ki, valamint azt is, hogy sze­retnénk felvenni vele a kap­csolatot, amennyiben ez nem ütközik akadályba, illetve haj­landó velünk foglalkozni, se­gíteni. A Kelet-Magyarország is nyithatna egy oldalt, Régi históriák, történések címmel. Sok érdekes írás, történés kap­hatna nyilvánosságot, az ol­vasók nem kis örömére: Vagy lehetne indítani egy közérdekű akciót „A tiszta temetőkért” jelszó alatt. Saját tapasztala­taim alapján állíthatom, hogy a régi, elhanyagolt temetők, valóságos „aranybányák” eb­ből a szempontból. A fejfák regélnek, ha avatott kézzel nyúlunk hozzájuk Nagy István Nábrád Dózsa György u. 40. dónként több száz forint több­letterhet okoz, nem is beszélve a felújítási keret kamatainak elvonásáról. Valójában legitim Lakszöv- ről beszélni nem lehet csak akkor, ha demokratikusan, a lakók akaratának megfelelően, alulról felfelé történik a dönté­sek és a választások sorozata, ahol a többség dönt. A Kelet- Magyarország augusztus 13- án megjelent reagálása érdemi vélemény nélküli védekezés, önigazolás és támadás. Mi más utat is választottunk ér­dekeink érvényesítésére. Meg­kerestük Takács Péter ország- gyűlési képviselőt, hogy kez­deményezzen olyan tör­vénymódosítást, mely lehe­tővé teszi, hogy a lakás- szövetkezetből kétharmados többséggel bármikor ki le­hessen válni. A cégbíróság­hoz, az Alkotmánybírósághoz, és az ügyészséghez is fordul­tunk. 19 aláírás (Szerkesztőségünk a vita e nyilvános formáját a maga részéről lezártnak tekinti.) Kérem, folytassák! Kérem (kérjük), folytassák a Dankó Mihály-Erdélyi Béla riportsorozatot a 2. Magyar Hadsereg epizódjairól, csatá­iról, melyek most 50 éve tör­téntek, és ha lehet — bővebb teljedelemben! A riportokban elmondottak érdekesek, és népünk ezekről alig tud valamit. Pedig haza­fias kötelességünk jól ismerni, és az ismeretek által emlé­kezni tragikus sorsú hadse­regünkre! Nem szabad felej­teni, emlékeznünk szükséges a hadsereg harcaira és 150 ezer hősi halottjára! Népeink szeretik a riporto­kat, melyek pótolják a hiányzó ismereteket, és nagyban szol­gálják az emlékek felfrissíté­sét. Várjuk a lap további köz­léseit az aktuális események­ről! Köszöntéssel: Dr. Harkay Erzsébet, az urai önkormányzat jegyzője Maradjon a helyén Tudomásunkra jutott a je­lenlegi MDF-piac megszünte­tése. Szerintünk pedig az egész város lakóinak bevásár­lói igényét, főleg a jósavárosi lakókét teljes mértékben ki­elégíti. A termékek jóval ol­csóbbak itt, hiszen a termelők­től közvetlenül vásárolhatják meg az emberek. A Volán-te- lepet akarják átköltöztetni, ami a mai nehéz körülmények között horribilis összegbe ke­rülne. Ezzel kapcsolatban any- nyi a javaslatunk, hogy marad­jon minden a mostani helyén, változatlanul. Kérjük, vegyék le a napirendről, már csak a lakosság megnyugtatása érde­kében is. Amennyiben szüksé­ges, ez ügyben akár aláírás- gyűjtést is szervezünk, özv. Dede Zoltánné özv. Tolnay Pálné Még a radiátorokat is Tisztelt Angyal Úr! Nagyon megkímélt attól, hogy az Ön által leírtakat én írjam le, erre nem készültem! Én is bankos voltam. Azok a személyek, akik loptak, csal­tak, disznó-, vagy elefántbőr van a képükön, különben már elpusztították volna magukat. A sokat említett gyászos 40 évben én ilyenről egyszer sem hallottam, tudtam. Nálunk a bankban az utolsó nyom­tatványnak is egyezni kellett, a revizorok még a radiátorok egyes darabjait is megol­vasták. Számomra érthetetlen, hogy menet közben nem vet­tek észre semmit. A vezető vagy rongy ember, vagy anal­fabéta. Megjegyezni kívánom, hogy én a régi rendszerben nem voltam párttag, sem vala­ki, csak egyszerű előadó — most az emelés után 8000 fo­rint a nyugdíjam —, ennek el­lenére rettenetesen elítélem a csalókat, boldogan szembe köpném őket. Pontos név és cím a szerkesztőségben Nyugdíjasként, lakótársaim biztatására, eljártam az IK- SZV-nél, két kft.-nél, a pol­gármesteri hivatalnál az IK- SZV bérlakások eladásával, vagyis privatizálásával kap­csolatban, de hasztalanul. Igen nagy bizakodással indultam el tudakoló körutamra. Bizakod­tam, mert az újságokban, rádi­óban, televízióban igen sok kritika hangzik el a kormány­nyal szemben, hogy lassú a privatizáció, s ez akadályozza a piacgazdálkodásra való átté­rést. Nos, gondoltam én: a mi városunkban valószínű nincs akadályozva a privatizálás, an­nál is inkább, mert a mi lakó­helyünk városatyáinak jelen­tős része nem kormánypárti, ellenkezőleg. Tévedtem. A privatizáció nemcsak országszerte, még városunkban is igen nehezen indul meg. Elgondolkodva, ar­ra a megállapításra jutottam, Megdöbbentem már akkor, amikor a Kelet-Magyaror- szágban a Támadnak hamis próféták... (KM. aug. 1.) című interjút olvastam, de akkor is, amikor a vitába szállók leve­leiből készült Még egyszer a „hamis prófétákról" (KM. aug. 13.) című összeállítás a kezembe került. Igaza van a főtisztelendő úr­nak abban, hogy hivatalosan kellene fellépni minden olyan vallási köntösben jelentkező hogy az IKSZV-lakások pri­vatizálása azért nem indul be, mert mi magyar állampolgá­rok vagyunk, és csak a stabil jó forinttal tudunk fizetni. Ne­künk nincs dollárunk, már­kánk. E tényt bizonyítja, hogy ha egy nyugati egyén meg kí­ván valamit vásárolni, az ille­tékesek nem győznek eléggé a kedvébe járni, még olyan áron is, ha a megkötött üzlet esetleg nincs a város polgárainak ínyére (pl. HBO kábeltelevízió stb.). Nyíregyháza város ál­lampolgárai közül igen sokan kerültek IKSZ V-bérlakásba, főképpen azok, kiknek ugyan volt lakásuk, de a város fejlő­dése következtében szanálás alá kerültek. Meddig kell el­viselnünk, hogy az IKSZV-ből megalakult ki tudja hány kft. vezetőit, és ezek inproduktiv létszámát a befizetett lakbé­rekből a lakók tartsák el? A város korábbi testületé, a ta­mozgalom ellen, amelyik a társadalomra veszélyes (pl. sátánizmus); abban viszont már kételkedem, hogy joga van sok ezer esztendős vallást a hamis jelzővel illetni, ahogy ezt például a buddhizmussal tette. Vajon az ilyen jelzők szolgálják-e a vallási ökume- nizmus nemes gondolatát, és segítik-e Európa, Ázsia, Afri­ka népeinek egymáshoz való közeledését? A vitában részt vevő leve­nács, értékesített bérlakásokat. A jelenlegi önkormányzat, a látszat szerint, nem is igen kíván e kérdéssel foglalkozni. Csak azt nem tudom, hogy miért nem. Nem különösebb kegyeket kérünk. Pénzünkért szeretnénk mi is részesülni azon javakból, melyet tulaj­donképpen e generáció hozott létre, ki a népi demokrácia megszületésével vált terme­lőképessé, s amit napjainkban egyesek dollárokért privatizál­nak. Mi, akik bérlakásokban lakunk, elvárjuk, hogy az ön- kormányzat foglalkozzon ké­résünkkel. Tisztelettel kérem az önkor­mányzati testületet, hogy a bérlakások értékesítésének el­odázásáról, illetve annak oká­ról, szíveskedjen a város pol­gárait értesíteni. lezők közül Szabó Gábor öt­lete hökkentett meg leginkább. Ő azzal áll elő, hogy az igaz és hamis vallás kérdésének el­döntésében a Biblia legyen a szabvány. Közben persze nem veszi észre, hogy ötletével tu­lajdonképpen rádupláz a fő­tisztelendő úrra, hisz ötletével az igaz vallások sorából kizár­ja az összes nem keresztény vallást. Szabó szerint tehát hamis a zsidó vallás, mert az a Tóra, Nebiim és Ketubim Azt hiszem, hogy hálásak lehetünk Balogh László úrnak, aki igen értékes információ — forrás — birtokába juttatott bennünket, községünkkel, Nábráddal kapcsolatosan. Jó pár éve már annak, hogy Var­ga Károly, a jelenlegi polgár- mester és jómagam, bele- kezdtünk az adatok gyűj­tésébe, feldolgozásába. Cé­lunk: Nábrád község története, kiemelkedő egyéniségeinek felkutatása, visszaemlékezé­sek, történések írásos rögzí­tése. Igen sok adat gyűlt már össze, de inkább csak részek, töredékek. Bornemissza Géza festő nálunk Kecskeméti elő- névvel van említve. Igen sokan emlékeznek rá, mint „bogaras” tájfestőre, aki még dologidőben is képes volt órák hosszat bámulni az eget. Több embert lerajzolt, lefestett, de a községben sem rajza, sem festménye nem található. De található egy róla írott vers „Géza ágyánál” címmel, melynek szerzője néhai Hajdú István versfaragó volt. (1888. jan. 5.) E verseket, mivel több is van, özv. Balogh Istvánné sz. Szarka Berta bocsátotta rendelkezésemre, kinek nagy­apja volt az ügyes rímfaragó kubikos. A festő anyai nagyszülei itt vannak eltemetve, és még tá­voli rokonai is élnek itt. A két szép borostyánnal futtatott Tisztelt Un Úr! Van még néhány meg­jegyzésük a júniusi lakásszö­vetkezeti gyűlésen történ­tekhez, sőt a témához ál­talában. A Lakszöv részéről két éve már senki sem jelenik meg a részközgyűlésen. Mi több, ezer ember nevében merünk beszélni, mivel mi a tagok között élünk. Küldöt­tként is folyamatos rálátásunk van az utóbbi időben könyvelési szintre züllesztett lakásszövetkezet helyzetére. És ez nem egyéb, mint a közüzemi díjak beszedése... Az ominózus eseményen dr. Erdélyi kijelentette, hogy eb­ben a szövetkezetben semmi­lyen tisztséget nem vállal. Ki­jelentése után a tömeg meg­nyugodva távozott, de velük együtt nem távoztak el az első sorokban ülők, akik célzatosan a helyükön maradtak. Ezután került sor a felháborító „szava­zásra”. Mi este fél 11-kor tá­voztunk, de akkor még csak az alapszabályt hagyták jóvá. Az alapszabály némely paragra­fusa 1993 januárjától csalá­szent könyvekre épül, tehát a Bibliának csupán az Ószövet­ségére; hamis a mohamedán vallás, mert a Koránra épül; hamis a buddhizmus, mert a Tripitaka elnevezésű szent könyveken alapszik. — Ezek szerint tehát az emberiség nagyobbik fele (az ateistákat még mellőzöm is) hamis hitet, hamis vallást gyakorol. Sum: mázásként és befejezésül ki merem mondani, hogy a nem keresztény vallások ilyen ki­zárása az igaz vallások sorából a Biblia alapján, pontosan olyan módszer, mint amilyet a marxizmus alapján a kommu­nisták próbáltak megvalósítani a társadalomban. Ez ellen pedig nyakas kálvinista létem­re is tiltakozom, minthogy meggyőződésem ez: legyen mindenkinek az ő hite szerint! Balogh László (Lapunk ezzel a vitát lezárja.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom