Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-16 / 219. szám
1992. szeptember 16., szerda HÁTTÉR Versenyben születnek a jó eredmények Interjú Szabó Tamás privatizációs miniszterrel Nyíregyháza (KM - GB, BE) — A közelmúltban Nyíregyházán járt a privatizációs ügyekért felelős tárcanélküli miniszter, Szabó Tamás. Ekkor kértük, válaszoljon lapunk néhány kérdésére. — Hogyan ítélhető meg a hazai privatizáció folyamata, jelenlegi helyzete? — Attól függ, honnan nézzük. A külvilág,*mivel itt egy soha nem látott folyamatról, egy tisztán állami tulajdonú gazdaság magántulajdonosi átalakításáról van szó, rendkívül pozitívan értékeli a magyarországi folyamatokat. Egyelőre jön a külföldi tőke, a vállalkozások száma két év alatt megtízszereződött. Én viszont rendkívül kritikusan szemlélem ezt a folyamatot, és azt gondolom, hogy a privatizációnak — ami talán a legalapvetőbb a piacgazdaság kiépítésében — egy kényszerű versenynek kell lennie. Az hozza ki ugyanis a hatékonyságot. Verseny helyzetben egészen más eredmények születnek, mint azt a világ jó példái bizonyítják. Tehát azt gondolom, hogy nálunk egy folyamatos korrekcióra van szükség, mert egy soha nem látott utat járunk. Egy olyat, amit állandóan figyelni kell, fel kell ismemi, hogy hol vannak a problémái és ha tetszik, ha nem, megoldásokat kell azokra találni. — Milyen problémákra gondol pontosan? — Előrebocsátva, hogy én elfogadom a világ pozitív értékelését, a következő nagy problémákat látom. A magyar privatizációs kínálat szegény. Egy vállalkozni, tulajdont szerezni akaró ember nemcsak azt nem tudja, hogy mit lehet megszerezni, de azt sem, hogyan csinálja azt. Másik nagy problémát abban látom, hogy kereslethiányos a privatizáció. Az embereknek kevés a pénze, ráadásul kevés az olyan eszköz, technika, módszer, ami a tőkehiányt betöl- tené. A harmadik nagy problémának azt tartom, hogy nem elég versenyszerű — úgy is fogalmazhatnék, hogy bennfentes — ez a privatizáció. A negyedik gondnak pedig azt, hogy konzervál bizonyos szerkezeteket, amelyek csak abból a szempontból érdekelnek, hogy ezáltal nem versenyszerű a dolog. — Van remény valamilyen megoldásra ? — Most az új privatizációs törvények, amelyeket a parlament elfogadott, lehetőséget teremtenek arra, hogy a szükséges korrekciókat végre lehessen hajtani. A kínálat hiányába a felgyorsított átalakulások és azoknak a megfelelő irányítása — ha jól meg tud- jvjk csinálni — választ ad. — A kereslet hiányára új, keresletélénkítő elemek lesznek bevezetve. A potenciális vállalkozni tudó olyan eszközöket kap kézbe, amelyekkel vagyontárgyakat tud megszerezni és működtetni. A „benn- fentességen” csak az segíthet, ha magát a folyamatot is versenyszerűvé tesszük. Magyarul: egy kiteijedt ügynöki rendszer létrehozása hozhat erre megoldást. Ha ez a fenti három megvalósul, akkor az megoldást hozhat a negyedik problémára, megszűnhet a szerkezet konzerválódása. E kedvező folyamatoknak már látszaniuk kell 1993 első negyedévének elteltével. — Megoldható-e, hogy például az élelmiszergazdaság privatizációjából származó bevételek visszakerüljenek, s az agrárágazatot erősítsék? — Ha lehet, akkor minden privatizációs forrást arra kell fordítani, hogy lábra tudjon állni a gazdaság. Ezért egyetértek azzal, hogy a privatizációs bevételek egy komoly részét mindenütt erre az újraélesztésre fordítsák. Ezt a szándékot tükrözni fogja a jövő évi költségvetés is. — Mit szól ahhoz a véleményhez, hogy a privatizációs tőke most várakozó állásponton van, s a felszámolási hullámot várja, hogy fillérekért vásároljon? — A pénznek az a természete, hogy ha venni akar valamit, akkor a lehető legolcsóbban akarja megvenni. Ez a sajátos tulajdonsága, és ezért kár lenne elítélni. A tőke, az már csak egyszerűen ilyen. Ugyanakkor nem hiszem, hogy effajta várakozás létezne. Inkább az a probléma, hogy nincs megfelelő kínálat. Naponta 800 tonna napraforgómagot vesznek át a termelőktől a Bőni nyírbátori gyárában. A feldolgozott olajat tartálykocsikban exportálják Elek Emu felvétele _________________ Tárca Jf leget morogtunk már Nyíregyháza L_j felfurkált útjai miatt, eszemben sincs még egyet szúrni a városüzemeltetési irodán — nem is tehetném, az olvasószerkesztő kitessékelne az ajtaján egy ilyen tárgyú cikkel, mondván: hány bőr van még azon a rókán?Most az újfehértóiakért aggódom. A város ugyanis vállalkozót keres egy bizonyos belterületi útszakasz „téli síkmentesítésére” — pontosan idéztem a kifejezést az egyik hetilapban megjelent hirdetésből. De kérem, mi ez? Furkálás pour furkálás? A rejtett agresszivitás magasrendű kifejeződése, amikor a dühös autósok mondják ki majd a bennem megfogalmazott szitkokat a gödör-buckás utak láttán? Netán intelligenciateszt, képességfejlesztés, labirintusgyakorlat? Miért nem lehet egy út sík? Es miért pont télen nem lehet sík, amikor egyébként sem haladnak a közmunkák? Bocsánat. Természetesen, tudom mit próbál kifejezni a „síkmentesítés’' szó, annak ellenére, hogy ilyen magyar szó Mester Ági Nyelvérzék nincs (nem van), torzszülött. Bocsánat, játszom itt a nyelvérzékében sértett humánértelmiségit, miközben már régen kitaláltam, mit jelent a „síkmentes". Hát persze, hogy azt: nem síkos. Csakhogy ilyen magyar szó nem van. Kérdezzék csak meg Grétsy tanár urat, ha nekem nem hisznek, én még mondok is társul kettőt. Az egyik a csípmentes szegedi paprika. Teljesen érthető a dolog, nem? Ez egy olyan paprika, amiben nincsen csíp. (Csip-csup). Utóbb kijavították a feliratot „csípősségmentes"-re, bár nem tudom, miért a ragaszkodás ehhez a fajta szóösszetételhez, ez se sokkal jobb. *■ Megoldás szép magyar nyelvünkben sokkal egyszerűbb. A csípősségmentes paprika az, amelyik (hitték volna?) nem csíp. Másik kedvenc magyarságmentes szavam a Gabi babasampon kerül előfordulásra (nahát, hogy ragad a stílus). Aszmongyahogy: „könnymentes". P ersze, hogy könnymentes, eszembe nem jutott volna, hogy könnyet tartalmazna bármelyik sampon. De ez fog, ha belesírok a flakonba, mert a Vidal Sassoon Wash and Go viszont nem könnymentes, s egyáltalán ezek a mostanában alkotott szóképzések az egészséges nyelvérzékű emberek szemére nem valami csípmentesek. Kelet-Magyarország 3 Kommentár ___________________ Golyó-mögöttes Cselényi György A Pest megyei Turán a minap történt tragédia nyomán egyiittérzek a két halott hozzátartozóival, de nem tudok pálcát tömi a fegyverét használó mezőőr felett sem. Ugyanis — attól függetlenül, hogy az őr tette jogos vagy jogtalan volt-e, ami a vizsgálatok során talán egyértelműen kiderül — a két eleresztett golyó mögött komoly társadalmi problémák húzódnak meg. Nagyon megsajnáltam a tévéhíradóban nyilatkozó cigány férfit, aki elmondta, a téesz kertjében a gyerekeiknek akartak gyümölcsöt szedni. De itt nyomban felvetődik a kérdés: miért nem a piacon, a boltban, vagy másutt vásárolnak? A válasz kézenfekvő: nincs pénzük, talán munkanélküliek, s ha akarnak, sem tudnak elhelyezkedni. Az elszomorító helyzet, illetve bűncselekményre sarkalló motiváció ki-ki tetszése, fantáziája szerint magyarázható. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a mezőőrről sem, akit az emberek a vagyonuk védelmével bíztak meg, sőt azért fizetik is. S ő szeretné a feladatát elvégezni. A bűnözők nemegyszer még gúnyolják is őket: „Mi van, úgy sem mersz lőni, te madárijesztő(!)", s a terményeket a szemük előtt, szó szerint, röhögve vitték, el. S bizony ilyen szituációban volt, aki irtózatos dühében az ujját a ravaszról az utolsó pillanatban vette le. Nem irigylem a túrái esetet majdan tárgyaló bíróságot, amely az ügy kapcsán a szigorú tények mellett minden bizonnyal számos, az emberek gondolatában, lelkében lejátszódó, én így nevezem: golyómögöttes dolgokkal is fog találkozni. fél esztendő újabb és újabb autós intézkedései, benzináremelések, súlyadó, biztosítás. Zsenge demokráciánkat megbénította egy időre a taxisblokád. A hivatásos autósokat jóindulattal még meg is lehet érteni, hiszen abból élnek. Ám minden intézkedésnél megjelentek a hangulatkeltők, hadd kerüljön az utcára a politika. Mindig akadtak, akik igyekeztek szítani, hátha elszabadulnak az indulatok. Senki nem örülhet annak, ha újabb adókat vetnek ki, legfeljebb a kárörvendők. Nehezen terhelhető tovább összességében a magyar társadalom, hiszen egyre nő azok száma, akik lecsúsznak a létminimum szintjére vagy az alá. Éppen ezért a magam részéről azokkal értek egyet, akik azt mondják, ne azokat sújtsák újabb terhekkel, akiknek kenyérre és tejre kell a pénz, hanem — ha vannak ilyenek — a tehetősebbeket. Mint autós, talán magam ellen is beszélek, de nem kellene néha feltenni magunknak a kérdést: nem kár a benzinért? Baraksó Erzsébet y elenthetem, hogy az utóbbi napokban a délutáni csúcsforgalmi időszakokban magánmegfigyelést folytattam a nyíregyházi utcán a lámpánál velem szemben várakozó, a sorban elöl álló autók utaslétszámáról. Taxit és tanulókocsit leszámítva tanulmányaim tárgya száz, a zöld jelzésre induló autó volt: ebből 41-ben utazott két vagy több személy, 59 autóban a vezető egyedül volt. Mit akarok ezzel mondani? Arra merek következtetni, hogy van ma Magyarországon egy olyan réteg, amelyik megengedheti magának a magányos autózást, igen sok esetben márkás autóval. Persze, nyilván sokan voltak üzleti úton, vagy igyekeztek épp a gyerekekért az óvodába, iskolába. Szerintem ezek a járművek kihasználatlanok, amit értelmezhetünk egyfajta pazarlásnak is. Ugyanakkor tudjuk, mily sokkolóan hatottak az autósokra az elmúlt két és Nézc^pont^ Kár a benzinért szövetkezetből pedig a traktor és a gépi eszközök segítik az emberi munkát. Gondot jelent viszont, hogy az idén megszűnik a háztáji. Az itteni területek a „harminckoronás” kategóriába tartoznak. Hiába jelentkeznek viszont a bizottságnál az erre elvileg jogosultak, itt sem kezdődött meg á tulajdonnal nem rendelkező tagoknak, a jelzett értékben a föld odaadására, pedig ahhoz, hogy jövőre is jó termést lehessen betakarítani, az őszi talajmunkákat el kellene végezni. Fehérgyarmaton már az elmúlt év ő^ szén „széthullott” a termelőszövetkezeti csoport. A létrejövő fehérgyarmati KISTÚR Szakszövetkezet főleg gépes feladatokra jött létre. Egy kicsit rájuk számítottak azok, akik a 3 kh háztáji mellé, a nagyrészt parlagon álló egykori tsz-területből béreltek. A többhónapos aszály ellenére a Bodor-Balogh- hátról jó minőségű burgonyát sikerült betakarítani. A családok közül többen már fogatot vásároltak, a szakMunka a földeken Molnár Károly írja Fehérgyarmatról
