Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-15 / 218. szám
1992. szeptember 15., kedd EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 1 1 Állatkerti séta I. A Dávid-szarvas Talán még a rendezők sem számítottak rá, hogy ekkora sikere lesz a vadasparkban augusztusra hirdetett kéthetes Zoo-sulinak. Akkora volt a túljelentkezés, hogy helyhiány miatt a legtöbb érdeklődőt sajnálattal vissza kellett utasítaniuk. Pedig a Zoo-suliban még tanulni is „kötelező” volt: állatgondozást és -szeretetet, természet- és környezetvédelmet. Csupa olyan izgalmas dolgot, amit a városi gyermek csak könyvekben olvashat, vagy filmeken láthat. És itt mindent közelről tapasztalhattak, élőben, „igazándiból”. Ezért gondoltunk arra Szánthó Jánossal, a vadaspark vezetőjével, hogy talán nem volna haszontalan egy kis képzeletbeli állatkerti sétát tennünk. A Sóstón bemutatott vadak karámjai, ketrecei előtt ugyanis csak rövid ismertetőre jut hely. A most következő sorozatban szeretnénk bemutatni a lakókat, s akinek még egy kis játékhoz is volna kedve, figyeljen jól! Illetve: ezt az írást vágja ki és őrizze meg. A többit majd később... íme, bemutatjuk a Dávid- szarvast «•'••• A kínaiak Milunak nevezik, a latinban Elaphurus Davidi- anusként tartják számon. Kínában volna őshonos, csak éppen az 1500-as évekre szinte teljesen kipusztult. Néhány száz egyedből álló csapat maradt meg, amelyet féltve őriztek a mindenkori kínai császár A Dávid-szarvas Balázs Attila felvétele mind leöldösték a kínai parasztok. így aztán Angliában szaporították tovább a korábban kicsempészett patásokat Bedford herceg woburni birtokán. Ezek után nem is csoda, hogy a Dávid-szarvasok körében 1980-ban végzett „nép- számláláskor” a világban mindössze négyszáz egyedet jegyeztek fel, valamennyi rabságban élt. (Összehasonlításképpen: hegyi gorillából 350 él szabadon, míg Dávid- szarvasból egy sem.) Magyarországon egyetlen Dávid-szarvas bika látható — s büszkén mondhatjuk: az is a sóstói vadasparkban. Veszprémben lakott korábban négy tehén társaságában, de ott vér- frissítést szeretnének, ezért helyezték ki Nyíregyházára. Ha ott szaporulat lesz, egy fiatal ,leányzó” hozzánk költözik, s remélhetőleg nem veti majd meg a most 17 éves vőlegényt sem (aki egyébként már középkorúnak számít, a Dávid- szarvasok általában 30 évig élnek). Leginkább a gímszarvashoz hasonlíthatjuk a Dávid- szarvast, bár különböznek abvadaskertjében. A kertet magas fal vette körül, s ki belesett, halál fia volt. Am, ahogy az a mesékben is lenni szokott, egyvalaki azonban túlélte a kockázatos leselkedést: egy Dávid névre hallgató atya nem átallott létrán felmászni a kőkerítésre, s megfigyeléseit a később róla elnevezett Dávid- szarvasokról fel is jegyezte. Történt mindez 1865-ben, amikor még zárkózottságukról voltak híresek a kínaiak, de úgy látszik, minden szigorúságuk ellenére sikerült kijátszani az őreiket: előbb csak szarvasbőröket, később élő állatokat is kicsempésztek az országból. Szerencsére. Ugyanis 1894-ben akkora árvíz pusztított Kínában, hogy elmosta a császári állatkert falait, s a kiszabadult állatokat ban, hogy utóbbi patái nagyobbak, agancsának ágai pedig hátrafelé állnak — szemága hiányzik —, járása pedig lomha. A párzási időszaka június-júliusra esik, s — alkalmazkodókészségét bizonyítja — hamar szerelembe keveredik a gímszarvas tehénnel is. Nyugodt állat, akár karnyújtásnyira is bevárja az embert, s csak aztán sétál tovább. A kártyaiskola nyeretesei Megtörtént a sorsolás, a következőkben pedig közhírré tesszük a kártyaiskola szerencsés nyerteseinek névsorát. Ők pedig a következők: Márta Krisztina, Szabolcsbáka, Szabadság u. 2„ nyereménye két pakli francia kártya tüneményes Walt Disney figurákkal (elnézését kétjük, az egyiket kibontottuk, nem tudtuk megállni, hogy meg ne nézzük). A további nyertesek: Szojka Gábor, Bashalom, Damjanich utca 28. és Farkas József, Ófe- hértó, Úttörő u. 19., ők jóskártyákat nyertek. A kártyapaklikat postán küldjük el. Gazdi kereső Ebben a hónapban mindössze két keverék kiskutyát tudunk felajánlani ajándékba, mindketten hathetesek, kis testűek lesznek. A címük a szerkesztőségben. Cicából már jobb a „felhozatal”, két hófehér és három koromfekete kiscicának keres gazdát Panyik Jánosné, a címe: Oros Fő u. 105. Ha ebből az alomból valakinek nem jutna, további címek a szerkesztőségben. Továbbra is várjuk azoknak a jelentkezését, akik háziállatokat ajándékoznának, de szívesen nyújtunk segítséget abban is, ha valaki csereberélni szeretne kisállatokat. Örömmel mondhatjuk, hogy az itt meghirdetett kis jószágok valamennyien gazdára találnak szinte napok alatt. Ez egyrészt azt jelenti, hogy egyre több állatbarát él közöttünk, másrészt abban reménykedünk, hogy legalább ennyivel kevesebb kóbor kutyus és macska szaladgál majd a városban. Ezért kérjük azokat is, akik ráuntak négylábújukra, vagy valami miatt nem tarthatják már őket maguk mellett, mielőtt szélnek eresztenék, előbb tegyenek egy próbát, hátha volna valaki, aki szívesen befogadná őket. 77* lőször azt hittem, kutyá- ját futtatja így kerékpárral valaki, és még örültem is: lám, van azért, aki törődik kedvencével, nem intézi el a dolgot öt perc „betonsétá- val". Aztán másnap, amikor a vidám csaholást egy újabb biciklis mögül hallottam, gyanakodni kezdtem: tán gazdát cserélt ez a kis göndör szőrű „színesincs". Mivel elég sok detektív- regény volt már ekkor a hátam mögött, Agatha Christie logikája szerint megindítottam a nyomozást. Beszereztem a szükséges eszJcözöket: póráz, szájkosár, konzerves és szárított kutyaeledel, menekülés esetére sportcipő, sikertelen menekülés esetére kötszer, sebhintőpor, valamint még néhány apróság és hátizsák. Kíváncsiságomat és az ügy bonyolultságát fokozta, hogy lógó fülű gyanúsítottunk a következő délelőtt egy harmadik ismeretlen kétkerekű után loholt. A környékbeliek vallomása alátámasztotta megfigyeléseimet, mindenki más és más gazdáról adott személyleírást. Később rátaláltam egy nénikére, aki egyszer enni adott neki, de azóta sem látta. Ott álltam, ahol a part szakad Nem tudtam, a „vádlott" lakik-e valahol, és csak nappal jár el „szórakozni", vagy igazi kóborkutyával állok szemben. És mi ez a járművek utáni rohangálás? Teljesen tanácstalan voltam. Vajon mit tenne ilyenkor a bűnügyi filmek éles eszű nyomozója? Hát, persze! Önmagát használná csalinak. Az éjszaka leple alatt a garázsban, halvány fény mellett megszereltem rég nem használt kerékpáromat. Már kora reggel a szabadban tapostam a pedált. Egy óra telt el a „kapásig”, mikor végre megjelent a kutyus. Néhány méter után felvette az utazási tempót, s kinyújtott nyelvvel loholt a hátsó kerék mellett. Két utcányil jött velem, aztán Ita- sonló módon csatlakozott egy szembejövő bringáshoz. Mindent értettem, s hazatekertem. Otthon lezártam a képzeletbeli dossziét, s a nyomozati anyag végére ezt írtam: „A kutya (latin nevén Canis falmilaris) hűséges állat, tartozni akar valakihez. A kóbor kutya (latin nevén: Utcákon tekergus) még hűségesebb állat, mert már tudja, milyen rossz nem tartozni senkihez. Ezért csatlakozik gyakran — még ha egy percre is — arra járó gyalogosokhoz, kerékpárosokhoz: hátha egyszer valaki újra befogadja”... Az oldalt összeállította: Cservenyák Katalin Kutyakiallitas Kutyakiállítást és -vásárt rendeztek szeptember első szombatján a nyíregyházi Vasutas-pályán. A zordra fordult időjárás nemigen volt ínyükre sem a négylábúaknak, sem gazdáiknak, sokan még el sem jöttek, azt gondolván, elmarad az egész. Nem maradt el, viszont a zuhogó eső miatt Jöttek” sok kutyus „frizurájának”, hiába próbálták törölget- ni, takargatni, kefélgetni versenyzőiket a gazdik. Ebbe a sárba szálljak én ki?! Nem haveroka „101 kiskutyák” A gazdi ázhat, én nem! Egy szabályos bullterrier-beállás Cservenyák Katalin felvételei
