Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-10 / 188. szám
Kelet-Magyarország 3 1992. augusztus 10., hétfő HÁTTÉR Rendet a „nagykalap" körül Támogatás az önkormányzatoknak Nyíregyháza (KM — Tóth Kornélia) — Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések ' minél több pénzt szeretnének kapni azokból a központi alapokból, amelyek az évszázados elmaradást hivatottak mérsékelni. A parlament által megfogalmazott társadalompolitikai célokkal összhangban juthat kisebb vagy nagyobb összeg az ivóvízhálózat kiépítésére, tornateremre, kollégiumra, kórház- és színházrekonstrukcióra, egészségügyi műszervásárlásra, hogy csak néhány fontosat említsünk. Meddig nyújtózkodhatnak az önkormányzatok? Mire és mennyit tehetnek zsebre most és az eljövő esztendőkben? Ezekre a kérdésekre keresték a választ azon a szakmai értekezleten, amelyre meghívták Kusztosné Nyitrai Editet, a Belügyminisztérium önkormányzati gazdasági főosztályának vezetőjét. Hét hét van hátra A válaszra polgármesterek, jegyzőik , képviselő-testületi tagok voltak kíváncsiak. A Magyar Közigazgatási Kamara megyei tagozata nem is időzíthette volna jobban a rendezvényt, hiszen két hét áll rendelkezésre az önkormányzatoknak, hogy a jövő évi fejlesztési elképzeléseiket — amelyekhez céltámogatást kérnek — papírra vessék. Kusztosné Nyitrai Edit. A SZERZŐ FELVÉTELE — A rendszerváltást követő két év alatt a céltámogatásokkal igyekeztek a fontos társadalmi, gazdasági feladatokra juttatni a köz forintjaiból — hangsúlyozta egyebek közt Kusztosné. — Azonban már látszik, hogy a támogatási rendszer pozitív elemeinek megtartása mellett min kell sürgősen változtatni. Ennek érdekében készült egy törvényjavaslat, amelyet a parlamenti képviselők megvitatnak. Például nem kell különösebben indokolni, miért elég egyszer tárgyalni egy céltámogatási kérelmet. A helyi önkormányzat gondosan mérlegeli, mennyit tud fnondjuk egy iskolára félretenni. Nem egyetlen évben, hanem a beruházás teljes befejezéséig. S ha megkapják a céltámogatást, akkor ne kelljen évente a felhasználás mértéke szerint újrakérni és újratárgyalni az ügyüket. Eszerint egy kórházrekonstrukció akár nyolc alkalommal is a parlament elé kerülhetett. Preeiz előkészítést Ha úgy döntenek a honatyák, hogy ésszerűbben, egyszer vizsgálnak meg egy pályázatot, megnő a helyi önkormányzat felelőssége^ Precíz előkészítésre, a helyi anyagi erőforrások ismeretére lesz szükség, s akkor még nem szóltunk a sajnos, már megszokott áremelkedésekről. A címzett támogatásoknál egyedi, nagy létesítményekre kértek pénzt a falvak és a városok. De ha a pályázati kiírás meghatározta, hogy csak 300 millió forint feletti beruházást támogatnak, akkor az olcsóbban is megépíthető létesítményhez még odakanyarítottak pár milliót, bogy jöhessen az a pénz. Ez pedig minden, csak nem takarékoskodás. — Ezért is szeretnénk, ha költség- és ágazati korlát nélkül nyújthatnák be a pályázatokat az önkormányzatok. Talán több jutna más, fontos célra. S még azt lenne jó parlamenti egyetértéssel elfogadni, hogy az elkövetkező három évre kellene a támogatások körét meghatározni. Mivel két év múlva választás lesz, az új adminisztráció szükségszerű újraszerveződésével, viszont a lakosságnak nem szabad megéreznie azt, hogy a fontos beruházások minimum egy évet késnek az átállás miatt. Igen nagy a különbség a támogatás mértékében. Ez lehet 30 vagy 90 százalék is. Ha egyszer megkapja a pénzt a beruházás elindítására az önkormányzat, biztos le- ■ het-e abban, hogy minden a terveik szerint alakul? Marad az arány — Bár a kormány csökkenő hányadú támogatást terjeszt a parlament elé, tehát több 'helyi erőforrás igénybevételéhez adnának pénzt. De húzódjon akár öt évig a beruházás, a támogatási arány nem változik. A már folyamatban lévőket az eredetileg meghatározott arányban támogatják, nem pedig a jövő évtől esedékes szabályozás szerint. Az ön- kormányzatok több helyről igényelhetnek pénzeket, viszont ezeket feltétlenül ösz- sze kell hangolni, akár egyiket a másik kiegészítésére, bővítésért is fel lehet használni. Például az elkülönített állami alapokból is kérhetnek a céltámogatás kiegészítéséhez. Másfél milliós költséggel tehergépkocsi- és kamionparkolót alakítottak ki a mátészalkai Postagarázs területén. Az új létesítmény tehermentesíti a város közútjait és parkolóhelyeit, hiszen egyszerre akár harminc szerelvényt is tudnak fogadni, és lehetőség van a szervizmunkák elvégzésére iS. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Együtt vetettek, arattak Nem veszett kárba egy szén gabona sem Jánosbokor (KM) — A kárpótlási licitálásra még szeptemberig várni kell a János- bokorban élő 5 családnak, de ők már felosztották egykori tulajdonukban lévő 9,5 hektár területet és megművelték. A nyíregyegyházi Ságvári Termelőszövetkezettől október 31-ig kapták meg bérbe a földet úgy, ha addig nem kezdődik meg a licit, akkor ezer forintot fizetnek hektáronként. Közösen összeadták a pénzt, amiből árpát vetettek. Abban azért eltérő volt a véleményük, hogy érdemes-e műtrágyázni vagy nem, bár az aratás az mutatta, nem volt az átlagtermésben eltérés a két területen, amelyből csak az egyiket vegyszerez- ték. Egy maszek kombájnos aratta le az árpát, ahogy Vránszki János, a jánosbo- konban élők szószólója elmondta, két kalász sem maradt a földön, szemveszteség nélkül dolgozott a gép. A holdankénti 16 mázsás átlag jónak mondható. A termény egy részét eladják, a- másik részét a jószágaikkal etetik meg és értékesítik. Húsz hold közös kukoricát is elültettek, az öt család ezt is együtt takarítja be. — Most mindenki oda tud állni a földje mellé és megmutathatja, Kinek mennyi jár — mondta Vránszki János. — Ha most kezdődne a licitálás egy óra alatt befejeződne, nem lenne kiabálás, veszekedés, elégedetten távozna mindenki, mert valamennyi itt élő család megkapná egykor elvesztett tulajdonát. A licitföldbe kimért tagi föld sem jelent akadályt, a tanyán élnek azok az emberek is, mint mi, békésen akarunk egymás mellett lakni. Tárca E béd után hűsöltem a menedéket adó irodában. Kintrekedt az idegbomlasztó kánikula, s leheletvékony porréteggel borítja be a járművek kavarta légáramlás a szemben lévő park szomjas bokrait. Boldog megelégedéssel, félig szundikálva lapozgattam vékonyra apadt kedvenc újságomat. Aztán már csak annak az utolsó, pici örömsiko- lyos kacarászásnak elhalkuló rezdülései borzolták lankadó tudatom, amelynek hullámait áthallottam a szomszéd szobából. Ezek finom hangfoszlányain sodródtam, lebegtem önfeledten. Pislákoló egykedvűséggel pásztázott a szemem a vastagon szedett címeken, de nem akadt meg egyiken sem, csupán megszokásból, találomra olvasni kezdtem valamit, hogy a második bekezdés végére az ölembe hulljék kezemből az újság, s egy öntudatlan furcsa átmenetben álomképekben folytatódjék, amit az imént az iskolák oktatásának új kény beszédű, határozott egyéniség volt. Szívfacsaróan szép és igaz szavait óráról órára megdöbbenve figyelmesen hallgattuk. Fölloborendjéről olvastam. Sorozatban pukkanak szét a fátyolos emlékezés léggömbjei. A régi idők iskolaévei mindig valamiféle tiszteletet ébresztettek bennem. A délibábos ábránd zuhatagá- ban van egy állandóan visz- szatérő képsor. Kis tanító úr halk szavú, magas, ambiciózus, gördülégott szavaiban olykor a hazaszeretet lángja, melynek tüze ráncokban gazdag arcát kisimította. A műveltséget megalapozó törekvéseiben fáradhatatlan volt. Az egyik tanítási nap végén így fejezte be az órát: — Hat fiút, Szabót és társait reggel félnyolcra a lakásomon várom! Reggel mitsem sejtve topogtunk társaimmal a tanító úr tágas udvarán, egyik lábunkról a másikra állva. Végre ő szélesre tárta a garázs kapuját, s rámutatott a bent porosodó fekete Ford márkájú autóra. — No fiúk, toljátok ki! Már a lakása udvarán befészkelte magát tanítóm a volán mögé és betolatta magát egészen az iskola udvarába. Valami földöntúli boldogság sugárzott arcáról az út során. Az egész tanítási év alatt ilyen humoros jelenet részesei voltunk, olykor a lakosság derűjének kitéve. Még ma is kételkedem abban, hogy volt-e a „Noé” bárkájában motor? A féléves ide-oda ingázgatás során a motor hangját nem volt szerencsém egyszer sem hallani ... Nézőjpon}j Csődegyezség Máthé Csaba N yári szabadság ide vagy oda, a csődöt jelentett cégeknek a továbbéléshez azon kell gondolkodniuk, a hitelezőkkel hogy tudnak megegyezni. A megyei bíróságra augusztus végén várnak számos csődegyezségről szóló okiratot, hiszen nagyon sok cégnél akkor jár le a háromhónapos moratórium. Plusz egy hónapot még lehet hosszabbítani, de ehhez a hitelezők engedélye is szükséges. A pakliban persze sok minden rejlik. A kilátástalan csődöket sokszor maga a cég fordítja át felszámolási eljárássá, akár egy hosszasan tartó pénzügyi kalkulálás után rájönnek a vállalat vezetői, a három hónap nem old meg semmit, csak a vergődést hosz- szabbítja meg, jobb minél előbb új gazdát keresni. Azok a cégek, amelyek reménykednek a túlélésben, kétféleképpen gondolkodnak. Azon törik a fejüket, hogy tudnak munkát, megrendelést szerezni, olyan üzleti tervet felmutatni a hitelezőknek, amely valamiféle biztosítékot nyújt a jelentős kintlevőség behajtására. A másik fajta verzió, a csődbe vitt cégből a legtöbbet kisajtolni, mire á hitelezők a három hónap után a felszámolást kérik, minimális vagyon, vagy akár egy fillér se maradjon. A csődegyezségi tárgyalásokon a legnagyobb erőt az a hármas fogat képviseli, amelynek tagjai minden sorrendiség nélkül az APEH, a társadalombiztosítás (maga az állam a két hivatalon keresztül) és a bankok. Sokszor a többiek százezres követeléseik behajtását próbálják érvényesíteni, az egyezségi tárgyaláson pedig elfogadják a hármas álláspontját, csatlakoznak hozzájuk. A motiváció egyértelmű: valami pénzt látni ia követelésből. Ki-ki saját fifikája szerint válogathat a lehetőségekből, azért azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hitelezők a csalárd csőd miatt eljárást kérhetnek az adott cég ellen. Napraforgótenger. harasztosi pAl felvétele KOMMENTÁR Félelem Dankó Mihály N incs egy nyugodt percünk, rettegünk” — ha nem lennének elég súlyosak ezek a szavak, az idős emberek szemében bújkáló félelmet akkor is ki lehetne olvasni. Tímáron hozott össze a sors beszélgetőpartnereimmel, a faluról, a jövőről kérdeztem őket. Bár sok minden szóba került, a mondtitok szinte mindig ugyanahhoz a témához kanyarodtak visz- sza. Nem érzik biztonságban magukat. A községben már alig van tyúk vagy egyéb aprójószág, a sötétben mindennek lába kelt. Hiába a lakat, a zár, a házőrző kutya, az éjszakai látogatók előtt nincs akadály. A gyümölcsöt leszüretelik, a kiskertből még a krumplit, zöldséget is kiássák. Amúgy is nehéz a megélhetés, s akkor még azt a kis pluszt, amit kiegészítésként megtermelnek, más élvezi. Tudják ők, persze hogy tudják, kik az elkövetők, de nem mernek ellenük tenni, mert félnek. Sok a faluban a bűnöző, ingyenélő, s néhány cigánycsalád pedig terrorizálja a lakosságot; természetesen elsősorban az idősebbeket. „Jaj, csak a nevünket le ne írja” — sp- pánkodtak éppen ezért. Nincs körzeti megbízott a községben, a timári rendőr a rakamazi őrsön szolgál. Az igaz, gyakran megfordul itt a rendőrautó, de ők is tehetetlenek ilyen „apró” ügyekben. S hogy nem egyedi eset a timári, bizonyítja: a többi kistelepülésen járva, szinte mindenütt visszatérő téma a közbiztonság, a magántulajdon ellen elkövetett ilyen jellegű bűncselekmények. Tényleg nem eget rengető ügy, ha valakinek ellopják öt tyúkját, de ha csak az az öt volt neki.... számára már igen. Mi lehetne a megoldás? Talán a becsületes emberek összefogása, — mint ahogy erre már van példa néhány polgárőrség esetében. Vagy ha a törvény szigora jobban megengedné a felelős- ségrevonást. Mert nem mindegy, hogy a falu lakói a rájuk nehezedő anyagi gondok mellett még rémületben is élnek, s a megoldás kilátástalannak tűnik.
