Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-08 / 187. szám

1992. augusztus 8. A ‘Keíet-Atagifarország íré tvégi meffe^íete 1 1 Kiadós megyejárás az olvasókkal S zerkesztősé­günk egy Sza- bolcs-Szatmár- Bereg megyei ki­rándulást szerve­zett a Kelet-Magyarország napilap előfizetői számára. Az ötletet óriási érdeklődés fogadta, már a jelentkezé­sek első óráiban megtelt a Tücsök Tours autóbusza. Hogy senkit ne kelljen eluta­sítani. az IBUSZ is segítsé­günkre sietett. így augusz­tus 1 -jén nyolcvan olvasónk­kal két autóbuszon indultunk el felfedezni megyénk szép tájait, nevezetességeit. Az első állomás Vaja volt, ahol a vár falai között Vay Ádám családjáról, a kuruc- kor magyarságáról kaptunk színvonalas tájékoztatót. A múzeum dolgozói búcsúzóul egy kávéra és egy kupica szilvapálinkára invitálták meg olvasóinkat. A Rákó: cziak uradalmához tartozó Tarpán a szárazmalmot, hazánk egyik ipartörténeti nevezetességét — az egyik erősebb kirándulótársunk segítségével — be is indítot­ták. A beregi Tiszahát leg­fontosabb természeti és épí­tészeti értéke Csaroda, melynek temploma a XIII. században épült. Juliska néni — a gondnok — ízes magyar beszédével adta elő a település történetét, kicsit röstelkedve, mert nem tu­dott érkezésükről, így nem érkezett másik ruhát felven­ni és cipőt húzni — magya­rázta. Nagy tisztelettel lép­tünk be a tákosi református templomba is. A harangláb melletti hűvösben a helybeli A máriapócsi bazilika freskói, aranyozott képei, évszáza dós műemlékei joggal kötötték le a látogatók figyelmét A szálkái szekérmúzeumban a felnőttek, idősek legtöbbje gyerekkorára, falun töltött napjaira emlékezett asszonyok kínálták a világ­hírű beregi keresztszemes kézimunkáikat az újonnan érkező turistáknak. A kirándulócsoport apraja — több mint húsz gyerek — nagy örömmel vette birtoká­ba a faragómolnárok által készített vízimalmot Túrist- vándiban. A Túr folyócska mentén a „madárlátta” ebé­det a társaság jóízűen fo­gyasztotta el. Kellemes volt megpihenni az óriásra nőtt fák árnyékában, ott ahol valamikor Petőfi Sándor a Tisza című versét írta. A ma oly sokat hallott Himnuszunk szerzőjének sírjánál tiszte­lettel emlékeztünk Kölcsey Ferencre a híres szatmár- csekei temetőben. A 76 éves — legidősebb — kirán­dulónk Gyula bácsi vezeté­sével kicsit meghatottan énekeltük el a számunkra oly kedves magyar Him­nuszt. A délutáni órákban már utolért bennünket a ká­nikulai hőség, de a nyírbáto­ri és a máriapócsi templom szépsége, méltósága feled­tette .velünk fáradtságun­kat. Útközben pedig a ké­nyelmes, légkondicionált autóbuszban, az anyukák ölében kicsit szundítottak a gyerekek. Délután 5—6 órára érkezett vissza Nyíregyházára az autó­busz. A résztvevők elége­detten és hálásan intettek búcsút: Köszönjük!!! — mondták. — Mi is kö­szönjük ______________ Az oldalt készítette: Boj­té Gizella, Kovács Éva, Szekeres Tibor Útban a következő látnivaló felé — a nagy hőségben jól- Az IBUSZ és a TÜCSÖK Tours autóbuszai szállították az előfizetőket. Biztos kezű sofőrök ültek a volánnál. esik egy kis pihenés ________________________________________________________________________________________________________________

Next

/
Oldalképek
Tartalom