Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
1992. augusztus 1. Ä ](e(et-Magyaronzag hétvégi metféí&U 7 Szemet szemért Nagy István Attila A kisember üldögél(ne) a kisvendéglő teraszán, és azon elmélkedne, hogy milyen szép a világ, kellemes a napsütés. Nincs anyagi gondja, mert becsületesen dolgozik, nem vágyik csoda!_ dolgokra, csak biztonságra' nyugalomra, békére. De nem teszi, mert nem futja se sörre, se borra, amelyet kisvendéglőben fogyasztana el. Helyette még jobban összehúzza magát. Hétvégére vesz két üveg Borsodit, beteszi a hűtőszekrénybe, és megnyugtatja magát, hogy legalább otthon van a családdal. Hosszú évek óta először csökkent megyénkben a bűncselekmények száma, és ez igazán nagy eredmény. Vigasztalhatjuk magunkat, hogy messze vagyunk még Chicagótól, ahol naponként több gyilkosság is történik. Nyugodtak lehetünk, mi mégis egyre idegesebbek vagyunk, egyre inkább azt érezzük, hogy nem vagyunk biztonságban. Jogosan féltjük mindazt, amit eddig elértünk, az életszínvonalat, a tárgyakat, amelyek körülvesznek. A lelki és a testi nyugalmunkat. Egyre több olyan hír ér el bennünket, ami arról szól, hogy a félelem be- szüremkedik magánéletünk legkülönfélébb köreibe is. Mindennapjaink lassanként megtelnek félelemmel, először apró szorongással, majd nevet kapó gyötrelemmel; esetleg rettegéssel. Nem tartozom a halpusztítók közé, szégyenkezve bevallom, hogy még sohasem voltam horgászni. Tudom, hogy nagyon kellemes lehet fogadni a természet ébredését, megtanulni olvasni apró rezdüléseiben. bizonyára az otthonosság élményét is megismeri így az ember. Megpihenhet, rendezheti a gondolatait, de próbára teheti az ügyességét, a leleményességét is. Sajátos létért vívott küzdelem ez, de olyan, amelyből hiányzik a szorongás minden eleme, mert nem létszükséglet a fogás. Ha nem sikerül, nem történik semmi pótolhatatlan. A milotai tónál megtámadták a horgászokat, elszedték a drága felszerelést, és eltűntek. Hát, már a horgászok sincsenek biztonságban? Nem mehetünk sehová sem annak veszélye nélkül, hogy összetörnek, kirabolnak bennünket? Meg lehet-e szokni a velünk élő félelmet? S egyáltalán: nem születik-e meg bennünk az önvédelem természetes reakciója? A törvényekkel védett rendet nem váltja-e fel az egyéni kezdeményezés, eljuttatva mindnyájunkat a szemet szemért, fogat fogért ősi elvének újbóli gyakorlásáig? Sokan töprengenek mostanában ezeken a kérdéseken, mielőtt mindnyájunkat gúzsba kötne a félelem. A kultúra . leértékelődése V alaha egész országra szóló esemény volt egy-egy könyv megjelenése. Sokan álltunk sorban, mert szerettük volna, ha nekünk is megvan a népszerű író új regénye, novelláskötete. Szerettünk volna minél előbb elmerülni az élményben, amelyet a versgyűjtemény elolvasása jelentett. Nem vártuk meg, amíg a könyvek megérkeznek könyvtárba, mert minden újonnan felfedezett alkotó egy kicsit a barátunkká lett, akivel érdemes volt elbeszélgetni egy-egy estét. Az igazi Uönyvbarátok nem várták meg az esetleges árleszállítás időpontját, amikor olcsóbban juthattak hozzá a keresett műalkotáshoz. Az az igazság, hogy — kevés kivételtől eltekintve — nem is szerepeltek a listákon olyan könyvek, amelyek valóban értékesek lettek volna. Inkább csak olyanok, amelyek nem bírták ki még az egy-két éves próbaidőt sem. Az olvasók hamar eldöntötték, hogy nem érdemes a polcra tenni őket. Napjainkban viszont annak vagyunk a tanúi, hogy néhány élelmes könyvkereskedő nem darabra, hanem tonnára vásárolja a könyvet, Italán éppen papíráron. így jelenhetnek meg a piacon kilencven százalékkal olcsóbban azok a művek, amelyek néhány hónapja még száz százalékért kínálták megukat. A privatizáció előtt álló könyvesboltok megszabadulnak a raktárkészlettől, a település meg a könyvesbolttól. Lesz helyette fagylaltozó, büfé, vagy a legújabb divatot árusító üzlet. Mondhatja persze bárki, hogy bizony így működik a piac! Ha valaha erről álmodoztunk, most el kell fogadni azt is, amikor fogyasztási igényeinket érinti. A dolognak azonban van néhány unalomig ismételt szépséghibája. A legfontosabb, hogy a kultúra sohasem volt képes az önfenntartásra, mindig igényelte a mecenatúrát. Az athéni demokrácia fénykorában az állam fizetett azoknak, akik nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy részt vegyenek a drámai játékokon, ahol a zsarnokság elleni küzdelemre neveltek az előadások. Meg arra, hogy az ember méltósága nem képzelhető el önbecsülés, bölcsesség, műveltség, nélkül. Az is nagyon fontos, hogy olyan kép alakul ki a könyvről, mint ami nem értékes, hiszen fillérekért lehet hozzájutni egyhez-egyhez. S néhány pillanat műve, és a könyv nem értékhordozó ,,tárgy” többé, csupán egyetlenegy a piacon megbukott termékek közül. Lehetne azt is mondani, hogy még mindig inkább kilencven százalékért, mint a zúzda. Van ebben igazság, de ez a mostani szellemi nagytakarításnak is felfogható, hiszen olyan könyvek is ott sorakoznak a bóvlik között, amelyek időről időre hiányzanak majd a könyvesboltok polcairól. Szűcs István Vajdú Árpád a falu legöregebb lakója, aki Tivadaron 1896-ban született ma is frissen emlékezik vissza azokra az időkre, amikor Bajcsi-Zsilinszky Endre az 1930-as években többször felkereste és szavazóival szót váltott. Hogyan volt az első találkozás? Az úgy kezdődött, hogy Tarpáról Gyöngyösi Jánossal együtt megkeresett. A nevem azért volt ismert Zsilinszky előtt, mert a sárospataki diáktársaim közül soknak jó embere volt a képviselőnk és ezért ajánlottak ok neki. Mivel ez idő tájban községi bíró voltam, így én ismerhettem legjobban a falu népét és a politikai hangulatot. Több alkalommal meg is szállt nálam a szélső utcai különbejáratú szobában. Lefekvésig sokat beszélgettünk kettesben és véleményt kért azokról a személyekről, akik elgondolása szerint az ő elvét elfogadják, szavazáskor reá adnák vok- sukat. Ezek közül ugyanúgy ismerte Szarka Béla gazdálkodót is, aki szintén pataki diák volt. Személyesen kereste fel Kosa Béla tiszteletest, Gacsályi István, Ináncsi Károly, Csapó Lajos, Vincze Sándor, Dobos Bertalan, Vincze Gáspár és Szoboszlai István gazdatársakat. Nekik is elmondta hogy akarja a nemzetet felemelni és a beregi népnek — köztük a ti- vadariaknak —, hogy akar segíteni. PI.:Nemcsak a kultúrát, de a mezőgazdaságot és a mezőgazdasági munkát is korszerűbben végezzék. Szorgalmazta, hogy egyre inkább szélesebb körben kell használni a vasekét, vetőgépet, kapagépet. Ehhez kapcsolódni kell ugyanakkor a föld nemesített vetőmaggal való bevetéséve. A francia, de még inkább az angol mező- gazdaságot tekintette példaképének. Programjába vette, hogy ezek mintájára kell szervezni nekünk is gazdasági életünket, hogy mindjobban hasonlítsunk a példaképhez. Az akkori országvezetés politikáját nem hagyta jóvá, nem volt kormánypárti. Megígérte a hallgatóságnak 1937-ben, hogy segíteni fog Tivadart kövesúttal összekötni Gulácson át Vásárosna- ménnyel. Kezdeményezte az árvízmentesítő hivatalnál azt, hogy tarpai hegyből bányászott kővel a törőpartoknál a partszakaszokat kövezzék ki, hogy a Tisza ne hordja el a sok és jó termőföldünket, ugyanakkor építse és bővítse ezt a földet túloldalon a kisa- riaknak. Ezáltal e kövezési munka kereseti lehetőséget biztosított a tivadariaknak. Indítványozta továbbá a falu utcájának végig lekövezését, amihez pénzügyileg segítséget akkor nem ígért. Gondja volt a kisari révlejáró rendbetételére is. Ennek a kiszélesítése, majd a lejáró kikövezése nagy fontossággal bírt a szemében. Ugyanis ez a főútvonalhoz kapcsolódó hidasjárat kötötte össze már több száz éve Szatmári Bereggel. Ez igazán közérdeket képviselt. Kisvárdától kezdve a vásárosok ezen az útvonalon igyekeztek a fehérgyarmati vásárokra, de a szatmári oldal is ezen a réven át jutott el Naményba, vagy a várdai piacra. Hogyan fogadták a képviselőjüket? Egy gyűlés úgy zajlott le, hogy előzőleg kaptam Tőle egy levelet, hogy mikor érkezik és kért, hogy a nép fogadja felkészülten és lelkesedéssel. Erre én feljártam azokat a gazdákat, akik nálam tudva volt, hogy kik a támogatói, magyarán az emberei. A kíséretébe tartozott a pestieken kívül mindig Esze János és Gyöngyösi János tarpai gazdák. A gyűlés napján öt fiatalember, kik hiba nélkül megülték a lovat (Bornyász Elemér, mint szervező vezető majd Csapó Lajos, Danó László, Marcsó Géza, Szoboszlai Berti) magyaros ingujjban, lóháton várták Tarpa felől a vendégeket. A sok érdeklődő FARSANG ERZSI BOLDOGSÁG-SZIGETE Miről álmodik a huncut Laci betyár? Zágoni Erzsébet A kápolnás- nyéki mesélő festöasszony Boldogságszigetét mély szakadék választja el a vá- gyakozóktól. A tündéri táj alig karnyújtásnyira van tőlük, mégis elérhetetlen. A képzelet pallóin viszont bármikor átsétálhatunk és benépesíthetjük a szigetet vágyainkkal. Orisekné szigetén biztosan lenne egy gyűjteményes tárlatra való csinos múzeum, amelyben az ő teremtményei mesélnének Pázmándról, a Dohány utcai szolgálóévekről, hűségesen morgó társáról, Orisek Jánosról, a tehetségét felfedező Bőd Lászlóról, a kiállításokról is, mert a huszadik századvég naiv művésze nem tudatlan, járatlan ember, hanem világot látott festő, akinek nemcsak szürrealista álmai vannak szegényeket megörvendeztető, ruhát termő csodafácskákról, hanem valóságos élményei is isztambuli medvetáncoltatókról, holland városkákról, assisi utcákról. Müvei arról is regélnének, hogy már 36 önálló és 105 kollektív tárlata volt, Indiától Berlinen át Amerikáig meg Ausztráliáig jutottak el festményei. 1962 óta fest, és már a háromszázhoz közelítenek képei. Vajha eszébe jut-e valakinek a szűkebb és tágabb hazában, hogy immár három évtizede mesél, dalol ez az asszony?! Vagy előbb esik meg az isteni csoda, a leFarsang Erzsi mesélő kópéi gényeső, amit megfestett, mint a képmesélő műveinek zápora egy életműtárlaton? Legutóbb a Néprajzi Múzeumban, majd szülőfalujában, Pázmándon, azt követően a baracskai faluházban, és a soponyai gyermekváros kastélyában, a minap pedig Tatabányán a Művészetek Házában szólaltak meg szokásokat megelevenítő, mítoszokat teremtő, daloló képei, amelyeket nézve népdalok kelnek útra bennünk: Ki tanyája ez a nyárfás, Édesanyám, kössön kendőt, Ablakomba besütött a holdvilág, Piros pünkösd napján imádkoztam érted, Befordultam a konyhára... Ha egyszer, nemcsak a mesében, és nem az Óperen- cián túl, hanem itten lenne egy számvető, mérlegkészítő bemutatkozása, aranytorkú énekest is szívesen látnék, aki elénekelné Farsang Erzsi képeit. Az ő Boldogság- szigetén nem lenne rendszerváltás. Számára nem jókor történt. Sokkal előbb kellett volna, vagy esetleg később — mondMTI-FELVÉTEL ja őszinte sajnálkozással, mert mire ismét a figyelem körébe kerül a naiv művészet, bizony eltelik jó néhány év, és nem mindenkinek van ideje kivárni. Mi tagadás, most a naiv politizálás ideje vagyon, a művészet, legyen bár profi és iskolázott vagy ösztönös, nem élvez kellő tiszteletet és áhítatot. Ha hősünk életművész lenne, dörzsölt a tollasodás- ban, mértéktelen a mohóságban, a kerítése kolbászból lehetne. De ő még a keményva- futás vevővel is mostohán bánik, csak nem képzeli, hogy mindig letör egy darabot a szívéből!? A kisbíró, a pázmándi lakodalmas gyülekezet, a húsvéti sibálók, a boszorkánymesét hallgató tollfosztók, a farsangolók, a pínceszerezők, a pásztorok, a falu bolondja, a huncut Laci betyár meg Csipkerózsika, Jancsi és Juliska, de még ez éjféli harangszó is arról álmodik: lesz egyszer egy mesés kiállítás, ahol mind együtt örülnek. Akkor az lesz, ott lesz a Boldogság-szigete! gyalogosokkal együtt,- élén szeméJyé'mmél á falu végén mi is -ótt'álltunk á megbeszélt időpontban. Oda érkezésükkor köszöntöttem a képviselő urat és kíséretét. Az ünhépfő- be öltözött falu népével együtt végigjöttünk a falun az udvaromig, ahöl a már megterített asztalhoz’ leültünk, hogy szűk körben az elkészített ebédet elfogyasszuk. A vendégfogadás után jött a képviselő választási beszéde, amit az udvaromon tartottunk meg. ígérte, hogy községünket nem hagyja el, a jogos panaszokat kivizsgálja, azokat orvosolja, más közügyet érintő dologban pártfogolni fogja a tivadariakat. A hallgatóság a beszédét többször tapssal szakította félbe és hangos kiáltással éljenezték: „Éljen Zsilinszky, éljan Zsilinszky!” Beszéde után megköszöntem a látogatását, és kértem, hogy máskor is látogasson el hozzánk. Emlékezetem szerint négy alkalommal tartott nagy beszédet Tivadaron. Rendzavarás egyszer sem volt sem a helyi, sem a csendőrség részéről. Sok levelét őriztem, fényképek is készültek, de azok a Rákosi időben a lakásomból erőszakos kiköltöztetésem alkalmával sajnos megsemmisültek. így csak emlékezések maradnak ezekről a történél-' mi időkről. Vendége volt Bajcsy-Zsilinszky Még él a koronatanú Tivadaron $ w • 7 • ;; _ • . *, . : éímerí £*becnß»r! s* ^ Rózsa Endrei ^- 7, j Feneketlen lyuk s • . • I (A Mandulástól a.: Üdülőszálló felél i Ez nem horhó, se szurdok. I ; Lombból, gyökeres útból f l forog össze szédítő'' G#| , " J kÖr're:kör: l vízszintes kútba hüílpk. r | ). -1 | Nem íóg be Setjhrríi undok: \ i vigyázva megtanulok- J | kikerülni harmatos bálokat; | j ne félj, te lapuló pók., ' 7 ,»| > Oly könnyen visz a lábam, \ \ úgy érzem, megtaláltam \ l a súlytalanság egy állapotát:.. I \ Élvezem zabolátlan! . \ De így, magamba zártan, \ \ azt kell, hogy kitaláljam, \ \ mire jó ez a ritka \ kegyelem, \ l s mi dolgom a világban. | i Végigvettem a múltam. I \ Kiakolbólíttattam: \ Hogy vízszintes a feneketlen lyuk — | j ezt dúdolgattam dultan. | : Habár egyetlen mukkban, \ : megszólalni se tudtam. j ; Mindegy, az ember meddig s hol bolyong | | emléktelen-mély kútban. I
