Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-31 / 205. szám

1992. augusztus 31., hétfő Kelet-Magyarország 3 Közép-Európa legkorsze­rűbb aszfaltkeverő üzeme épült meg Rakamaz hatá­rában. A debreceni székhe­lyű Magas-, Mély- és Üt- építő Rt. Nyíregyházán fő­építésvezetőséget létesített. Ugyanakkor Rakamaz mel­lett a timári úton felépült az amerikai GENCOR cég élenjáró technológiája alapján az az új aszfalt­gyár, amely szakaszos és folyamatos üzemeltetésre egyaránt alkalmas. ELEK EMIL FELVÉTELE Egy márka a tulajdonért Nyíregyháza (KM — M. Cs.) — Egy, azaz egyetlen márkáért kínálta fel a tu- nyogmatolcsi Macowe Kft.- ben a 35 százaléknyi tulaj­donjogot a német Manz-cég. A címzettek: az üzemben dolgozók, valamint a fehér- gyarmati Zalka Máté Ter­melőszövetkezet felszámo­lásával megbízott budapesti Pénzintézeti Központ. Az ötven forintot akár azonnal fizetné a több mint száz dolgozó, de ők előbb szeret­nék már kézhez venni a jú­liusi fizetésüket, ami közel 1,5 millió forint. A pénz az egyik mátészalkai bankban pihen, kifizetésre engedélyt még nem adott a német cég. Lassan egy regényt le­hetne írni a Macowe-cégről, amelyben az elmúlt néhány év alatt több minden tör­tént, mint egy hasonló nagy­ságú üzemben 20 év alatt. OsszerÉgták a port A két alapító, a német Manz-cég és a fehérgyar­mati Zalka Máté Termelő­szövetkezet (65 százaléknyi tulajdonrésszel) szinte a kezdetekkor összerúgta a port és keményen benyúj­tották egymásnak a szám­lát. A vita odáig fajult, hogy egyszer Klapka György téeszelnök kikapcsoltatta a vizet, bezáratta az üzemet, mert szerinte a német több tízmilliót nem fizetett. A németek egyszer 1,5 millió márkát kínáltak az üzemért, akkor a téesz makacsolta meg magát. A tavalyi évre elcsende­sedett a perpatvar, és ahogy Tóth Béla termelési igazgató sorolja, fantasztikus teljesít­ményt produkáltak: a sze­zonban 2 szalagon. 3 mű­szakban 15 millió üveget gyártottak le, 2600 tonna uborkát, 2000 tonna paprikát és 1800 tonna vöröskáposz­tát dolgoztak fel, télen még 1,5 millió üveg készítményt vihettek el a kamionok. Idén egy üveg sem készült, az üzem egy forgószél súj­totta területhez hasonlít, minden mozgathatót kitaka­rítottak belőle, néhány rak­lapon lévő törött üveg ma­radt, a szilánkok szétszóród­tak az üzemcsarnok előtt. A gépsorok a csukott ajtók mögött árválkodnak, azokat nem szerelték le. A kister­melők hozták volna az árut. helyette szitkozódtak, hiszen nem tudták kinek eladni terményüket. — Az égről a csillagot is lehoztuk a németnek — ke­sereg az egyik asszonyka. 110-en várták a bérüket au­gusztus 20-a előtt, tehetet­lenségükben minden létező csatornát megmozgattak, hi­ába. Sajnálkozó együttérzé­sen kívül semmit nem kap­tak, abból pedig nem lehet törleszteni az OTP-t és tejet venni a boltban. — Reggel hatkor befejeztem a műsza­kot, délután kettőre megint jöttem, mert kellett a mun­káskéz — folytatja a mel­lette lévő. — A családnak csak köszöntem, és ez így ment hónapokig. Most meg itt állunk termelés és mun­ka nélkül, várjuk a fizeté­sünket. Egyben tartotta Lassan körvonalazódik a történet. A Manz-cég már a továbbfejlesztésről gondol­kodott, 4 ezer négyzetmé­•ternyi raktárépület építését terveztette meg és a buda­pesti 31-es építőipari válla­latot bízta meg a munkála­tokkal. Közben egyezkedett a Pénzintézeti Központtal, amely mint felszámoló a té­esz 65 százaléknyi tulajdon- részét képviselte. Nem tud­tak dűlőre jutni semmiben, a termelés beindítása haló­dott. bár a német egyben tartotta a csapatot, március­tól júniusig az állásbér 80 százalékát fizette, a gyártás csak nem akart megkezdőd­ni. Aztán - az egyik nap Wolfgang Polsterer német igazgató utasítására a teljes fogyóeszközkészletet a Manz- cég emberei felpakolták és elviharzottak vele. Augusz­tus 11-én kellett volna a dolgozókat kifizetni, a pénz meg is érkezett Mátészalká­ra, de kivenni már a Manz- cég nem engedte. Augusztus 12-én a Macowe Kft. pedig csődöt jelentett a megyei bí­róságon és talán a csődeljá­rások során egyedi esetként kizárólag a dolgozókat ne­vezte meg, mint hitelezőket, ugyanis csak nekik tartozik a társaság. A kivonulásra Tóth Béla szerint a szennyvíztisztító adta az okot, ugyanis kide­rült. hogy a csöveket a be­ruházó téesz nem jól helyez­te el, az átadásnál nem volt próbaüzem és tavaly a falu egy részét elöntötte a szennyvíztelepről kifolyó hű­tővíz. A német azt mondta, ő csak komplett állapotban hajlandó átvenni a szenny­víztelepet. Ezt ne számítsák bele a vételárba. — Nem a szennyvíztelep kérdése a legfontosabb — nyilatkozta Vincze Sándor felszámolóbiztos. — A Manz- cégnek esze ágában sincs megvenni a 65 százaléknyi tulajdonrészt. Ezt alátá­masztja, hogy teljesen kivo­nultak az üzemből és Sziget­váron vettek egy konzerv­üzemet. Maradnak ott, ne­kik az sokkal közelebb van a határhoz, ott vásárolják fel a terményt. Az egy már­ka ugyan igaz, de hozzáte­szem, annak fejében kínálta fel, ha a dolgozók vagy a Pénzintézeti Központ átvál­lalja az elmaradt lízingdíjak fizetését egy bécsi banknak, amelynek a Manz-cég elfe­lejtett fizetni. Ez már jelen­tős összeg. A német cég szép nyereséget könyvelt el a tu- nyogmatolcsi üzemen, hiszen a gépsorok már nullára vol­tak leírva, így lízingelték, nekik minden egyes üveg a nyereséget hozta. Azóta már ketten is jelentkeztek vételi szándékkal, velük tárgya­lunk. A dolgozók bérét a <55 százaléknyi tulajdonrész arányában, remélem, minél előbb rendezni tudjuk. Akarja-e? A dolgozóknak szeptember 30-ávai felmondott a Maco­we Kft., 4 portást, 1 irodai alkalmazottat és Tóth Béla üzemvezetőt bízták meg a telep őrzésével és hátralévő munkák elvégzésével, nekik kifizették a júliusi bért. A többiek munkakönyvé a cég­nél, fizetésük a bankban. Senki nem akar elmenni a cégtől, csak őrlődnek, egyre idegesebbek, ingerültebbek lesznek, ahogy telnek a na­pok. Tanácsot senki nem tud adni, bár váltig hajtogatják: ha a német akarná, el tud­ná indítani a termelést, a technikához ért, a piacot megszerezte az eladáshoz. Vajon akarja-e? Tárca f iát meglátni és megszeretni egy pil­lanat iműve volt. Először feketesége ka­pott meg, lamint ki­kandikált a kirakat­ból, s azt már csupán ráadásnak tekintettem, hogy okos is volt. Ez akár hihetetlennek is hangozhat, mert azt a közismert tételt látszik megcáfolni, hogy ha egy nő szép is, meg okos is, az csak férfi lehet. No de Eta kivétel volt. Legyen elég okosságáról csak any- nyit elárulni: úgy meg tud­ta szédíteni partnereit, hogy azok nem láttak, nem hallottak, nem dolgoztak, legfeljebb némi szórako­zásból vállaltak kevéske részt. Amikor Etát hazavittem, alaposan meglepődött az asszony. Először bizalmat­lanul járta körül, majd amikor elárultam, hogy nincs veszélyben |a státusa, viszont segít majd neki a háztartási munkában, már kifejezetten örült is neki. Nem mondom, egy kicsit soknak találta, amit Etára költöttem, de aztán napi­rendre tért a dolog felett. Nemsokára elérkezett Eta próbára tételének ide­je. Szerelők, burkolok, fes­tők gondoskodtak róla, hogy ne unatkozzunk, fel­készítettük hát Etát az első bevetésre. Én természete­sen ragaszkodtam az első éjszaka jogához, az asszony azonban tiltakozott, mond­Balogh József Meglátni isi van: legalább a gyereket hagyjuk aludni. A másnap­ra eltervezett bokros teen­dők miatt viszont én kény­telen voltam ragaszkodni az éjszakai próbához. Utólag belátom, kár volt annyira ragaszkodnom: Etával csütörtököt mond­tunk. Egyetlen szobában sem mutatott semmilyen hajlandóságot, mert nem találtam meg a hosszabbí- tót. Másnap reggel a szom­szédot hívtam segítségül. Próbálta elölről, próbálta hátulról, neki sem sikerült, pedig közben egy-két sört is megittunk, hogy abból is erői merítsünk. Végül, hogy szégyenbe ne marad­junk, áthozta otthonról az ő Rakétáját, s azzal fél óra alatt kitakarítottunk. Közben persze elemeztük Eta problémáját. Elsőnek mindjárt azt: mi a fészkes fene lehet az oka, hogy a konnektorba dugva Eta nem szívja a port, a magnó pedig vidáman szól. Rájöt­tünk: ezért nem Etát, a vil­lanyáramot kell szidni, mert szórakozni hajlandó, de dolgozni nem akar. S annak sem Eta az oka. hogy behozzák a kereske­dők külföldről, színesítik vele a választékot, de por­zsákot sehol nem kapni hozzá. így esett meg aztán a do­log, hogy míg az asszonyok nem ivottak otthon, a szom­széddal keresztelőt tartót­unk. Etát Rakétára keresz­teltük, de hogy meg tudjuk különböztetni az övét az enyémtől, meg aztán hasz­nálhatóságát is kifejezzük a nevében, ezért magunk kö­zött csak Fékező Rakétá­nak hívjuk. A bolt, ahol rámsózták, még nem ka­pott nevet. Keresztnevének — már csak az Eta miatt is .— talán Elek felelne meg, ß ha vezetéknevéül az Atvert-et választaniánk, nem is hangzana olyan rosszul, már persze a boltos szájából, hogy Átvert Elek. Zenei alapozás Fehérgyarmat (M. K.) — A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium ének tagozatos diákjai vették birtokba au­gusztus végén a fehérgyar­mati „Bárdos Lajos” Általá­nos Iskolát. A megyeszékhe­lyiek pályázati úton nyert pénzből (némi szülői hozzá­járulásra is szükség volt) szérvezték meg a tanév előtti zenei felkészítő tábort a ha­sonló profillal működő szat­mári kisvárosi iskolában. Do- bayné Mikó Gyöngyi tanárnő volt korábban a „hagyo­mányteremtő”, s mivel a me­gye különböző részéből érke­ző jövendő elsősök is öröm­mel vállalták az előkészítő „összeszoktatást”. A képen: egyéni program. Nézőpont) rr Őszbe fordul Esik Sándor N agyhódosra tegnap be­szökött az ősz. A töl­tés alján, a Túr part­ján bújt elő (nesztelen) egy szelíd lila virág képében. Ä víz közel a harminchoz, a levegő a negyvenhez, a csillagászati és meteorológi­ai határnapok még elég tá­vol, de ez a virág őszi ki­kerics névre hallgat. Meg­csodáltam, mivel e hazában még sohase láttam párját. Erdélyben annál inkább. Egész völgyeket, réteket borítanak lilába, ha ökör­nyálak tűnnek fel az alko­nyaiban. Hosszú és forró volt ez a nyár, gondoltam magam­ban, és tovább ballagtam. És milyen évszaknak az előhírnöke éj? i á gyönyörű ritkaság? A politikai vaká­ció sem várta ,meg a deres reggeleket. Felizzottak a viták a kormánykoalíció pártjaiban. Eldobták a ré­gi gumicsontokat, és vado- nat új műtyúkszemeket gyártottak maguknak ko­moly erőcsoportosulások. Vagy mégsem azok a hirte­len napfényre került ellen­tétek? Egyelőre nem na­gyon veszik fel a Csurka odadobta kesztyűt, Surján maradhat a kormányban, a kisgazdákat pedig nem en­gedi jobban szétesni az, hogy a parlamentben jelen­tős képviseletük van. A belviták olyan mérté­ket öltöttek koalíción és párton belül, hogy lassan több figyelmet követelnek a résztvevőktől, mint az or­szág ügyei. Pedig előttünk a médiatörvény, nyakunkon Bős—Nagymaros, szomszé­daink forronganak, bomla- doznak, háborúznak. Lenne mire koncetrálni. Az ellen­zéknek már azzal sem kell fárasztania magát, hogy kritizáljon, kontrázzon. Pártjai stratégiai szövetsé­geken gondolkoznak, igaz, kényesen vigyáznak, mond­ván, „csak bizonyos kérdé­sekben kerülhet sor közös fellépésre”. Hosszú forró ősz van ki­látásban — mondják a me­teorológusok. Keresek, ku­tatok egy hírnökvirágot, ami a politikában is meg- cáfolhatatlanul megmutat­ná, hol tartunk, akár a ter­mészetben. Igaz, a kikeri­cset sem kerestem, mégis megtaláltam. Hogy megi­jednék, és hogy megijedné­nek mások, ha valamiből világosan kiderülne: a vá­lasztási ciklus felénél őszbe fordult a mostani politikai felállás mandátuma. Virágos házak Tiszaesécsén, a Kossuth utcában. ELEK EMIL FELV'ETF.LE KOMMENTÁR A rangrejtett fejedelem Kállai János F él évszázada hunyt el Csécse szülötte, Mó­ricz Zsigmond. Halá­lozási évfordulókat nem szoktunk „ünnepelni”, em­lékezésünk szándékai is időről időre másként jelen­nek meg, függve attól: mit és miért akarunk megidézni jeleseink életművéből, munkásságuk maradandó értékeiből, egyéniségük va­rázsából. A „rangrejtett fejedelem" — így nevezte XX. száza­di klasszikusunkat Czine Mihály irodalomtörténész — ötven éve már csak no­velláival, regényeivel, drá­máival és remek publicisz­tikájával él közöttünk, s ne tűnjön kegyeletsértésnek, ha töprengve megkérdez­zük: vajon valóban „él-e”, nem degradálódva a kipi­pálandó kötelező olvasmá­nyok, a protokollárisán megidézendő penzumok szintjére. Mert ránk lenne szégyen, ha mégis így len­ne. A „mezítlábas íróval” — jóllehet, volt idő, amikor az ő nevét tűzte a zászlajára — sohasem tudott a hozzá méltó szeretettel bánni a hivatalos irodalompolitika. Volt, amikor visszaminősí­tették múlt századinak, szembeállítva Thomas Mann modernségével, és volt, amikor leszűkítették hatalmas életművét a „szo­ciális látásmódban” fogant alkotásokra. És nevezték „szegényszagának”, és érez­ték túl radikálisnak, meg­feledkezve az írófejedelem mindenütt otthonra találó. magyarságáról, művészeté­nek forradalmasító mo­dernségéről. Pedig: megújító ja polt a novella műfajának, 'útföjrő- je a majd később kiteljese­dő, neotealista regény szem­léletnek, elindítója a ma­gyar próza modernizációjá­nak. A Hét krajcár — bár­mennyire is szeretjük — inkább csak a ráhangolódás műve, a „robbanást*’ a Sár­arany című regény idézte fel irodalmunkban. Be a Kerek Ferkó vagy a Fáklya újszerűségét nem észreven­ni is csak „szándékkal” le­het. És még valamiről ne fe­ledkezzünk meg az éu/or-5 dulós megemlékezések fő­hajtó tiszteletadása köze­pette! Arról, hogy rangrej­tett írófejedelmünk nem­csak megörökített művei­ben egy világot, ennél töb­bet tett. Legalább egy me- gyényi emberrel „népesí­tette” be Magyarországot, azt a földet, melyet mindig termőnek, tisztának és örömtelinek szeretett volna látni. Az igazi „boldog em- ber"-ek országának. HÁTTÉR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom