Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-22 / 198. szám
101 A ‘Jyekt -Magyarország hétvégi mef(éhlete 1992. augusztus 22. Virtuóz a zongoránál A gyémántdiplomás orvos Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Zömök testalkatú, egyenes járású ma is, nehezen hinné az ember, hogy már betöltötte a nyolcvanötöt. Pedig dr. Bauer Ferenc épp ennyi éves. A Pécs melletti Rácpetrében született sváb család gyermekeként. Apja tizenhét hold földön gazdálkodott, s nemigen hitte, hogy fiúgyermekéből egyszer meg orvos lehet. — Nekem is a saját sorsát szánta apám, én azonban mást akartam. Alig múltam tízéves, amikor úgy döntöttem, tovább tanulok. Rávettem anyámat, írasson be a polgáriba, s ő ezt meg is tette. A gimnáziumban tanultam a latint, s menet közben derült ki, nemcsak tovább tanulni akarok, orvos szeretnék lenni. A pécsi egyetemen végeztem, s az ottani klinikán a gégészeti osztályon kezdtem a munkát. Ötven pengőt kerestem ha• vonta, az utolsó havi bérem, mel mind a mai napig tartoznak nekem... Talán azért is, mert közben kitört a háború, s Bauer Ferenc előbb katona, majd mun* kaszolgálatos lett. A háború után aztán már hiába kereste régi helyét, munka nélkül maradt. Felment a minisztériumba, s ott három helyet kínáltak neki: Alsószölnök, Kuncsorba és Lónya volt orvos nélkül akkoriban, riportalanyunk közülük választhatott. Mivel egyiket sem ismerte, egyik faluról sem tudott semmit, oda ment, ahol legtöbb ember lakott, s ez pedig akkoriban a megyénkben Lónya volt. — Az ország nyugati csücskéből a keleti csücskébe kerültem, s olyan érzésem támadt, mintha két-háromszáz évet utaztam volna vissza a történelemben. Elképesztő állapotok fogadtak Lónyán. Amíg a Dunántúlon már akkor is minden házhoz tartozott WC, Lónyán jó, ha kettő volt az egész faluban. Ilyen célra a trágyadomb mellé jártak az emberek. Képzelheti hát, milyenek voltak az egészségügyi állapotok! Bauer doktor nem is annyira a gyógyítással, mint közegészségügyi, járványügyi feladatokkal foglalkozott. Tehette, hiszen naponta négy-öt beteg nyitotta rá az ajtót, a tömegrendelés, a napi húszharminc paciens akkor jelentkezett, amikor ingyenessé lett az egészségügy. Bauer doktor ma is mosolyogva meséli, akkor már esőstől jöttek hozzám az emberek, megoperáltatták a harmincéves sérvet is. Lónyáról 1946-ban jött el, de a megyét akkor sem hagyta el. A nagy árvizek idején is talpon volt, s ellátta azokat a községeket, melyeket a víz elzárt a külvilágtól. Barabás, Gelénes, Vámosatya és Be- regdaróc lakosai nemcsak orvost, lelki támaszt is találtak benne. 68-ig maradt a beregiek orvosa, s akkor úgy döntött, nyugdíjba megy. Az akkori megyei főorvos, dr. Kemény Lajos azonban rábeszélte, ne hagyja abba a munkát, jöjjön inkább Nyíregyházára. Nyugdíj mellett hosszú évekig volt felülvizsgáló főorvos, s aztán 1980-ban végleg leköszönt. A beregiektől, egykori betegeitől azonban mindmáig nem szakadt el, lélekben ma is gyakran velük van. Ha nagy ritkán arra látogat, megszólítják, behívják az emberek, elmondják neki bajaikat. — Milyennek látom a mostani egészségügyet? — mosolyog a kérdésén, s látszik a nem túl eredeti mondatot nem először szegezik neki. — Nagy a felfordulás, mpg nem ülepedett le semmi. Úgy érzem, jó irányban halad a dolog, de a jelen helyzet beteget és orvost egyaránt kimerít. Képtelenség, hogy naponta százán is megfordulnak némely rendelőben. Többségük nem beteg, inkább szeretné kibeszélni, kipanaszkodni magát. Az orvosnak persze ez is dolga, csak azt, hogy ő is ember, nem lenne szabad elfelejteni. Ei tudnék képzelni egy alapos ésszerűsítést is a körzeti orvosi munkában, egészen addig, hogy a kizárólag csak gyógyszert felírni akarókat külön kezelve, felére csökkenne á várakozás, a forgalom. Felülvizsgáló főorvosként jártam hosszú ideig a megyét, sok orvos munkájába pillanthattam be. Nyugodt szívvel mondhatom, van közöttünk sok tapasztalt, ügyes, lelkiismeretes ember, de sajnos láttam olyat is, aki csak azt leste, mit tud adni neki a beteg. Szerencsére, belőlük volt kevesebb. Dr. Bauer Ferencnek aktív orvos korában nem lehetett hobbija. Mindig annyit dolgozott másokért, hogv magára szinte nem maradt ideje Az ő munkája szó szerint, á születéstől a halálig tartott, hiszen annak idején nem volt ennyi kórház, hazaknál folyt a gyógyítás Így aztán megesett hogy egyik ágyon gyermek született, a másikon pedig haldokló» az öreg. Most végre a doktor úr Is nyugodtan pihenhet, s hódolhat kedvenc időtöltésének. az olvasásnak, reit- vényfejtésnek. Szomszédjával közösen több újságot is járat nak, cserélnek egymás között A Kelet-Magyarország mellett a Füles, a Nők Lapja és a Magyar Nemzet jelenti az ál landó olvasnivalót. Utazásra már sem kedve, sem pénze nemigen van az idős doktornak, pedig valamikor ha tehette, nyakába vette a világot. Igaz, mint mondja, főképp a szomszédos országokba látogatott szívesen, s ha tehette, nem maradt el a nyaranta szervezett szabadegyetemekről sem. Második házasságában él, gyermekei már rég önállóak, felnőttek, az ország távoli csücskeiben élnek, de ha tehetik, meglátogatják édesapjukat. Bizonyára ott lesznek akkor is, mikor dr. Bauer Ferenc egykori egyetemétől a jól megérdemelt gyémántdiplomát átveszi. Tanévkezdés a Zeneakadémián Nyíregyháza (KM— M. Magyar László) — Amint leüti az első billentyűt, megszűnik tér és idő, számára már nem létezik más, csak a zene varázslatos birodalma. Ujjai könnyedén siklanak végig a hangszeren, fáradhatatlanul csalják ele az újabb és újabb akkor dokat, a törékeny gyermektest együtt él a muzsikával. Az utolsó hang még valahol ott kúszik a hátsó széksorokban mikor nemes egyszerűséggel meghajol, mint akinek a szereplés a világ legtermészetesebb dolga. A közönség pedig vastapssal köszöni meg a csodálatos játékot, miközben igyekszik megjegyezni a fiatal előadó nevét: a 11 éves Karsai Márk zongorázott. Bár Márk már korábban is szerepelt iskolai hangversenyeken, templomi koncerteken, azonban az igazi népszerűséget és szakmai elismerést a Nyíregyházán áprilisban. megrendezett VI. Országos Zeneiskolai Zongoraverseny jelentette, amelyen kiemelt fődíjat nyert Bartók hallás után Pár hónapja a Magyar Televízió is bemutatott egy riportfilmet a tehetséges zongoristáról, aki szeptembertől a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatán tanul tovább. Ez nemcsak a Márk, hanem a család életében is nagy változásokat okoz Ezekről a kérdésekről beszélgetünk a hűs szobában, de természetesen óhatatlanul felvetődik a múlt is. — A második leányom és Márk megszületése között 17 év telt el, vagyis elég késői gyermek, de végül az Istenhez való fohászkodás meghallgatásra talált — meséli az édesanya, Karsai Béláné. — Gabriella leányom abban az időben a debreceni zeneműGrieg, a kedvenc művem pedig mindig az, amelyiket éppen tanulom. A zongorázás nekem nem munka, hanem játék, olyankor nem is veszem észre az idő múlását. Az nagyon jó, hogy a nővérem a tanárom. Irigyelnek is emiatt a többiek, hogy nekem nem kell félnem, s még tegezhetjük is egymást. A nővérem nagyon szépen játszik, szeretnék majd egyszer én is olyan jól zongorázni. Mindennap gyakorolok. Ha valamilyen ritmus sokadszorra sem sikerül, akkor egy kicsit pihenek, s aztán már sikerül hibátlanul megcsinálni. — Szeretem a szintetizátorokat is, mert azok pótolják á zenekari hangzást — folytatja Márk. — Rockot, könnyű zenét nem játszom, nem szeretem ezt a műfajt, mert tompítja az értelmet. A hangversenyzongorák közül a legszívesebben a Steinway márkán játszom, a Yamahákban nem nagyon bízom. Bár a Zeneakadémián zongoráztam egy vadonatúj Yamahán, az szuper volt. Öröm és gond Az akadémia előkészítő tagozatára tavasszal felvételizett Márk, s a jelentkező fiatalok közül egyedül őt vették fel. Ez az öröm azonban gonddal jár együtt. — Kicsi még a gyermek, szüksége van ránk, nem engedhetjük el magában _ — mondja az édesanyja. — Úgy döntöttünk, hogy az egész család felköltözik Budapestre, de hiába hirdetjük régóta a lakásunkat, még nem sikerült eladni, s mindjárt itt a szeptember. A tv-szereplés után sok levelet kaptunk, az emberek felajánlották a lakásukat, hogy lakjon ott Márk. Természetesen mi együtt szeretnénk maradni. Amíg nem adjuk el a házat, addig albérletben lakunk, aztán pedig veszünk egy sajat lakást. Karsai Márk ősztől a Zeneakadémia hallgatója. vészeti főiskolára járt, sokat zenélt itthon, Márk pedig mindig ott ült mellette és hallgatta. Egyszer aztán „órát” tartott neki, s Márk háromévesen hallás után már Bartókot játszott. Ötéves korában már ismerte a kottát, így természetesnek vettük, hogy a 4. Sz. Általános Iskola zenetagozatán kezdje meg tanulmányait. A zeneiskolába is beírattuk Márkot, ahol Gabriella volt a zongoratanárnője, igaz, a foglalkozásokat e sajátos helyzet miatt itthon tartották, illetve tartják. • Márk csendben hallgat bennünket, bár néha kiszalad az udvarra, hogy ránézhessen a pár hónapos kiscicára. Utána visszaül a fotelbe, s várja a kérdéseket. Játék a zenélés — Amikor zongorázom, az embereknek akarok örömet Szerezni, valamint Isten nevét dicsőíteni — magyarázza. — A zenei világ olyan, hogy azt minden nyelven meg lehet érteni. Engem a billentyűs hangszerek érdekelnek a legjobban, a zongora és az orgona. Kedvenc zeneszerzőim közé tartozik Chopin, Liszt, A múlt titkai Tóth M. Ildikó Hogy Erich von Dániken svájci író, aki önmagát tudományok közötti vándornak nevezi, zseniális kutatója-e a múltnak, s prófétája a jövőnek, vagy megszállott ember, aki fixa ideájától sosem tánto- rodik el — valószínűleg mi sosem tudjuk meg bizonyosan. Majd a következő évszázadok nemzedékei bebizonyítják, hogy elméletei, amiket könyvek garmadájával, filmmel próbál igazolni, helytállók, vagy csupán színes fantáziák: bolygónk az ET-k, a Földön kívüli lények „kísérleti telepe”. Minden kultúrák alapját, az írást, a matematikai, csillagászati, algebrai és egyéb ismereteket, beleértve a földművelést is ők tanították meg az embereknek. A Sötét kőkorszak? című könyvében adatok, ismeretek sokaságával alátámasztja, tárja az olvasók elé a meggyőződését, hogy mi a csillaglények alkotásai vagyunk, legalábbis a tudásunkat illetően. Ezeknek a lényeknek ittlétéről, munkálkodásairól nemcsak mítoszok, mesék maradtak fönn — igaz, többségük mára megfejthetetlenül töredékesen —, hanem tárgyi emlékek is. Például több ezer kilométeren át nyílegyenes vonalhálózat húzódik hegyeken, völgyeken, tengereken, folyókon keresztül a glóbuszon... Vajon, feltételezhető-e, hogy a fáról épp lemászott, szőrös őseink olyan dolmeneket (eredetileg az elhunytak tetemeit a ragadozóktól kődarabokkal védett sírokat) emeltek, amelyek fejlett csillagászati ismeretekről tanúskodnak? Talán a világ leghíresebb dolmenje a számtalan közül az angliai Wiltshire grófságban lévő Stonehenge. A tudósok szerint a több tonna súlyú kőoszlopok első körét a neolitikumban, azaz a korai kőkorszakban, Krisztus előtt 2800 körül építették. Ez az őskori csillagászati obszervatórium pontosan megmutatja a nyári — és téli napforduló idejét, a korabeli csillagászok megjósolhatták segítségével a nap- s holdfogyatkozásokat, sőt azt is tudták, hogy a Hold 18,61 év alatt tesz meg egy teljes kört a Nap keringési pályája mentén. A megalitikus kultúra — nagy kőtömbökből emelt építmények, síremlékek, kőalkotások — titkok sorozatát rejti. Megfejtésükkel sokféleképpen lehet próbálkozni, akár úgy is, mint Dániken. Ő nem csupán a tárgyi emlékeket mutatja be, hanem a Bibliából és más szent könyvekből vett idézetekkel támasztja alá vélekedését, hogy az ötezer éves, vagy még idősebb sziklarajzokon látható alakok voltaképpen, „repülő istenek", Illés próféta tüzes szekere hasonlóképp űrhajó lehetett, n nt az ősi indiai eposz a Rámájána egyik főszereplőjének. Hanu- mán majomkirálynak égi járművei. Még ha meg is mosolyogjuk a svájci író buzgalmát, kételkedünk elméleteiben — mint ahogy ő teszi a tudományos állítások nagy részével — könyve mindenképp elgondolkodtató, érdekes. Elvezet a számunkra ismeretlen múltba, és föllebbenti a fátylat a jövő előtt, amikor valószínűleg már nem lesz ennyi megválaszolatlan kérdés az emberiség eredetét illetően. Vagy ki tudja, talán még több lesz... Dániken felkészültsége egyébként bámulatos, rengeteg kérdést felvet, legyen szó régészetről, matematikáról, történelemről, evolúcióról. Jó kaland ez a könyv, bár stílusa kissé szikár, néhol fanyarul gúnyolódó, de ezt már megszokhattuk a tudományok közötti vándortól. A kötetet a Háttér Kiadó jelentette meg. Hamarosan látható a mozikban Kolumbasz-a felfedező Színes, szinkronizált amerikai történelmi kalandfilm Főszerepben: Marlon Brando, Tom Selleck, George Corraí'ace, Rachel Ward * Rendezte: JOHN Gi.EN Dr. Bauer Ferenc HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE
