Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám

[992. augusztus 21., péntek Patthelyzet Pócspetriben Pócspetri—Nyíregyhá­za (KM — Balogh Géza) — Szenvedélyes viták színhelye e hónapokban a magyar vidék. Több he­lyütt békés megegyezés született már a kárpótlás­ra kijelölt földterületek­ről, nagyon sok települé­sen azonban mind a mai napig nem sikerült még dűlőre vinni a dolgot. Az indulatok általában négy helyszínen szikráznak: a polgármesteri hivatalok­ban, a termelőszövetke­zetekben, a kárpótlási hi­vatalokban, s a kisgazda- párt területi szervezetei­ben. A pócspetriek vitájára is ez utóbbi szervezet, a kis­gazdapárt megyei főtitkára, Hoványi Ferenc hívta fel a figyelmünket, hozzátéve, az ottani eset akár a magyar kárpótlás állatorvosi lova is lehetne. „Ezt a falut félrevezették...” A kisgazdapárt megyei iro­dájában tíz pócspetri leendő gazda várja az újságírót, s készül kiönteni a lelkét. Ele­inte húzódoznak a nevük közreadásától, de Hoványi Ferenc meggyőzi őket: mi­nek titkolódzóénak; hiszen úgyis tudja mindenki otthon, ki hogyan vélekedik a kár­pótlás végrehajtásáról. így aztán Herczku Gyula, Papp Sándomé, Sitku Mik­lós, Ács Sándorné, Danka Judit csak kötélnek áll, és sorolni kezdik sérelmeiket. — Kérem, ezt a falut fél­revezették — állítják. — A hiányos tájékoztatás miatt . földigényüket rengetegen .nem a kárpótlási hivatalnak jelentették be, hanem a helyi termelőszövetkezetnék. A ha­táridő tavaly december 16- án lejárt, s így vagy százöt­ven ember hoppon maradt. Ezt pedig a község nem fog­ja szó nélkül hagyni, ha kell, pert indítunk a felelősök el­len. Mert most már elegünk van abból, hogy ezt a falut mindig az orránál fogva ve­zették. Oz ősi birtok ömlik a panasz a pócspet­ri emberekből, s hamarosan rátérünk a másik fájó pont­ra, az érdekegyeztető fórum munkájára. Sokan már az összetételével sem voltak megelégedve, de ez messze eltörpül az egyezkedés vég­eredményéhez képest. Mert arról hallani sem akarnák. — A szövetkezet magának akar megtartani minden jobb földet, a mi szemünket meg ki akarja szúrni valami hit­vány területekkel — mond­ják, majd egy halom jegy­zőkönyvet, tiltakozást, felleb­bezést mutatnak. Jogász legyen a talpán, aki kiigazodik a rengeteg papír­ban de azokat átböngészve lassan kirajzolódik a pócs­petri egyeztető fórum tevé­kenysége. A tél óta tárgya­lás tárgyalást követ, új ta­gok váltják egymást, de az álláspontok cseppet sem kö­zelednek. Négyen ragaszkod­nak az eredeti elképzeléshez, melyben a szövetkezet a kár­pótlás céljára az úgynevezett Nyíres, illetve Csere nevű táblákat javasolja kijelölni. A kárpótlásra várók viszont ezzel nem értenek egyet, ők az „Üjfalukert-Halomháta”, vagy a „Városhegy-Vagyos” táblákat kérik, mert azok számítanak az ősi birtoknak, s jobb minőségűek is, mint az előzőek. Erről viszont a szövetkezet képviselője nem akar hallani, mondván, a kö­vetelt földek visszaadása megbontaná azt a tömböt, ahol a részaránytulajdono­sok, — akik a tulajdoni há­nyad túlnyomó részét birto­kolják —, továbbra is közös gazdálkodást akarnak foly­ta tnL Tökéletes patthelyzet. Két hét múlva újra ösz- szeül az egyeztető fórum. A szövetkezet némileg módosít­ja a javaslatát, ám a kárpót­lásra várók továbbra sem fo­gadják el azt. mert az egyik volt helybéli földbirtokos tu­lajdonába akarják ültetni őket, s mi lesz akkor, ha áz örökösök közül is igényt tart valaki azokra ^ földekre. Egy idő múlva újabb for­duló következett, s újabb és újabb dűlőnevek kerültek fel a listára, ám a megegye­zés továbbra is váratott ma­gára. — Az igazat megvallva, mi már kezdtünk belefáradni, s attól is féltünk, hogy kicsú­szunk az időből, hajlottunk hát a kompromisszumra, de mikor ezt megtudta a falu, veréssel fenyegettek bennün­ket ..hogy már mi is be­csapjuk őket — mondja Sit­ku Miklós, a kisgazda párt petri szervezetének titkára, aki mindvégig részt vett a fó­rum munkájában. — így az­tán rájuk kellett hallgatnom, s persze a saját lelkiismere­temre. Fellebbezés 70 aláírással Megszületett hát a fórum határozata elleni fellebbezés, amit több mint hetvenen ír­tak alá. Ebben többek kö­zött ezt írják: „A fórum ösz- szetétele nem tükrözi a falu lakosainak érdekeit... A ki­jelölt földterületet a falu nem tudja elfogadni, mert még véletlenül sincs benne olyan tulajdon, ami a gazdá­ké volt valamikor. Mi más tulajdonát képező földeket nem fogadhatunk el. A kár­pótlásra várók az első perc­től tiltakoztak az ellen, hogy véleményüket, érzelmeiket figyelmen kívül hagyják, míg vezetőik a helyzeti elő­nyeiket kihasználva birtokba veszik a legjobb területeket, bennünket a legelemibb jo­gainkban is korlátoznak.” A fórum elnöke, a falu polgármestere, Somos József volt, akit sokan védenek, so­kain támadnak. Természete­sen megkérdeztük őt is az eseményekről, a fejlemé­nyekről. — Valóban elkövettünk egy nagy hibát: a földterü­let kijelölésekor nem vettük figyelembe a jelenlegi műve­lési ágakat — tudtuk meg tő­le. — Én azóta többször is konzultáltam a szövetkezet képviselőivel, s kidolgoztunk egy, azt hiszem mindenki ál­tal elfogadható javaslatot. A leendő gazdák kifogásolta homokos terület helyett egy jobb minőségű táblát aján­lunk. Reméljük, ez már elfo­gadható lesz, s elcsendesed­nek az indulatok. Ebien re­ménykedünk mi is, ám a nyugtalanító kérdés tovább­ra is megmaradt: elképzelhe­tő-e, hogy sokan rossz hely­re nyújtották be a kárpótlá­si kérelmüket. Molnár Gá­bor, a megyei kárpótlási hi­vatal helyettes vezetője ekképp válaszolt: — Sajnos, igen. Nagyon sok termelőszövetkezetben félretájékoztatták az egysze­rű embereket, azt javasolták például a részarány-tulajdo­nosoknak, hogy ne adják be az igényüket. Szerencsére a hiánypótlást még ma is el­fogadhatjuk — amit a pócs- petrieknék is elmondtam — így azt mondhatom, igyekez­zenek ... még nem maradtak le mindenről. Itt e történetnek akár vége is lehetne. Am a krónikás nem álihatja meg, hogy elhallgassa a beszélgetőtársainak — legalább ebben az egyben megegyező — véleményét: ilyen kacifántos, félrema­gyarázható törvény e hon­ban nagyon régen szüle­tett. A rengeteg vitát, fö­lös indulatot — az önös érdek diktálta, félreveze­tő tanács mellett — ez magyarázza. Sinka Zoltán A tavalyi, úgynevezett huszonnyolcáé tör­vény alapián — amely többek között a szakszervezeti vagyon ideiglenes kezeléséről és a szakszervezetek között vá­lasztás megtartásának az időpontjáról rendelkezett — már a nyár derekán el kellett volna dőlnie a ■fnunkavállaloi érdekkép­viseletek közötti, többnyi­re szavakban vívott hábo­rú kimenetelének. Mivel azonban az sem teljesen világos, ki kivel áll szem­ben, nem csoda, hogy még nem sikerült békét kötniük a feleknek. A választás menetéről, tétjéről szóló megegyezés létrejöttét hármas érdekel­lentét akadályozza, immár hónapok óta. A háromszög egyik sarkában az MSZ­OSZ áll, amely az egykori SZOT utódszervezeteként csak az előd „szellemisé­gét” tagadta meg, az évti­zedek során felhalmozódott vagyonát nem. A Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligája — amely az elmúlt egy év alatt a SZOT-MSZOSZ-tői függetlenül szerveződő ér­dekképviseletek zászlóvivő­jévé nőtte ki magát — szinte a megalakulása óta követeli ennek az óriási vagyontömegnek a felosz­tását. Ez a törekvése egy adott pillanatban találko­zott öt parlamenti párt akaratával, melynek ered­ményeként tavaly megszü­letett a „huszonnyoicas” törvény, melynek a rendel­kezéseit az MSZOSZ az el­ső pillanattól kezdve boj- kottálta, a végletekig ki­élezve ezzel az egyes szak­szervezeti tömörülések kö­zötti, amúgy sem rózsás viszonyt. A kormány, úgy tűnik, rendkívüli lehetőséget vélt felfedezni az érdekképvise­leti szervek közötti konf­liktusban. Nyíltan a szakszervezeti megosztott­ság fenntartására törek­szik, talán azt remélve, hogy az egymást gyengítő szociális partnerekkel szemben megerősödve ke­rülhet ki az érdekegyezte­tések sokszor átláthatatlan dzsungeléból. Ennek a logikának egyetlen hátulütője lehet. Áz, hogy a kontroll nél­kül maradó kormányzat könnyen belesétálhat olyan szociális csapdákba, ame­lyektől megóvná az érdek­egyeztetés mechanizmusa. Ennek az elkerülése pedig nem kizárólag a kormány érdeke. Munkásgyíílési bírálatok a költekezésért Szálkán Mátészalka (KM — Kovács Éva) — Késő délutánig tar­tott az a munkásgyűlés, ame­lyet szerdán a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Tej­ipari Vállalat mátészalkai üzemében tartottak. A téma ezúttal nem kevesebb, mint a szálkái gyár önállósodása, a vállalat egészének gazdál­kodása, jelene és jövője volt. Az igazgató részletes és hosszas beszámolója után a leválás mikéntjéről esett szó. A szálkái dolgozók éles hangon bírálták a szerintük felelőtlen és jogszerűtlen vá­sárlásokat, az erőn felüli költekezést; kifogásolták azt is, hogy a Szálkán dolgozók keresete huzamosabb ideje alatta marad a nyíregyházia­kénak. Mint kiderült, elége­detlen a közösség az érdek- védelmi szervezetek munká­jával is, hiányolják az infor­mációkat, a vállalat helyzeté­nek pontos és részletes isme­retét. A munkásgyűlés részletei­re, annak eredményére la­punk egy későbbi számában részletesen visszatérünk. Segítőház Nyírteleken Nyírtelek (KM — D. M.) — , Nyírteleken is, mint a leg­több vidéki településen, nő az idősek száma. Köztük azonban sóik a magányos és a segítségre szoruló, akik nem tudják otthon, egyedül megoldani az életvitelüket. Ezt állapította meg az a tel­jes körű felmérés, melyet á polgármesteri hivatal mun­katársai végeztek a község minden nyugdíjasának meg­kérdezésével. A célok között szerepelt, hogy az önkor­mányzat megismerje a lakos­ság e rétegének életkörülmé­nyeit, s felajánlja szolgálta­tásait. A felmérés eredményeként, s egyéb kényszerítő tényezők hatására — ugyanis a koráb­bi Idősek Klubja már szűk­nek bizonyult — döntött a képviselő-testület, hogy egy új „Idősök segítőházá”-t ala­kít ki. A megfelelő épületet erre a célra a felszabaduló Puskin utcai általános isko­la és szolgálati lákás jelen­tette. A napokban történt műszaki átadás után, a közel hárommillió forintba kerü­lő komplex „belakása” szep­tember 1-jén kezdődik. Az intézményben 2—3 ágyas hálószobák, társalgó, közös étkező, külön konyha, szociális és kiszolgálóegysé­geik várják az idős embere­ket. Folyamatos üzemelés mellett lehetőség nyílik 25— 30 személy napközis ellátásá­ra, 20 idős teljes bentlakásos elhelyezésére és 150—200 em­ber szociális étkeztetésére, akikről i0—12 tagú kiszolgá­ló személyzet (köztük néhány tiszteletdíjas) gondolkodik. A létesítménnyel közös udva­ron található még egy egyhá­zi ingatlan is. KOMMENTÁR Mesterségek dicsérete Baraksó Erzsébet minnepünk fényességét ■ / ha lehet egy kicsit emelni, az utóbbi években Szent István-nap- kor megrendezik a főváros­ban a kismesterségek be­mutatóját. Az országnak a külföldiek által talán leglá­togatottabb helyén, a budai várban találkozhatunk most augusztus 23-ig a népművészekkel, kézműves mesterekkel, amint a hasz­nálati és dísztárgyak készí­tése közben a nézelödöket is beavatják kissé mester­ségük titkaiba. Vibráló forgatag fogadja ezekben a napokban a vár látogatóit mz ország nép- művészeti tájegységeinek randevúján, tarka kavál- káddal az tárul elénk, mi­lyen eleven fantáziájú, sok­színű e kis nép tárgyalkotó képzelete. Különösen melengeti szí­vünket szűkebb hazánk népművészeinek bemutató­ja, hiszen tudhatjuk, rend­szeres résztvevői e sereg­szemlének a Népművészeti Egyesület Szabolcs-szatmár- beregi mesterei, általuk i megjelenik az országos pa- ! lettán e táj emberének i szépre törekvő igyekezete. Egyedülálló az országban a Nyíregyházán létrehozott kovácsműhely, mely a me­gyéből és a távolabbi tá­jakról is idevonzotta a tűz és vas mágusait. Kollekció­juk és látványos bemutató­juk a várban immár hato­dik éve arat kiemelkedő si­kert. Velük együtt szerepel­nek ezen a nyáron a textí­liák ügyes kezű varázslói, a szövők, a hímzők, a kék­festők, továbbá bemutatják a fa- és bőrművesség itte­ni specialitásait, az itt ké­szült szűrrátétes munkákat. Játszóházba várják a gye­rekeket, hogy a félig-med- dig már elfeledett egysze­rű népi gyermekjátékokból néhányat a kicsikkel együtt, közösen készítsenek el. Sze­met gyönyörködtető éksze­rekkel is megjelennek mes­tereink, azokat bőrből, fél­drágakőből, vagy tűzzo­mánctechnikával formál­ták. Szépet jókedvében alkot az ember. A Mesterségek ünnepén a vár Tóth Árpád sétányán nézelődve az le­het az érzésünk, hál’ isten­nek, sok jókedvű művész, mester él közöttünk, aki gondol arra, hogy mások­nak is- jókedvet, örömet szerezzen. . HÁTTÉR IEI Nézőjpon^ Háromszög Saját fejlesztésű hangosító berendezések Nyíregyházáról Az eddig gyártott hang­falakon, erősítőkön túl már saját fejlesztésű hangosító berendezések is készülnek a nyíregyhá­zi UNIVOX Kft. üzemé­ben. A Stentor fantázia­névre keresztelt új han­gosító előnye, hogy háló­zati csatlakozás nem szükséges hozzá, így al­kalomszerűen bárhol könnyen használható. BALÄZS ATTILA FELVETELE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom