Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
1992. augusztus 19., szerda Kelet-Magvarország 3 Verseny a turistadollárokért Keresett a kerekesküt Tóth Kornélia Nagykálló (KM) — A civilizáció hajnaláért lelkesedő hazai és külföldi turista érdeklődését messzemenően kamatoztathatja Szabolcs- Szatmár-Bereg megye, ha a falusi turizmusban rejlő lehetőségeket kiaknázza. Egyebek közt erről mondta el hároméves tapasztalatait Csáki Csaba, a Falusi Vendéglátók és Vendégfogadók Országos Szövetségének elnöke a napokban Nagykál- lóban. A késő estében nyúló megbeszélést egyszerű okok miatt folytatták ebben a városban: Kállay Kristóf országgyűlési képviselő meghívására első kézből tájékozódhattak az érdeklődök. Akikből nem is volt hiány, mert eljöttek Tarpáról, Vajáról, Nyíregyházáról és helybeli fiatalember is jelentkezett: szeretnének tisztes megélhetést elérni az idegenforgalomnak ebben az ágában. — Sajnos, ki kell ábrándítanom azokat, akik fő megélhetési forrásnak gondolják a vendégfogadást falun — állította Csáki Csaba. — Országszerte többen kezdenek most nagyszabású panzióépítésbe, de pillantsunk a térképre, a keletről érkező turisták kedvéért nagy anyagi terhekkel járó beruházásba kár fogni. Folyamatos üzemeltetést a mai árak mellett csak néhány év múlva szabad elképzelni. Én sokkal járhatóbbnak látom a falvak mai értékeire támaszkodni. Akinek van egy nagyobb udvara, kertje, már hirdethet sátorral érkezőknek szállást. A falusi turizmus céljaira jól hasznosítható az önálló épületrész, manzárd, istálló, pajta, présház, zártkerti épület, üres szolgálati lakás, tsz-iroda, állami gazdasági, erdőgazdasági, vízügyi épület. Munkanélküliségtől szenvedő megyénkben sokan reTarca A z egész olyan valószínűtlen, mintha egy megkopott régi film képsorai peregnének merengő szemeim előtt. Be se kell hunynom a szemem, hogy újra meg újra magam előtt lássam Székely tanító úr vézna, szikár alakját. Horpadt mellű, szája körül a kiéltség mély barázdái, mely ráncosán besüppedt. Kimért katonás mozdulatai könnyű felhőt kavartak körülötte, ahogyan a padsorok között sétált. Már régen túl volt a nyugdíjkorhatáron, de Ő nem használta föl a pihenést nyújtó lehetőséget. Csak tanított rendületlenül tovább; okította az ötödikes nebulókat a református elemi népiskolában. Egyik órát a másik után éppen olyan sorrendben, ahogyan a tanrendünkben fel volt tüntetve: — földrajz, torna, történelem, énpk. Általában rövid ideig lelkesedett, ám annál hosszabban kesergett. Elkalandozott némelykor a régmúlt évezredek ménykednek folyamatos foglalkoztatásban, ha a lakásuk egy részét vendégfogadásra hasznosítanák. A gazdaságilag elmaradott térségekből összesen 1200 települést sorol fel a Magyar Közlöny 61. száma. E falvak és városok érdeklődését is bizonyára felkeltette az a pályázat, amelyet az Állami Fejlesztési Intézethez lehet benyújtani szeptember 1-jéig (1053 Budapest. Deák Ferenc u. 5. Telefon: 118-3866, telex: 22-5672 Machan Gusztáváé, infrastrukturális oszály). Eredményes elbírálás esetén a kért összeg 30 százalékát ajándékba kaphatja a kérelmező, s visszaadni csak akkor kell ezt homályában. Időnként torok- szorítoan tragikus hangulatú előadása lenyűgözött. Az egyik énekóra felejthetetlen szamomra: „Fiúk, jányok! ínekóra következik!” — Szeretett tanítóm ilyen zamatos magyarsággal beszélt. — Fülig nyitott szájjal, inkább szaSzabó Zoltán TÁTOGÓ valta, mint énekelte. — Közben tükörfényesre borotvált fején megcsillant a napfény. „Száraz tónak nedves partján döglött bika kuruttyol, hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol. Sej-haj denevír, bennünk van a kutyavír. Sej- haj...” A jelenet egyre inkább komikus jelleget öltött, s engem megszállt a kisördög. Nem éppen sarumegoldó templomi tisztelettel viselkedtem. Tanítómesteremet utánozva, fülig az összeget, ha nem a megjelölt célra használja valaki. Mondjuk, burkolt lakásfelújítást nem lehet pályázati pénzből végrehajtani. A falus turizmussal ma már több szervezet foglalkozik nemcsak hazánkban, hanem megyénkben is. A rendszerváltást követő önállósodás eredményezte e téren is a hasonló profilú szervezetek alakulását. Csáki Csaba viszont az egységes fellépést szorgalmazza: — Katalógust adunk ki a hazai vendégfogadókról, és ebben megjelenni garancia a külföldi érdeklődő számára. aki védjegyet, márkanebZEKERES l IBOR PELVETELE érő szájjal — önfeledten — tátogtam, akár a partra vetett csuka. A tanítóm megállt előttem, apró vizenyős szemét rám meresztette, s mintha ősi héber siratóimát énekelt volna, úgy dünnyögte: „Na Szabó! Te már tudod! Inekeid el...” Kővé meredtem a meglepetéstől. A tenyerem megizzadt, és minden porcikámat könnyű és megállíthatatlan remegés fogta el. Nem volt más választásom. Fölálltam, s remegő térdekkel, hang nélkül tátogtam a sokkolóan döbbent csöndben, s a szívem vad kalapálásba kezdett. Osztálytársaim egy pisszenés nélkül cinkosan hallgattak. C sak nagyon lassan jutott el a tudatomig: hiszen az én szeretett tanítóm nagyot hall, semmit sem vett észre az én turpisságomból... „Na most már együtt íne- keljük tovább!” dörögte. „Száraz tónak nedves partján döglött bika kuruttyol...” vet keres az ajánlaton, mert így biztosabb, hogy a felkínált pihenési lehetőségben nem fog csalatkozni. Nem véletlen, hogy az idegenforgalmukról ismert osztrákok, németek, franciák is országos vagy régiószintű szövetségeket alakítanak. Nálunk is csak nemzeti méretben, állami garanciával, önkormányzati részvétellel lehet eredményesen szervezni a falusi turizmust. Közép-Eruópában verseny- zünk a turistadollárokért. A hagyományos magyar vendégszeretet, a szívességi vendéglátás most üzleti formát is ölthet. Mielőtt nagyobb beruházásba kezdenek a falusi turizmusban fantáziát látók, érdemes áttekinteni, mi minden rejlik szinte észrevétlenül a padláson. Aki gémes- vagy kerekeskútról hordja a vizet, bizonyára nem jut eszébe, hogy valaki kifejezetten ennek a kedvéért látogasson el falura. Az összkomforthoz szokott városinak életre szóló élmény marad, ha a csörgedező patakban mos fogat, ha tiszta sárga homokkal súrolja fényesre a bográcsot. Jó példának hozta erre Csáki Csaba az angol kősátrat, amelyben a hajópadlón egyetlen hatalmas kő a berendezés, és akár fél kilométert kell gyalogolni az ivóvízért. A hátizsákkal, kerékpáron érkező turisták mégis szívesen fizetnek 2 fontot éjszakánként a nomád körülmények „élvezetéért”. — A pihenést, a csendet, a zavartalan kikapcsolódást kell propagálni — hangoztatta a vendég —, nem szabad a falut átalakítani egy elképzelt kirándulóhellyé. Sem a külföldi, sem a hazai turista a játékterem, a hangos diszkó vagy az uniformizált étterem kedvéért, hanem a táj, a helység hangulatáért látogat el valahová. Ha ezt tartják szem előtt a vendégfogadásra vállalkozók és azt, hogy ez legfeljebb kiegészítheti a jövedelmüket, de fő megélhetési forrásnak nem szabad tekinteniük, akkor nem csalatkoznak. Ebben segít most a kormányzat a támogatásokkal. Regionális agrárfórum A mezőgazdaságban és élelmiszeriparban napi kérdés, hogy megszüntethető-e az élelmiszertermelés jövedelem- és ezáltal pénzhiánya, vagy az új tulajdonosi és vállalkozói réteg is a csődök és vagyonfelélés napi gondjaival kénytelen indulni. A várhatóan szeptemberben parlamenti tárgyalásra kerülő agrárrendtartási törvény tartalma ezt jelentős mértékben eldönti. Az újonnan megalakult Parlamenti Agrár Klub — amelyben minden frakció képviselteti magát — ezt felismerve több fordulóban tárgyalta a rendtartás kérdéseit. A Magyar Agrárkamara Elnöksége felkérte az Agrár Klub tagjait, hogy még a törvény tárgyalása előtt négy tájtanácskozáson fejtsék ki a rendtartásról és a kapcsolódó aktuális gazdasági ügyekről álláspontjukat és hallgassák meg erről az érintettek véleményét is. A felkérést a klub agrárügyekben elkötelezett képviselői elfogadták. Ennek megfelelően: 1992. augusztus 27-én 10 órakor Nyíregyházán, a MTESZ- székház konferenciatermében (Nyíregyháza, Országzászló tér 8. IV. em.) gazdasági agrárfórumra kerül sor, melynek előadói: a Parlamenti Agrár Klub képviselői és a Magyar Agrárkamara vezetői. Tiszalökön így tájékoztatják az idegent SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Néződön)) Virágvariáció Réti János H a valamelyik városban valamilyen ünnepi alkalomból díszes menetet szerveznek, ami végigvonul egy előre meghatározott útvonalon, ott minden kétséget kizáróan karnevált rendeznek. Ha két ilyen várost mindösz- sze ötven kilométer választ el egymástól, akkor a két karneválnak akár köze is lehet egymáshoz. Már csak azért is, mert az utcáikat szegélyező tömegben itt is, ott is szép számmal ágaskodnak majd a szomszédból jött nézelődök. Régiórokonok. Mert a két várost, legyenek bár két különböző megye központjai, mégis láthatatlanul összeköti a földrajz és a történelem. A sírást és nevetést kiváltó okok hasonlósága évszázadok távolából. Ünnepet, különösen pompázatos karnevált rendezni nem olcsó mulatság manapság. A költségek egyre magasabbra szöknek és gondolom, a szervezők minden rábeszélőképességére szükség van, hogy évről- évre partnereket találjanak a valamikor megalapozott hagyomány folytatásához. Ahhoz, hogy minél több látványosság legyen, hiszen az jelenti a lelkét, lényegét az ünnepnek. Nyilván számba vesznek mindenkit, aki számba vehető, csak talán épp a szomszéd vár, a szomszéd megye, amelyikkel egy régióba tartoznak, nem kerül fel a megkérde- zendők listájára megmagyarázhatatlan beidegződés következtében. Igaz, felkí- nálkozás vélhetően onnan sem tapasztalható hasonló okoknál fogva. Közös dolgaink között például erről is szólni lehetne egymással, tudatosabbá tenni a tájhaza teknőjében kovászolt rokonságot. Hogy te ott születtél és itt laksz, ő meg innen költözött oda. A te fiad idenősült, az én lányom meg odajár egyetemre. És ha olykor együtt kell bánkódnunk, akkor együtt örülni is tudjunk néha-néha. Jó lenne megérni az évet, amikor a debreceni karneválon ott gurul a többiekkel a Nyíregyháza üdvözletét hozó kompozíció, a nyíregyházin pedig felvonul Debrecen küldöttsége a sorsközösség. az összetartozás jelképeként. Az épülő üzletház Kisvárda főterén a VÁRDA Étterem felöl nézve. VINCZE PÉTER FELVÉTELE Kommentár Nehéz emberek? Cselényi György I # égre történik vala- 1/ mi (!) — sóhajt- " hattak fel a minap a hazánk iparának és mező- gazdaságának technikai előrelépését elősegíteni kívánó műszaki emberek, akikre olykor talán még napjainkban ráragasztják a ,,nehéz ember" — címkét. A bizakodásra mi okuk? Az, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) az új technológiák piacra juttatása érdekében támogatni igyekszik a kutatókat és a vállalkozókat. Az e célból létrehozott iroda a pályázatokra beérkező műszaki és technológiai újdonságoknak — amelyek esetében a jogi helyzet engedi — itthon és külföldön megpróbál vevőt találni. Mindez örvendetes. Ugyanis a munkám során már sok megkeseredett, ideges, a világból kiábrándult műszaki emberrel találkoztam. Sokuk tudása, újítása, alkotása, jobbító szándéka gyakran rideg elutasításra talált. Egy-egy általuk megélt kálvária, fölösleges tortúra, értetlenség, bürokratikus huza-vona, netán anyagi becsapás után jó néhányukban megszületett a szomorú, megmásíthatat- lannak tűnő elhatározás: többet sose...! Felejthetetlen számomra egy híradástechnikus évekkel ezelőtti reagálása: á...á, tudja, az újítók helyzete Magyarországon csak az alkotó műszakiaknak meg az újságíróknak fontos! Sajnos, másnak nem, legfeljebb általánosságban és szavakban. De ha konkrétum kerül elő, akkor ajaj... Ezután ömlött belőle a szó az útját nehezítő — az avatott szakemberek részéről is megnyilvánuló — kedvszegő, az irigység motiválta gáncsoskodásról. A rendszerváltás, illetve a társadalomban lezajló érdekeltségi viszonymódosulás után talán a műszaki újdonságok fogadtatása terén is megmozdul valami. Az alkotó tehetséggel megáldott emberek régi óhaja, hogy támogatáshoz, sikerhez ne csupán doktori címekkel, protekcióval, álszelekcióval, meg magas beosztással, hanem korrekt versennyel, illetve megmérettetéssel lehessen jutni. Reméljük, az OMFB törekvése, tevékenysége ehhez jelentősen hozzájárul. HÁTTÉR Szenaboglyak
