Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-14 / 192. szám
1992. augusztus 14., péntek Kelet-Magyarország 3 Pedagógusmenesztés — vakációban Hivatástudatával kilógott a sorból Ura-Csengerújfalu (KM — Baraksó Erzsébet) — Ura nyolcszáz lelkes kisközség Szatmárban a román határ közelében. Ott járva azt kerestük, mi indokolta, hogy egy tanárnőnek — számára váratlanul, ráadásul a vakáció közepén — felmondtak. A polgármester Mosolygó Miklós jövetelünkre elsőként azt jegyzi meg: — Akkor persze nem jött ide a sajtó, amikor a konzervgyárból ötven embert küldtek el... A részleteket így ismerteti: az önkormányzati képviselő- testület határozott úgy július 8-án, hogy két személyt el kell bocsájtani a tantestületből, mivel a gyermekek létszáma folyamatosan csökken. Ezáltal közel egymillió forintot takarítanak meg, amire nagy szükség van. Most a gázprogram kezdődik, azután telefon kellene, remélik, ha a falu fejlődésnek indul, végre megjelenik itt az ipar. De ki legyen az a két személy? A döntés az iskolaigazgatóra, Molnár Csabára várt, akitől azt kérdeztük, kivel konzultált, egyeztetett az ügyben? — Senkivel nem tudtam beszélni, hiszen a pedagógusok szabadságon vannak. Azt éreztem; mindegy, hogy a tíz ujjam közül melyiket harapom meg, az fáj. Engem erre kény- szerített a testület döntése. A tanárnő, Cserbakőy Le- venténé többek között azt sorolja; úgy érzi, már idekerü- lésekor, tíz évvel ezelőtt is valami többet, mást szeretett volna pedagógiai módszereivel megvalósítani, mint ami ennek a tantestületnek a gyakorlatában kialakult. Elképzeléseivel meglehetősen elszigetelődött, az iskola életéről nem volt megfelelő információja. — Előfordult, hogy be akartam menni az órámat megtartani, de nem volt ott az osztály, mert egy másik tanár elvitte őket kirándulni. A gyerekek néha együttérzően legyintettek: á, a tanár néninek úgysem mondanak meg semmit... Az előzményekhez tartozik a két évvel ezelőtti igazgató- választás: nemcsak az akkor megválasztott mostani igazgató pályázott, hanem a most elbocsájtott tanárnő is. Egy szavazatot kapott. Éppen ottjártunkkor ültek össze egyeztetésre az érintettek: a polgármester, a jegyző, az iskolaigazgató és a tanárnő, a felmondó határozat értelmében, a tanárnő kérésére, de már a munkaviszony megszüntetéséről szóló irat kézbesítése után. A sajtót udvariasan elhárítja a polgár- mester, majd utána. És ki képviseli a tanárnő érdekeit a meghallgatáskor? A polgár- mester visszakérdez: — Ki képviselné? Hát ő, saját magát... Az egyeztetés után a tanárnőtől azt halljuk: — Nem változott semmi, dehát erre számítottam. A júliusi döntés a tantestület leépítéséről két ellenszavazattal fogadta el a képviselő- testület. Ellene volt az iskola- igazgató — maga is képviselő — és egy másik tanár. A döntés mellett igennel szavazók egyike Szarka Józsefné postahivatal-vezető. — Tudja, itt már azt beszélték a faluban, lassan több tanár lesz, mint amennyi gyerek van. És milyen visszhang követte a döntést a tanári létszám csökkentéséről? — Azt nem tudom, szabadságon voltunk... A postán dolgozik Fehér Krisztina, aki pár éve tanítványa volt az említett tanárnőnek. — Nagyon szerettük Cserbakőy tanárnőt, az egész osztálynak ő volt a kedvenc tanára... A tanárnő most hatodikosoknak volt az osztályfőnöke. Szülőktől érdeklődtünk, mit szólnak? Szabó Róbert édesanyja meglepődik: — Most hallom először, és nem értem, mi történt. Nem tudok semmi problémáról, úgy hiszem, a gyerekek kedvelték a tanárnőt. Molnár Mariann édesanyja így vélekedik: — Jobban szeretném, ha ugyanaz a egy tanár vinné végig nyolcadikig a gyerekeket, és nem tudom elképzelni, miért küldik el az osztályfőnököt. Több szülő feltette a kérdést; ha mindenáron el kell bocsájtani valakit, miért nem a két fiatalembert küldik el, akik még meg se melegedtek itt, ráadásul Csengerből járnak ide? Rákérdeztünk az igazgatóra, mégis, milyen szakmai indokkal támasztja alá döntését? — Én örülök, ha fiatalodik a tantestület, hiszen amikor kértem a modern szemléltető eszközök használatát, a tanárnő kijelentette, ő már nem tudja becipelni az órára az írásvetítőt. A földrajz—biológia szakos és tíz éven át történelmet is tanító tanárnő távozásával két biológia, két testnevelés, egy magyar és egy matematika szakos marad a felső tagozatban, a fizika, kémia, technika, történelem, földrajz, rajz, ének-zene tárgyakat szakképesítés nélkül tanítják. Az alsót pedig a régi tanyasi iskolákra emlékeztető módon 1—3, 2—4 összevont tagozattal működtetik. A csengerújfalui Váradi Bertalan az iskola igazgatóhelyettese a másik pedagógus, akinek felmondanak, csak a határozatot nem tudják kézbesíteni, mivel lábtöréssel fél éve táppénzen van. Ő így látja: — A tanárnő egy kicsit kilógott a sorból a hivatástudatával. Néha az volt az érzésem, nem az számít, milyen igényes pedagógiai munkát végez a tanár, hanem az, hogyan tud a felsőség elvárásához igazodni. Voltak időnként közös szórakozások, azokon én nem vettem részt, úgy tudom, a tanárnő sem. Ami pedig az összevont alsó tagozatot illeti, szakmai, pedagógiai visszaesést, hátralépést jelent, az ottmaradó tanárok többségének abban nincs gyakorlata. Volt már a faluba való tanára is a tantestületnek. Csáki Jánosné mondja a lányáról: — Hazajött tanítani, de nem vált be a számítása, a túlórákat is néhányan egymás között osztották el. Jobban járt, hogy elment Hajdúszoboszlóra. Vizsgálatot folytat az elbo- csájtás ügyében a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, amelyhez a tanárnő tartozik. A napokban járt a faluban Budapestről Galambos Pálné, az PDSZ országos választmányának tagja, aki így látta az eseményeket: — Tipikus most ez a jelenség, más településeken is hasonló tapasztalataim voltak. Sok helyen nem teszik meg azokat a jogi lépéseket, amelyeket a törvény tartalmaz. A képviselő-testületnek a határozathozatal előtt kellett volna egyeztetni a dolgozói kollektívával, a szülők közösségével és a faluközösséggel. A tanárnőt nem hagyjuk magára, a továbbiakban a PDSZ képviseli az érdekeit. # Mindegy melyiket? # „Nem értem mi történt!” # Mint régen a tanyán # Egyeztetés nélkül Remekművek bőrkötésben Tárco Kilenc méternyi polcot foglalnak el a levéltárban „Nyíregyháza rendezett tanácsú város” házipénztárának főkönyvei. A kiadásokat és bevételeket rögzítő iratok gyönyörű bőrkötéssel készült kötészeti remekművek. Az ezeroldalas kötetek súlya 15—20 kiló. SZEKERES TIBOR FELVÉTELE! M ég mindig csípte a szemét a szappan, mikor kilépett a fürdőszobából. Keserű-sós könnycsepp gurult végig arcán, egészen a szája sarkáig. Furcsa volt ez az íz, ami most nyelvén kezdett elterjedni. Talán a szappantól. Amikor utoljára sírt, örömében tette. Aznap találkozott Vele, a Tökéletessel, akiről annyit álmodozott. Akkor édesnek érezte a szájához tévedő könnycseppeket. -----------------------Büszke volt rá, hogy férfi létére tud sírni. Nem értette, -----------------------miért szégyellik legtöbben az érzéseiket. Sokkal többre tartotta azokat az embereket, akik nem rejtőzködnek álarc mögé, hanem ami a szívükön, az az arcukonJs. Persze tudta, hogyha ,,Ő" itt van vele, sosem kell többé szomorkod- nia, és az utolsó könnycseppet ez a kedves lány már rég letörölte. Most meg ez a rohadt szappan belerondít ebbe. A barátnője bezzeg babáknak gyártott tisztálkodószert használ, ami nem csíp\ és sokkal kíméletesebb. O mindig tudja, mi a legjobb. Csodálta a lányt, senkit sem szeretett még így, ámulattal csüngött -minden szaván, mozdulatán. Leginkább a járását kedvelte, mely számára az eszményi, utolérhetetlen koreográfiát testesítette meg. Vágyott már rá, hogy újra láthassa, magához ölelje. Lassan jönnie kell, hiszen mindennap meglátogatja, éjszakába nyúlóan beszélgetnek erről-arról, aztán úgy búcsúznak el, mint akik sosem találkoznak többet. Pedig másnap minden kezdődik élőről: várakozás, találkozás, beszélgetés, búcsúzkodás. Közben ökölbe szorított kézzel dörzsölte szemét, amivel továbbra sem látott rende- s e n . Idegesen járkált faltól falig, föl s alá. Ahogy a bejárati ajtóhoz ért, egy leveiket pillantott meg a földön. Mostanában dobhatta be valaki, zuhanyzás előtt nem volt ott, észrevette volna. A papíron gyöngy betűk, a borítékban egy szál apró mezei virág. A lány írt. Hogy többé nem jön, mert ő nem így képzelte, másképp akar élni, még mindig szereti, de már nem ,,úgy", és kéri, hogy ő se keresse, és... Szóval vége. Semmit sem tehet. Annál jobban szerette a lányt, hogy akaratával szembeszálljon, de annál is, hogy most hirtelen, parancsszóra elfelejtse. Képtelen lenne rá. Még nem tudta, mit tegyen. Csak állt egyhelyben, szótlanul, ki tudja meddig. Szemét nem csipte már a szappan. És arcán végigcsorgott az utolsó könnycsepp. Nézőjpon^ Panoráma Í . gyekszem megérteni a magyar televízió elnökének legutóbbi intézkedését, a Panoráma című külpolitikai műsor ismétlésének megszüntetésére, de sehogyan sem megy. Mégkevésbé magyarázkodását, amely a hiányzó mil- liárdra, az ismétlés alacsony számú nézettségére hivatkozik. Nem értem, hogy amikor naponta délelőttönként, úgy három ismétlés is található a televízió műsorában — tessék csak elővenni a tévéműsort—, ami hetente legalább heti 20 ismétlésnek számít, miért éppen ezzel az eggyel van baja. A többinek talán nagyobb lenne a nézettsége, kevesebbe kerülne a bemutatása? Ha már nem hisz az itthon elhangzó pozitív véleményeknek, tetszést indexnek, miért nem hisz a határon túli magyarság véleményének? Szinte minden nap érkezik a televízió címére magyarságot képviselő, szövetségektől, vagy mástól sóhaj, fohász vagy tiltakozás a Panoráma érdekében, ám ezek süket fülekre találnak. Amikor Erdélyben vagy Szlovákiában létkérdés a magyar nyelv és a magyar kultúra fennmaradásának az ügye, miért nem figyelnek oda az onnan érkező véleményekre. A Panoráma következetesen, nem kis veszélynek kitéve magát, vállalta fel már évekkel ezelőtt az ügyet is. Akármit mondanák, későn kezdődik a péntek esti adás . is, hát még tőlünk keletebbre, ahol mint tudjuk, más az időszámítás. Egy éjszaka 11 körül kezdődő és közel éjfélig tartó műsor — akárhogy is nézzük — meglehetősen késői időpont, amit nem mindig képes ébren kivárni az ember. (S ha már a takarékoskodásra hivatkoznak; egyébként sem értem, miért kell éjszakára annyi jó filmet, amikor fő műsoridőben néha napokig nem láthatunk egy normális filmet sem.) Halo vány érvek ide vagy oda, ez bizony kiszorítósdi. Meglehet persze, hogy a Panoráma főszerkesztője is keményebben odamondogat főnökeinek a kelleténél, de hogy ért a televíziózáshoz, azt bizpnyára nem vitatja senki. És az sem igen vitatható, hogy az utóbbi évek közép-európai fejleményeiről a leghűbben éppen a Panoráma számolt be, Tőkés László, Vaclav Havel megszólaltatásától kezdve az egykori Jugoszlávia mai rém- séges tragédiáig. Terjed tehát a médiaháború. A külső csatározások után ősszel most frontális támadások várhatók, amely — úgy tűnik — egyre több belső harcot is megindít. Koránt sincs béke a tévé háza táján. Félő, hogy mindezeknek a tévénéző issza meg a levét. A többszöri öntözés és permetezés ellenére gyenge a káposzta a leveleki Dózsa Tsz háztáji földjein. Kialakult a fuzárium, az aszály és a magas átlaghőmérséklet következtében fellépő betegség, amely a fejek 30—40 százalékát tette tönkre. Kommentár Amerikai módszer Nábrádi Lajos A létszámleépítést, az átképzést, a munkahelyteremtést és a korkedvezményes nyugdíjazást komplex módon, ,.egy füst alatt” hajtják végre a Tungsram Rt. Kisvárdai Gyárában. Még pedig egy amerikai módszer alapján. A Világgazdaság című napilap a minap adta közre, hogy az amerikai módszer a Tungsram Rt. magyar gyáraiban bevált. Elmondható ez a kisvárdai gyárról is. Az amerikai módszer lényegét talán így lehetne megfogalmazni: a megnehezedett gazdasági helyzetben a lehető legjobb megoldást keresik a talpon maradásra, úgy, hogy a dolgozói érdekek a lehető legkevésbé sérüljenek. A nehéz helyzetet a kisvárdaiak sem tudták ,,kivédeni”. Összeomlott a keleti piac, a hazai infláció ezt a helyet sem kerülte el. Ami a konkrét intézkedéseket illeti. A kisvárdaiak legfőbb célja a versenyképesség lehető legjobb megőrzése és a költségek csökkentése. A bérköltségcsökkenés főleg létszámleépítéssel érhető el. Ezzel a szükséges rosszal. Ez év elején 974 dolgozója volt a gyárnak, év végen százhússzal kevesebb lesz. S ami az amerikai módszer alkalmazásának is köszönhető: nem mind a százhúsz dolgozó kerül utcára. Mert többet közülük átképeznek, átirányítanak. (Múlt időben is lehet a témáról beszélni.) Negyven dolgozót máris átcsoportosítottak gyárkapun belül. A gyesre menő kismamák helyébe nem vesznek fel új dolgozót, a katonának bevonulok helyébe sem. Az 55 éves férfiak és az 50 éves nők kérhetik korkedvezményes nyugdíjazásukat, a szükséges különböze- tet a rendes nyugdíjkorhatár eléréséig a társadalombiztosításnak fizeti a részvény- társaság. Munkahelyteremtéshez is hozzájárult azrt. A Debreceni Piremon, főleg mozgás- korlátozottaknak új üzemet hozott létre Kisvárdán. Az üzem létrehozását az rt. kedvezményes hitellel és megrendeléssel segítette, illetve segíti. Eddig 47 elbocsátott ,,tungsramos" ment át dolgozni az új üzembe, év végéig még harminc fog átmenni. Az amerikai módszer tehát többes haszonnal jár, érdemes követni. Bodnár István HÁTTÉR
