Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-12 / 190. szám
1992. augusztus 12., szerda Kelet-Magyarország 3 A papír sem bír el mindent Hangulatjelentés munkások köréből — A körünkben nőtt a bizalmatlanság. A vállalati, gyári információ csepegtetve és hiányosan jut el hozzánk. A régi folyamatos műszaki helyett 3 műszak van, szeptembertől veszélybe kerülhet a műszakpótlékunk. Országosan sem látunk perspektívát, igazi gazdasági programot. A szakszervezetet a víz alá akarják nyomni. Ki véd igazán minket? Krómer Sándor gépmester: — Elfásultak, kiábrándultak a munkások. Fáradtak, idegesek vagyunk. Nyolc óra munkából nem lehet megélni. Mától drágább a gáz, a villany. S van két kiskorú gyermekem. Műszaki után bent maradok gyári tűzoltónak, óránként hetven forintért. Aztán kertet, földet művelek, hogy megéljen a család. Tudtommal egyik párt sem foglalkozik mélyrehatóan a munkások Krómer Sándor gondjaival. Államtitkok, üzleti titkok ürügyén is kevés országos és helyi információ jut el hozzánk, pedig a jövőnk a tét. Földigénylés augusztus 15-ig Nyíregyháza (KM—Bojté) — Az országban sajnos még mindig nem tudták feldolgozni a benyújtott kárigényeket. Az elbírálás és a határozatok postázása folyamatosan történik. De függetlenül attól, hogy a kárigénylők kaptak-e már ilyen határozatot vagy sem, azoknak az állampolgároknak, akik a kárpótlási jegyükért majd termőföldet akarnak szerezni, augusztus 15-ig jelezniük kell a polgár- mesteri hivatalokban. Ehhez egy nyomtatványt kell kitölteni, amit postahivatalokban árulnak 30 forintért. Akkor is be kell nyújtani a kérelmet, ha az adatlapon nem tudnak minden kérdésre válaszolni, csak a legfontosabb személyi adatok szerepeljenek. Szováti Gusztáv A SZERZŐ FELVÉTELEI Megnyugtatást várnak Szováti Gusztáv géplakatos: — Régebben újítottunk, ésszerűsítettünk. Most nem. Ahhoz gondolkodni kellene. És mi a szűk megélhetésünkre gondolunk nap mint nap. A fiam most lesz nyolcadikos, nem látom tisztán a jövőjét, a tévében, az újságokban ugyanazok a vezetők vitatkoznak, vagy inkább veszekedne egymással, minket meg se kérdeznek. A pártok több felé húzzák az ország szekerét. A kertben termett meggyet olcsón vették át tőlem is, a kereskedők viszont meggazdagodnak. Mi munkások, kertmúvelők keveset keresünk és vajon minket ki fog kárpótolni? Mint szakszervezeti főbizalmi pár hónapja jártam osztrák és norvég papírgyárban. Ott nem idegesek a munkások. Minket ki és mikor fog megnyugtatni? A kérdés jogos. Üdítő hír a Nyírkémiának Tárca Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM) — Mi foglalkoztatja mostanában az igen nehéz helyzetbe került nyíregyházi papírgyár (hivatalos nevén Dunapack Rt. Nyíregyházi Gyára) munkásait? Milyen a munkakedvük, a jövőbe (vagy jelenbe) vetett hitük? Politizalnak-e? Szerintük melyik párt foglalkozik behatóan napi gondjaikkal, örömeikkel? S lehet- e egyáltalán örömökről beszélni, amikor az újabb elbocsátások réme fenyeget? Kemény kérdésekre várunk kendőzetlen, őszinte válaszokat. A gyárudvaron egy német GmbH (kft.) kamionja vár berakodásra. Jó jel — gondolja az újságíró, hiszen itt ma is dollárért exportálnak. Mielőtt a munkások megszólalnak, éppen az exportról, a gyár általános gazdasági helyzetéről kérünk háttérinformációt a vezetőktől. Emelkedő export Megtudjuk: idén nőtt a nyugati export, fél év alatt 70 millió forint értékű hullámpapírt vittek Nyugatra. A hazai piac viszont teljesen visszaesett, a rendelő cégek pedig többnyire nem fizetnek. Hihetetlenül hangzik: a kintlévőségek, vagyis a tartozások behajtása miatt több mint ezer bírósági perben járt el mostanában a gyár jogásza! Szűk a hazai piac, pedig az itteni technológia jó, a termék versenyképes a piacon. A keleti piac talpra állása hozhat itt is fellendülést. Addig... Összegyűjtött újságcikkek kerülnek egy asztalra. A Világgazdaság című lap címe: Válságban a magyar papíripar. Idézet a cikkből: ,,A papíripar szeretné, ha az ágazat védelmében 12 százalékos pótvám bevezetésére kerülne N apsütéses reggelre ébredt a lakótelep. A kísértetiesen hasonló, szürke épületek egyenes derékkal nyújtózkodtak az ég felé, de már ekkor tudták, hogy a déli nagy forróság megtöri büszkeségüket, és görnyedt tagjaik alig bírják majd a tíz emeletet. Ezt a súlyt csak fokozza az a rengeteg gyerek, akikenk fél nyolc tájban szüleik nyakukba akasztják a lakáskulcsot, és vegyes érzelmekkel hagyják őket a panelek között. Szóval elég szomorúak voltak a házak. A Torony utca lll/B. hetedik emeletén, a 94-es lakásban élt Peti, a tipikus kulcsosgyerek. Ahogy az utolsó családtag is kitette a lábát otthonról, máris rohant apró sorstársaihoz a ,,félelmetes” galeribe, ahol aztán a csavargástól a falfirkálásig a nyár minden ,, örömét” megismerhette. Ám két hete mintha kicserélték volna. Peti nem ment sehova, a kulcs az asztalon pihent. Naphosszat csak az ablaknál állt, és a szomszédos épületet bámulta. Mást nem is nagyon nézhetett, sor.” Népszava: „Egy volt sikerágazat segélykiáltásának is mondhatjuk, ami a vállalat székházában elhangzott. A nagyvállalat 8 ezer dolgozójából 2 ezret már elbocsátottak”. A vállalati újság friss számának egyik alcíme: Sürgős intézkedés — vagy több ezres elbocsátás. Puskás György A létszám itteni alakulására még rákérdezünk, s megtudjuk: a nyíregyházi gyár 925 dolgozóval kezdte az évet, most 780 a létszám, ám augusztus második felétől újabb 90 ember elbocsátása várható. Az újabb leépítés tehet igen közeli, így érthető, hogy lehor- gasztott fejű munkágokat látunk a termelő üzemben. Kevés az ember, több gép nem üzemel, nem nagy a zsongás. Nagyobb a bizalmatlanság Puskás György targoncás, szb-tag: mert a szemközti házat olyan közel építették, hogy ezen az oldalon a,,kilátás" szót akár el is felejthették, vagy felcserélhették a „belátással”. De most pont ez volt az, ami Petit itthon tartotta. Tekintete egyetlen ablakra szegeződött. Erezte, hogy ma is látni fogja őt, integethet neki, talán még egy puszit is dob felé. Legszívesebben persze megsimogatná gyönyörű fejét, vagy kedves szavakat dünnyögne hozzá. — Ma késik — gondolta — pedig ilyenkor már ki szokott nézni. Mindent tudott róla; tudta mennyire karcsú, és hogy kicsit kényes, sőt még azt is, hogy egy dél-ázsiai buddhista kolostorból került ide. (Igaz, az utolsó információ egyetlen szavát sem értette.) Türelmesen várt tovább, biztos volt a dolgában. És amikor szemközt megvillant a kék szempár, széles mosoly ült ki Peti arcára. Eljött végre, és most finom léptekkel sétál végig a függöny előtt. Kicsit megáll, aztán tovább ballag. — Ugyanolyan egyedül van, mint én ebben a lakásban! — szomorkodott Peti. Talán még kulcsa sincs, hogy lemenjen az udvarra, és ha hazajönnek hozzá, akkor sem viszik el játszani, hiszen még sosem láttam lent. Én mindig mennék vele, vinném magammal, ő lehetne a legjobb barátom. Egyikünk sem volna többé magányos. Miként kerülhetnék a közelébe, hogyan ismerhetném meg személyesen? Sokáig nézték egymást, napokon, heteken át. A kérdések megválaszolatlanok maradtak, megoldásuk nehéznek bizonyult. Később a kisfiú családjával más környékre költözött, ahol a házak büszkeségét nem töri meg a déli nagy forróság, egy-két emeletük alatt mindig egyenes derékkal nyújtózkodnak az ég felé, és a kilátás is szebb. Legalábbis a felnőtteknek. Többé sosem látták egymást: Peti és a sziámi cica. Nyíregyháza (KM — N. L.) — A nyíregyházi Nyírkémia Vállalat a tartós fizetésképtelensége miatt tavasszal öncsődöt jelentette be. Kilencvennégy hitelezőnek 62 millió forinttal tartozik a közepesnek névezehető üzem. a hitelezőkkel az elmúlt napokban tartották meg az egyezségi tárgyalást. Az Agrobank, az adóhivatal, a társadalombiztosítási igazgatóság a Dombrádi Takarékszövetkezet egyaránt liberális volt, így sikerült a megegyezés. Az egyik legnagyobb hitelező, a Kábái Cukorgyár elengedte a késedelmi kamat felét. A megegyezés értelmében a Nyírkémia 1993 közepéig visszafizeti adósságát. A pénz részben termelésből, részben a nélkülözhető ingatlanok eladásából akarják előteremteni. Az átalakulás, illetve privatizáció jegyében a termelőüzem átalakult King Gyümölcsfeldolgozó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-vé. A régi értelemben vett Nyírkémia vagyonkezelőként működik, de hamarosan beolvad a kft.-be. Elkészítettek egy átalakulási-gazdasági koncepciót, amelyet az Állami Vagyonügynökség jóváhagyott. Az elképzelések szerint új termékkel rukkolnak elő, s növelik exporttevékenységüket Ukrajnába és Romániába. Cselényi György Í sten bizony, nem irigylem a magyar gazdaság irányítóit. Ugyanis az európai és a világkereskedelembe való fokozottabb bekapcsolódásunk csak úgy képzelhető el, ha mi is egyre nagyobb mértékben nyitjuk meg piacainkat más országok előtt. Ez viszont egy-egy hazai iparág életképességét veszélyezteti. Mindezek következtében egyre erősödik a hazai ipar védelmét sürgetők hangja. Sőt a közelmúltban több műszaki és gazdasági szakember Védegylet a Magyar Iparért néven alapítványt hozott létre, s a honi ipar pártolását, a nemzeti piac és a munkahelyek védelmét, valamint a magyar áruk piacképességét segítő marketing- és reklámmunkát tűzték zászlajukra. Az aggodalmak nem alaptalanok, mert hallani olyasmiről is, hogy a külföldi cégek egy részének nem a magyar vállalatra van szüksége, hanem annak csupán a piacára, s azért veszi meg, hogy egy konkurenstől megszabaduljon. Talán az sem véletlen: jó néhány magyar vállalat védővámok bevezetését szorgalmazza. Például a hírek szerint a Péti Nitrogénművek több mint 1500 dolgozójának munkahelye lenne megmenthető azzal, ha a nitrogénműtrágya mintegy 20 százalékos vámvédelemben részesülne, a keletről árucsere keretében behozott nitrogénműtrágyát viszont kontingentálnák. De elégedetlenkedő hangok hallatszanak a papíriparból és máshonnan is. A külföldiek magyarországi térnyerésével szemben a gazdaságirányítók többek között azzal érvelnek, aggodalomra nincs ok, hiszen a magyar vállalatoknak csupán néhány százaléka van külföldi kézen. Aztán tőkére, modern technológiára, termelőberendezésekre egyébként nem nagyon számíthatnánk, továbbá számos nemzetközi szerződés vonatkozik ránk is, s így a készülő vámtörvény aligha fog kereskedelmi részrehajlást megtestesíteni. Mert ha azt tenné, az később keményen visszaütne. Tehát a gazdasági élet irányítói nincsenek irigylésre méltó helyzetben. Ugyanis úgy kell kormányozniuk, hogy országunk előírásai a nemzetközi normáknak megfeleljenek, ugyanakkor a mi iparunk és mezőgazdaságunk se,, fogjon padlót”. Nyíregyháza (KM— A. S.) — Divatosan szakállas, bermudanadrágos ismerősünk szezonális cikkeket árul már évek óta takaros kis pavilonjában. Szó se róla, ad az áru minőségére, s kínálni sem akárhogyan kínál. Teszi a szépet, leveszi lábáról a vásárlót. Mondja úgy júlus közepén nagy bánatosan: „Öregem, nem megy a bolt, nem ment már tavaly sem, rámromlott a zöldség, a paprika. Minden nap kész ráfizetés, ezért úgy döntöttem, egy hónap szabadságot adok magamnak.” így is tett, s eltűnt, akár a kámfor. Csak most a hét elején futottunk össze: remek színben volt szere- csenbarnára lesültem. Tudod, végül úgy döntöttünk a családdal, hogy leugrunk Krétaszigetére két hétre. Minden oké volt, csak a diesel-kocsival akadt némi gond lefelé menet. Százötven dolcsiért cseréltek rajta egy kis vacakot, No, de veszett már több is Mohácsnál! Kommentár Kétszer ad Baraksó Erzsébet G yakran felemlegethetjük mostanában egyik szép közmondásunkat, mely szerint: Kétszer ad, ki gyorsan ad. Amikor közöttünk is sokan vannak, akik szinte napról napra kuporgatják a forintjaikat, kiszámolják és beosztják a hónap, a hét egyes napjaira felhasználható összegeket, mégis örvendetes a szolidaritás számtalan megnyilvánulását tapasztalni. Sőt, mintha azok sietnének gyorsabban a bajba jutott embertársaik megsegítésére, akik megismerték már, mit jelent szűkösebben élni, rendszeresen takarékoskodni. Ezt példázzák azok az akciók is, amelyeket most a Kereszténydemokrata Néppárt megyei központja és helyi csoportjai rendeztek azokon a településeken, ahol a pártnak helyi szervezetei működnek. Sok helyen lehetett érezni a jóindulat és a segítőkészség újabb jeleit, mert sokan érezték úgy, hogy a politikai szervezet felhívása a’menekültek és a délvidékiek megsegítésére személy szerint hozzájuk szól. Megmozdultak a hívó szóra, és vitték, ami a családban éppen nélkülözhető volt. Vannak persze, akik azt kifogásolják, miért fogadjuk be azt a rengeteg menekültet, miért tartjuk, etetjük őket, amikor nekünk is kevés amink van, ha azt is odaadjuk, még kevesebb marad. Szerencsére sokan gondolkodnak másként és gyors segélyadományokkal támogatják a rászolulókat, mint most legutóbb a délvidékieket. E politikai szervezet felhívására megyénkből elsőként a Sóstóhegyről ment el egy szállítmány: többek között 28 mázsa ruhaneműt raktak teherautóra. Beadtak továbbá lisztet, cukrot, tartós élelmiszereket, tisztítóeszközöket, házipatikába való gyógyszereket. Különösen megható volt, hogy idős nénik, bácsi- kák utaztak be Kótajból és más közeli falvakból, s tették le a szerény kis motyóju- kat. Megyénk más települései közül az elsők között Napkor, Nyírmada és Pusztadobos polgárai adták szép példáját az emberi együttérzésnek. Sajnos, a segélyekre egy ideig még a továbbiakban is szükség van, most főként tisztítószereket, csecsemőholmit várnak és jól jönnének a készpénzadományok is. Még mindig érvényes a közmondás, miszerint kétszer ad... HÁTTÉR Nézó'jponí) Padlófogás vagy védővám?