Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-31 / 205. szám
4 Kelet-Magyarország 1992. augusztus 31., hétfő Vihar a Csurka-tanulmány köríti „Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán” címmel nyolc újságoldalt betöltő tanulmányát tette közzé Csurka István a Magyar Fórum augusztus 20-i számában. Azóta közéletünk szinte első számú szereplője. Ä tanulmány egyes részeit sokan bíráilják, mások reális helyzetértékelésnek tartják. Foglalkozott vele a kormány és az MDF vezető 1 i testületé. Azon olvasóink tájékozódását szeretnénk megkönnyíteni az itt megjelenő két írással, akik csak lapunkból (tájékozódnak. Csurka István eredeti tanulmányából és Debreczeni József, az MDF egyik vezető személyisége írásából egyaránt az általunk leglényegesebbnek tartott elemeket adjuk közre, a válogatásunk lényegében kilenc oldalt tömörít. (A szerk.)--------------------------------------------------------i-------------SZEMELVÉNYEK CSURKA ISTVÁN TANULMÁNYÁBÓL KÖZÉP-EURÖPABAN olyan alkalmazkodóképességre van ma szükség nemcsak a politikában, hanem a mindennapi életben is, ami a történelemben s a világ más tájain ismeretlen. Ennek az alkalmazkodásnak gyorsnak és azonnalinak kell lennie, tehát a rögtönzés itt életforma. A hibaszázalék természetesen magas. Az egyik-, talán a legnagyobb hiba az MDF és a kormány múltjában, hogy ezt a ténykörülményt, az egyedülvalósá- gunknak, kiszolgáltatottságunknak és magunkra utaltságunknak ezt az állapotát nem tárta fel. Nem tette nyilvánvalóvá, hogy a gulyáskommunizmus dögszagú szurdokából az új, szabad, független élet csúcsára csak hatalmas, közös erőfeszítéssel lehet feljutni.;.. Az utolsó reformkommunista kormány, amely maga is jelentős mértékben ki volt szolgáltatva a ; Kádár-rendszer leszálló ágában, az ország hitelből élésének korszakában a saját bankrendszerének, amelyik a pénzeket külföldön felvette és itthon, elosztotta, lényegében jvéve meghatározta, hogy ha lesz, milyen mélységű lesz Magyarországon a rendszerváltozás. : 1 Igaz ugyanis, hogy az IMF költségvetési előírásai és gazdasági szerkezetátalakítási követelményei szövegszerűen nem tartalmaznak politikai követelményekét, hallgatólagosan és lényegében véve mégis tartalmaznak, mert egy társadalmat és egy gazdaságot semmiképpen nem lehet finanszírozó szándéka ellenére átalakítani... Így tehát a rendszerváltozás a magyar pénzügyi szféra számára gondtalan helyben maradást, zökkenőmentességet és az összes befolyás megtartását jelentette. Rálátást a folyamatokra, a nyugati tőkével való kapcsolatok megőrzését és gyümölcsöztetését, az elvtársi átmentés segítését és az elrejteni valók további elrejtését. A PAKTUM IGAZI OKA. A megfelelő információmeny- nyiség birtokában lévő emberek előtt már világos volt, hogy itt voltaképpen két fél birkózik: a nemzeti centrum, amelyiknek éppen úgy van keresztény szárnya, mint népi és egykori parasztpártian szocialista elkötelezettségű irányzata és a baloldali blokk, amelyiket antikommunista radikalizmusban nem lehet túlharsogni, de amelyik végeredményben az 1945 óta folyamatos uralmat akarja fenntartani. Ebbe természetesen beletartozik a zsidóság befolyásának biztosítása is, de a legfontosabb az anyagi pozíciók megőrzése és a hatalom átörökíthetőségének a fenntartása ... Amikor a választások második fordulója után, az eredmények ismeretében Antall nyilvánosságra hozta, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal alakít koalíciót és kihagyja az SZDSZ-t és a Fideszt is, a Magyar Nemzeti Bank hitelállománya egy hét alatt felére csappant. Az ország egyik napról a másikra a csőd szélére került. Azok az állami és nagybankok, amelyek eleddig mintegy 1,5 milliárd dollárt tartottak bent bizalmuk jeléül betétként a Magyar Nemzeti Bankban, hirtelen mind úgy gondolták, hogy a pénzük itt nincs jó helyen ... Ezt a műveletet valahonnan s valamiért irányítani, vagy legalábbis sugalmazni kellett... A már azelőtt is folyó paktummegbeszélések az SZDSZ és az MDF között felélénkültek, és mire a kormány megalakult, nyélbe lett ütve a magyar politikatörténet egyik legellentmondásosabb és legkártékonyabb hatású megállapodása, amely olyan pillanatban szólt bele a magyar társadalom életébe, amikor a legnagyobb szükség éppen arra lett volna, hogy „fent” csak fogadják és gyakorlatba ültessék azt, amit a népnek végre módjában volt elképzelnie egy szabad választáson. Sok szó esett.már erről a megállapodásról, de rendszerint csak felületes érintésekkel. Először is soha nem volt még úgy bemutatva, mint sorozatos behatolási kísérletek elhárítása után egy 800 millió dolláros bunkó hatására létrejött kényszerű, sőt kikényszerített politikai meghátrálás .. . Az MDF ugyanis ebben a paktumban átengedte a gyakorlati hatalom egy jelentős részét annak a szűk körnek, amelyet legyőzött, amellyel az egyesülést még a kerékasztalnál is el tudta hárítani. Hogy mennyire a gyakorlati hatalomról van szó és mennyire a rendszerváltozás mélységéről és mikéntjéről, azt Göncz Árpád alá nem írásai, a privatizációban szerzett nómenklatúraelőnyök és az egyes apparátusok kommunista fertőzöttsége mutatja . . NE FÉLJÜNK A KITÖRÉSTŐL. A kitörés a paktumpa- pucssággal, puhasággal, hiszékenységgel való teljes szakítás, az állandó, bánatos visszavonulósdival való szakítás. Nem lehet tovább hallgatni... A belül rothasztó paktumszellemet kell tehát kivetnie magáiból az MDF-nek, a mindig az ellenfél féligazságát igazoló szervilizmust, önképzőköriséget és gyávaságot. Mitől félünk? Hiszen ha nem törünk ki, úgyis felmorzsolnak. Hol van a világban olyan tekintély, amely a szerb haláltáborok és gyermekgyilkosságok után joggal szólhatna bele a magyar belpolitikába a kormányzat öntörvényű és határozott lépéseit rosszallrva. Nem kell tovább a külföldi tapsokra várnunk, mert a külföld egyik része, a régi banki összeköttetések sugalmazására éppen a tehetetlenségnek és lagymatagságnak tapsol, arra mondja rá, hogy demokratikus, meg piacgazdasági, ami rablás... Az új programnak néhány határozott pillérre kell épülnie. Ezekben a programpillérekben lényegében még a végleges program megszövegezése előtt meg kell állapodniuk az MDF vezető testületéinek és egyeztetniük kell mindezt a kormánnyal. A kormányintézkedést és kormánymagatartást illető programokat ezután nyomban nyilvánosságra kell hozni, hogy világos legyen: a kormány a vezető kormánypárt végzése, határozatai alapján dolgozik. A kormány ezek után megkezdi azoknak a határozatoknak a megvalósítását, amelyek ebben a kormányösszetételben is megvalósíthatók ... Amikor a pártállam idején politikai mecénást kerestünk és találtunk az MSZMP reformszárnyában, akkor is csak Pozsgay Imrében és körében találtuk meg ezt, mert ott akkor csak az ő szűk köre képviselte a magyarságot. (Szűrös Mátyás csapata később lépett színre.) Reformerek lettek, lehettek volna másmilyenek is, az alakuló MDF-fel való együttműködéshez azonban szükséges volt egy bizonyos magyarságminimum ... NEMZETI KÖZÉPOSZTÁLYT. Ma a nemzeti erők mindegyik oldalon, a „jobbon” is, a „balon” is szét vannak forgácsolva. Nemcsak azért, mert ügyesen egymásra uszítottak bennünket, hanem azért is, mert bennünk nem volt meg az összefogásra való készség. Nem vette észre senki ezt a nagy veszélyt, ami a szétforgácsolásban rejlik ... Minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy könnyítsük a nép terheit. Igazságosabb közteherviselésre kell áttérnünk, mert vannak, akik már nem bírják tovább. Nem minden vagyon keletkezett vállalkozásból és tehetségből, nem minden tőkefelhaLmozás „eredeti”. (Legfeljebb csak egy „eredeti” törvénykijátszási vagy alkalmazási ötleten alapul.) Minden eszközt meg kell ragadni törvényeink maradéktalan betartására. A gazdasági bűncselekményeket visszamenőleg is fel kell deríteni. El kell kezdeni a nómenklatúra hatalmának megtörését, azaz el kell venni tőle az állami vagyon feletti rendelkezést és meg kell vizsgálni, hogyan lett „tőkés”. El kell oszlatni ezt a téveszmét, hogy egy ilyen szigorúság akadályozza a privatizációt és a külföldi tőke beáramlását. Világossá kell tenni, hogy milyen középosztályt akarunk. Népi gyökerű nemzeti középosztályt akarjunk. Ennek anyagi alapokat kell teremtenünk. A kárpótlási törvények sorozata ehhez nagy hozzájárulás, fel kell gyorsítani a megvalósítását, de még további kedvezményeket kell kitalálnunk. Nem tervhivatali asztaloknál készült közgazdasági patronokra van szükség, hanem magyar, népi, nemzeti alapú gazdasági politikára. Ezen múlik az életben maradás. Nincs más szentség, csak a nemzeti érdek. Ahhoz, hogy az MDF egyáltalán indulóképes legyen a választásokon, a kormánynak sürgősen meg kell újulnia. Le kell vetnie magáról a kicsinyhitűség és a tétovázás ballasztját, minden gyanún felül el kell szakítania minden kapcsolatát a régi rendszer utóvédjeivel, kapcsolatrendszerével, radikálisan ki kell füstölnie minden apparátusból az oda nem illő, a háttérben szabotáló erőket és minden tétovázás nélkül érvényt kell szereznie az Országgyűlés többsége által meghozott törvényeknek. A MAGYAR RÁDIÓBAN és a Magyar Televízióban haladéktalanul rendet kell csinálni, el kell távolítani, ha kell, rendőri erővel, a törvényellenesen kinevezett intendánsokat és sleppjüket és ha a köztársasági elnök úr továbbra is ellenáll, ha a törvénytelenség útját járja, akkor bármilyen adminisztratív intézkedés, bármilyen erő igénybevétele meg van engedve, mert törvénytelenségben egyik sem ér fel az ismételt aláírás-megtagadásokkal. Ha viszont erre a kormány képtelen, akkor az MDF maradékának nem szabad alatta maradnia, mert az egész rádől és agyonnyomja... A fiatalság most ellenünk van fordítva. Mi lehetünk róla. Az ifjúság semmit sem utál jobban, mint a gyámoltalanságot, a rajtakaphatóságot. A fiatalságnak csak pragmatizmussal és keménységgel lehet tetszeni. Ha kenyeret tudunk adni friss erőknek, ha be merjük ültetni őket kivénhedt pártonkívüli bolsevikok székébe, fel merjük őket állítani katedrákra, szószékekre, ha merünk bízni még azokban is, akik sok mindent másként látnak, akkor ez a most undorodó ifjúság mellénk áll. Ugyanakkor ahhoz is kell bátorságunknak lennie, hogy a szpmébe mondjuk az ifjúságnak, mi az, amit elfogadhatatlannak tartunk. A betegesség, az eltartás követelése, a kitartó munkára való képtelenség, az idegen bálványok imádása. Az ifjúság elé nagy célokat kell kitűzni. 1995-ben lejár a Jaltai Szerződés. Addigra minden Trianonban körénk telepített utódállam élete más keretek közé kerül... Az új század és az új helyzetek a magyarság elé új lehetőségeket és új veszélyeket emelnek. Az alapkérdés persze az, hogy lesz-e a színen egy olyan új magyar nemzedék, amelyik el tudja hárítani ezeket az új veszélyeket, avagy élni tud ezekkel az új magyar életteret teremtő lehetőségekkel .. . A kormányon tehát a sor. Az MDF a sorozatos lefekvéseket, visszavonulásokat, a médiaalkukat és padkázásokat nem vállalhatja... Mindez megkerülhetetlenül érinti Antall József személyét. ANTALL JÓZSEF a magyar politika nagy alakja, a történelem kiegyező, stabilizáló, megőrző politikusai között, valahol Deák és Bethlen István között van a helye. Az ő bölcsessége, önmérséklete, előrelátása és higgadtsága nélkül már régen zűrzavarba süllyedt volna ez az ország. A sors, az Isten, azonban nem elég kegyes hozzá és a magyarsághoz. Antall József, mint tudjuk, nem teljesen egészséges. Betegségét egyszer már rútul kihasználták. Operációjának idejére időzítették a taxisblokádot. Amilyen nyerő lapja volt ő a kilencvenes választásokon az MDF-nek, annyira zavarba ejthető most betegsége folytán. Amilyen aljas emberekkel kell farkasszemet néznünk — kommunistákkal! —, elképzelhetetlen, hogy a betegségét ne használnák fel ellene, ellenünk a választási harcban. De hát nézzünk szembe a tényekkel: elvárható egy néptől, hogy megválasszon valakit első emberének, felelős vezetőnek, akinek egészségi állapota nem kielégítő? Antall nemcsak nagy államférfi, hanem tragikus hős is. Mert mindazt, amit most felsoroltunk, amiből ki kell törnie az MDF-nek, fel lehet sorolni más előjellel is: hogy ennek fejében fennmaradt az ország, nem süllyedtünk bele a káoszba, fizetésképtelenségbe, hogy senkinek sem kellett nélkülöznie és vándorútra kelnie. És most tőle kérjük azt is, hogy fordítson, és mutassa meg a maga és a kormánya erejét. Egy Isten által meglátogatott embertől. Neki részt kell biztosítani az utód kijelölésében és betanításában. Ez a művelet halaszthatatlan. Az országos gyűlés megújított vezetőségének ezekben határoznia kell... A legnehezebb feladatokat, az átalakítás legdrasztikusabb műveleteit ez a kormány elvégezte. Ráment. Talán nem is lehetett másként. AZ MDF AZONBAN NEM VESZHET ODA, mert az MDF a legsajátosabb .képződménye ennek a magyar századnak, benne együtt van a magyarság minden szerzett, megszenvedett és forradalomban felmutatott értéke, az összes nemzeti gyarlóságunkkal együtt. Ha az MDF összeesik, a magyarság felett összecsapnak a hullámok... DEBRECZENI JÓZSEF NYÍLT LEVELE CSURKA ISTVÁNNAK emberének, felelős vezetőgének, alkinek egészségi állapota nem kielégítő?” — ez a kérdés többet rontott az MDF választási esélyein, mint amennyit ellenfeleink a hátralévő időben együttesen ronthatnak. Arról már nem is beszélve, hogy egy sokféle irányzatot magába ölelő gyűjtőpárt legfőbb kohéziós erejét kívánod kiiktatni ezzel. (...) Az általad múltba és jövőbe vetített „MDF”-et, „minden más politikai erőtől az különbözteti meg, hogy a magyarság sorsikérdéseit mindenek fölé helyezi... már bimbó állapotába is ez különböztette meg a színen lévő társadalmi és politikai csoportosulásoktól. . . Nincs más szentség, csak a nemzeti érdek.” Kedves Pista, ez nem igaz! Annak a pártnak, amelyikbe én beléptem, és tagja vagyok, így szól a hivatalos programja: „a nemzeti érdekeknek és értékeknek, illetve a társadalom „demokratizálásának képviseletét egyaránt vállalja, nem tett és nem tesz különbséget köztük fontosság tekintetében, azokat egymástól elválaszthatatlannak tartja” (kiemelés: D. J.). Ez az a program, amelyre a magyar nép . többsége szavazott, amelynék révén kormányra kerülhettünk! (...) Sajnos, nem csupán a demokrácia trónfosztását hirdeted meg. Vajon hogyan értsük az ilyen szövegeket: „ . . annak kell történnie ebben az országban ..., amit mi akarunk. Ehhez viszont először annak a kicsiny maradéknak kell egységesen akarni valamit, ami most az MDF maradékát képezi.” Az ég szerelmére: ahol egy kicsiny maradék akarata érvényesül, azt diktatúrának hívják! Az MDF: Magyar DEMOKRATA Fórum! Lehet, hogy Te már 1989-ben is szándékosan hagytad ki az újságunk, az újságod nevéből azt a második szót? A kirekesztő törekvések számos más helyen is megjelennék. Az egyetlen és kizárólagos szentségnek deklarált „nemzeti érdek megfogalmazásának jogosultságát ... újra meg kell szereznünk” — írod. Meg kell akadályozni, hogy „egyedeik, csoportok, sejtek beférkőzzenek a közösségbe, és ott kifejthessék romboló munkájukat”, „szét kell verniük minden defetizmust.” „Ha az MDF összeesik, a magyarság felett összecsapnak a hullámok.” Egyetlen párt uralma mint a nemzeti közösség fennmaradásának biztosítéka! Ez a szörnyűség nagyon ismerős ebből a szörnyű századból! (...) Pista! Tudom, hogy ennyi is sok volt, hogy rég nem mérlegelem már a pragmatikus érdek- és erőviszonyok, a politikai célszerűség tényezőit De vannak helyzetek, amikor képtelen erre az ember, amikor az bűn. A te röpinatod ilyen helyzetet teremtett számomra, számunkra. Be kell hát végeznem, ki kell hát mondanom: mindazon elemek halmaza, amit eddig (kimutattam a szövegedből (ami kiordított belőle !): a kirekesztő, faji ihletésű, kizárólagos értőkként felmutatott nemzeti kollektivizmus; társulva az antidemokratikus, antikommunista és antiszemita elemekkel, hibátlanul megfelelnek egy komplett náci ideológiai alapvetésnek. Ehhez nekem, nekünk, az MDF-nek nincsen semmi közünk. Nem is lesz. Kedves Pista! Azt hiszem, soha nem éreztem még ilyen elemi erejű késztetést az írásra, mint most, a Magyar Fórumban megjelent szöveged nyomán. S minél többször olvasom végig, annál erősebb bennem a bizonyosság is: ha már hallgatni nem lehet, megszólalni csak a legteljesebb őszinteséggel és nyíltsággal szabad. Amióta csak megismertelek, ambivalens érzések, vonzás és taszítás kettőssége fűztek Hozzád. Imponált eltökéltséged, szenvedélyed, igazmondó indulatod, s az az érzékenység, amellyel mindig a problémák sűrűjébe, a dolgok elevenébe tudtál belenyúlni, -tapsolni, -tenyerel- ni. És taszított az az intolerancia, az az erőszakosság, ami ezzel együtt járt. Mindig égetően fontos és izgalmas kérdéseket ragadtál nyakon, de rendre olyan bru- talitássail, hogy az azonnal diszkreditálta, elvadult ger- jedelemmé torzította igazságkereső hevületedet, s lehetetlenné a hozzá való csatlakozást. A kerek igazság kérlelhetetlen kimondása írói erény. A politikus erkölcse más. Neki az „igazságot” megvalósítania, realizálnia kell, átültetnie a gyakorlatba. Ez pedig mindig kompromisszummal jár. Az „igazság” kérlelhetetlen kimondása a politikában nemhogy nem elég, de a legtöbbször káros is. Rontja a megvalósítás esélyeit. Te, Pista, író maradtál a politikában. Annak is sematikus. Láttam, hogyan nő a befolyásod hétről hétre, hónapról hónapra az MDF-ben. Akit 1988—1989-íben még el lehetett intézni, helyre lehetett tenni egy elnéző mosoly- lyal, egy tréfával, egy kézlegyintéssel a mi csurkapistán- kat, a mi szeles-mérges írónkat, a mi porcelánbolti elefántunkat, az MDF- ... szivárvány e haragoszöld szegélyét, az 1991—1992-re vaskos árboca, gerendája, már- már tőkesúlya, de mindenképpen nehezéke lett a Fórum hajójának. Fontos tényező, a tagság bálványa, akivel számolni keli, aki nélkül lassan nem születhet döntés (,,a Pista okézta már ezt a dolgot”), alelnök, frak- cióelnökségi tag, főideológus, próféta és néptribun. (...) Tudod, sökan, sokáik úgy gondoltuk, nem olyan nagy a baj. Bár a Pista rengeteg értékes embert elriaszt, sok nehéz, olykor szégyenletes percet is okoz nekünk, de mégiscsak leköt egy lelkes, fanatikus réteget, akik — ha már vannak — jobb, ha szem előtt vannak. Az MDF úgyis centrumpárt, úgyis gyűjtőpárt, sokféle nézet, sokféle stílus elfér benne, nem is baj, ha minél több felületen érintkezik a magyar társadalom sokféleségével. Majd ellensúlyozzuk, majd megmutatjuk a szebb arcainkat is, a kormánypolitika szilárd, Antall taktikus bölcsessége és kikezdhetetlen tekintélye garancia arra, hogy nem borul fel, hogy jó irányba megy a hajó. Ez a mostani írásod azonban teljesen új helyzetet teremtett. Az első döbbenetét — a túlságos, ezért nagyon is árulkodó igyekezettél leplezett — Antall-ellenes éle keltette. Erről szóltak már eleget. Egy biztos, ez a nyilvánosság előtt feltett kérdés az MDF alelnöke szájából: „elvárható egy néptől, hogy megválasszon valakit első MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL
