Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-29 / 178. szám

1 992. július 29.» szerda OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelct-Magyarország 1 1 Meddig kell várni? Tavaly január elején két húszezer, és három tízezer forintos értékjegyet váltottam a Gávavencsello és Vidéke Takarékszövetkezet egyik nyíregyházi fiókjában. Április­ban — mivel úgy gondoltam, jó helyen lesz a pénzem, és ez jó befektetés — még hat darab, egyenként ötezer fo­rintos értékjegyeket vettem. Ez év januárjában már men­tem, hogy kivegyem a pén­zem, de nem adták ki nekem, ami igen felháborított, hiszen az enyém. Most is hiába próbálkozom, meddig kell várnom még, én nem tehetek arról, ami ott történt. Név és cím (A Gávavencsello és Vidé­ke Takarékszövetkezet vála­sza olvasónknak: A Nemzeti Bank Megyei Igazgatóságán keresztül a bankfőosztálytól kapott tájékoztatás alapján a takarékszövetkezetnél váltott értékpapírok — így olvasónk- ké is — kifizetését a felszá­molás során a negyedik hely­re rangsorolták. A felszámolás a Magyar Közlönyben és a Kelet-Ma- gyarországban is megjelenő közzététele után harminc nap áll az értékpapír-tulajdonos rendelkezésére, hogy igényét bejelentse a kijelölt felszá­moló bizottságnál. Ezt az időpontot nem tudják beha­tárolni sem, ezért kérik, hogy az ügyfelek kísérjék figyelem­mel a megjelenés időpontját, amelyről a szövetkezetnél is lehet érdeklődni.) Várjuk az adományokat Szeretnénk segíteni a be­csületes, de rossz körül­mények között élő, körülbelül ötven-hetven cigánycsaládon. A kisgyerekek mellett moz­gássérültek is vannak ezek­ben a családokban. Kérjük, hogy, akik megtehetik, ado­mányozzanak nekünk hasz­nált, de még hordható ruha­neműket, cipőket, mozgás- sérültjeinknek már nem hasz­nált, de még jó rokkant kerekeskocsit, esetleg a gyermekeknek ceruzákat, fü­zeteket, megunt olvasó-, vagy meséskönyveket. Várnánk valamelyik jólelkű cégtől egy kiselejtezett, ám ügyeink inté­zéséhez, a levelek gépelésé­hez még alkalmas írógépet. A segítőkész emberek adomá­nyait a Tunyogmatolcs, Köl­csey u.1. szám alá várjuk, de ha kell, mi is érte megyünk. A támogatást előre is nagyon szépen köszönjük. Kiss Ferenc, Tunyogmatolcs, a helyi kisebbség érdekképvise­leti szervezetének elnöke A zsebünkre megy Öt évig ugyanazt a vízdíjat fizettem, mint egy öttagú csa­lád, állandó vita volt a házban a vízdíj megállapítása. A drasztikus árremelés utáni vitatkozásban a lakótársak kö­zölték velem, hogy csak akkor lehet szó díjcsökkentésről, ha egyéni vízmérőt szereltetek be a lakásba. Kérésüknek ele­get téve, négy darab vízmérő órát szereltettem be tizenkét­ezer forintos költségvetéssel, és meg is mutattam a lakótár­saimnak. A kérés csupán annyi volt, hogy jelentsük be a dolgot a Szavicsavnak. Én személye­sen elmentem a vízműhöz, ott az egyik vezetővel beszéltem, közöltem, hogy hiteles vízmé­rőket szereltettem be, megad­tam a gyári számukat is, stb. Ezek után pár hét múlva tá­jékoztattak róla, hogy nem tudják az igényemet elfogad­ni, mert sok az óra! Később pedig az volt az indok, hogy a fürdőszobában és a vécében nem lehet óra. Legutoljára egy nyomtatványt adtak, írassam alá a lakókkal, hogy a saját la­kásomba órákat szerelhessek föl. A lakótelep valamennyi házában és lakásában most ugyanezt végzi egy vállal­kozó, és ott nincs ilyen pro­cedúra! Mindezek után levélben kerestem meg a Szavicsav igazgatóját, aki mind ez idáig arra sem méltatott, hogy válaszoljon rá. Igazán jóleső érzés volna, ha ezt a dolgot a lakosságnak is a tudtára ad­nák, hogy mások ne járjanak így, mert nekem igen zsebbe nyúlós dolog volt az egész. Vajda István Tiszavasvári, Krúdy Gy. u. 10. Zavaró csatorna Amióta nagy harangzúgás­sal útjára indították a HBO mozicsatornát, ismerőseink­től, rokonainktól, munkatár­sainktól nem épp a leghízel­gőbb véleményeket halljuk. Senki egy szót sem szólna, ha a mozicsatorna, ami ugye jó üzlet a működtető cégnek, nem telepedne rá a mi éle­tünkre. Mert azt csinálja! Kezdve attól, hogy sokak gya­núja szerint jogtalanul elvették a közkedvelt Super-adást, már vagy két három alkalom­mal tapasztaltuk az utóbbi időben, hogy délután öt óra tájban egyszerűen nem fog­ható a TV1-es csatorna. A Nyírkábel Kft. szerint nem sugároz a tokaji adó... (?) ■ De ha sugároz is, egysze­rűen élvezhetetlen az adás, mert csíkos, sávos, hullámos a kép, nem volt ilyen, amíg a HBO nem működött. Lassan már nem is nézzük a tévét, annyira bosszantó. Fizetjük érte az előfizetést, és nem él­vezhetjük az adást. Rendet kellene már ebben az ügyben teremteni, mi nem vagyunk kíváncsiak a HBO-ra, szeret­nénk zavartalanul élvezni az előfizetett adásokat: akinek kell a HBO, az nézze azt, de ne legyen az egyik a másik rovására. Ungron Béla, Toldi u., J. László, Rákóczi út és mások, Nyíregyháza Hollandiában nyaralnak a gondozottak Kárpótlás az élettől Hans Steenbergen holland tanár, a magyar állami gondozot­takat segítő Stichting Kinder Hulp Hongarije Alapítvány tag­ja a berkeszi intézet neveltjeivel. írásunk róluk szól. A kép a berkeszi nevelőintézetben készült. Berkesz (KM) — Hollan­diáról a legtöbb ember any- nyit tud, hogy Németország és Belgium között, az Észa­ki-tenger partján terül el: a tulipánjairól, dűnéiről, szél­malmairól és nagy festőiről híres. Ki hinné, hogy a megyében élő majdnem 2800 állami gondozott gyermek közül százhúsz már talán jobban is­meri a szigetes, csupa virág északi országot, mint Magyar- ország tájait? 1988 óta Hol­landiában nyaralnak két hetet, vagy két hónapot jólelkű csalá­doknál. Sőt tavaly néhányan ott is karácsonyoztak, a hollan­dok a kemény télben saját autóikkal hozták-vltték őket. Családra találtak Négy éve Hagymási Kasza Mária, a Nyíregyházáról Hol­landiába elszármazott hölgy kereste meg ezzel az ötlettel a megyei gyermek- és ifjúság­védő intézetet, valamint Pes­ten egy nevelőotthont. Holland családokat találtak, akik elvál­lalták, hogy magyar állami gondozott gyermekeket nya­raltatnak a saját költségükön. Ezeknek a szülői szeretettől megfosztott, sebzett lelkű gyermekeknek a sors nem csak azt a kárpótlást adta, hogy világot láthattak, hanem szerető és ragaszkodó csalá­dokra is találtak. Van olyan ál­lami gondozott gyermek, aki most negyedjére utazik Hol­landiába, ugyanahhoz a csa­ládhoz — „haza”. És már szin­te folyékonyan beszéli ezt a dallamos, különös hangzású nyelvet, holland családja pe­dig, főleg a testvérei" értik, mondják a magyar szavakat. Ebben az évben két holland alapítvány folytatja a hagyo­mányt. A Stichting Gastgezin- nen — a fő szervezője a ma­gyar gyermekek hollandiai nyaraltatásának — márciustól folyamatosan viszi-hozza saját autóbuszával a gondozottakat. Legtöbbjük cigánygyermek, de Németalföldön nem nézik a bőrszínt, a származást. Ugyanazok a családok várják vissza őket szép városi vagy falusi otthonaikba, ám ugyan­olyan szeretettel fogadnak még ismeretlen gyermekeket is. Programok az ittmaradtaknak Megmutatják nekik a nya­ranként ködfátyolba burkolózó országot, a tágterű tengert, ha- jókáznak velük a Rajnából szétbomló folyókon. A nyüzs­gő, viliódzó fényű városokat, múzeumokat is láthatják, és segíthetnek a földeken, üzle­tekben, hadd tanulják az életet, amelybe majd az állami gondoskodásból 18 évesen belecsöppennek. AMATŐR FELVÉTEL A másik, a Stichting Kinder Hulp Hongarije alapítvány csupán öttagú. Ők a berkeszi intézetet és a Hollandiában is ismert, nyírteleki Széltoló együttest (a Lázár tanárházas­pár tíz állami gondozott ci­gányfiút nevel, ők alkotják az együttest) segítik elsősorban, de maguk is nyaraltatnak öt gyermeket. Hans Steenbergen — aki kapcsolattartó és tol­mács, mert kiválóan beszél magyarul — két fiút visz a saját házába vakációzni. Mened­zserként és szervezőként vele van Twan Smits, negyedszer jött Magyarországra, most hozta a három gyermekét és a feleségét is. Tetszik neki ez az ország, Hans ismertette meg vele. — Egy hónapig azért va­gyunk most itt — mondja a szőke, fehér bőrű Hans Steen­bergen, Hollandiában' álta­lános iskolai tanár — mert jó a nyaralás, de sok gyermek marad az intézetben. Mi külön­féle programokat, játékokat csinálunk nekik, hogy ne unatkozzanak: kis olimpiai játékokat, a parkban minden­nap lesz sportverseny, kosár­labda, a végén diszkót szerve­zünk és megyünk két osz­tállyal Dombrádra táborozni. Aztán utazunk az öt gyermek­kel együtt Hollandiába. Hansék alapítványát a csa­ládok főként pénzzel, különféle cégek ruhával segítik. A télen sok farmert, téli ruhát hoztak, egy üzemtől kapták. Két éve szerveződtek, a másik alapít­vány ez év márciusában. Hogy miért nyaraltatják, támogatják a magyar állami gondozotta­kat? A látszatból ítélnek — Hollandiában gazdagab­bak az emberek, mint itt — magyarázza a fiatal tanár — ha tudunk valami jót tenni, azt megtesszük. De tőlünk a legtöbb pénz Romániába, a volt Szovjetunióba és Albániá­ba megy el. A hollandok azt tartják, ott nagy a szegénység, mert eljönnek ide a Balatonra, látják a szép házakat, autókat, a gazdagokat és azt mondják: itt minden rendben van, nem kell segíteni. Én tudom, hogy nem így van... — teszi hozzá kissé pironkodva. Szerencsére, a látszatnak nem mindenki hisz. Különben az állami gondozott magyar gyermekek, akiktől a sors megtagadta a családot, a meghitt kapcsolatot szülőkkel, rokonokkal, és örök seb lüktet a lelkűkben, nem kaphatnák meg ezt a kárpótlást az élettől; hollandiai vakációt, távolban rájuk váró embereket, kis barátokat. Nyártól nyárig szá­molják az évet és bújják a hol­landiai útikönyveket, hogy minél többet megtudjanak az országról, amelynek síkságai úgy hasonlítanak a magyar Alföldre... Szerkesztői üzenetek K. István, Nyíregyháza: A Kormány 91/1991. Undele­te alapján a mozgáskorláto­zottak felelősségbiztosítá­sának fizetési támogatása csak a személygépkocsira — és csak egy járműre — vonatkozik. „Matyóhímzés" jeligére üzenjük: Keresse fel Nyír­egyházán, a Sóstói úti kór­házban (Sóstói u. 62.), a bőrgyógyászaton dr. Szabó Péter főorvost. Dankó Sándor, Fehér- gyarmat: Az APEH tájékoz­tatása szerint a magán- személyek jövedelemadójá­ról szóló és 1991, évre hatá­lyos, többször módosított 1989. évi XLV. törvény rendelkezéseit figyelembe véve, ha közösen folytatják a mezőgazdasági kister­melést, az ebből származó, és egybe számított árbevé­telt a közös háztartásban élő, 16. életévüket már be­töltött közeli hozzátartozók között kell megosztani. Takács Anna, Nyíregy­háza: A jelenleg érvényes előírások értelmében ön akkor jogosult terhességi- gyermekágyi segélyre, gyer­mekgondozási díjra, ha a munkanélküli-járadék folyó­sításának megszűnését kö­vető 15 napon belül táp- pénzsegélyben részesül, és ennek az időtartama alatt, vagy a megszűnését követő 28 napon belül szül. Egyéb esetekben csak kivételes méltányosságból kérheti a gyermekgondozási segély megállapítását Özv. Takács Józsefné, Tiszabezdéd: Kis türelmét kérjük, megkerestük a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ságot az ügyben. Százezer forint különbség Szeretnénk, ha a Szavicsav, vagy a dologban illetékesek egyértelműen tájékoztatnának minket: a vállalat főórájának, vagy a lakók óráinak adatait veszik figyelembe? Mit kell még fizetni a lakóknak azon túl, amit a saját órájuk mért, mint a lakásban elfogyasztott vízmennyiséget? Ugyanis a mi háztömbso­runkban a 7-es számú lépcső­ház csináltatott magának egy lépcsőházi közös vízórát, az ott lakók csak annyit hajlandók fizetni, amennyit ez a vízóra mér. Meg is takarítottak rajta százezer forintot (ennyi a különbség a Szavicsav főórá­ján mért és egy lépcsőházra elosztott vízdíj között)! Ezt a nem csekély pénösszeget a vállalat — a háztömb egyéb­ként Lakszöv-ös — a lépcső­házi vízórával nem rendelkező 3., 5., 9-es lépcsőházak lakói­val kívánja megfizettetni. Nem tudjuk, hová folyt el százezer forintnyi vízmennyi­ség, de fizetni sem vagyunk hajlandóak. Sejtjük, hogy a vállalatnak most fontosabb problémái is lehetnek, de a nyilvánosság előtt tájékoz­tatást kérünk, mi lehet ennyi különbség oka, miért tér el ennyire egymástól a lépcső­házi — közös helyiségek fo­gyasztását is mérő — óra és a főóra által mért fogyasztás? Az Ungvár sétány 3., 5., 9- es lépcsőházak lakói, Nyíregyháza Válaszol az illetékes Interpelláltak is S. M. nyíregyházi olvasónk a kistermelők kálváriáját járva jutott el szerkesztőségünkig, és a közbenjárásunkat kérte. Tavaly egy hold paradicsom­földet béreltek a kótaji Egye­sült Erő Tsz-től, és a megter­melt paradicsomot rajtuk ke­resztül értékesítették: ezt Hat­vanba, Nagykőrösre szállítot­ták el. Levélírónk és társainak tudomása szerint a téesz már megkapta a paradicsom árát, azonban a földet bérlőknek csak a hatvan százalékát fizette ki. A többi kifizetésétől elzárkózik, annak ellenére, hogy a művelési költség összegét már levonta a pa­radicsom ellenértékéből. Amikor olvasónk és kister­melő társai megkérdezték, mikor kapják meg az elmaradt pénzt, furcsa választ kaptak: ihatnak rá hideg vizet! Pál Ele­mér, a téesz elnöke tájékoztat­ta az érintett kistermelőket az ügyről. Á téesz a tavalyi gazdasági évre több száz termelővel kötött termeltetési szerződést intenzív kultúrák termesz­tésére, a szerződésben mind a két fél jogait és kötelezett­ségeit rögzítették. A téesz a megállapodásában vállalt va­lamennyi kötelezettségének eleget tett. A paradicsommal kapcsolatos konkrét tényada­tok a következők: a téesz a naponta kapott szállítási ren­delkezéseknek megfelelően a teljes területen leszedett pa­radicsomot a Debreceni Tartó­sítóipari Kombinát hatvani gyáregységébe, a nyíregyházi konzervgyárba, a csengeri AGRO-FRUKT-hoz és a bé­késcsabai konzervgyárba szállította el. ^ A paradicsom árát a nyír­egyházi konzervgyár váltóval fizette ki, ezt júniusban — mi­vel a gyár lejáratkor nem tudott fizetni — a termelőszövet­kezetre visszaforgatták (azaz megkapta a váltót) 4,5 millió Ft értékben. A csengeri AGRO- FRUKT felszámolás alatt van, jelenleg is tartozik 4,976 millió forinttal, a debreceni pedig 2,112 millióval az átvett áru el­lenértékéből. A leírtak alapján látható, hogy a paradicsom el­lenértékéből 11,588 millió fo­rintot még nem fizettek ki a fel­dolgozók. A téesz a tagokkal és a kívülállókkal kötött megállapo­dásban rögzítette, hogy a kü­lönféle termékek árának ki­fizetésére csak akkor kerülhet sor, amikor azt a téesz már megkapta. Július 2-án a ter­melőszövetkezet az előzőek­ben említett 11,588 millió forint kintlévőségével szemben 6,021 millió forinttal tartozott a paradicsomtermelőknek. Min­dent megtettek, hogy meg­próbálják a pénzt behajtani, de ez annak ellenére sem sike­rült, hogy kérték az újságok, a rádió, a tévé nyilvánosságát, közreműködtek a termelők tüntetésének megszervezésé­ben a Debreceni Tartósítóipari Kombinátban, az elnök sze­mélyesen kérte meg Szűcs M. Sándor képviselőt — bízva ab­ban, hogy a kormánytól meg­felelő támogatást fog kapni ah­hoz, hogy a zömében állami tulajdonú konzervipari vállala­tokért az állam a kistermelők­kel szemben anyagi felelős­séget vállal, és kifizeti a jo­gosan járó áru ellenértékét — a segítségre és közbenjárásra. A képviselő interpellált az ügyben, ám azon túlmenően, hogy az élelmiszeripari vállala­tok nehéz helyzetére való hi­vatkozással megértést kémek, semmi konkrét dolog nem történik. Az elnök megérti a kistermelők felháborodását (maga is közéjük tartozik), de, sajnos — úgy látja — kicsi az esélye annak, hogy a még ki nem fizetett paradicsom el­lenértékét megkapják. Az oldalt összeállította: TÓTH M. ILDIKÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom