Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-24 / 174. szám

Kelet-Magvarország 3 1992. július 24., péntek Amerikai piacra dolgoznak Mátészalkán, a Szatmárvidéki Ruhaipari Szövetkezetben jelenleg amerikai piacra dolgoznak, de hamarosan újabb lehetőségek is adódnak egy olasz partnerrel. A jelenlegi fiatal szakmunkásgárda létszáma ezáltal bővülni fog. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI SENKI TÖBBET HARMADSZOR Kezdődnek a földárverések Nyíregyháza (KM — B. J.) — Több lapban látott már napvilágot, hogy kezdődik a földárverés. Az első kárpótlási törvény végrehajtási rendelete szerint ugyanis a kárrendezé­si hivatalok kitűzhetik a termő­földárveréseket, ha a gazdál­kodó szervezet részére meg­küldött összesített értesítés­ben szereplő aranykorona ér­ték 30 százalékának megfele­lő mértékű kárpótlási igényt jogerősen elbírálta. Időben közzéteszik Hogyan áll e téren a me­gyei Kárrendezési Hivatal? — kérdeztük dr. Sveda Bélá­tól, a hivatal vezetőjétől. — A megyei Kárrendezési Hivatal ütemtervet készített azokról a mezőgazdasági nagyüzemekről, ahol ebben az évben a földárveréseket le kívánja folytatni. 1992. no­vember 30-áig 28 mezőgaz­dasági nagyüzem területén kívánunk árverezni, ezen be­lül augusztus 24-én 10 órakor a nyírkércsi Aranyhomok Tsz területével kezdjük a földár­verést. Ezzel összefüggésben szükséges megjegyezni, hogy akiknek a kárigényét az árve­rés időpontjáig nem bírálták el, s a kitűzött földárveré­sen nem vehetnek részt, nem kell aggódniuk, mivel vala­mennyi nagyüzemnél leg­alább annyi termőföldet tarta­lékoltunk a későbbi árverésre, árverésekre, mint amennyi a megjelölt időpontokban árve­résre kerül. — Hogyan szerezhetnek tudomást az árverés kitűzé­séről az igényjogosultak? —- A Kárrendezési Hivatal az árverés kitűzését a Magyar Közlönyben és legalább egy országos és egy megyei napi­lapban az árverést megelőző 30 nappal korábban közzé­teszi. Kik vehetnek részt? — Hol tekinthetők meg az ingatlanok adatai, jellem­zői? — Az ingatlan fekvése sze­rinti önkormányzat hirdetőtáb­láján, a helyi mezőgazdasági nagyüzemnél, valamint az ár­verés helyszínén tekinthető meg. — Kik vehetnek részt az árverésen? — Az őt megillető kárpótlási jegyekkel az a kárpótlásra jo­gosult vehet részt, aki a ter­mőföldet árverező szövetke­zetnek 1991. január 1-jén és az árverés időpontjában is tagja; aki a termőföldet árve­rező szövetkezetnek 1991. január 1 -jén és az árverő szö­vetkezetnek 1991. január 1- jén és az árverés időpontjá­ban is tagja; akinek 1991. jú­nius 1-jén abban a község­ben, városban volt az állandó lakóhelye, ahol az árverező szövetkezet termőföldterülete van. — Van-e lehetőség a ter­mőföld árverezését megelő­ző egyezségkötésre? — Igen, sőt az árverés ve­zetőjének az árverés megkez­dése előtt kötelessége megkí­sérelni az egyezség létreho­zását az árverésen résztve­vők között. Ez esetben min­den egyes kialakítandó föld­részletre 1000 Ft aranykoro­nát kell alapul venni. Ha az egyezség létrejött, úgy kell el­járni, mintha a földrészlet ár­verésen kelt volna el. — Milyen kötelezettséget kell vállalni a jogosultnak a termőföld vételekor? — Vételi jogot csak az a jo­gosult gyakorolhat, aki kötele­zettséget vállal a termőföld mezőgazdasági hasznosítá­sára és a termőföldet öt éven belül nem vonja ki a termelés­ből. Amennyiben vállalt köte­lezettségét megszegi, a tulaj­donszerzéstől számított 5 éven belül, a föld kártalanítás nélkül állami tulajdonba kerül. Közokiratba kell foglalni — Lehet-e árverezni meg­hatalmazott útján? — Van lehetőség rá, de a meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. — Kérem, konkrétan is­mertesse az első árverésre kijelölt település adatait. — Az első — mint mondtam — a nyírkércsi Aranyhomok Termelőszövetkezet, ahol augusztus 24-én 10 órakor a művelődési házban, a tsz kenderáztatóban lévő 047-es helyrajzi számú 52 hektáros szántóját,'valamint az Újtag repceföld 054-es helyrajzi számú 10 hektár szántóját árverezik. Az előbbi 555, az utóbbi 70 aranykorona értéket jelent. Tárca ■■■■■■■■■■■■■ 'a megköveznek is a privatizá­lj/ ció gombamód termett, ken- / dérként nőtt megszállottái, ki kell hogy mondjam, le kell hogy írjam, mert fojtogat a gondolat. Engem nem dobott fel az országos kézi arató­verseny nagydobra vert híre. És nem tett boldoggá, nosztalgiát sem keltett bennem a KM első oldalán közölt kép. ,,Egy magyi család öt hold gabonát ta­karított be a régi hagyományos kézi­kaszás aratással. ” Annak ellenére sem repestem a boldogságtól, hogy „Ez jó mulatság, férfimunka volt...” De nem csattant tapsra a tenyerem akkor sem, amikor megjelentek a tengeri- és krum­plisorok között az egy lóval vagy tehén­nel ekekapázó párok. Én arattam a nemzetes és tekinte­tes urak földjén tizenkettedik, tizen­harmadik keresztért. És hallottam sírni édesanyámat, amikor a bagóval át­szőtt gabonában markot szedett. És sírtam, amikor a Sándor-pusztán Lőrincz nemzetes úr búzájából nem tudtam kötelet csavarni, mert már ki­húzáskor leszakadtak a kalászok az avult szálról, szalmáról. És vezet­tem lovat, tehenet is a tengerisorok között. Valahogy szívesebben néztem a bú­zatáblában szinte méltóságteljesen hala­dó kombájnt. Csak ne zavart vona olyan­kor egy sor gondolat. Bosszantott az árokparti hűvösön ülő 8—10 gazdász, agronómus, ágazatvezető, az egyetlen kombájnosnak asszisztáló siserehad. Dühített az utak mentén, a keresztező­désekben és kanyarokban lapáttal szed­hető búzaszemtenger. Elkeserített a tar­lóhántás után hamarosan vetésként zöl­dellő tábla. Mert mindegyik kép mögött láttam, tudtam, éreztem a felelőtlenség, a hanyagság, a nemtörődömség egyet­len magyarázatát. A kombájnos, a gaz­dász, a sofőr még titkon sem érezhették, hogy az övék a kalász, a szem, a föld, a megtermett élet. Töprengek. Nem lehetne, nem lehetett volna ezen változtatni? Önként társult földtulajdonosok nagy tábláin kombájn­nal aratni, minden szemre vigyázni. Hogy saját tegyen a gép, a föld, a szem, a gond és az öröm. Hogy ne állami diktá­tum rögzítse a vásárolandó vetőmag, gép, műtrágya,, vegyszer, üzemanyag, alkatrész, és a megtermett, értékesíten­dő termény árát szinte kikapcsolva a ter­melés és értékesítés folyamatából a ter­melő embert és annak érdekeit. A betegség megszűnik, ha legyőzi az erős szervezet. Megszűntetheti orvosi beavatkozás, gyógyszer, műtét is. De elmúlik a betegség akkor is, ha agyon­ütik a beteget. Mintha hasonló ,,gyó­gyításnak" lennénk tanúi. A mezőgaz­daság betegségeit az egész termelési ág agyoncsapásával akarjuk megszün­tetni. A kézi aratás népszerűsítésén, ideali­zálásán berzenkedve két torzszülött gondolatom támadt. Amikor arra gondolok, hogy a Magyon kézzel aratóknak keresztbe kell rakni a termést, és úgy behordani egy kombájn­hoz, vagy odamenni egy kombájnnal, hogy az elcsépelje, fura képzetem tá­mad. Úgy tűnik 1992-ben ez az egész kézi aratási divatolás, mintha kivernénk a Ladák szélvédőüvegjét, eléfognánk két jó lipicait vagy nóniuszt, és beülve a vo­lán mögé, kézbe a hajtószár, gyí, te fakó, irány Európai Balogh Géza S zeretek vidékre vagy ahogy az er­délyi, kárpátaljai pá­lyatársaink mondják, terep­re járni. Vannak azonban időszakok, mikor nagyon befogják az embert, képte­len elmozdulni az íróaszta­lától. Ilyenkor szoktam elő­venni azokat a kiadványo­kat, melyek a száraz, szenvtelen számok tükré­ben mutatják be a megye településeit. Sokszor többet mondanak el ezek az ada­tok a legfelkészültebb inter­júalanyoknál is. Legutóbb például a „Ki kicsoda a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei önkor­mányzatokban" című köte­tet forgattam felüdülés gya­nánt, de a rideg számok annyira lehangoltak, hogy jobbnak láttam becsukni a lapokat. Csak sokára nyitot­tam ki újra őket, hogy most már okával utánanézzek, valóban oly nagy mértékben fogy-e a megye kistelepü­léseinek lakossága vagy csak a véletlen hozta úgy a múltkor, hogy csupa apró- falvan akadt meg a tekin­tetem. Ám akárhol ütöttem fel a könyvet, szinte mindenütt szembetűnt a lélekszám apadása. Találomra kinyitot­tam például a 132. oldalt, ahol az alábbiakat találtam: Nyírcsaholy 10,9, Nyírderzs 10,2, Nyírgelse 16,7, Nyír- gyulaj 12,1, Nyíribrony 13,2 százalékkal számol keve­sebbet 1990-ben, mint tíz évvel korábban. Pedig ezek a községek még csak nem is a periférián helyezkednek el, hiszen Má­tészalka vagy Nyírbátor öt­tíz kilométerre van tőlük. Mi lehet akkor a végeken, túl a Tiszán, a Krasznán, a Túr meg a Szamos mentén? Nézzük! Még megszámlálni is sok azokat a települése­ket, ahol a harminc évvel ezelőtti népesség mára a fe­lére csökkent. Csengerújfa- lu. Hete, s Fejércse, Lónya, Mátyus, Tivadar, de ugyan­ezt mondhatjuk el az ország belsejéhez közelebb lévő Ömbőlyről, Nyírpilisről vagy Penészlekről is. Az adatok két évvel ko­rábbiak. A maiak természe­tesen még nem ismertek, de tartok tőle, ha látnánk is a pontos kimutatásokat, akkor sem lenne sok okunk a derű­re. így marad a reményke­dés, hogy mihamarabb meg­áll a lélekszám csökkenése, s lassan elkezdhetjük újból belakni e hazát... A debreceni postaigazgató­ság szállítási üzemének nyí­regyházi üzem- egysegeben tartják karban a posta szállító járműveit. A szabad kapaci­tásokat kihasz­nálva a ma­gánszemélyek előtt is nyitva áll a Lujza utcai korszerű javí­tóbázis, legyen szó hibaelhárí­tásról, vizsgáz­tatásról vagy a környezetvé­delmi zöld kár­tya kiadásáról. Kommentár Tandíjak és ösztöndíjak Dombrovszky Ádőm M iként alakul a fel­sőoktatás gazdasá­gi háttere? Erre a kérdésre keresték a megol­dásokat a héten a Művelő­dési és Közoktatási Minisz­térium tanácskozásán. Az ezt követő sajtótájékoztatón a Pénzügyminisztériumot Pongrácz Tibor államtitkár, a Művelődési és Közoktatá­si Minisztériumot Kálmán Attila államtitkár, a Felsőok­tatási Dolgozók Szakszer­vezetét Kiss Papp László el­nök, míg a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét Várnai András ügyvivő képviselte. Hangsúlyozták, hogy az 1993-as költségvetés elké­szítése során a szűkös le­hetőségek között relatíve négy terület élvez prioritást: a felsőoktatás, a szociális ügyek, a honvédelem és a közbiztonság. A pénzügyi államtitkár véleménye sze­rint a felsőoktatás kérdése kulcsszerepet kaphat a gaz­dasági talpra állásunk so­rán. Ezért a felsőoktatásba be kell ruházni. Hosszú tá­von ez akár üzletet is ered­ményezhet. Az alapvető átalakulás &orán hosszú tá­von 35 ezer fővel emelni kí­vánják a hallgatói létszámot, j s a nagyobb városokban universitasok jönnek létre. A tandíjak funkciójáról vi­tázva a pénzügy álláspontja szerint ezzel maximum a diákok költségeinek 2 szá­zalékát fedezik. A művelő­désügy államtitkára elismer­te: a tandíjnak jótékony ha­tása is lehet a színvonalra, a fegyelemre, de mindenkép­pen ellensúlyozni kell a szo­ciális ösztöndíjrendszerrel. Ellentétes vélemény ala­kult ki a magasabb kvalitású egyetemi dolgozók munka- viszonyával kapcsolatban. Pongrácz Tibor szerint a ha­tározott időre kötött szerző­dés biztosítaná a csere le­hetőségét, ha valaki nem válik be, nem okozna olyan nagy nehézséget a más te­rületre való „átirányítása”. Ez a módszer megakadá­lyozná a struktúra konzervá­lását. E tekintetben a műve­lődésügy a pénzügyhöz ha­sonló elképzeléseket képvi­sel, a szakszervezetek vi­szont alapvetően nem érte­nek egyet a határozott időre szóló szerződésekkel. Sze­rintük ez létbizonytalanságot okoz. Nézőtoní) Fogyó falvak HÁTTÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom