Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-23 / 173. szám

im július 23., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 1 1 Bírja-e a nyugdíjas? TISZTELT SZERKESZTŐ­SÉG! Segítséget szeretnék kérni a Szerkesztőségtől. 1978-ban vásároltunk itt, Mátyusban egy üresen álló családi házat, ami­hez a vásárosnaményi OTP- től 100 ezer forint kölcsönt kaptunk, ezt 510 forintos havi törlesztéssel kellett fizetni, be is fizettük minden hónap 9-ig. 1986-ban szintén a vásáros­naményi OTP-től felvettünk 75 ezer forintot, mert javításra szorult a lakás, ezt 530 forintos törlesztéssel fizettük. Ezzel még megbírtunk, annak el­lenére, hogy idős nyugdíjasok vagyunk. De amikor a „büntető kamatadót” megkaptuk, el­mentem az OTP-hez és el­mondtam, hogy mi ezt nem tudjuk megfizetni. Azért vet­tünk csak régi házat, mert ezt tudtuk törleszteni, de ezzel a magas kamattal már nem bírunk. Azt mondták, adjak be kérvényt az önkormányzathoz, amit meg is tettem. 1991 -re az önkormányzat 12 800 forintot fizetett egy-egy rászorulónak. Ez év márciusában kaptunk a nyíregyházi Damjanich úti OTP-től egy felszólítást, hogy a férjem nyugdíjából havonta 2 ezer forintot letiltanak. Beutaz-. tam az említett OTP-hez és azt a választ kaptam, hogy az én nyugdíjamból is annyit fognak levonni havonta. Kérdezem én, milyen eljárás ez? Egy fillér hátralékunk soha nem volt. Menjünk koldulni, mert 8800 forintból ketten sehogyan sem tudunk megélni. (Itt küldöm az utolsó havi szelvényeket, az emeléssel ennyit kapunk.) Tóth Bernátné Mátyus Sértő általánosítás! Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország fo­lyamatosan közzétett, köz­zétesz cikkeket, amelyek a munkanélküliekről adnak vé­leményt, illetve minősítést, ez késztetett levélírásra. Mindenekelőtt szeretném ki­jelenteni, hogy semmilyen pártnak nem voltam és nem vagyok tagja. Véleménye­met a leélt 40 év alakította. Reagálásom oka, hogy sze­mélyek nyilatkoznak a mun­kanélküliekről, és nem is akármilyen hangnemben! Hallgattassák meg a másik fél is! Férjem és én is mun­kanélküliek vagyunk. Jára­dékunk havonta összesen 19 300 Ft. Egy 16 éves gyer­mekünk taníttatásáról, illetve eltartásáról kell gondoskod­nunk. Lehet számolni! Fel­háborít, hogy rólunk, mun­kanélküliekről, mint bűnö­zőkről nyilatkoznak. Ez becsületsértés! Akik olyan jól informáltak, hogy vissza­élésekről, bűnesetekről tud­nak, miért nem az illetékes szerveknél jelentik? Vagy hi­vatalosan nem merik vállalni az állításaikat? Nyilatko­zataikkal általánosítanak, amit sértőnek érzek. Ók nem gondolnak arra, hogy eset­leg ők is juthatnak hasonló helyzetbe? Nem!?Mert vagy „jól kibélelt” munkahelyük van, vagy jól megérdemelt, kiemelt nyugdíjukat” élvezik. Mi, munkanélküliek juttattuk ide az országot, ahol van? A levélíróknak ezen is el kel­lenegondolkodni, és meglát­ni, hogy a 22 milliárd dollár adósságot nem mi vettük fel, nem mi vagyunk a haszon élvezői. Mi nem mentettünk át hatalmat, vagyont, hogy most kft.-k vagy vállalkozók lehessünk és megjátsszuk a demokráciát. Azt hiszem, a levélírók tisztában vannak ezzel, csak ez irányba „rá­zósabb” a véleménynyilvá­nítás! Egyikük buzdít arra, hogy fogjunk össze, támo­gassuk a kormányt. De mi­ben? Abban, hogy paktumot kötött a volt diktatúrával és most együtt élvezik a gaz­dasági előnyöket? Megjegy­zem, kiegyeznék azok anya­gi helyzetével is, akik vissza­vonulva „megérdemelt mun­kájukért” korkedvezménnyel nyugdíjáztatták magukat, hisz megrokkantak az or­szág tönkretételében. Ab­ban, hogy hetenként-ha- vonként újabb milliós hite­leket vegyenek fel a magyar nép nevében és a magyar nép bőrére? Amely milliók eltűnnek alléikul, hogy az ország gazdasági helyzete bármit is változna. Ez nem szúr szemet a levélíróknak? Nemcsak az 50-60 ezer forintos feketemunkát kelt észrevenni, hanem ezeket az elsikkasztott, átmentett milliárdokat is. Ebben a játszmában mi, a középré­teg. vagyunk a károsultak, áldozatok, nem pedig bűnö­zők! Ezek után döntsék el, kik a bűnözők! Ismétlem, ha tudnak visszaélésekről, je­lentsék a megfelelő szerv­nél, de azt is, aki foglalkoz­tatja a munkanélkül-járadék- ban részesülőt. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Remélem, hogy a KM, mint független napilap, min­den véleménynek helyt ad, így levelem teljes közlését kérem Önöktől. Ha mégis valamilyen „ok” miatt ez nem lehetséges, akkor annyi szívességet kérnék Önöktől, hogy levelemet juttassák el azon személyek részére, akik szerint mi, munkánél- küliek „bűnözők” vagyunk. Keresztessy Zoltánné Nyíregyháza, Erkel F, u. 2. Kell az MDF-piac! Személyes kapcsolatot keresünk Kérjük Gál Istvánná nyugdíjas levélírónkat, hogy közölje címét. Sze­retnénk ugyanis alkalom- adtán személyesen be­szélgetni a levelében ír­takról. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a bekül­dött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fó­ruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesz­tőség nem feltétlenül ért egyet Tisztelt Szerkesztőség! A Kelet-Magyarország július 14-ei számában megjelent egy felhívás, hogy Csabai Lász- lóné, Dr. Mihályi Józsefhé, Kalocsai Gábor valamint a pol­gármesteri hivatal két szak­értője, fórumot tart az MDF-pi- accal kapcsolatban. Nyugdíjas emberként e piacra járok vásárolni, annál is inkább, mert nem vagyok kiszolgáltat­va a nagy haszonnal dolgozó kofáknak. Arról a tényről nem is beszélve, hogy a termelőktől szép, friss árut kapok. A fórumot tartó személyek, kikről a gyűlésen tudtam meg, hogy liberális önkormányzati képviselők, nem tudni milyen okból, de az MDF-piac létét fir­tatták. Azt elismerték, hogy a jósavárosi lakosoknak kell egy piac, de a beszédjükből az érződött ki, hogy a piacnak az a legnagyobb bűne, hogy MDF-piacnak hívják. Hozzá­szólásomban megemlítettem, hogy a hajdani városi tanács vezetése, miért nem gondolt egy piac létrehozásán e városrészben, annál is inkább, mert a Jósaváros már létezett amikor a város lakóinak ál­lítólagos többsége a TEHÓ-t megszavazta. Kár, hogy a pia­cot nem hozták létre, mert akkor az önkormányzati kép­viselők fülét nem bántaná, hogy MDF-piacként ismeri a város lakossága. Szerény vé­leményem szerint, a piac létre­hozása jobban szolgálta volna a lakosság érdekeit mint a város központjában felállított „Három grácia” szoboregyüt­tes. Bár a művészetet is támo­gatni kell, de nem mindegy, hogy egy szobor hol nyer elhe­lyezést. Az én véleményem szerint e szoboregyüttes azért került oda ahol jelenleg is van, hogy a római katolikus paró­kiát, bár nem kimondottan, de sanda szándékkal mocskolják. E szoboregyüttes elhelyezésé­vel kapcsolatban a hajdani tanács vezetése nem tartott fórumot. A fórumot tartó liberális képviselők és a meghívott hi­vatali szakértők meggyőződ­hettek arról, hogy Jósaváros lakossága igényli a piacot még akkor is, ha e piacot az MDF hozta létre. A hozzászólások­ból bizonyítást nyert, hogy az árusítási körülmények sem­mivel sem alábbvalók mint a KGST-piacé. Elgondolkodva, hogy némely önkormányzati képviselőnek miért szúrja a szemét az MDF-piac léte, arra a következtetésre jutottam, hogy e pénzéhes világban akadtak olyan súgó egyének, kik átvennék a piac üzemel­tetését kft. formában, ezáltal nem csak a kft. tagjai, hanem a pártfogók is részesülné­nek valamiféle jövedelemben. Ezek a pártfogók igyekeznek mindent elkövetni a piac va­lamiféle átalakítására, csak azért is, hogy ne MDF-piacnak hívják, figyelmen kívül hagyva a város állampolgárainak ér­dekét. Remélem, hogy a megtartott fórum ellenére, az önkormány­zati képviselők, kiknek több­sége ugyan liberális, a piac megszüntetésének tárgyalá­sakor úgy határoz, hogy a város lakosságának érdekeit ne csorbítsa, még akkor sem, ha az MDF jelzőt nem szeretik. Kókai Ferenc nyugdíjas Nyíregyháza, Árpád u. 83. szám II/9. Ugyanarról kétféleképpen Ha messziről jött... Sajnálom a T. Nábrádi urat, hogy, információi hiá­nyosak, illetve a leírtak csak az egyik oldal véleményét tükrözik, így valóságképet kialakítani nem lehet. Mert: a kft. nem jogutódja a Pannon- glas Rt. vásárosnaményi gyárának (nem is lehet!). Nem voltak megkérdezve az érintettek, hogy miért nem akarnak a kft.-ben dolgozni. A termeléssel, rendelésál­lománnyal, készlettel össze­függő kérdésekre írtakkal azért nem vitatkozom, mert minden igazgatónak szu­verén joga úgy nyilatkozni, ahogyan akar — még ha a valóságot nem is fedi — fő­leg, ha valaki messziről jött. A messziről jött embernek mindig igaza van. A sors iróniája, hogy a cikk megjelenésekor a nyilatkozó műszaki igazgatóhelyettes már nem volt alkalmazottja sem a gyárnak, sem az in­duló kft.-nek, de nyilatkoza­tából kitűnik, hogy hogyan is szerveződik (szerveződött) a kft. (Megjegyzem ebben az időszakban három mű­szaki igazgatóhelyettese volt a vásárosnaményi üveg­gyárnak. Egy, aki tartósan beteg, a második, aki meg­bízásos alapon látta el a teendőket a kinevezett visz- szatértéig. A harmadik, aki nem is egészen onnan jött, ahogyan a cikkben le van írva, és a mögöttes hátteret fel kell tárni, de ez most azért nem lényeges, mivel távozott (távoztatott) a gyár­ból.) Véleményem szerint a másik oldal véleményét is ki kellett volna kérni, mivel így a gyári kollektíváról egy torz valóságkép alakult ki a cikk nyomán, hogy nem akarnak dolgozni és kft.-ellenesek. Mellesleg megjegyzem, hogy közel egy évtizede vagyok (voltam) a gyárnak alkalmazottja, úgy érzem, hogy ismerem az embereket és a véleményüket is, valamint a munkához való hozzáállásukat. Alapvetően nem az a gond, hogy nem akarnak dolgözni vagy kft.- ellenesek. A bajok forrása másutt keresendő, de erről nem kívánok többet elmon­dani, mivel ez belső gond. Ezt rábízom a Nábrádi úrra, meg az olvasóra (megj.: ha egyáltalán megjelenik, amit leírtam.) Uí.: Néhány törzsgárdá­nak számító dolgozóval be­szélve leírhatom, hogy a cikk egyoldalú és félreinfor- máláson alapszik. Tisztelettel Fazekas Sándor Vásárosnamény Szabadság tér 33/C III/5. _A SZERZŐ MEGJEGY­ZÉSE: írásunkban sehol nem olvasható, hogy a kft jogutódja lenne az rt.-nek. Az érintetteket igen is meg­kérdezték az átalakulásról. Egy munkásgyűlést tartottak Naményban hat héttel ez­előtt, ott volt az rt. vezérigaz­gató-helyettese és lapunk munkatársa is. Soha nem volt három műszaki igaz­gatóhelyettese a naményi üzemnek. Fazekas Sándor egy éve nem az, a nyi­latkozó műszaki igazgatóhe­lyettes most is státusban van a naményi üveggyár­ban. Ám való igaz: cikkünk megjelenése után beadta felmondását, de nem a cik­kel összefüggő okok miatt. A nyilatkozó tehát jogilag most is a gyár egyetlen műszaki igazgatóhelyettese. A cikk­ben nincs olyan állítás, hogy a gyár teljes kollektívája nem szeret dolgozni és kft.- ellenes, legfeljebb egyesek. Sőt, a műszaki igazgatóhe­lyettes szobájában nyilat­kozik egy munkás, aki to­vább akar dolqozni a kft.- ben. Nábrádi Lajos • • Uveggyáriak kft.-je A Kelet-Magyarország júli­us 4-i száma foglalkozik a Vásárosnaményi Üveggyár átalakulásával, az ezzel járó problémákkal, gondokkal. Az üveggyár szb-ülésein, valamint más fórumokon többször hangsúlyoztuk, hogy változtatnunk kell a szemléletünkön, gondolko­dásmódunkon, s igazodni kell a megváltozott körülmé­nyekhez, lehetőségekhez. A követelményeket a feltétel- rendszer keretein belül kell megfogalmazni, illetve meg­valósítani. Az eddigieknél sokkal jobban kell törekedni a gazdasági vezetés, vala­mint a dolgozók közötti meg­állapodásokra. Ehhez vi­szont az szükséges, hogy őszintén megbeszéljük a gondokat, problémákat, s egymás érveit empátia­készséggel kell fogadni. A Vásárosnaményi Üveggyár dolgozóinak fontos törek­vése, hogy munkájuk legyen a gyárban, mivel e térség­ben máshol kevésbé számít­hatnak felvételre. A Pannonglas Ipari Rt. igazgatósága 1992. június 18-i ülésén a következő ha­tározatot hozta: „Az Igazgatóság meg­vizsgálta a Vásárosnamé­nyi Üveggyár l-V. havi működésének eredményét, amelyből megállapítható volt, hogy a gyár működése veszteséges. A gyár vezető­je által adott előterjesztés alapján nem lát lehetőséget a jelenlegi körülmények kö­zött a nyereséges működ­tetésre. A fentiek alapján az Igazgatóság úgy határozott, hogy 1992, június 30-i hatállyal a Vásárosnaményi Üveggyár bezárásra kerül." Ezen intézkedéssel egyide: jűleg a PÍRT a gyár bérbe adása tekintetében bérleti szerződést kötött a Bereg Crystal Kft.-vei. A PÍRT Szakszervezeti Tanács kez­deményezésére az üveg­gyár dolgozói a különböző járandóságokat (pl.: végki­elégítés, felmondási idő bé­re stb.) viszont megkapják. Ez azt jelenti, hogy a dolgo­zók munkaviszonyát a PIRT- nál 1992. július 23-i hatállyal felmondják, s akik a kft.-hez kerülnek, azokat a Bereg Crystal Kft. átveszi. E kérdés humánus ren­dezésénél viszont nagy sze­repe van a gyár szakszer­vezeti bizalmi hálózatának, mivel meg kell győzni a dol­gozókat, hogy a gyár mű­ködésének és . munkások jövőjének érdekeit szolgálja a kft.-be való belépésük. Ipolyi Gyula a Pannonglas szt-titkára Mindent a vevőért! a véleménye a maszek bol­tosokról stb., és otthagytam őt az eladótérben. Megjegyzem őrajta kívül volt még a boltban két vevő, akik őt megmoso­lyogták. Fésűs Imréné saját magát tette nevetségessé az­zal, hogy tudja valamiről, hogy nem szabad, de mégis meg­teszi és ha ezért rászólnak, még neki áll feljebb. Néhány szót az engem személy szerint ért elmarasz­talásról: mivel én az ominózus időben a raktárban árut pa­koltam, erre a munkára tö­kéletesen megfelel a bermuda nadrág, fehér köpeny nélkül. Továbbá senki nem eresztett a boltban nagy, sőt még na­gyobb „szájaf. Fésűs Imrénén kívül. Az Európa felé haladás­ról még csak annyit, hogy amennyiben az a viselkedés, amit Fésűs Imréné tanúsított, Európába megengedett, akkor ő menjen Európába, én ma­radok itt. Varga Béla a nyíregyházi Bocskai u. 61. sz. alatti bolt bérlője A KM 1992. július 8-ai szá­mában megjelent a „Mindent a vevőért?" című, Fésűs Imréné által küldött levélre reagálva az alábbiak közlésére kérem a KM szerkesztőségét. A tények a mi szempon­tunkból: Fésűs Imréné a bolt­ban nem „kissé beljebb lépett” a csemege pult mögé, hanem oda bement — annak ellenére, hogy az eladó ott volt. A pék­áru közt csupasz kézzel válo­gatott, mire, az eladó rászólt. Mindezek után Fésűs Imréné emelt haogoq közölte, hogy ő is boltos, sőt boltvezető- Ekkor mentem én ki az eladótérbe, hogy mi a problémája a vevőnek. A tényeket megis­merve közöltem vele: ha boltvezető, tudhatná, hogy ezt nem lehet. A saját boltjában be mehet a pult mögé, de itt nem. Ennyi volt a mi szóváltásunk Fésűs Imrénével, tudniillik nem kívántam vele eszmét cserélni — az ő eddigi meg­nyilvánulása alapján — arról, hogy mi volt 30 évvel ezelőtt a kereskedelemben, valamint mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom