Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-15 / 166. szám

1992. július 15., szerda OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 1 1 Lássuk a mérleget! Folynak a gyümölcsfelvá­sárlások, kistermelők adják el a köszmétét, cseresznyét, meggyet, ribizlit stb. Én a kon­zervgyárnak és a,nyíregyházi, Sziklai utcai ÁFÉSZ-nek ad­tam el, amit megtermeltem. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy a mérlegelésnél néha három-négy kilóval lesz keve­sebb az áru, mint amit otthon mértem. A mérlegek általában úgy vannak elhelyezve, hogy az eladók nem látják mennyit mutatnak. A mérlegelők nem szeretik, ha odamegyünk, hogy megnézzük. Jó volna a tévedések elkerülése végett olyan mérlegeket használni, mint az ABC-kben, ahol vevő és eladó egyformán látja az áru súlyát. Hanyu Frigyes Nyíregyháza, Sátor u. Jó ideje már, hiába pillantanak töl az emberek a nyíregyházi fényújságra, nem működik, nem közvetíti fénybetűivel a híreket, reklámokat Harasztosi Pál felvétele Az érem másik oldala... Meglepődve és felháborod­va olvastuk június 17-én a „Lezárt út” című olvasólevelet, írója feltehetően valamelyik ismerősének elbeszélése alapján tud az ügyről és nem közlekedhet gyakran a sóstó­hegyi „nevesincs” úton, amely tulajdonképpen közműsáv. Ennek ellenére lezárása meg­lehetősen zavarja. Az útle­zárás valójában a Csaba és az Attila utca között van, és nem a Fácán és az Attila utca között. Az említett közműsáv 4 méter széles, 110 méter hosszú, és két-két családi ház között helyezkedik el. Az út mellett lakó négy család kérésére a polgármesteri hi­vatal határozat alapján a közműsávot lezárta. Elsősor­ban nem a motorosok által felvert por miatt (a motorok most is járhatnak itt), hanem a 20-40 tonnás tehergépkocsi- szerelvények és traktorok el­haladása jelentette az alapvető problémát. Csak úgy tudtak elmenni a lakóházak mellett, hogy azokat húsz, harminc centiméterre is meg­közelítették. A megkülönböz­tetett jelzéssel ellátott jár­művek (mentő, rendőrség, tűz­oltóság) számára pár száz méterre mindkét irányban jó minőségű aszfaltút van, min­den kerülő nélkül elérhetik a céljukat. Az olvasólevél írójá­nak talán meg kellett volna győződnie személyesen a helyi körülményekről, mielőtt véleményt alkotott volna egy döntésről. Attila és Csaba utcai lakók Sóstóhegy (4 aláírás) Keresem a parancsnokom 1938-ban voltam katona, keresem az ütegparancsnoko­mat, Rácz Jánost, aki tüzér százados volt. Akkoriban Nyír­egyházán a Dohány utca 4. szám alatt lakott. Felkerestem volna, de már nem lakik ott, meghalt a felesége, a lányával él özvegyen valahol a Szent István úton. Demeter János Napkor, Kossuth u. 127. Meghalt egy ötlet ... pedig az orvos mindent elkövetett — Mátészalka (KM — TMI) A félelem az emberek ősi tu­lajdonsága, mint az, hogy a világot különféleképp látják, a dolgokat eltérően értéke­lik. Aki hivatásszerűen fog­lalkozik emberekkel, jó, ha ezt mindig figyelembe veszi. Különben úgy jár, mint az a mátészalkai háziorvos, aki a kellő hivatalos támogatást hiányolva, maga kívánt neki­kezdeni a körzeti rendelő fej­lesztésének. Gyűlésen javasolta a bete­geinek, hogy most személyen­ként 2000 forinttal, jövő évtől havi 170 forinttal segítsék a modernizálást. Ugyan közölte, hogy attól is elfogadja a betegbiztosítási kártyát, aki nem tud adományozni, de az emberek úgy érezték, ha nem fizetnek, hátrányba kerülnek. Szembekerültek a betegek Parázslani, majd lobogni kezdtek az indulatok, a körzet lakói szembekerültek egymás­sal. Egy csoport tiltakozott, egy kisebb párt nagy hangon ágált a doktor úr mellett, a töb­biek hallgattak. Már a gyűlés másnapján névtelen levelek, két hét múlva 231 aláírással intézkedést követelő gyűjtő­ívek érkeztek a helyi tiszti főor­vosi hivatalba és az önkor­mányzathoz. Ugyanezen a napon az orvos — önkor­mányzati képviselő is — nyi­latkozatot tett a képviselő- testület előtt: az adományokat nem a saját céljára, hanem a betegei ellátásának korszerű­sítésére gyűjtötte, tanúk előtt, és nyilvántartja egy füzetben. Viszont elkeseríti a hivatali hozzáállás, „hisz azóta sem je­lentkezett senki, aki kíváncsi lenne a valódi tényekre”... Nyugtalan tömeg A tényeket a doktor úr el­mondta egy rádióriportban is, az önkormányzat és a tiszti főorvos igen szigorúan betart­va a hivatalos utat, állás- foglalást kért a helyi ügyész­ségtől, illetve az Orvosi Kama­ra etikai bizottságától. Az ügyészség közölte, bűncselek­mény gyanúja (hogy az ado­mányok fejében fogadta volna el a betegek kártyáját) nem merült föl. Az etikai bizottság viszont a doktor úr meghall­gatása után kihelyezett ülést tartott Mátészalkán. Tizenegy aláíró, körzeti lakos kapott rá meghívót... Kisvárosban gyorsan terjed a hír, különösen, ha sok em­bert érint; így a könyvtárban a meghívottakon kívül még vagy hatvanan jelentek meg, köve­telve, hogy őket is hallgassák meg. Egyórás lakossági fóru­mot rögtönöztek, ahol a bete­gek elmondták, nagyon elé­gedettek a doktor úrral, többen kiálltak amellett, hogy joguk van adakozni a saját betegel­látásuk javításáért. Néhány vérmes lakó még elagyabu- gyálással fenyegette azokat, akik el akarják marni tőlük az orvost. A bizottság végül négy levélírót hallgatott meg külön teremben; a többieket bizo­nyára megrémítette a hívat­lanok nyugtalan zajongása, a „tömegpszichózis”. Ók vál­lalták eredeti véleményüket, hogy nem értenek egyet a gyűjtéssel, és igenis félnek, hogy ha nem fizetnek, másféle ellátást kapnak... Kiderült még, hogy olyanok is aláírták a tiltakozást, akik nem ismerték pontosan a levél tartalmát. A bizottság a tehetséges, szakmailag kiváló orvost figyelmeztette, mert a fejlesz­tési terveiről szóló tájékoztatót nem választotta szét élesen a kártyák átvételétől. A közada­kozásnak ez a módja az ad­minisztrációjával együtt elfo­gadhatatlan, a doktor úrnak számolnia kellett volna a fel­háborodással. A rendelő alkalmatlan Talán végre pont kerül az ügy végére, és mindenki le­vonja a számára megfelelő tanulságot a botrányból. A doktor úr bő háromszázezer forintot kapott: azoknak a bete­geknek alig egynegyede ado­mányozott a körzet betegellá­tásának javítására, akik június 10-ig leadták hozzá a kártyá­jukat. Az adományokat azon­ban az orvos azóta vissza­fizette nekik. A lakótelepen nagyon sok kisnyugdíjas, keresetéből épp, hogy megélő, vagy munka- nélküli ember lakik. A rendelő — abban a szolgálati épület­ben van, ahol a doktor úr a családjával lakik — korsze­rűtlen. A váróban, amely egy­ben a kazánház is, tizenketten férnek el, nincs megfelelő mel­lékhelyiség, nincs öltöző. Az orvos kézigyógyszertárat is kezel, sok a mozgásszervi beteg, a központi rendelőin­tézethez egy kilométeres út vezet a repülőhídon át. Ezért a doktor úr úgy gon­dolta, amíg megfelelő épületet találnak rendelő céljára (tavaly már kinéztek egyet, de a költ­ségvetésbe nem került be a terv), felajánlja a saját magán­rendelőjét, persze megszünteti a magánrendelését. Ez a ren­delő a pár éve megépített, elegáns házában található. Itt helyet kaphatna fizikoterápiás, gyógytornás részleg és a gyógynövényekkel kibővített kézi patika. Régebben, amikor még építkezett, szó volt róla, hogy az elköltözése után megüre­sedő két, utcára néző szobá­val kibővítik a rendelőt. Erről a tervről azonban a doktor úrnak az a véleménye, hogy az épület így sem volna alkalmas két körzet ellátására. A komoly megelőző, szűrő, gyógyító munkához ugyanis patika, közösen hasznaiható terápiás, diagnosztikus egység kell, összekapcsolva számítógép- rendszerrel. Nem nézték az indokot Nagyon neheztel érte, hogy a gyűjtés indokát, a jobbító, modernizáló szándékot — amivel egyébként sokan egyetértettek — nem nézték. Később akart foglalkozni az adományok jogi formába ön­tésével. Úgy véli, Mátészalkán még nem érett meg a helyzet a közérdekű vállalkozásra. Le­mondott a terveiről, másokra bízza a körzet betegellátásá­nak fejlesztését, a rendelő modernizálását. Talán kár volt lemondani a szándék megvalósításáról, azért, mert nem kellő körülte­kintéssel választotta meg a módját. Még most is lehetett volna alapítványt létrehozni. Minden hivatalos szerv, bele­értve a társadalombiztosítást, segített volna, hogy kis lépésekkel, folyamatos fej­lesztéssel korszerűsítsék a körzet betegellátását. Szerkesztői üzenetek VARGA SÁNDORNÉ, Tiszavasvári: Ez év január 1 -jétől a korábbi kedvez­ményes kamatozású lakás- építési kölcsönökre az OTP tájékoztatása szerint már nem számítanak úgyneve­zett kamatadót, hanem a választási lehetőségeknek megfelelően 15 vagy 32 százalékos kamatozásúvá alakították azokat. Leánya a lakóhelyén lévő OTP-fiók- ban konkrét tájékoztatást kaphat. ÓCSAI PÉTER, Nyíregy­háza: A munkanélküliek el­látásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján a megyei munkaügyi központ a végki­elégítést akkor veheti figye­lembe, ha azt a munka­nélküli a Munka törvény­könyve alapján kapta. Ilyen esetben a munkanélkülinek csak annyi hónap elteltével folyósítható a munkanélküli­járadék, ahány havi átlag-, keresetének megfelelő vég- kielégítésben részesült. DANCS JÓZSEFNÉ, Nagykálló: Családi pótlék a gyermek tizenhatodik, to­vábbtanulás esetén legfel­jebb a huszadik életévének betöltéséig jár, ha alsó­vagy középfokú oktatási in­tézményben tanul. ID. FEKETE MIHÁLY, Nyírbátor: A termelőszövet­kezet használatában lévő föld örökölhető, a kívülálló földterületét (ha a hagya­tékátadó végzéstől számí­tott három hónap alatt nem lépett be a téeszbe), meg kell váltani, míg a téesztag örökös részaránya az örö­költ földterülettel nőtt. Halálkanyar lehet Őr község lakóinak nevében kérem, segítsenek súlyos gon­dunkat megoldani. A Vaja felől Mátészalkára vezető közút ré­gen is veszélyes volt, most is, mert többen autópályának nézik, és száguldanak rajta. De válhat halálkanyarrá is, mert minden hónapban van egy nagyobb és hetenként egy kisebb Karambol gyorshajtás miatt a Rákóczi út 36. számú ház előtti nagy ívben jobbra ívelő kanyarban. Május végén négy fiatalem­ber autója rohant neki az új telefonvonal kőjelzőjének, a kocsi felbukfencezett a szán­tóföldön, és maga alá temette a bent ülőket. Szerencsére csak egyiküknek történt baja, de ott maradhattak volna mindannyian. Egy vesztébe rohanó autó az idén már hatal­mas villanyoszlopot is kitört, az elmúlt években is kellett már villanyoszlopot cserélnie a TITÁSZ-nak. Ember nem sé­rült meg, de nagy kár ez mind az autósnak, mind a biztosító­nak, mind az áramszolgáltató­nak. Nemrég két özvegy­asszonyt hajszál híján elgázolt egy taxi, mert a kanyarban a másik száguldozó megelőzte és leszorította az útról. Az útkanyar ügyében 1986- ban már írtunk a közúti igaz­gatóságnak, intézkedtek, hogy Kanyarjelző táblát tegyenek ki... sajnos, nem túl sokan veszik figyelembe. A posta pedig dupla telefonoszlopot állított a bal oldalra, azóta ott nincs karambol. Tisztelettel kérjük, hogy cselekedjenek az illetékesek, hogy ne következ­zék be újra, ami tavaly, sajnos, megtörtént. Egy hatvanéves embert szörnyű módon halálra gázoltak a közúton. Az életét emberi felelőtlenség, gyorshaj­tás végezte be kegyetlen mó­don. Sipos Péter és a lakók Őr, Rákóczi utca Az oldalt összeállította: TÓTH M. ILDIKÓ Válaszol az illetékes Keressük a lehetőséget Az alábbiakban a Szabolcs Volán Vállalat állásfoglalásait közöljük olvasóink levelére. Június 24-én egy csarodar asszony panaszolta el, hogy meg akarják szüntetni az egyik vasárnapi járatot, amivel ő Vá- sárosnaményba, a munka­helyére eljuthat. Levelét „Ve­szélyben a munka” címmel je­lentettük meg. Olvasónk május havi infor­mációja a járatpáron történő utasszámláláson, tehát a valóságon alapult. Ennek so­rán a vállalat megállapította, hogy a járatpárt Vásáros- namény-Tarpa között oda- vissza tíz utas sem vette igénybe összesen, holott Vá- sárosnaményon kívül még öt települést érintett. Ez 70,6 kilo­méteres utat jelent. Ilyen kevés utas és magas üzem­anyagár mellett továbbra már nem lehetett fenntartani a járatpárt. A levélíró egyébként a kisvárdai üzemegységtől június 20-ig megkapta a vá­laszt a levélre. A szombat délutáni járatok ritkítása 1989-ben kezdődött meg, részben a szabadszom­bat általánossá válása, rész­ben az üzletek kora délutáni zárása miatt. A fontosabb vonatcsatlakozásokat biztosító járatok viszont kihasználat­lanságuk ellenére üzemelnek. A Vásárosnaményból 6.47 órakor Nyíregyházára induló vonathoz ugyan nincs biztosít­va a csatlakozás, akinek vi­szont Nyíregyházára kell szak- rendelésre beutaznia, az biz­tosítva van: a Vásárosna­ményból 5.41 órakor induló vonat 7.13 órára ér a megye- székhelyre, ahol a 6-os helyi autóbuszjárattal még nyolc óra előtt néhány perccel a céljához ér. A következő, 6.47 órai vo­nathoz azért nem tudják meg­oldani a csatlakozást, mert Márokpapi-Beregsurány, He- tefejércse-Csaroda között ál­talános iskolás gyermekeket szállítanak. A másik ok, hogy Vásárosnaményban általában fél nyolckor kezdődik a munka­idő, a tanítás nyolc órakor. Ha a vonat indulásához igazí­tanák a járatok közleked­tetését, akkor ez nyolcvan, száz naponta utazó ember számára lenne kedvezőtlen. Ez nem tíz percen múló prob­léma, mert a vonat indulása előtt minimum negyedórával korábban kellene a járatnak beérkeznie, hogy a menetjegy­váltás és a vonatra való fel­szállási idő is biztosítva legyen. Csaroda és Vásárosnamény között a vállalat véleménye szerint nem olyan rossz az autóbusz-közlekedés, mint ahogy olvasónk látja, mert munkanapokon tíz-tíz eset­ben, szombaton hat-hat és va­sárnap három-három esetben utazhatnak a. lakosok oda- vissza. Ezeknek az autóbusz- járatoknak a közlekedési idő­pontjait évente nem egy eset­ben egyeztetik a helyi önkor­mányzatokkal, és az érintett iskolák vezetőivel. A gyer­mekek szállítása reggeli csúcsidőben két autóbuszukat köti le a vonalon mindaddig, amíg minden községben meg­oldódnak a tanítási problémák. A vállalat mindemellett keresni fogja annak a lehetőségét, hogy a 6.47 órakor induló vo­nathoz is legyen a vonalról minden község lakóinak beutazási lehetősége. Jelen­leg a térségben nincs erre elég nagy gépparkjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom