Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
1992. júíius 11 Hagyományőrzők Harcművészek Záhonyban Sétapálca is lehet fegyver A szeretet ad erőt • Számotokra mi ad új erőt? — Rengeteg levelet kapunk, szinte minden korosztálytól. Még gyermekes anyák is írnak. Korábban jártak a koncertjeinkre, de most már csak otthon hallgatják a lemezt. A levélírók őszintén megírják véleményüket, számunkra tulajdonképpen ez visszajelzés munkánkról, zenénkről. S mint az előbb utaltam rá, a szeretet sem hiányzik a levelekből, s ez ad nekünk új erőt a további munkához. • A koncerteken csak régi számokat hallhatunk, újakat nem. Ml ennek az oka? — Az új lemezről — megjelenése előtt — nem, akarunk számokat játszani. Úgy gondoljuk, mivel a szöveget a gyerekek még nem ismerik, nincs értelme új számokat bemutatni. Egyébként az album várhatóan ősszel, vagy az év végén jelenik meg. Nincs még készen minden szöveg, s még végleges címe sincs. • A magyar heavy metal- életben egyre több együttessel találkozhatunk. Mennyire zavar ez benneteket? — Ebben a műfajban tulajdonképpen Magyarországon a Pokolgép volt az első együttes. Szeretettel nézzük a többi zenekar próbálkozásait, nem vagyunk senkivel sem rossz viszonyban, mi nem rivalizálunk. A közönség dönt arról, hogy melyik zene, illetve együttes kell neki. • Távlati cél? — 1993-ban egy angol nyelvű lemezzel szeretnénk bemutatkozni Nyugat-Európá- ban. Egy francia kiadó, a Black Dragon jelentetné meg a lemezt. Természetesen nehéz betörni az ottani piacra, de a kiadó lát bennünk fantáziát. MéMr a a Gyermekhét a suliban A tanév utolsó napjaiban rendeztük meg a gyermekhetet. Minden napra jutott valami érdekes. A nyíregyházi Tini- Show műsorát nagy ámulattal figyeltük. Sok izgalmat hozott a tanár—diák kosárlabdamérkőzés is. Az egyik nap mi tanítottunk, jól megizzasztottuk a tanárainkat. Az utolsó nap helikopterrel szánhattunk szülőfa- j lünk fölé, este pedig tábortűz mellett mutattunk be műsort a falu lakosságának. Hódi Adrienn és Gaál Attila Őr Záhony (KM) — Immár 10 éve működik Záhonyban a Történelmi Harcművészetek Szövetsége, amelynek keretében az érdeklődők megismerkedhetnek többek között a nindzsák harcművészetével, a vívás különféle módozataival, a lövészettel vagy éppen a sziklamászással. Vasa Zoltán, a közlekedési szakközépiskola diákja 1991. októberében jelentkezett a foglalkozásokra. — Az utcán láttam egy hirdetést, s felkeltette az érdeklődésemet. Megnéztem egy edzést, s aztán úgy döntöttem, megpróbálom. Foglalkozom fegyveres harcművészette!, puszta kezes harcművészettel, nincs kötött szakág. Mind a kettő tetszik, mind a kettőt szeretném minél jobban eisajátítani. Azzal a fegyverrel gyakorolok, amelyik tetszik, amelyik alkatilag jobban illik hozzám. Ugyanakkor fegyverként olyan tárgyak is használhatók, amelyek bárhol megtalálhatók: például a bot helyett jó egy esernyő, vagy éppen egy sétapálca. Kisebb koromban, ha a diszkóban kötekedtek velem, inkább elszaladtam. Most, ha lehet, kerülöm a verekedést, átmegyek inkább a másik oldalra. Az edzés mindig a mester köszöntőjével kezdődik, majd a medi- tálás következik. Utána jön az A tokaji táborban a záhonyi „harcművészek” AMATŐR FELVÉTEL általános bemelegítés, gyakoroljuk az eséseket, a gurulá- sokat, átvesszük az ütéseket, a rúgásokat, az alaptechnikákat. A családom először nem nagyon örült ennek az egésznek, de aztán megszokta. Nemrégen a szövetség néhány tagja Tokajban volt nemzetközi táborban. — Sok újat lehetett tanulni a külföldi mesterektől — mondja Varga János, aki két éve látogatja a foglalkozásokat. Kezdetben lakóhelyén, Mándokon a kung-fu alapjait tanulgatta, de aztán a „ninjutsu” jobban vonzotta. — Délelőtt és délután is voltak edzések. Nem annyira a fizikai megterhelés a fontos, hanem a technika elsajátítása az elsődleges cél. Erőnlét persze mindenképpen kell, de nem kell feltétlen nagy, kötött izom. Nem árt, ha van, de az ügyesség a lényeg. Amíg alkalmam van csinálni a harcművészeti módozatokat, addig csinálom, hiszen mindig lehet újat tanulni. Lemez angolul (Pokolgép) Husztiné Hajdú Erika pszichológus „Valamit tenni kell!” Kéred, hogy ne közöljük a leveled, így a lényeget összefoglalom. Jártál egy fiúval, miközben egy bálon egész sokat yoltál — a bátyjával. A következő napokban összevesztél a fiúddal, ezután a bátyja közölte, hogy tetszel neki, de nem mer veled járni. Mivel ő is tetszett neked, s szerettél volna bátorságot önteni belé, kibékültél az öccsével. (Akiről rögtön a kibékülésnél megjegyezted, hogy örülsz, ha nem látod.) Most pedig nem tudod, hogyan bírhatnád közeledésre az idősebbik testvért. Mi a véleményed az alábbi Murphy-törvényről: ,,A reménytelen szerelemről, amint kiderül, hogy nem is reménytelen, pillanatok alatt az is kiderül, hogy nem is szerelem.” A te esetedben ez úgy néz ki, hogy amíg csak lehetőség számodra egy fiú, addig nagyon vonzó, de amint megkapod, értéktelenné válik. Aztán meg esetedben az is igaz, hogy nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal — hát akkor honnan tudnák a fiúk a tapasztalataik után, hogy mihez tartsák magukat? Hiszen éppen az ellenkezőjét jelzed nekik, mint amit gondolsz, szeretnél. Vagy magyarázd meg nekik a dolgokat, vagy hagyd őket békén! (Várjuk továbbra is a lelki, a biológiai, a szexuális élettel kapcsolatos problémáitokat. A borítékra írjátok rá: Tini-tüskék) Nyíregyháza (KM — M. M. L.) — Három felejthetetlen napot töltöttek el nemrégen Kárpátalján a nyíregyházi 1. Sz. Gyakorló Iskola 4. a. osztályának tanulói, akik egyben az Országos Hagyományőrző Szövetség tagjai is. Az ottani élményeket, látot-takat elevenítjük fel a kisdiákokkal. Természetesen mindenki szeretne mesélni, így valamennyien egyszerre beszélnek. Végül sikerül valamilyen sorrendet kialakítani, bár még aztán is közbe- közbekotyognak a többiek. — A Hagyományőrző Szövetségen belül ebben a tanévben mi az „Igric próba” feladait oldottuk meg. Az egyik feladat az volt, hogy ismerkedjünk meg a határainkon- túl élő magyar gyermekekkel — emlékezik vissza Hro- nyán Zsuzsa, - — Tavaly ősszel az iskolánkba látogatott Mezőváriból, az qttami II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumból Vámosi Irén tanár néni, aki címeket hozott nekünk, hogy levelezhessünk a vári diákokkal. El is kezdtük a levelezést, amit május végén személyes találkozás követett. Juhász Ágnes folytatja tovább: — Autóbusszal utaztunk Mezőváriba, Barabásnál léptük át a határt. Virágcsokrokkal vártak bennünket levelezőtársaink, s a szállásunk is náluk volt. Délután a kultúrházban bemutattuk a műsorunkat. Izgultunk a kis színpad miatt, de azért jól sikerült a palotás. Nagy sikert aratott az énekünk is, utána pedig a vendéglátók táncoltak. Másnap kirándulás várt a nyíregyházi hagyományőrzőkre. — Munkácson a várat néztük meg. Egy kicsit vigyázni kellett, mert még most is dolgoznak a falakon — mondja Puskás Mónika. — Sajnos zuhogott az eső, ezért a Rákóczi-udvarban nem tudtuk eltáncolni a palotást. A kirándulás után Mezőváriban Rákócziról és koráról volt gyűjtőmunka. Csoportokban kerestük fel a helybeli gyerekekkel együtt az időseket, akik régi történeteket meséltek nekünk. Vendéglátóink elvittek bennünket Csetfal- vára is, ahol megtekintettük a kazettás mennyezetű fatemplomot. A templomot Tamás Gergely leírásában láthatjuk magunk előtt: — A mennyezeten írásokat olvashattunk, valamint régi képeket csodálhattunk meg. Érdekes volt a díszítés is. A keresztelőedények sem maradtak ki a látnivalók sorából. Ezt követően fociztunk a mezővári fiúkkal, azonban Fortuna nem kedvezett nekünk, s 6 : 1-re kikaptunk. Nem baj, ha eljönnek hozzánk látogatóba, visszavágunk ezért a vereségért. Nagyon jól éreztük magunkat e három nap alatt, reméljük, majd itthon, Magyarországon mi is viszonozni tudjuk azt a sok kedvességet, amit ott kaptunk. Nyíregyháza (KM — M. M. L.) — A háború gyermeke, Metál az ész, Kár minden szó, A harang értem szól, Itt és most, Én döntöm el — s még hosszan lehetne sorolni a klasszikus ,,Gép”-nótákat, amelyek oly kedvesek a rajongók számára. Nemrég Nyíregyházán a városi stadion sportcsarnokában adott koncertet az együttes, akkor készült az alábbi beszélgetés Kukovecz Gabi val. • Az új felállású együttest mennyire fogadta el a közönség? — Szerencsére a rajongók nem fordultak el tőlünk, továbbra is szeretnek bennünket. Bár vannak, akik kiöregednek, de jönnek újak helyettük. Másfél-két éve vagyunk együtt, ennek a termése az Adj új erőt! című lemez. Koncert közben BALAZS ATTILA FELVETELE Csoportkép a munkácsi várban AMATŐR FELVETEL Hazaiak 1. LILLA: Maradunk a Duna partján (2;) 2. BIBORSZEL: Nem hiszem el (1.) 3. ZORÁN: A szerelemnek múlnia kell (3J 4. MOHÓ SAPIENS: Veronika (4.) 5. REPUBLIC: Szeretni valakit valamiért (6.) 6. PARK: Rock and roll fater (8.) 7. BONANZA BANZAI: Valami véget ér (6.) 8. PA-DÖ-DÖ: Mi soha nem leszünk katona (10.) 9. SZANDI: Szerelmes szívek (5.) 10. SZANDI: Álomból valóság (9.) Külföldiek 1. GENESIS: I can't Dance (1.) 2. MICHAEL JACKSON: Remember the Thime (2.) 3. MICHAEL JACKSON: Black or White (3.) 4. MR. BIG: To be with You (6.) 5. KROSS: Jump (6.) 6. U 96: Das Boot (5.) 7. GUNS' N ROSES: Don’t Cry (4.) 8. ERIC CLAPTON: Tears in Heaven (8.) 9. SALT'N PEPA: Let’s talk about Sex (5.) 10. MARIAH CAREY: Make It Happen (9.) Kétszáz forintos könyvutalványt nyert Kozma Ildikó Nyírkércs, Ifj. Oláh Mihály Nyíregyháza, Petró Irén Nyíregyháza. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: július 18. A levelezőlapra feltétlen írjátok rá: KM-Sláger- lista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. A két héttel ezelőtti Gondolkodó megfejtéséért könyvjutalmat nyert Darabánt László Gacsály és Nagy Marianna Hermánszeg. A mai reítvenyünk valószínűleg nem okoz nagy fejtörést nektek, hiszen a feladat egyszerű: a felső rajz pontos árnyképe a számozott virágok egyikének A kérdés az, hogy melyiknek. A megfejtést levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Az oldalt összeállította: M. Magyar László 6 l 9(e(e t-íMqfjyarország fiétvé/ji meííéí^ete
