Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

II 6 ‘Keíet-fMagyarország hétvégi meCCékjfete 1992. június 2 Paul McCartney 50 éves Kedvence a Wellington-bélszín Az írogató szakács Vásárosnamény (KM — M. Magyar László) — Feltupíro- zott, zselézett ha}, a gom­bok helyén biztositótü, lógó ing, bördzseki. Vajon ki gondolná első látásra erről a fiatalemberről, hogy ked­venc tantárgya az irodalom. S mint az alábbi beszélge­tésből majd kiderül, nem­csak olvasni szeret, hanem írni is: elbeszéléseket. Vén Dénes, a vásárosna- ményi Vendéglátóipari Szak­munkásképző Intézet har­madéves szakács tanulója miskolci származású, azon­ban kilenc éves korában Ökö- ritófülpösre került. — Az ottani fonoda beindí­tásában a szüleim jelentős szerepet játszottak, ezért az egész család leköltözött a kis faluba. A nagyváros után nem tudtam megszokni a telepü­lést, szokatlan volt a környe­zet, minden idegenül hatott, nem voltak barátaim. A közel­múltban megszűnt a fonoda a szüleim visszaköltöztek Mis­kolcra, én pedig maradtam itt az iskolában. • Miért lettél éppen szakács? — Az orosz tudásom gyen­ge volt, ezért a gimnáziumra nem is gondolhattam. Mint hobbiként szerettem a főzést, gyakran besegítettem édes­anyámnak, így ezt választot­tam. Most már rájöttem, más az amikor hobbiként foglalko­zik vele az ember, s más az, amikor egyfolytában ezt kell csinálni. Nem szeretnék min­dig ezzel foglalkozni, tovább akarok tanulni, le szeretnék érettségizni. • Biztos van kedvenc ételed is... — Igen, A Wellington-bél­szín. Nagyon finom étel, rövi­den elmondom a lényegét: az elősütétt bélszínt gombapép­pel bevonom, az egészet va­jastésztába tekerem és meg­sütöm. • A szakmunkástanu­lóktól általában távol állnak a közismereti tantárgyak, így az irodalom is. — Engem érdekel az iroda­lom, de az órákat nem nagyon szeretem. Szerintem minden­kinek egyénileg kell eldönte­nie, hogy mit hoz ki a versből. Indultam irodalom tantárgyi versenyen is, a megyei döntő­ből továbbjutottam az orszá­gos versenyre, ahol a döntő 26 résztvevője közül a 12. let­tem. • Hogyan kezdődött az irogatás? — Mindig bennem volt az alkotóvágy. Általános iskolá­ban a „Tervezzünk tárgya­kat!” pályázatön indultam, majd képregényeket készítet­tem. Én rajzoltam és írtam „sci-fi” történeteket. Később a képeket elhagytam, maradt az írás, a fantasztikum világából választva a témákat. Egy egyesületnek el is küldtem a müveket, állítólag első kritika­ként azt kaptam vissza: tanul­jak meg helyesen írni és nor­mális történetet kitalálni. Ezt édesapám eldugta előlem, nehogy lelombozódjak. Ké­sőbb már azt írták: jó lenne, de... Aztán abbahagytam, a fantasztikus dolgok nem érde­keltek tovább, írtam egy-két verset, de em­lítésre sem méltók. Tavaly ősszel kezd­tem el írni az elbeszélése­ket. írásaidnak hangvétele ál­talában pesszi­mista. — A sablo­nokat nem szerettem, il­letve nem sze­retem, a sci-fi hősök is veszí­tettek általá­ban. De ilyen körülöttünk a világ is: az emberek az alapján ítélnek, milyen valaki­nek az öltözkö­dése, milyen a haja. Én egy évvel ezelőtt kezdtem el így járni, előtte ki­váló kollégista voltam, aztán már csak „megfelelő” szintet kaptam. •Apropó öltözet. Hogy ta­láltál rá erre a külsőre? — A legjobb barátom elkez­dett járni a barátnőmmel, s ez nagyon megviselt. Csak jár­káltam, s egyfolytában a Cure együttest hallgattam, ügy éreztem, nekem is hasonló módon kell kinéznem. így job­ban érzem magam. A szüleim először megbotránkoztak a külsőmön, de már elfogadták. A suliban még most sem igen akarnak elfogadni, próbálnak megváltoztatni, áradoznak, hogy milyen „király gyerek” lennék, ha lefésülném a ha­jam. • Hogyan tovább? — Ha sikerül majd leérett­ségiznem, a bölcsészkaron szeretnék továbbtanulni, s írásközeiben maradni. Van­nak ötleteim, de hosszabb íráshoz addig nem akarok kezdeni, amíg nem értem él egy bizonyos színvonalat. BALAZS ATTILA FELVETELE A „play” gombot le­nyomta a magnón és várt az ágyon ülve. Becsukta szemét, gondola­tait elfelejtette. A hangszó­rókból „dark wave” irányza­tú zene áradt, beetöltve az egész szobát. Becsukott szeme előtt a sötétség el­tűnt. Fényes volt minden... Úgy érezte, mintha lebeg­ni kezdene, mintha egy csó­nakban ülne az óceánon. Kellemes ringó érzés volt. Elfelejtette, hogy a szobájá­ban van, hogy az-emberek megveteik, minden bánata feledésbe merült. Végre fel- emelkedett a sárból... Érez­te, ahogy lelke megtisztul a fényben. Tisztán érezte, hogy sikerült legyőznie a gravitációt, ami ebbe a zord valóságba visszahúzta, s egyre magasabbra emelke­dik. Hirtelen megszűnt ma­gányérzete is, mert már nem volt egyedül: egy cso­dálatos lánnyal repült egyre magasabbra. Egy lánnyal, akinek nem volt teste, kép­zelete szerelmével. Ez a lány elfogadta, megértette problémáit, segített neki. Nyugodtan rá merte bízni magát a fiú. Felnézett, mert valami mindent túlcsillogó helyet lá­tott meg. A felhők felett volt. Tudta, ha egyszer oda eljut, akkor soha nem akar vissza­méter... Elérte! Erősen ka­paszkodott a felhők szélébe, de hirtelen eltűnt minden. Egy kattanást hallott, az­tán minden elsötétedett és A jobbik világ jönni... A mennyországot lát­ta. Kinyújtotta karját, mert azt hitte, elérheti kezével a felhőket, de tévedett. Még nem volt elég közel, de egy­re csökkent a távolság. Iz­gatottan ágaskodott, hogy elérje a jobbik világ szélét, hogy ott maradjon, de a fel­hők még messze voltak. Hir­telen lenézett maga alá... Minden lángokban állt, forró­ság borította el a környéket. A pokol volt ott, ahol a pénz diktál mindent, ahol az em­berek gyilkolják egymást, önzőek, kicsinyesek. Ez a pokol — állapította meg. Hir­telen kétség fogta el, hogy nem éri el a felhőket. Felpil­lantott, már csak pár centi­méter... Már csak pár milli­zuhanni kezdett a valóság felé. Hiába próbált elmene­külni, most sem sikerült. Rá­jött, hogy soha, soha, soha nem érheti el azt a jobb vilá­got, mert ő is olyan, mint a többi ember. Semmiben sem különbözik tőlük. Kinyi­totta a szemét, a szobájá­ban volt. Csak egyfélekép­pen juthat el abba a világba, ahová szeretett volna tartoz­ni. Ha a valóságot alakítja át, hiszen ez csak az embe­reken múlik. Csak tőlük függ, hogy az élet pokol vagy mennyország lesz-e. De tudta, hogy amíg ilyenek az emberek, addig még so­kára jön el a nyugodtabb élet, és sokkal közelebb van a pokol, mint a menny... 1. BÍBORSZÉL: Nem hiszem el (1) 2. LILLA: Maradunk a Duna part­ján (5) 3. ZORAN: A szerelemnek múlnia kell (3.) 4. MOHÓ SAPIENS: Veronika (4.) 5. REPUBLIC: Szeretni valakit valamiért (6.) 6. PARK: Rock and roll fater (8.) 7. BONANZA BANZAI: Valami véget ér (6.) 8. SZANDI: Szerelmes szívek (5.) 9. SZANDI: Álomból valóság (9.) 10. PA-DÖ-DÖ: Mi soha nem le­szünk katonai—) Külföldiek 1. GENESIS: I can’t dance (1.) 2. MICHAEL JACKSON: Re­member the Times (2.) 3. MICHAEL JACKSON: Black or White (3.) 4. MR. BIG: To be with You (6.) 5. U 96: Das Boot (7.) 6. KROSS: Jump (10.) 7. GUNS' N ROSES: Don't cry (4.) 8. ERIC CLAPTON: Tears in Heaven (8.) 9. SALT N PEPA: Let s talk about Sex (5.) 10. MARIAH CAREY: Make It Happen (9.) Kétszáz forintos könyvutalványt nyert Gyurecskó Andrea Kálmán- háza, Valent Viktória Nyíregyháza, Kovács Gyula Balsa. Túrosán András, a Pepe hanglemezbolt (Európa üzletház, Nyíregyháza) vezetője a Supra Hits kazettát ajánlotta fel, ezt Romhány László és Zsolt mátészalkai olvasóink nyerték. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: július 04. A levelezőlapra feltétlen írjátok rá: KM-Slágerlista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rá­dióban hallható. Keressük együtt! „Keresek olyan „thrashere- ket”, akik cserélnének velem thrash- és death-metál zené­ket gyűjteményfrissítés céljá­ból. Címem: Lippai Zsolt, Fé- nyeslitke, Árpád út 67. sz. 4621". (Ebben a rovatunkban se­gítséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy a posztergyűjtők, a lemezgyűjtők, a poprajon­gók egymásra találjanak. írjá­tok meg címetekkel együtt azt, hogy ki mit gyűjt, mit (kit) keres. A levelezőlapra írjátok rá: Keressük együtt!) Kutyameleg van — de ez a vakáció fontos kelléke SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Fél évszázados születésnap­ját ünnepelte június 18-án Paul McCartney, a Beatles arculatá­nak egyik megalkotója, az együttes pénzügyi és diplomá­ciai felelőse, aki a zenekar hi­hetetlen sikerű számainak leg­alább a felét komponálta. Paul McCartney 1942-ben Li­verpoolban született. Apja gyap­júkereskedő, anyja kórházi nővér volt. Tizennégy éves, amikor el­veszti anyját. E csapástól egye­nes út vezetett a rock and roll­hoz, az utcai társasághoz, a bőr- jakóhoz és a csőnadrághoz. 1957-ben találkozott egy má­sik kallódó lázadóval, John Len- nonnal, aki akkor egy Quarry Men nevű együttest vezényelt. Megszületett a huszadik század egyik legnagyobb zenei kettőse. Mert — mondják e szakértők — Lennon kemény volt, elvi, keserű lelkű, cinikus, de a kábítószer barátja és szélsőséges álmodo­zó, McCartney pedig minden kül­sőség ellenére kispolgár, tiszte­lettudó, szalonképes, és csöpö­gő érzelmességre hajló. Egyikük nélkül sem lehetett volna a Beat­les, az ami: csak Lennonnal el­tűnt volna egy pszichedelikus füstfelhőben, csak McCartneyval pedig szentimentális tucatbanc maradt volna. A hetvenes évek sikerest voltak az egyedül boldogu Paulnak. Turnézott, új sikersz, mókát írt. Aztán a nyolcvan? években, Lennon meggyilkolás után sokáig úgy tűnt, McCartne nem találja a helyét. Érthet Lennonból isten lett, ő pedig éle ben volt. Az otthon ülő hűséges csalái apa, a takarékos Paul McCar ney — sokmilliós vagyona ell< nére ma is metrón jár dolgozni - azonban fokozatosan ismét öi maga lett. Kritikusai szerir 1990-es nemzetközi turnéja j< lezte, hogy már nem jön zavarb a régi sikereket játszva. Tavai bemutatott komolyzenei kíséri« te, a „Liverpooli oratórium” p« dig, habár elég unalmasra sike redett, arra vallott, hogy net akar babérjain ülni. — A dalok, popszámok — ezek az iga: erősségei, mondják ismerőse bár szinte legyőzhetetlen vei senytárssal kell megmérkőzni« korábbi önmagával, a „He Jude”-dal, a „Good Day Sur shine”-nal, a „Bors őrmesterre vagy a „Yesterday”-vel. Kerékpárverseny 1992. június 5-én kerékpár­verseny volt az 1. Sz. Gyak. Ált. Iskola napközijében, ame­lyet két rendőr bácsi rende­zett, irányított. Ezenkívül tesztlapok kitöltése, rajzver­seny és videózás is szerepelt a programban. Színes él­ményben volt részünk és gaz­dagodott ismeretünk is ezen a délutánon. Köszönjük a két rendőr bácsinak ezt a kelle­mes délutánt! Sötér Orsolya, a 3. b osztály egyik tagja Megfejtés A két héttel ezelőtti rejt­vényünkben a Nyírfa Áru­házát ismerhettétek fel. A Torrington BT. ajándékát, a 100 darab névjegykár­tyát Bába Antal (Nyíregy­háza) nyerte, míg Soós László (Kék) jutalma 50 darab névjegykártya. A nyertesek a jutalmakat Nyíregyházán a Kelet Áru­ház földszintjén a Torring­ton BT. standjánál beszél­hetik meg. A két héttel ezelőtti Gondolko­dó megfejtéséért könyvjutalmat nyert Disznós Haj­nal Tiszaszalka és Szabó Péter Nyíregyháza. A mai feladványunk: Idegen járt a ház­ban, épp akkor, amikor senki sem tartózkodott ott­hon. Ez még nem is lenne akkora baj, de megdézs­málta Ferkó szüle­tésnapi tortáját! A tolvaj nyomában jár Ferkó és barát­ja, Jóska, s nem hiányozhat Fickó kutya sem. De hová lett a tortatol­vaj? A megoldást le­velezőlapon küld­jétek be a szer­kesztőségbe!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom