Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-20 / 145. szám
Rend a lelke... ffiüafis kérdések Tapolcai Zoltán „Majd a jegyző úr megmondja, hogy lehetséges-e? — így a polgármester. S a „jegyző úr”. Fazekas János szép lassan áll fel (időt adva, hogy a fejében a kósza gondolatok válasszá váljanak), magához forgatja a mikrofont, majd a tisztelt közgyűlés szíves figyelmébe ajánlja az önkormányzati törvény x paragrafusának y bekezdésének z alpontját. Amely — bármennyire is irtóznak a jogi világ csavarjaitól — még a varosatyáknak is szentírás. o Jegyző úr! Hogyan lehet az ösztönös politizálást összeegyeztetni a „törvényes renddel”? — Nem az a kérdés, lehet-e, ezt kell tennünk. Aki a jogállamiságot vallja, annak el kell fogadnia kereteit, legyenek törvényei, rendeletéi bármilyenek. Ez érvényes a legkisebb ügyekre is. Ellenkező esetben sok kellemetlenséggel kell számolnunk. Az önkormányzat életét megbéníthatja az — fővárosi példát említve —, ha mondjuk 200 határozatból 90 jogsértő. Pedig mindig van mozgástér, amit ki lehet használni. Magyar mentalitás, hogy van szemünk a kiskapukra, de nincs nehéz dolgunk, mert ahogy szoktam mondani, itt igen nagy átjárók is vannak. o S jogsértések? — Nem tagadom, azok is. Jobban mondva a köztársasági megbízotti hivatal, amely a törvényességi felügyeletünket látja el, néhányszor jelezte kifogásait. Fele részben a kétségek beigazolódtak, de fele részben az információhiány volt az ok. Csak a jegyzőkönyveinket küldtük el eddig, s az előterjesztést nem ismerve értették félre, találták nem törvényesnek döntésünket. Az ezt feloldó kormányrendeletet megelőzve minden írásos információt a kőztársassági megbízott rendelkezésére bocsátottunk, bocsátunk. Bár ez ellen parlamenti szinten ágál a liberális oldal. Az önkormányzati törvényben kapott függetlenség csorbulását látják benne. ö Úgy tudom, nem egyezik a véleményük a polgármester úrral abban, hogy a hivatalban folyó jogi munka kellően követi-e a mindennapi eseményeket! — Valójában, nem is követnie kellene, hanem megelőznie. A jegyzői törzskamak, azaz a közgyűlés munkáját segítő jogászoknak már az előkészítés folyamatában többet kellene tudnia az előterjesztésekről, hogy mire a városatyák elé kerülnek, már ne sértsenek egyetlen jogszabályt sem. o Az eltelt két év nem volt elég ahhoz, hogy kialakuljon az önkormányzat megfelelő működése?! ' — Nem kellett hozzá a két év. Az országban először itt fogadták el a szervezési és működési szabályzatot, amely ma is jó, ha néhol igazítani is kell rajta. Hamar felálltak a bizottságok, szép számmal, hisz tizenegyben kezdték meg munkájukat a képviselők. Nagy lelkesedéssel, sok ülésezéssel. Ennek előbb- utóbb kifáradás a vége. Most itt tartunk. Ezért kellett a bizottsági struktúrát egyszerűsíteni, ezért van már csak 7 belőlük, jobban elosztott feladatkörökkel. o Ön jobb szakmai munka lehetőségeiről beszél, pedig lehet, hogy csak a hatalom újraelosztásáról van szó, politikai harcról! — Nem vitatom, hogy a bizottsági tagságok elosztása a hatalmi erőviszonyoknak hű mása. De a mérleg nyelvét viszafelé billentik a kültagok — igaz, a pártok által ajánlott — szakemberek. Részt vesz az üléseken a hivatal képviselője. Ez utóbbi már azt a törekvésünket jelzi, hogy a rendeletalkotás kezdetén is ott legyen valaki, aki elmondhatja, hoyg mit lehet tenni, illetve mire képes az apparátus. o És mire? — Egy jó rendszerben a közgyűlés határozatainak, s kötelezettségeinek végrehajtására. S ez a jó rendszer, úgy vélem, megszületett. Nem tökéletes, hisz olyan nincs, de alkalmas az új problémák be- csatornázására. Olyannyira, hogy a fél ország a miénket másolja. A hangsúly a becsa- tornázáson van. Az egykori osztályfelosztást egy iroda- rendszerrel váltottuk fel. Ez nem csak névbeli változást jelent. Az osztályok konkrét feladatkörökre jöttek létre, önálló jogi személyek voltak. Számuk a feladatokkal növekedett, mert egy-egy osztály csak a meglévő feladatok végzésére volt alkalmas. Az irodarendszer megfordította ezt a folyamatot. Tág és változtatható teret adott az irodáknak. A feladatkörök, a hatáskörök mindig bővülnek és szűkülnek, igazodva a napi igényekhez. Egy újabb feladat belépésekor nem kell egy új osztályt felállítani. Egy pár órás beszélgetés után a kiválasztott iroda feladata a szervezés. Összehasonlításként: valamikor 16 osztály látta el azt a feladatot, amit ma hét iroda. Ha a minisztériumi rendszer, amit az osztálystruktúrák másoltak, felborult, borult vele az osztályrendszer is. e> Ha ilyen jól mennek a dolgok, miért folynak most is szerkezeti átalakítások? — Hol? o Hát a hivatalban! — No, ez az. Itt egy alapvető tévedés bújik meg. Bocsásson neg, de sem ön, sem a város polgárai nincsenek tisztában azzal, hogy mit jelent az önkormányzat, mit a közgyűlés, mit a hivatal. Az önkormányzat — mi vagyunk. Mi, az egész város, minden polgárával. De ez így egy általános dolog. Mégis én egy ceruzát nem vehetnék hivatalosan, ha jogaiból nem ruházna át másokra is az önkormányzat. Át kell ruháznia, mert így százötvenezren nem igazgathatunk egyszerre egy várost. Ezért hoz létre az önkormányzat egy általa választott testületet, aki gyakorolja jogosítványait. Ez a képviselőtestület. A képviselőtestület döntéseinek végrehajtója a polgármesteri hivatal apparátusa. De emellett vannak olyan államigazgatási feladatai, amelyeket teljesen önállóan kell ellátnia, tehát a képviselő- testületnek abba nincs beleszólása. ö Alig merem feltenni ezután a kérdést! Szóval... mintha valamiféle átalakulásokról hallottam volna a Kossuth tér 1. szám környékén! — Valójában, csak arról van szó, hogy az új bizottságok felállásával a képviselő testület, az irodákéval a polgármesteri hivatal egy, a korábbinál műkődőképesebb formát vett fel. Eztán kell megtalálni a polgármester, az alpolgármester, a jegyző helyét. o Ezt a sok változtatást nem érzik meg a polgárok? — Ha a változások nem okoznak működési zavarokat, akkor nem. Képviselők, pártok, kormányok jöhetnek-mehet- nek, a város, az ország nem érzi úgy meg, mintha a közigazgatás akadozik. Tekintsük Olaszországot. Fél száz kormányválság után sincs gond. Mert a közigazgatás mindvégig végezte a munkáját. CDdvida TaC ilfpnosztáza Részletek a pátyodi ikonosztázból Harasztosi Pál felvételei; pátyodißöröß katolikus lelkész —Szimics- */I l{u Jerenc — nyitotta rá a szememet afaíu ^L- templomának nem mindennapi szépségű ikonosztázára. !Az egyházi művészétnél^ ezt a — méltán mondhatjuk— remeklését eßy nyireßyhdzi kerékgyártó mester, Dávida Tál álmodta-faragta juharfából, 1980-ban. Tíosszadalmas, aprólékosan míves munkájának, eredményeként teremtődött világra ez a barokká* zsúfoltságé, motívumaiban a magyar folkjólt idéző, robusztusságában is égi magasságokba emelő műalkotás, tymcsak. a pátyodi hívőké hanem mindannyiunkgyönyörűségére. A TARTALOMBÓL: ___________ • Túl a Botáron • Nézetkülönbségek • Shakespeare filmen • Visszaköszönő kitüntetések íMagánwéí&mény Készülőben a szociális törvény Kovács Éva S okan hallgatták nemrég érdeklődéssel, hogy készülőben a régóta várt szociális törvény, amely, — mint az előzetes információkból kiderül, várhatóan jövőre, a költségvetéssel egy időben lép életbe. Egyesek azt is tudni vélik, hogy a döntés értelmében szociális célokra a megtermelt nemzeti érték huszonhárom százalékát fordítja majd a kormány. Ez pedig nem kevés, sőt. Megegyezik a legfejlettebb államokban szokásos mértékkel. Csodákra persze mégsem számíthatunk. Már csak azért sem, mert legyen a szociális helyzet javítását szolgáló pénzmértéke bármennyire is impozáns, csak csekély mértékben fedezheti az egyre növekvő költségeket. Bőven van ugyanis mire költeni. Elég, ha csak a munkanélküli segély naponta emelkedő mértékére gondolunk. Jelenleg ötszázezer, a számítások szerint évvégére közel nyolcszázezer lesz a munka nélkül lévő állampolgárok száma, s közülük is mind többen lesznek azok, akik a jogszabályok szerint kiesnek a segélyezettek sorából, mivel az előírt időn túl, továbbra sem kapnak munkát. Ez tehát az egyik, talán a legnagyobb gond, hiszen olyan embereket érint, akik életkoruk miatt még aktívak, s akiknek ráadásul gyermekeket, családokat kell, pontosabban szólva csak kellene eltartaniuk... A másik kritikus korosztály az idős embereké, azoké, akik hosszú, vagy még hosszabb munkaviszony után mentek nyugdíjba, s most a békés öregség helyett a fillérek számolgatása, a nélkülözés jutott osztályrészükül. Igaz, sokakat nyugtatott meg, juttatott köny- nyebb helyzetbe az év elején bejelentett, két lépcsőben végrehajtandó nyugdíjemelés. Az is tény azonban, hogy sokak helyzetét javította bár, valamennyiükét azonban nem oldotta meg. Ők azok, akik az elesettek, a kukában turkálók, a guberálók egyre szélesedő táborát képezik, s akiknek a nyugdíj értékének megőrzése sem sokat jelent... Ha a nyugdíjasok helyzete romlik, remélhetően javul a fiataloké, hinnék az optimisták, akiknek sajnos ezúttal nincs igazuk. Már hogy is lenne, amikor a munka nélkül maradók népes táborához nap mint nap azok is csatlakoznak, akik meg sem kóstolhatták a jól végzett munka örömét, akik úgy lettek munkanélküliek, hogy még csak munkába sem álltak... Leérettségiztek, diplomát szereztek, kifordított zsebbel és üres tenyérrel ott állnak az élet küszöbén. Ugyan miből, vajon hogyan lehet így családot alapítani, lakást venni, fiatalkori álmokat megvalósítani...? A szociális törvény ma még készülőben van, időnek kell eltelnie míg törvény lesz belőle. S egyáltalán nem mindegy, az a törvény milyen lesz. Annyi máris biztos, nem vállalkozhat arra, hogy átfogja majd a szociálpolitika minden területét. Arra sem módja, sem pedig pénze nincsen. Nem marad más hátra, szelektálnia kell a feladatok között. Azokat venni előre, amelyek megoldása, orvoslása nem tűrhet halasztást. A szociális biztonság megteremtése ezen feladatok csoportjába tartozik. Rendkívül fontos, hogy az oktatás, az egészségügy, a társadalombiztosítás, valamint a foglalkoztatásért felelős ágazatok megkapják, amit az államkasszából meg kell kapniuk. Hogy biztos legyen a gyes, a gyed, a megélhetés. Fontos, igen fontos lenne, hogy az ország lakói, az emberek, érezhessék és tudhassák: biztonságban vannak, ha bajba kerülnek, számíthatnak a társadalom segítségére. Ehhez persze az kell, hogy a szociális törvényhez megfelelő végrehajtás is csatlakozhasson, hogy legyenek majd egyértelmű jogszabályok és törvények, amelyek a jó gondolatok megvalósítását nem akadályozzák, riern veszélyeztetik.. I""" ontos, hogy maga a f— törvény is egyértelmű- I en fogalmazzon: magyarul és érthetően mondja ki, ki az akinek jár, s ki, akinek nem egy-egy juttatás. Hogy a segélyezettek, a rászorulók meghatározása ne különféle magyarázkodásokkal, így js úgy is értelmezhető mondatokkal, hanem egyértelmű megfogalmazásokkal legyen kimondható. Sokat segíthetne az is, ha a készülő törvény világosan megmondaná, kinek mi a dolga. KM galéria
