Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-02 / 129. szám
Szőke Judit Tiszalök (KM) — Félreérti a falusiturizmus-mozgalom tartalmát, lényegét az, aki azt hiszi, hogy egy cím ki- közvetítésével — mint egy fizetővendég-szolgálat — le is tudta a dolgot — így kezdte a beszélgetést Kórikné Tere- bes Mária, aki megyénkben (vezetőségi) tagja az Egyesület a falusi turizmusért elnevezésű országos szervezetnek, s tisztséget vállalt egy hasonló célú megyei szerveződésben is. Részt vett már menedzser- kurzuson, ahol nyugat-európai szakemberek tartották a felkészítést, de minden más lehetőséget is megragad arra, hogy magát tovább képezze. Nem is lehet ez másképp, hiszen magánvállalkozó. Megszemélyesíti azt a hazai és külföldi idegenforgalmi szakemberek vallotta véleményt, hogy csak úgy érhető el e téren hatékony eredmény, ha akadnak olyan vállalkozók, akik sok munkával és energiaráfordítással gondozzák, terelgetik a házigazdának jelentkezők és a pihenésre vágyók útját. A ti- szalöki székhelyű Falusi turizmus Szolgáltató és Információs Irodába (így szerepel a cégjegyzékben ez a vállalkozás) mindennap jelentkeznek be jövendő házigazdák és a szolgáltatást igénybe vevők. Miskolc-Tapolca, Jósva- fő, a Zemplén. Bodrogköz, Debrecen környéke, a Tiszalök környékén lévő tanyavilág, a beregi tájvédelmi körzet szerepelnek eddig a kínálatban. Ha valaki úgy találja, hogy e tevékenység révén magának megfelelő munkalehetőséget teremt, s erre ajánlkozik, akkor a kölcsönös megfelelés után gyakori találkozásaik lesznek. Ugyanis Kórikné a személyes kontaktus híve, s aki vele dolgozik, arra is számíthat, hogy ő néprajzi szempontokat, táji értékeket is bevisz a vendéglátásba, s szemét a vendégeken és a vendéglátókon tartja, egészen a turnus végéig. És ugye, ez egy kicsit több, mint a Zimmer frei-tevé- kenység ... ? Fontos számára a települések vezetőivel történő együttgondolkodás, az összefogás. Együtt kell kidolgozni a falufejlesztési tervet, a helyi adottságok ismeretében, s menedzselni ezt az üdülési formát. Már persze ott, ahol a falu vezetői felismerik a turizmusban rejlő lehetőségeket. Pedig talán a falusi- turizmus-mozgalommal hozzá lehetne járulni egy új Ma- gyarország-arculat kialakulásához. S hogy kinek mi ebben az üzlet? Az üdülni vágyó városi a pénzéért (nem is sokért) megfelelő figyelmet kap az elhelyezésen kívül, a házigazda pedig adómentes munkalehetőséget. S a magánvállalkozónak (hiszen nem azért fektetnek be manapság az emberek magántőkét, hogy csupán kulturális és szociális missziót vállaljanak)? — Remélem, hogy munkám és energiám, valamint a befektetett tőke hosszú távon megtérül. Egy, csak egy legény ököritófülpösnél a Szamos-parton. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE AZ OLDALT ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: RÉTI JÁNOS Várják a természet szerelmeseit Győrtelek (KM) — Tegyünk egy próbát és tudjuk meg, hogy a megye egyik leghangulatosabb, legkedvezőbb földrajzi adottságú falujában, Győrteleken, ahol a Holt-Számos idilli környezete kivételes szépségével csábítja a természet szerelmeseit, az önkormányzat miként viszonyulna a turizmus fellendüléséhez? Kérdésünkre Betéri György polgármester mondta el véleményét : — Természetesen szeretnénk, ha jönnének hozzánk pihenni, kikapcsolódni vágyó külföldi, vagy hazai turisták, de tenni nem igazán tudunk érte. Hiába beszélnénk rá családokat, mindenki maga ismeri a lehetőségeit, körülményeit. A faluban áll egy kúria, ami olyan állapotban van, hogy még átalakítható lenne vendégek fogadására, de egyelőre a tsz tulajdonában, sőt területén van, ezért a terv megvalósításáról beszélni nem időszerű. Pedig itt felfogható lenne az egyáltalán nem elhagyagolható átmenő forgalom bizonyos hányada. A másik a Holt-Számos tulajdonlásának kérdése: volt remény rá, hogy visszakapja a falu, de aztán ez is elakadt valahol. A partján telkeket lehetne kialakítani, de állítom, nem kerülné el az idegenforgalom szakembereinek figyelmét sem. Természetvédelmi szempontból elképzelhető, hogy az a jó, ha így marad, eredeti állapotában. Pillanatnyilag a magyar állam tulajdona, használatát a tunyogi horgászegyesület bérli. A Szamos holtága. BALOGH GÉZA FELVÉTELE Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (KM) — A fiatalasszonynyal telefonon sikerült beszélni a munkahelyén. O Halló, ön az, akinek a címe a falusi turizmust reklámozó kiadványban szerepel? — Igen, de már nem aktuális, mert visszaléptünk, pontosabban feladtam, mielőtt igazán belekezdtem volna. O Megtudhatnánk, miért? — Néhány dologban nem egyezett a véleményünk a szervezetben elfogadott állásponttal, de részletekbe nem kívánok bonyolódni, mert távol áll tőlem, hogy ártsak nekik. Különösebb panaszom ugyanis nem lehet rájuk. O Lehetne azért valami közelebbit hallani? — Nem konkrét problémánk volt egymással, hanem talán mi nem gondoltuk végig igazán, hogy mire vállalkozunk és mire számíthatunk. Közben módosították az adózás szabályait, meg jöttek más gondjaink is. Beszélgettünk róla otthon és úgy döntöttünk, hogy nem csináljuk. * O Meddig voltak tagjai a szervezetnek? — Fél évig, de ezalatt vendégeink nem jöttek. O Itt a megyében lát jövőt a falusi turizmusnak? — Ha sikerül jó kapcsolatokat kiépíteni, biztosan. Meieizser kerestetik! Iá|i értékek a vendéglátásban Érdeklődő nyugatiak Pozitív tapaiztalatok Nyíregyháza (KM — T. K.) — Honfitársaink egy része, tisztelet a kivételnek, nem éppen jó hírünket kelti nyugaton. Az ottani médiák érzékeltetik nehézségeinket, erőfeszítéseinket, de elmaradottságunkat is. Így aztán örülhetünk, ha az Alpokon túlról érkező turista nem dekol le a Balatonnál, vagy a fővárosban, ha nem kíváncsi a pusztára, a fakazettás templomokra, a háborítatlan Tiszára, az iparosítástól megkímélt természetre és felkeresi Szabolcsok Szatmár, Bereget. A Nyírtourist megyei idegenforgalmi hivatalban a közelmúltban Szigligeti Imre vezető azt fejtegette: a nyugati turista nem a prospektusnak, hanem inkább saját honfitársának hisz. Híre megy ha egy pár vendég jól érezte magát, legközelebb még többen jönnek. Ezért is örültek, amikor tavaly egy holland utazási iroda vezetője, Kesper Peernemann feltérképezte az Igrice nyaralófalut. Igaz, nem a főnöknél kezdte, hanem a helyszínen, elbeszélgetett a vendégekkel, megnézte az elszállásolás körülményeit és amikor háromszor egymás után pozitív tapasztalatokkal utazott visz- sza Utrechtbe, legközelebb szerződést is hozott magával. Azért nem ilyen rózsás a kép. Szigligeti Imre nem rejti véka alá a véleményét, amikor azt fájlalja, a falusi turizmusba igen sok pénzt kellene még ölni, hogy tömeges igényt és bevételt könyveljen el ez az ágazat. Az a házigazda, amelyik nem beszéli a vendég nyelvét, legfeljebb a hangját emeli fel, ne adj ’isten, még a kulturált viselkedés szabályait is csi- szolgatni kellene, elijesztheti a nyugati turistát. Arról nem szólva, hogy ha a vendég nem kap este kenyeret, a szórakozását a kocsma elégítheti ki, nem tud hazatelefonálni, vagy biztonságosan hagyni a kocsiját, megkeseredett szájízzel utazik el. A megyénkben is épülő panziók, szállások bizonyára mérsékelik ezeket a gondokat, de dőre dolog azt képzelni, hogy a falusi turizmus egyenlő egy külföldi család vendéglátásával. Fogadó, fogadós, fogadás Réti János A fogadó ott állt a Holt-Tisza partján vendégváró tulipiro- san. Gazdája, a fogadós láthatóan nem kímélte idejét, fáradságát, de legkevésbé pénzét akkor, amikor az építmény létrehozását elhatározta. Mi sem tűnt ennek alapján természetesebbnek a számára, mint elvállalni egy Budapesten székelő vadonatúj idegenforgalmi szervezet sajtótájékoztatójának fogadását. Valószínűleg nem a nyilvánosság elvárható varázsereje miatt, sokkal inkább azért, mert a rendezvényre egy csoportnyi francia érkezését is beharangozta a már említett szövetség vezérkara, ami ugyebár a biztos bevételen túl néminemű nemzetközi hírverést is jelent ebben a kutya szabadversenyes életben. És a szép tavaszi verő- fényben betoppantak a vendégek franciástul, újságíróstul, szövetségestül, elnököstül, hogy ha csak néhány órára is, de el an- dalodjanak a népi élet díszletei között a természet lágy ölén. (Megjegyzem, az eset nem a mi megyénkben fordult elő. ezért a szereplők és a hely azonosítására tett minden kísérlet hiábavaló!) A fogadós és csapata minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a külföldiek elhiggyék: Hunniában kolbászból talán még nem, de hurkából bizony már fonogatnak kerítést. Kiváltképp egyesek. Hangsúlyozom: tőlük telhetőt, mert ami tőlük telt népi, falusi, meg magyaros vendéglátás vonatkozásában, az bizony édeskevésnek tűnt egyfelől, másrészt viszont épp soknak bizonyult egy kicsit. Soknak, hogy az egyébként praktikus és tágas étterem falait színültig festett, pingált, faragott tányérok borították, de kevésnek az ízlés és a szakértelem, amivel azokat oda akasztották. Sok volt a díszítés edényen, térítőn, terítéken, ugyanakkor kevés a készlet, lévén két minta még csak nem is hasonlított egymásra. Sok a segítségül hívott felszolgáló, ellenben kevés az alkalomhoz és feladathoz illő érzékük. Legalábbis erre következtethettünk az általuk viselt farmernadrágok, dzsekik láttán. És vélhetően sok lehetett a műsor gyanánt fellépő művészek gázsija, annál kevesebb a jelmezre fordított pénze, mivel láttunk rajtuk olyan népi-civil-magyaros- polgár összevisszaságot, hogy mértéktartóbb helyeken a falvédőre se kerülhettek volna fel, bár nyilván nem arról jöttek. Az elektromos orgonán kísért hak- nis, ORI-s, operettel kevert műsorukat jobb volna elfelejteni, mint újra látni. Őszintén bevallva a franciákat mindez a legkevésbé sem zavarta, sőt akadt köztük olyan, akinek az asztalnál tanúsított viselkedése bizony innen volt az Európában elfogadott minimumon. N e részletezzük tovább, inkább vonjuk le a jelenség általánosítható tapasztalatait1 a vállalkozói idegenforgalomhoz, vendéglátáshoz nem elég -szép táj, befektethető pénz, meg önbizalom, elkeli hozzá némi érzék, szakértelem és felkészültség is. Nem feltétlenül az ideérkező vendégek ilyen, vagy olyan ízlése, inkább a saját, és nemzeti önbecsülésünk miatt. Főleg így Világkiállítás felé haladtunkban. imeitept 1992. június 2., kedd EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország ] 1 Ti szószaikat felújított parasztház. ahová a vendégeket hívni érdemes. ELEK EMIL FELVÉTELE