Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
1992. június 18., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország ] 1 Jó lapot lémé! ^ Üzletpolitika Lepecsételtek, visszaküldték TISZTELT FŐSZERKESZTŐ ÜR! Hálásan köszönöm szives segítségét és közbenjárását, hogy az egészség- ügyi kártyámmal kapcsolatban segítséget nyújtottak. Már elküldtem Budapestre az Üllői út 1-be, nagy örömömre lepecsételték és visszaküldték. Hálás köszönetemet fejezem ki Tóth Kornélia szerkesztő hölgynek a sok utánajárásért. Igazán becsülettel és tisztelettel vagyok önök iránt, már 10 éve vagyunk előfizetője a Kelet-Magyarországnak. Minden jót kívánunk, mély tiszteletünket fejezzük ki a beteg férjemmel együtt. István Lászlónc Nyíregyháza, Kert u. 20. III. 14. 1 adakoztak? TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Napok óta gondolkodom azon, hogy érdemes-e egyáltalán tollat ragadnom és bosszúságomnak hangot adnom. Nap mint nap számtalan igazságtalanság ér bennünket, eggyel több vagy kevesebb, már teljesen mindegy. Aztán mégis elszántam magam, és amiről most írok: az a pénzintézetek kamatkölcsönzése. Kormányunk prominens képviselői váltig hangoztatják, hogy túljutottunk a mélyponton és, hogy elindultunk felfelé stb. Az infláció is már csak kisebb mértékben emelkedik, mint tavaly és ennek bizony örülnünk kell. Biztos ezt a nagyon jó hírt hallotta meg az OTP is, amikor a közelmúltban kamatcsökkentést vezetett be, de ezt nem akárhogyan! Nézzük csak, hogyan is tette?1. A 3 éves OTP Letéti jegyet — amelynek éves bruttó kamata eddig 33% volt — 30%-ra csökkentette. Ez nem is olyan nagy csökkenés, és ha tényleg csökken az infláció — amit én nem nagyon hiszek — akkor ez nem is volna olyan rossz a lakosság számára. A bökkenő csak az, hogy év közbeni kiváltás esetén az eddigi havi 2,5% bruttó kamat 1,8%-ra csökkent. Pedig én is azért vásároltam OTP Letéti jegyet, mert azt felbontva, bármikor tisztességes kamathoz jutottam. 2. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Az egyszerű naiv ember azt gondolná, hogy ha az én megtakarításom kamatát mérsékelték, akkor nyilván az általam felvett hitel kamata is ugyanolyan mértékben csökken. A naiv ember így gondolkodik, de az OTP-ben biztosan a minisztereinktől tanulnak (van mit). Ugyanis a személyi kölcsön kamata maradt változatlan, tehát nem csökkent. Személyemet mindkét dolog érinti. Van OTP Letéti jegyem, amiért most már kevesebbet kapok és van felvett személyi kölcsönöm, amiért ugyanannyit kell visz- szafizetnem, mint a kamat- csökkentés előtt. Mit lehet erre mondani: Bravó OTP, ez aztán az üzletpolitika, elvégre demokráciában, és a piacgazdaságban élünk. Szíjártó István Nyíregyháza, Ifjúság u. 62. sz. Lapjuk — miként több újság is — korábban azt közölte, hogy a rákoskeresztúri temetőben felavatott díszes Székelykapu a szokásos közadakozásból valósult volna meg. Ez így nem pontos, hiszen csak a Magyarok Nemzeti Szövetsége erőfeszítésének köszönhető, hogy ez -a Székelykapu megvalósult, amely az elmúlt 4 évtizedes elnyomás áldozatainak állít emléket. Megvalósulását a velünk együtt érző itthoni és emigrációban élő magyarság adakozása tette lehetővé. Tehát nem beszélhetünk általános és közadakozásról. A kormány a 298-as parcella feltárásához és rendbetételéhez, valamint a díszes Székelykapu építéséhez semmiféle anyagi támogatást nem adott. Magyarok Nemzeti Szövetsége Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete Vannak még mecénások! TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Kelet-Magyarország május 16-i számában olvastam Pataki József, a megyei önkormányzati hivatal intézmény-fenntartási osztályának vezetője nyilatkozatát az amatőr művészeti csoportokról. Szomorúan jegyzi meg. hogy egymás után szűnnek meg a művészeti csoportok fenntartási gondok miatt. Itt szeretnénk köszönetét mondani a Kéki Polgármesteri Hivatal és a kéki Nefelejcs néptánccsoport nevében azért a támogatásért, amelyben a MÓL Rt. nyírbogdányi gyáregysége részesítette a 23 éve működő néptánccsoportot ebben az évben is. A gyáregység és a néptánc- csoport kapcsolata meghitt és gyümölcsöző volt hosz- szú éveken keresztül. Bízunk benne, hogy továbbra is maradandó lesz. Elmondhatjuk, hogy a mai nehéz gazdasági körülmények között mi még most is nyugodtan hajthatjuk le a fejünket, mert igazi, kitartó, művészetet támogató emberekre találunk a gyáregység vezetőiben. Ha nem lett volna ilyen patronálónk, akkor hiábavalóak a pályázataink, mert az országos és megyei keretből nem kaphattunk volna a helyi forrás nélkül. És ezt a helyi forrást két évtizeden keresztül a gyáregység biztosította. Kék, 1992. május 19. Tisztelettel: Laskay Bélánc művészeti vezető Medgyesi István polgármester L Virágalagúton a templomba A tiszadadai református gyülekezet küldöttsége idén is útra kelt, hogy testvérgyú- lekezeti látogatás keretében együtt örvendezzen az erdélyi Szilágyságban élő véreivel. A 3 napos út első állomása az immáron világhírűvé vált Szilágymenyőbe vezetett. A 180 lelkes kis gyülekezet a kicsiny megsokszorozódó hitével és szeretetével ölelt keblére bennünket. A parókiáról meghatott szívvel vonultunk be a történelmi templomba. A zsindelyes harangláb, a hófehér falak oly sok nehéz században biztosítottak oltalmat és végső védelmet ott élő népünknek. Mindig erős várnak bizonyult Istennek eme hajléka a végeken ..., legutóbb 1989 decemberében. Mohácsi László tiszadadai református lelkipásztor az Ézsaiás 14 alapján hirdette a szabadulás csodáját, a romokon megépülő „új nép új énekkel” nézhet az egek Urára. A me- nyői gyülekezet nagy erőfeszítéssel zsindelyeztetni szeretné templomát, renoválja lelkészlakását, külföldről szolgálati autót kaptak. De legnagyobb örömük az lesz, ha lelkipásztort választhatnak, aki mindig közöttük lesz. Szívet tépő sóhajjal szállt fel szívünkből a Himnusz, majd a parókián és az udvaron egy nagyon kedves szeretetvendégség keretében örvendeztünk egymásnak. Másnap reggel a 300 lelkes Szilágyiele csodás templomába hívogatott a zsindelyes harangláb két harangja. Mire „összehúzták", közel ezren szorongtunk a hófehér falak között, vasárnap lévén, sok vendég is tartózkodott Leiében. Mohácsi László lelkipásztorunk itt a Theszalonikai levélből prédiklát, buzdítva népét a megmaradásra, identitásának megőrzésére, áldást kérve az újabb „ezer esztendőre”. Megható volt látni a tenyérnyi széles nemzetiszínű szalagon függő búzakoszorús csillárt. Hallgatni az ifjúság szavalatát, énekszámait, a gyülekezet énekkultúrája egészen kimagasló. Mire átértünk Hadad gótikus templomához és a virágalagúton küldöttségünk a templomba vonult, már nem volt ülőhely. Gyorsan pótpadoknt kerítettek, de félő volt, hogy leszakad a karzat Konfirmációi ünnepség volt ezen a vasárnapon. Köztudott, hogy Erdély-szerte talán ez az év legnagyobb eseménye. Az ünnepi istentiszteleten a szolgálatot Mohácsi László végezte. A 15 fiatal imponáló tudással tett bizonyságot a Heidelbergi Káté és a Biblia ismeretéről. A háromórás ünnepség után a Hadadi Polgármesteri Hivatal dísztermében volt terítve az ünnepség vendégei számára. Jó érzés volt együtt ebédelni, beszélgetni a román testvérekkel is. Ilyenkor lehet megérezni, hogy Isten az Ő Lelke által a szeretet csodájával képes lebontani az elválasztó falakat. Az esti, ünnepi záró istentiszteletre Leiében került sor, ahol lelkészünk az Ézsaiás 25 alapján prédikált a zsúfolt templomban. Másnap a hadadi nagy- vásáron átkelve (30 falu népe kereskedik ilyenkor) indultunk Szatmárra. majd rövid vásárlás után a határra. Gyér forgalom lévén, az udvarias román tisztek percek alatt útunkra engedtek. Boldogan, de mégis nehéz szívvel néztünk előre, gondoltunk „vissza". Talán most éreztük a legmélyebben, hogy mit jelent magyarnak, reformátusnak lenni. Csörsz Ágnes hitoktató Tiszadada Mi pályakezdő fiatalok, ne! Szomorú ténnyel állünk szemben a sikeres érettségi és szakmunkásvizsgák után az Élet küszöbén: nincs munkahely. Ki kell pihennünk a vizsgákra való felkészülés megterheléseit, feszültségeit, de ilyen hosszú nyár nem kell. Tudjuk, látjuk, nemcsak mi vagyunk így. Több száz ezer ember tartja el családját munkanélküli-segélyből, vagy anélkül. Vállalatok bomlanak fel sorra, intézményeink tele vannak dolgozókkal, újakra nincs szükség. Tényleg nincs? Tényleg az kell, hogy a szakképzetlen, nyolc általánost vagy any- nyit se végzett emberek végezzék el helyettünk a munkát? A nyugdíjasokra van szükség, hisz ők már tapasztalattal rendelkeznek? És tényleg csak a gyakorlat teszi a mestert? És most válunk igazán felnőtté. Amikor a látszat mögött észrevesz- szük a valóságot: a mai időkben mindenki félti állását és igenis meg akarja tartani magának. Persze ezzel veszélyezteti a pályakezdő fiatal induló életét. És az érvek is milyen jók. Te még fiatal vagy, nincs családod, akit el kell tartanod. Tanulnod kell még. Könyörgöm. Meddig és miért? Azért, hogy három-négy év múlva ugyanezeket vágják a fejünkhöz. Ezzel nem mi, hanem ők nyernek időt. Mi pedig eltartottak maradunk, szüléinktől függőek teljes mértékben és hallgathatjuk: Te csak egy munkanélküli vagy. Leneznek majd minket pedig nem a mi hibánk. Gondolom, aki a szakközép- iskola, gimnázium vagy szakmunkásképző intézet utolsó évébe lépett, már akkor kezdett a munka után kutatni segítséggel vagy anélkül. Apróhirdetéseket böngészve, munkaközvetítő vagy polgármesteri hivatalok irodájában ülve várt. Várt és reménykedett. Hiába. És közben megismerte, ha lassan is a körülötte álló világot, az embereket, akik közé hamarosan kikerül. És arra is rájött, hiába tanult. Ma egyre több szakképzetlen végez olyan munkát, amely ránk várna. Csak azért, mert tapasztaltak. És mi hogyan kezdjük el, ha csak elméleti tudással rendelkezünk? Hol szerezzünk tapasztalatot? Elmegy a kedvünk a tanulástól, a még tovább tanulástól. Egyre idegesebbek vagyunk és félünk: lenéznek minket, eltartottak vagyunk és mozdulni sem tudunk. Itt az élet, ránk vár, mi váltjuk meg a világot, mi hozzuk az újat — ilyen szavakkal indítottak útra minket tanáraink. Nem rajtunk múlik, hogy dolgozhassunk. Mi lesz velünk? Mi lesz később? Sajnos ezt sem tudjuk. Várjunk? Türelemmel. Hisz tapasztalnunk kell még, ha kell, az utcán. Ez kell az országnak . .. Tényleg ez kell?! Bodnár Tünde Tiszalök 4450 Kossuth u. 89. Ill 11. A padlón vagyunk Soha életemben nem írtam sehová olvasói levelet, de több kérdésemre remélek így választ. Én és élettársam vállalkozók voltunk, de én 1990- ben, élettársam 1991. december 31-ével beadta az ipart, mert anyagilag nem bírtuk, így is tartozunk az APEH- nek 240 000 forinttal. A tartozásunkat baráti kölcsönből megadtuk és mit modjak. a padlón vagyunk. Munkanélküli-segély nem jár, a megélhetés pedig egyre drágább. Miért nem kaphat munkanélküli-segélyt a volt kisiparos. Úgy gondolják, hogy aki öt évig volt kisiparos mint mi is, az miért nem lopta tele magát? Vagy milyen indok alapján zárták A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁNAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELEKET rövidítve közölje. A FŐSZERKESZTŐ ki ezt a kört a segélyezettek köréből? (Jelzem, abból sem lehet megélni.) A tartozásunk egyre nő, mert élni kell. Én mint édesanya kérdem, hogy mondjam most érettségiző lányomnak, aki mellesleg egyetemre készül, hogy ne tanulj, mert ha felvesznek, nem bírlak taníttatni, illetve 4 éves kisfiamnak meddig mondjam még, hogy nincs Pénzünk. Rettegek a csoki- és jégkrémreklámtól és félek minden elsejétől és minden idegen embertől, hogy valami számlát hoz. Már minden eladhatót eladtunk az udvarról és mit adjak még el? A színes tv-t? Tisztelettel: V. J.-né POSTÁJA AZ OLVASOK FÖRUMA, A KÖZÖLT LEVELEK TARTALMÁVAL A SZERKESZTŐSÉG NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. ft vagy utca? Szinte hihetetlen... Az utóbbi időben gyakran olvasom a napilapban, hivatalos szervek leveleiben, hogy az egyébként utca rangot viselő közterületeket „út”-ként tüntetnek fel. A Kelet-Ma- gyarországban lévő hirdetések csaknem valamennyi tételében út megjelölés szerepel. Még olyan apró utcákat is útként tüntetnek fel, mint a Dohány, Közép, Bercsényi, Meggyfa, Fürj, Nyíl, Kökény, Kodály Zoltán, Selyem. Sirály, Rózsa, Moszkva, Törpe, Tükör stb. utcák. Közismerten általában útnak a valamely más település feié vezető, hosszan elnyúló, ritkábban lakott, vagy a belvárosban lévő igen nagy forgalmú, fontos közterületeket lehet tekinteni, ha szókat a helyi hatóság útnak nyilvánította. Ilyen alapon Nyíregyházán út a Debreceni, Simái, Tisza- ' vasvári, Tokaji, Kótaji, Ke- mecsei,' Pazonyi, Orosi és Káliói, vagy a kisebbek közül a Rókabokori, Szélsőbokori, Repülőtéri stb. utak. A többi mind utca, köz, zug, sor, körút. Érthetetlen viszont, hogy a Deák Ferenc utcatáblán miért szerepel az út. Talán ez kiváltságos utca? Vannak viszont fordított esetek is; a Tokaji úton Tokaji utca, a Pazonyi úton Pazonyi utca tábla jelzi a pontatlanságot. Talán éppen ezért az Elán kiadvány is utcának írja a két utat. Hogyan festene, ha pl. a pesti híres Váci vagy Nagymező utcát útnak olvasnák be? A nyíregyházi térkép igen pontos, alapos kiadvány, ezért •javaslom, hogy a hirdetők, levelező intézmények ennek alapján címezzenek, mint ahogy a köznép is csak úgy tudja, hogy Közép u„ Fürj u., Rákóczi u„ Tükör stb. u„ vagyis utca, ugyanis az utca állandó rövidítése: u. Gincsai Miklós Hogyan regenerálódott a két szemem 76 éves koromban 150 nap alatt? 72 éves voltam, amikor a bal szemem előtt kb 30 cm távolságra tenyérnyi nagyságú szúnyog jelent meg, s ott lebegett. Kétszer akartam a szememet kivizsgáltatni, nem sikerült. A szúnyog lábai vastagodtak. Három évvel később a jobb szemem előtt 5—8 centire egy ököl nagyságú légy jelent meg, nagyon zavart. Ismereteimben bízva tudtam a méhecskék termékeinek erejéről, mivel addig sok szenvedőn segítettem, olyanoknak is, akiket korábban kórházból engedtek el. Például egy 50 év körüli nő két karja, s arcbőre ekcémás volt, 48 óra alatt meggyógyult. Egy főorvos, aki felesége szerint 10 évig bajlódott a gyomrával és veséjével, sok kórházat bejárt, Párizsban is kezelték, végül megtisztelt. s eljött hozzám. Három hét alatt meggyógyult. Több csecsemő esetében is sikeres volt a gyógymód, egy angolkóros fiúcskát a doktornővel párhuzamosan kezeltünk, 3 hét múlva rendbe jött, 22 évesen megnősült, eljött megköszönni. Egy kéthónapos fiúcska csípőficamos volt, s. a jól megválasztott termékek adagolásával 18 hónapos korára eltűntek a panaszok, fizikai-szellemi fejlődése rendkívüli. Bíztam a méhecskék felsőbbrendűségében (fullánkjukkal életük árán is gyógyítanak), termékeik vitaminbőségében, hisz a méhviasz, amit a testükön át termelnek, hihetetlen gazdag. Ezért voltam biztos szemeim gyógyulásában. Ügy terveztem, hogy négy és fél hónapig gyógyítom magam. Naponta egyszer két gyufásskatulya nagyságú herefiasítást 30— 40 percig a számban forgattam, kiszívtam belőle az értéket, a maradékot a számból kivettem, összegyűjtöttem (kifőztem). Végül eltűnt a szúnyog, s az óriás légy a szemem elől, négy éve már szemüveg nélkül is írok. A herefiasítást minden méhésznél meg lehet találni, biztos vagyok, hogy segíteni fognak. Kérjük őket, hogy a herefiasítás 8—17 napos legyen. Én a hűtőszekrényben tartottam 8—10 napot is. Biztos vagyok benne, hogy ilyen nemes cél érdekében minden segítséget megadunk, bizonyítva, hogy a méhecskékre milyen nagy szükség van. A méhecske élete árán is jót tesz. Méztermelésben jó helyen állunk a világban, fogyasztásában már kevésbé. Pedig nagyon egészséges. Bráz Sándor ny. tanár, méhész Csenger Szégyelljük a munkanélküliségét?
