Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13 / 139. szám
■•'‘Mi \vjg Mérlegen a színházi évad Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A színházlátogató mindig egyetlen előadásra figyel. Az utolsó produkció köti le a figyelmét, annak az élménye rezeg benne tovább, vagy éppen ellenkezőleg, amiatt bosszankodik. De a színháznak sohasem az volt a dolga, hogy mindenféle közönségigényt kielégítsen, hanem ment a maga művészi törekvései megvalósításának az irányába. Eközben persze állandóan figyelt a közönségre is, hiszen anélkül nincs semmilyen színház. Az, hogy egy színházi évadban kinek melyik előadás nyerte meg a tetszését, ízlés dolga. A szakma azonban nincs mindig tekintettel a közönségsikerre. A Móricz Zsigmond Színház tizenegyedik évadának művészi teljesítménye meglehetősen egyenetlen. Ha nagyon keményen akarnánk fogalmazni, azt is írhatnánk, hogy a Hegedűs a háztetőn kívül alig volt bemutató, amelyet a felnőtt közönségnek jó szívvel lehetett volna ajánlani. A gyermek nézők — hosszú idő óta először — elégedettek lehettek, hiszen két bemutatóval is megörvendeztette őket a színház. A Hamupipőke szereposztása csupa telitalálat volt. A János vitéz régóta kívánkozik már a nyíregyházi színpadra. Végre ez is elkövetkezett, s a siker nem maradt el. A rendező (Csikós Sándor) és a színészek nagy érdeme, hogy a játékmodor érzékeltette a távolságtartást az álmagyarkodás és a klasszikus mű hűséges tolmácsolása között. A Stúdió Színpad ebben az évadban is lehetőséget adott a kísérletezésre. Azt is lehetne mondani, hogy az ottani előadások — még akkor is, ha megosztották a nézőket — szellemi izgalmat nyújtottak, megmozgatták a gondolkodás sztereotípiákra hajló tagjait. A Titus Andronicus a hatalom és a kisember kapcsolatát elemezte. A hatalom játékszerei leszünk valamennyien, nő a bűnözés, az életünk állandó veszélyben van. Feloldhatja-e valami az iszonyú görcsöket, vagy ezzel a reménytelenséggel kell ezután szembenézkon, a veszteségeken felülemelkedő erőben. Abban, hogy a tűz és a szenvedély, a láz és a szenvedés nem önmagáért való, hanem segít úrrá lenni minden bajon. Kívül is, belül is. A Cyrano három ember tragédiáját mutatta meg. Mindhárman önmaguk foglyai. A rejtőzködésé, a tehetségtelensé- gé, a várakozásé. Magányos emberek, akik képtelenek áttörni a vágy emelte falakat. Szerencsétlen sorsú romantikus hősök. Azonosulhatnánk velük, de csúf játékot űznek a nézővel: a teljesség helyett a zavaros csonkaságot kínálják, •morzsákkal vendégelnek meg bennünket, holott lakomára készültünk. Az előző évadból került a nagyszínpadra A kaktusz virága. Szívesen fogadták a nézők, valamelyest tompította a bosz- szúságot és a felháborodást, amelyet a Gyöngyélet bemutatója okozott. A Gyöngyélet nem volt rossz szakmai szempontból, de a rendezői felfogás, a játék helyenkénti bántó naturalizmusa eltávolította a nézőhogy Gaál Erzsébet megvált a színháztól. A Liliomfi előadását nehéz elképzelni siker nélkül. A nyíregyházi bemutató mégis langyosra sikeredett, annak ellenére, hogy — némely egyenetlensége ellenére — felhőtlen szórakozást ígért. Ez elsősorban annak a következménye, hogy többféle jelentést akart közvetíteni a rendezés, s emellett kissé elsiklott a magyar színjátszás hőskorának romantikus pátosza, bája. Az Egy Cziffra nap Krúdy szellemét idézte, de Kompolthy Zsigmond szerencsétlenül nyúlt a nagy íróhoz, így aztán a maga olvasatát láthattuk. Ez pedig — őszintén szólva — nem hatott a releváció erejével. A januári bemutatóra kivételes érzékkel választott darabot a színház vezetése. A Hegedűs a háztetőn sok mindenről mondott véleményt egyszerre: az antiszemitizmusról, a kisebbségben élők helyzetéről. Régen tapasztalt várakozás előzte meg a bemutatót, s ennek jogosságát igazolta a teljesítmény is. Zúgott a szűnni nem akaró vastaps, de nemcsak a Tevjét alakító Hetey László részesült belőle, hanem mindenki. Nagy szerepe volt a sikerben a Nyírség Táncegyüttes táncosainak, akik képesek voltak arra, hogy profi tánctudásukat belesimítsák az általános színpadi mozgásba. Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékának nyíregyházi előadása Vas-Zoltán Iván rendezésében nem nagyon tetszett. Nemcsak azért, mert a darabban nagyon sok a korhoz kötődő aktuális utalás, amelyek ma már nemigen fakasztanak mosolyt, hanem azért is, mert a rendezés nem volt eléggé elmélyült, mindenáron modem- kedni akart. Carlo Goldini Terecskéjét a színház azoknak szánta, akik szeretnek önfeledten szórakozni, nevetni, de akik attól sem remegnek meg, ha olykor-olykor egy-egy figurában önmagukra ismernek. A Terecske mai életünk színtere is lehetne,- ha nem lenne az egész túlságosan neorealista ízű, ha nem kiabálnának annyit a színészek, s ha maradna idő és energia az árnyaltabb jellemrajzra. A Terecske már egy esetleges nyári színházi este élményét ígéri, hiszen vele lényegében befejeződött az évad. Ivó Krobot még megrendezte Csehov Cseresznyéskert című drámáját, de a darabot a színház igazából a következő szezonra szánja. A bemutatott tizenegy darab közül hatot helybeliek rendeztek (Csikós Sándor, Gaál Erzsébet, Schlanger András, Zsótér Sándor), a többit vendégrendezők állították színpadra (Czeizel Gábor, Ivó Krobot, Lendvai Zoltán és Vas- Zoltán Iván ). Schlanger András, Vas-Zoltán Iván és Zsótér Sándor két-két darabot rendezett, míg a többieknek csak egy-egy jutott. A színház művészeti vezetésének fel van adva a lecke, hiszen harmadik közös évadukat kezdik majd szeptemberben, s korábban azt ígérték, hogy a színház sajátos arculata három év alatt alakul ki. Úgy tűnik, hogy sok minden áll ennek az útjába, mert — többek között — most a legnagyobb gond a „vérveszteség” pótlása. Az évad végén többen megváltak a társulattól, s az ide érkezők — elsősorban néhány szerepkörben — nem pótolják az elmenteket. Pedig nem szabad olyan évadot produkálni, mint az utóbbi volt, mert akkor tovább csökken a színház iránt az érdeklődés, márpedig közönség nélkül nincs színház, Bemutatók: 1. Szigligeti Ede: Liliomfi. Rendező: Vas-Zoltán Iván m.v. (1991. szeptember 16.). 2. John Arden: Gyöngyélet. Rendező: Gaál Erzsébet (1991. szeptember 23.). 3. Kompolthy Zsigmond: Egy Cziffra nap. Rendező: Schlanger András (1991. október 26.). 4. Romhányi — Fényes Szabolcs: Hamupipőke. Rendező: Czeizel Gábor m.v. (1991. november 23.). 5. Titus Andronicus (Shakespeare és Dürrenmatt nyomán). Rendező: Zsótér Sándor (1991. december 6.). 6. Joseph Stein és Jerry Bock (Sólem Áléchem nyomán): Hegedűs a háztetőn. Rendező: Schlanger András (1992. Január 11.). 7. Shakespeare: Ahogy tetszik. Rendező: Vas-Zoltán Iván m.v. (1992. február 15.) 8. Edmond Rostand: Cyrano. Rendező: Zsótér Sándor (1992. február 29.) 9. János vitéz. Rendező: Csikós Sándor (1992. március 14.). 10. Carlo Goldoni: Terecske. Rendező: Lendvai Zoltán m.v. (1992. április 11.). 11. Csehov: Cseresznyéskert. Rendező: ivó Krobot (1992. június 6.). nünk? Bizony, ez hiányzott: hit az emberi méltóságban, a bajokét az előadástól. Talán a kudarcnak is következménye lett, Részlet a Liliomfi előadásából HARASZTOSI PAL FELVETELE Szegedi Molnár Géza Budapest (MTI-Press) — Amikor felveszi a telefonkagylót, azonnal bemutatkozom, hiszen ő igazán tudja, hogy mi illik. A tv-nézők is emlékeznek erre a sikeres sorozatra: Tudni illik, hogy mi illik. (Mennyire ránk férne ma is egy hasonló sorozat!) Nem titkolom, hogy most riportalanyként szeretnék beszélni vele. Hiszen évtizedek óta ismerjük egymást, sok szép előadás emléke fűz össze. Ismeretségünk akkor kezdődött, amikor egy jótékonysági előadáson felléptem. Nem tudtam, hogy ő is ott lesz, és megcsináltam a legnépszerűbb paródiáim egyikét: Kamillka paródiáját. A közönség önfeledten tapsolt, és én boldogan jöttem le a dobogóról. Akkor látom, hogy ott üf az öltözőben Kamillka. Személyesen. Csak dadogni tudtam. De ő — mint mindig — megelőzött. Miután bemutatkoztam, megszólalt. — Ugyan, kiskomám, mért vagy úgy oda. Nekem tetszett, különösen, amikor jól odamondogatsz benne Hannuskának. (Honthy—Feleki paródia-duettemet csináltam!) Ezért a műsorszámot a mai napig nagy sikerrel adom elő önálló estjeimen, a közönség pedig mindig kérdezgeti tőlem, miért nem Tátják mostanában Kamillkát — egy-két régi felvételt kivéve — sehol. Csak nincs valami baja? — Hogy vagy, kedves Kamillka? — Köszönöm, jól vagyok. A színpadot, fellépéseket pedig azért hagytam abba, mert egyszerűen tudni kell abbahagyni. Nyolcvanhárom éves vagyok, és nem vágyom mára reflektor- fényben tündökölni. — Mivel telnek napjaid? — Olvasgatok, tv-t nézek. Rendezgetek magam körül, és három-négy jóbarátom van, akikkel jó együtt lenni. Hajdanán többször is voltam Feleki Kamill pasaréti házában. Nem hivalkodó az épület, de olyan kedves, barátságos kívül- belül, hogy az ember rögtön otthon érzi magát. — Régen még kedvesebb volt — meséli Kamill —, mert ráláttam a messzi Svábhegyre. De most az újgazdagék körül- építették emeletes házakkal, melyek a kilátást elveszik. Szerencse, hogy az utca felőli, szépen gondozott pázsitot nem tudták beépíteni, mert az az enyém. Valóban, a sok otromba épület között a kis ház úgy hat, mintha mézeskalács-házikó lenne, és a kis házikó ajtajában a mindig szeretetteljes, csupaszív házigazda, Feleki Kamill fogad bennünket. — De régi is ez a kép. Több mint hatéves, akkor még nem voltam örökös tolószékemhez láncolva. Azóta a kapcsolatfelvételre csak a telefon maradt. A beszélgetés során érzem, A Sóstó kedvelője Dr. Vietórisz József emlékére Dr. Reményi Mihály 50 évvel ezelőtt, 1942. június 4-én a nyíregyházi evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium emléktáblát állított a Sóstón dr. Vietórisz József tiszteletére azon a helyen, ahol a tanár, író, költő, műfordító, az iskola növendéke, majd tanára és igazgatója szeretett pihenni és elmélyülni. Rá emlékezem. 1868-ban született Nyíregyházán. Az evangélikus gimnázium tanulója volt. A budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemre került, és ott 22 évesen klasszika-filológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Alma matere 1891-ben hazahívta Nyíregyházára, ahol 37 éven át tanított, 1928-ban történő nyugdíjazásáig. Két ízben volt az iskola igazgatója. Nyugdíjba vonulásakor tankerületi főigazgatói címmel tüntették ki. Az iskolánktól sohasem szakadt el. Minden iskolai ünnepségen, rendezvényen részt vett. Az érettségi találkozókon megtapasztalta tanítványai szeretetét és ragaszkodását. írói tevékenysége már diákkorában megnyilvánult. Egyetemi évei alatt a fővárosi lapokban közölte írását. 1896-ban megjelent Budapesten az első verskötete Giuseppe költeményei címmel. Még ebben az évben megírta A nyíregyházi kaszinó történetét. Az első világháború alatt születtek meg a Levelek a harctérre és a háborús költemények, amelyek 1923- ban az Orgonazúgás című kötetben jelentek meg. 1924- ben látott napvilágot az önéletrajz indíttatású költői elbeszélése Senki Pál címmel, amelyet a Tudományos Akadémia Nádasdy-jutalomdíjával tüntette ki. 1930-ban jelent meg az Ars poetica mea köitészet- tani tanulmánya. 1944-ben a Sóhajok hídján című kötete zárja a sort. Műfordításai is jelentősek. Már 1904-ben megjelenteti a Tudományos Akadémai Vergilius Eclogáinak fordítását és a Franklin Társulat Herodotos történeti munkájának szemelvényeit. Lefordította a teljes Aeneist, amelyet a közelmúltban újraolvasva találkoztam az ő méltatásával is, a századokon át Aeneist fordítók között A fordításai között külön ke beszélni a Tranoscius fordíts sáról, amely egyedülálló. Tranovszky György liptr szentmiklósi evangélikus le kész 1591—1637 között ól Nevét latinosán Tranosciusna írta. 1636-bam jelentek meg a általa összegyűjtött énekek Cithara sanctorumban. Ezt Tranosciunak nevezett énekei könyvet hozták őseink magul kai a Felvidékről, majd Béke megyéből, amikor 1753-ba Nyíregyházán telepedtek k 200 éven át használták. Még a én gyermekkoromban is ezt vaskos, veretes-kapcsos kön^ vet vitték magukkal az örege az istentiszteletre. Ma már ner használják. Tranoscius-fordíte sát a Luther Társaság 193£ ben adta Id. Széles körű iroda mi tevékenységéért 1937-ben Kisfaludy Társaság tagjává ví iasztotta. A Szabolcsi Tanári Kör 194! március 19-én a Kossuth Gin názium dísztermében kőször tötte Vietórisz Józsefet abb< az alkalomból, hogy a Pá: mány Péter Tudományegyeter arany oklevéllel tüntette ki 5 éves tanári és írói munkássí gának elismeréséül. Zsoln; Vilmos igazgató megnyitój után Turóczy Zoltán, a Tiszi Evangélikus Egyházképük püspöke adta át az oklevelet. A Kossuth Gimnázium maj< lisának fénypontja 1942. júniu 4-én a Vietórisz emléktábla átí dása volt Ez tölgyfából készt zöld-fehér színben, amely a iskola színe is. A táblán dr. Vi« tórisz József Sóstó című vers volt olvasható. A tábla alján következő felirat szerepel „Ezt a táblát a nyíregyházi e\ Kossuth Gimnázium helyezte i 1942. június 4-én, a majáli napján.” A táblát a második világhátx rú vihara elsodorta. Mos amikor 1992. július 1-jén a Kői suth Gimnázium ismét egyhá kezelésbe kerül, bizonyár lesz, aki ápolja Vietórisz Józsr emlékét és az emléktáblát vis: szahelyezi oda, ahol volt. hálás utókor eddig sem felet kezett meg róla, mert Nyíreg\ házán utcát neveztek el róla, é a Kossuth Gimnázium falá emléktábla hirdeti egykori ni vendéke, tanára, igazgatój emlékét. Balatoni Mária Forgás hogy három lépés távolságot tart veiem. Talán butaság volt interjút kémem tőle. Még néhány udvarias mondat azután letesszük a kagylót Na, ebből nem lesz riport — gondoltam. Negyed óra múlva cseng a telefonom. — Nem zavarlak? Szervusz, itt Kamill! Ha írsz valamiről, akkor tudod, hogy mit említs meg? írd meg, hogy a színház ma szakma lett. A fiatalok — tisztelet a kivételnek — azt hiszik, hogy ez egy könnyű pálya. Sok esetien csak a pénzt hajszolják. Régen a színészet hivatás volt. Ha egy szerepet elvállaltam, harmadrangú volt a pénz. Engem az izgatott, hogy milyen szerepet játszom. Addig hívogattam a rendezőt, add próbáltam a lehetséges megc dásokat, amíg szívem szerint legjobbat meg nem találtam. É szakákat nem aludtam er gesztus miatt, vagy ha már „fi totf a darab, akkor egy elhib zott lépés miatt. A szívem m lyén én is ilyennek képzelte Kamillkát Hetvenéves korábí a Kabaré című musical Schul bácsijával búcsúzott a kőszí háztól. Többet színházban ne lépett fel. Nem csinálta végig s előadás-sorozatot. Szerep más vette át. Hogy, miért Csak találgatni lehet. Én méc megkockáztatnék egy ve sidézetet: „Hol vagytok, ti ré játszótársak?” a * ^ •• 1 ^^ m ■ •"* ff jC ü v w~' ff a m ff Sf“ W ■ 1 p Vgk jp gp. JP- ^ ßP ß W * 81' Anüt^tjartm^fUtví^m^te ........ / .. . ........ 1992. június 13. Mimiié/
