Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-11 / 110. szám
1992. május 11., hétfő Kelet-Magyarország 3 Patthelyzet Demecserben Küzdelem iskoláért, óvodáért Demecserben megkezdték a művelődési ház felújítását. Demecser—Nyíregyháza (KM — Kállai) — Forr a világ Demecserben. Alaposan elszabadultak az indulatok, népi kezdeményezésként aláírásgyűjtés indult iskoláért, óvodáért. azaz pontosabban azért: megmaradjanak-e a korábbi vezetők a posztjaikon, avagy lépjen életbe a megbízotti rendszer, amíg az újabb választási procedúra lezajlik. Persze, a dolog azért korántsem ilyen egyszerű, s hogy milyen- motívumok mozgatják az embereket pro vagy kontra, azt még talán a helybeliek sem tudnák egészen pontosan megfogalmazni. Az óvoda és az általános iskola választási bizottsága teljes létszámban keresett meg. Beszámoltak, zaklatottságukat nem is palástolva, az április 30-án történt képviselő-testületi nyilvános ülésről és a döntésről. Elsöprő arány Annak ellenére, hogy a tantestület — mondja Farkas Lászlóné — elsöprő arányban az eddig volt igazgató mellett voksolt (negyvennégyből csupán hárman nem), és a különböző helyekről kapott szakvélemények is egyértelműen mellette szóltak, a képviselő- testülettől nem kapta meg a minősített többséget: öt—öt. patt! A másik pályázóra a tantestületből négyen szavaztak. Az ő pályázata — teszi hozzá Kovács Erzsébet — igazi elméleti munka, de akármelyik iskoláról szólhat, helyismeret nincs benne. Mi a pályázót nem ismertük, nem is járt nálunk. Persze, a képviselők öt sem juttatták igazgatói székhez, de nehéz dolga is lenne ilyen körülmények ^között vezetőként dolgozni. Az óvodában — folytatja Pécsik Mária óvónő — még simábbnak látszott a helyzet. Nem volt másik pályázó, csak a régi vezető óvónő. Harmincegyből harmincegyen mellette, plusz az elismerő szakvélemények. Megbízva ő sem lett. Kavargó érzelmek csapódnak egymásra, ahogyan beszélnek. Hatalmi, politikai harcot emlegetnek, mindenáron elérendő rendszer- váltásról meditálnák, és nem értik az egészet. Mintha a szakmaiság nem is nagyon érdekelte volna a döntéshozókat — mondja egyikőjük, így most másfél évi bizonytalanságba sodródik a két, a település szempontjából korántsem közömbös intézmény. „Megoszlik a lakosság véleménye...” Másnap. Demecsérben. a polgármesteri hivatalban. Éppen két fiatalasszony keresi a jegyzőt. Petíciót hoztak, ötven aláírással, az összevont szülői értekezlet egyik „eredményét”. Farkas Albe.rtné azon háborog: a képviselő-testület nemleges döntését azzal indokolják egyesek, hogy az ellenszavazatokban a demecseri közvélemény tükröződik. Ez nem így van! — fakad ki. A mi véleményünk itt van az aláírásokban. És kérjük: fogadjanak bennünket, és indokolják meg elfogadhatóan, hogy miért nem jó az a vezető óvónő továbbra is, aki tizenhat éves gyakorlattal, sok-sok tapasztalattal irányítja az intézményt. Karaffa Ferencné, az ön- kormányzati hivatal pénzügyi csoportvezetője, független képviselő. Ö nem osztja a tiltakozók véleményét. A május 30-i nyilvános ülésünkön sokan sértően és támadólag léptek fel és szóltak. Megkérdőjelezték, hogy mi, a törvényesen megválasztottak Demecser lakosságánák az érdekeit képviseljük. Én ezt — társaim nevében is — visszautasítottam. És nem szabad elfelejteni, hogy a falu lakossága erősen megoszlik a vitatott kérdésekben. Nekem is vannak információim, és a többi képviselő sem tájékozatlan. De nem jól sült el a pályázók személyes találkozása sem a képviselőkkel. Mire gondol pontosan? — kérdezem, hallgatva a számomra nem mindenben világos összefüggéseket. Az iskolaigazgatói posztra pályázó, külső jelöltet többen gyanakvással fogadták. Majdhogynem elvitatták a jogát a megpályázáshoz. Holott ez egy lehetőség: aki az előírásoknak megfelel, az próbálkozhat. Sértő volt az egész. Rendezni küzakarattal Aztán sok furcsaságról beszél még. Például, hogy az iskolaigazgató előzetes közvélemény-kutatást tartott a testületében, s azt emlegette: ha nem kedvező a kép, nem indul. Ezt ő nem tartja fér dolognak. Többször is hangsúlyozza: az ő szavazatában nem a személyes motívumok játszottak szerepet. Figyelmet érdemlő, amit még hozzátesz: a rendszerváltási folyamatnak végig kell menni, és ez így is HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE lesz. Különben: a vezetői posztokon egy-két ciklus után egészséges dolog a váltás. A népi kezdeményezés elindítója, Mák János, a ke- ményítőgyári Munkástanács elnöke, éppen ott jár a hivatalban. „A szakvélemények alapján én is, sokad- magammal együtt, sima döntésre számítottam. Nagyon meghökkentünk, amikor kiderült: egyik jelölt sem felel meg” — mondja indulatosan. „Én politikai és szubjektív motívumokat érzek a dologban" — teszi még hozzá. A kép továbbra is zavaros. kuszáit, egyelőre nem látni, merre-mtre haladnak az események. Mi igyekeztünk mindent az érvényes rendelkezések betűje és szelleme szerint lefolytatni — próbálja lekerekíteni a beszélgetést Üjvári Sándor, a másodszor is megválasztott polgármester. Az egészben az a legrosszabb, hogy itt a tanév vége, és a pedagógusok nem tudnak zavartalanul azzal foglalkozni, amivel kellene. És elő kell készíteni az új tanévet is. mielőtt még elkezdődik a vakáció. Nem jó ez a köztes állapot senkinek sem: sem az iskolának-óvodának, sem Demecsernek. Hogy mi várható még? Nincs értelme jósolgatni, de az biztos: belátással, a praktikum és a közakarat figyelembe vételével kellene rendezni a dolgokat. Minél előbb, és minél kevesebb sérüléssel.. ■ ■ Ones, ones... Mesélő községnevek Kezdeményezés Molnár Mátyás- alapítványra Vaja (KM) — A nagyközség önkormányzata a Vay Ádám Múzeum alapító igazgatójára emlékezve, halálának 10. évfordulója alkalmából alapítványt kíván létrehozni. Molnár Mátyás munkásságával hozzájárult, hogy történelmünk egyik kiemelkedő eseményének — a Rákóczi- szabadságharcnak — Vaja méltó emlékhelye legyen. Az alapítvány célja a névadó emlékének ápolása; ösztöndíjak adományozása; pályázatok kiírása; kiadványok támogatása; szakmai táborok szervezésének a segítése; az alkotóház működésének az előmozdítása. A támogatásokat, amelyeket a mátészalkai OTP által vezetett 806—405072 számú számlára lehet befizetni, az önkormányzat az alapítvány bejegyzéséig elkülönítve I . zeli. A csekken meg kell jelölni a befizetés célját is. Nyíregyháza (KM — D. M.) — Sokszor elgondolkodtam, egy-egy település honnan kaphatta a nevét. Bár megszülettek már a különböző névmagyarázatok, de a tudományos, és a nép ajkán élő szájhagyomány gyakran nem egyezik meg. Az utóbbiak között többször találunk úgynevezett belema- gyarázást, egy-két „tudálékos” értelmezést. Mégis, nagyon izgalmas lehet mindenki számára szülőfalujának, lakóhelyének néveredete. Jelentős számú szakiroda- lom foglalkozik a témával, én érdekességként Jakab László és Kálnási Árpád: A nyírbátori járás földrajzi nevei című könyvét hívtam segítségül, s két olyan települést választottam, amelyeknek e téren bőven van mivel büszkélkedni. Encsencs név eredetére nézve nincs megnyugtató magyarázat. Többnyire a Borsod megyei Encs nevével hozzák kapcsolatba, de ösz- szetartozásuk a mai napig sem tisztázódott. Maga az Encs is bizonytalan eredetű. Valószínűnek látszik, hogy személynévből lett földrajzi név. Esetleg a német Hentz vagy Entz magyar alakja, de lehetséges, hogy egy En- kezdetű magyar névből lett -cs képzővel kialakítva. A lakosság körében is született néhány szellemes, de természetesen minden tudományos alapot nélkülöző magyarázat. Például: az incsincs magyar szóból ered, „mivel itt hajdan tiszta erdőség lévén a tatárjáráskor a nyílt téren lakó emberek ide menekültek, vagy egymást az ide rejtezésre integették, — s innen származott előbb az incs-incs név, ami később Encsencsre változott”. Mesélik a faluban azt is: „A helybeli legények szerettek a kocsmában iszogatni, közben mindig azt mondták: öncs, öncs! Ezt hallván az ott lévő szomszéd falubeliek gúnyból aztán elnevezték a falut Encsencs- nek.” — A következő tréfás versike Encsencset és a szomszédos községeket gúnyolja: „Szemes Encsencs, Vak Piricse, Korpasz ... ó Béltek, Egye meg Penészlek!” Nyírbéltek nevének eredete sincs tisztázva. Egyes vélemények szerint a német Waldeck’ erdővég, erdőalja összetételből származik. Ez a magyarázat azért is . sántít, mert itt nyoma sincs a német településeknek. A Nyír- előtagnak megkülönböztető szerepe van. A településen élők ügy tudják: valamelyik királyunk országjáró kőrútján megfordult itt is. A vendégeskedés alkalmával tökből itta a bort, és megjegyezte: „Ó de jó bélű tök!” Ebből lett a falu neve: Bél tök — Béltek. Nézőjpontj Autópálya Balogh Géza M int a legtöbb megyénkben polgár, élénk érdeklődéssel kísérem, én is a tervezett autópályák Ügyét. Ismeri, jelenleg két ilyen, megyénket érintő elképzelés is forog a szakemberek fejében. Az egyik a 3. számú főút nyomvonalán haladna, a másik pedig a déli országrészeket kötné össze. Bár beigazolódna kishitűségem, de az utóbbi, belátható időn belül történő kivitelezésére nemigen van remény. Az előbbi autópályának jóval nagyobb az esélye, a dolgok állása szerint ezt a változatot a legtöbb honatya is teljes mellszélességgel támogatja. Ha jelent egyáltalán valamit, természetesen e sorok írója is. Tekintsünk el most attól, hogy az út előnyeit ecseteljük, hiszen aki egy évben csak egyszer vág Budapestnek, vagy a nyugati országrésznek, az is tudja, milyen kínnal jár az nekünk, hogy elérjük a Dunát. Végleges döntés természetesen még nincs, legjobb tudomásom szerint még a nyomvonal sincs pontosan kijelölve. Csak annyi a biztos — ahogy erről nemrég írtunk is —, hogy az elképzelések szerint valahol Nyíregyháza alatt fordulna északkeletnek, vagyis az ukrán határnak, hogy aztán valamerre Záhony, illetve Barabás környékén érje el a szomszédos országot. Megoszlanak a vélemények, melyik lenne a szerencsésebb változat. Mindenesetre a természetvédők s a velük szimpatizálók nem kis aggodalommal figyelik az eseményeket, s már most felhívják a kétségkívüli előnyök mellett a kockázatra is a figyelmet. Aggodalmuk jogos, hiszen, ha a barabási változat győz, akkor az autópályát a beregi természetvédelmi területen kell átvezetni. Azon a tájon, amit eddig elkerült a huszadik, század természetromboló pestise, a melioráció. Az a táj, ha sokat is változott az elmúlt évtizedekben, még felidézi a korábbi évszázadok hangulatát, megőrizte a másutt már kipusztított növény-, állatfajok sokaságát. Különösen a Tiszaadony, Tákos, Csaroda, Barabás által határolt vidék értékes, pontosan az, amit a tervezők aligha kerülhetnek meg. A másik oldalon áll viszont a tájegység fejletlensége, infrastrukturális elmaradottsága, melyen az autópálya kétségkívül sokat javíthatna. Fel van tehát adva a lecke az útépítőknek, a képviselőknek, a döntéshozóknak. Reménykedjünk, létezik olyan alternatíva, mely a két érdek egyikét sem sérti. Nyíregyházán a Kossuth téren befejezés előtt áll az új autóbuszmegálló építése. harasztosi pAl felvétele KOMMENTAR______________ Fehéren, feketén Tóth M. Ildikó A minap rövid jegyze- tét fűztem a Megyei Munkaügyi Központ tájékoztatójához, amely a feketemunkát vállaló munkanélküliekről szólt. Az alábbi, kisvárdai postabé- lyegzöjű levelet kaptam egy névtelen érintettől: „Megkérem a Szerkesztőséget, hogy ezt a levelet mutassák meg ennek a Tóth M. Ildikónak, mivel a Feketemunka c. cikke igencsak felbosszantott. A „langyos” kezdőszö- vegböl máris kiolvasható az a dühítő naivitása, ahogy a hatóságokat megpróbálja ráuszítani a munkanélküliségből élő fekete- munkásokra. Szeretném, ha ez a Tóth M. megértené, hogy ezt a problémát adminisztratív úton a világ egyetlen országában sem sikerült megoldani. Hiába is próbálkozna efféle komunista módszerekkel mint pl. a törvény szigorával fellépni, csak macska— egér játék volna belőle. Értse meg, hogy itt csak az ipartelepítés oldaná meg a problémát. Vagy netán sajnálod a munkanélküli-segélyből élőktől főleg ha családos azt a néhány „lepedőt", amit mellékesen megkeres. Hát nem sül le a képedről a bör(?) Szívből kívánom, hogy kirúgjanak a szerkesztőségből és éld át a munkanélküliek lelki pszihikai állapotát. Képzeld el, hogy kirúgtak és a munkaközvetítő nem tud állást ajánlani, otthon ülsz egy szobában és kavarognak a fejedben a gondolatok ez még elmegy valahogy. De jön az éjszaka mivel a tested nincs elfáradva rosszul alszol és jönnek a gonosz, elképesztő álmok víziók és látomások. Biztos vagyok hogy ilyen helyzetben te is „önként dalolva” (Grósz Károly hírhedt sportcsarnoki beszéde) — és sunyítva kapaszkodnál minden szalma szálba és busás hasznot hajtanál a munkaadódnak. Nem írom alá a nevem mert még rámuszítanád a hatóságot.” A levelet szándékosan a helyesírási hibákkal együtt, olvasói kommentárként közlöm. A stílus magáért beszél. Sértődött tüskéi és a névtelenség pedig arról, hogy kedvesen tegeződő levelezőm ráismert magára az írásban. Ennél nagyobb elismerést aligha kaphattam volna. IBfc'HÁTTÉR mM
