Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-07 / 107. szám
1992. május 7., csütörtök Kelet-Magyarország 1 1 Kiemelten! Küzdelmes utak „A birömön érzem...” . TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az április 9-i számban megjelent „Egy kis optimizmust” című cikkel kapcsolatban — mint kisnyugdíjas — meg kell írnom, hogy felháborított Mártha Sándor véleménye! Teljes mértékben megértem az ősz hajú néni panaszát és a fiatal pár gondjait, ami a Mozaikok című írásban megjelent. Miért ne lehetne leírni a szerkesztőnek? És szerintem csak helyesen tette, hogy nem „vigasztalt” a nyugdíjemeléssel! Az infláció? A gátlástalan áremelések mellett? Bőrömön érzem a néni problémáját, mert kifizetvén a rezsit és törlesztést 1800 forint marad a nyugdíjból! Igaz, most emelés után 2600 forint fog maradni! Sajnos a valamikor „szegények eledelének” nevezett babot, krumplit sem tudjuk megvenni, előlépett luxuscikké. Vidéken — már, ahol kert van — könnyebb, de városi nyugdíjasnak? És ennél szomorúbb, de rosszabb helyzetet elképzelni sem lehet. Azzal meg végképp nem értek egyet, hogy aki most kukázik, az előző rendszerben is kukázott! Aki nyitott szemmel — és elfogulatlanul — figyeli és figyelte az életet, az eseményeket az emlékezhet rá. hogy néhány éve láttuk a tv-ben, olvastuk, és személyesen is tapasztalhattuk, hogy micsoda pocsékolás folyik! Láttuk a kenyérhegyeket a szemétdombokon, az iskolákban eldobált szalámis, vajas zsömlék garmadát. Igaz, „kukáztak" akkor is! Volt aki több sertést eltartott a kidobált kenyérből. Most nem említem azokat, akik esetleg azért kukáztak, mert nem voltak hajlandók dolgozni. Hát csak annyit mondok, hogy korábban tudtunk venni a nyugdíjból legalább egy héten egyszer húst, és naponta tejet, ami ma már képtelenség! Tehát én nem találok a március 17-i cikkben uszítást, inkább azt tartottam volna nevetségesnek, ha kilátástalan, nyomorult helyzetünkben optimista szólamokkal vigasztaltak volna. Szeretném, ha véleményem közölnék a lapban. Tisztelettel: ö. Elek Istvánná nyugdíjas Hangnem és szabály A közelmúltban olvasható volt a Kelet-Magyarországban a Nemzeti Demokrata Szövetség álláspontja, amely a kormány hibás gazdaság- politikáját teszi felelőssé a magyar gazdaság szétzilálódásáért. Pártokon kívüli állampolgárként kérdezem: még mindig nem látják be a múlt politikusai, hogy minden bajunk közös gyökere az általuk szorgalmazott, támogatott, kommunizmust építő törekvésekből ered? Bizonyítható az állításom azza' is, hogy valamennyi keleteurópai országban, sőt Ku bában is, a szocialista táboron belül gazdasági és erkölcsi összeomlás következett be. Nem lehet azt belátni, hogy a velünk szomszédos országokban sem jobb a helyzet? Mindenütt az új kormányok a vétkesek a jelen bajaiért? Szemben az előző vezetéssel, akik felszedték a sok nyugati hitelt és a más tollával1 ékeskedve elnevelték a társadalmat. Kubában az USA szomszédságában jegyrendszerről, éhínségről szólnak a hírek. Romániában a kölcsönök visszafizetése után is nélkülözésekkel birkózik a nép. A nagy Szovjetunióban (természeti kincseiben gazdag országban) az okt. szoc. forradalom után fél évszázad elteltével is vasfüggöny óvott attól, hogy betekintést nyerjenek a civilizált államok az ott uralkodó állapotra, a laA lap április 29-i számában „Tejháború után ...” című cikk kapcsán kötelességemnek tartom tájékoztatni fogyasztótárspimat, hogy pontatlan a cikknek az a megállapítása, hogy a megyei Tejtermék Tanácsban konszenzus alapján kerültek megállapításra a tej felvásárlási és fogyasztói árak. A tanács elnökségének február 26-i ülésén kifogásoltam is, „hogy a tej és tejtermékek fogyasztói árának emelése a tejtanács elnökségének tájékoztatása, illetve véleményének kikérése nélkül történt” (idézet az ülésről készült emlékeztetőből). Magasnak tartjuk a. tej és Nagy kéréssel fordulunk a laphoz, ugyanis a Petőfi utcában a házak előtt, ahol lakunk olyan hiányos az út, alig van fa. Nagyon nagy szükség volna a fákra, mert nappal több száz autó hajt el a házak előtt, itt van az autóbusz-állomás is, a levegő tele van benzinnel, korommal, ólommal, nincs, ami za munkafegyelemre, az ősidők óta kimunkált erkölcsi értékek eldeformáltságára. Lengyelországban az általános kollektivizálás elkerülése után sem tudnak nagyobb eredményt- felmutatni az új kormányok mint hazánkban, az albániai állapotokról nem is szólva. Demagógia, félrevezetés az az állítás, hogy a bajok okozója az Antall-kormány tehetetlensége. Ebben az ösz- szekuszált gazdasági, politikai és erkölcsi káoszban egyetlen más kormány se tudna sokkal többet felmutatni véleményem szerint. Majd a történelem igazolja ezt. Eléggé tragikus sorsa ez hazánknak, hogy mindig belesodródik az új izmusok vonulatába, hogy járatlan úton kell tapogatóznunk. Mert az az út, amit a mai kormányzatnak be kell járnia, olyan őserdei út, amelyen a történelem folyamán még senki se járt. Áttörni rajta nem kis időbe és áldozatba kerül, sajnos. A legtragikusabb az, hogy ezt az áldozatot és kínt nagyrészt a vétlen állampolgároknak kell elszenvedniük, nem az okozóinak, akik hűséges kommunizmust építő munkájuk jutalmául ma is anyagi biztonságban élnek, az átlagostól magasabb nyugdíjjal és jó anyagi háttérrel Lippai Margit nyugdíjas pedagógus Fényeslitke A Nyírbátori Határrendészeti Igazgatóság nevében ezúton szeretnék reagálni a Kelet-Magyarország 1992. április 18-án, szombaton megjelent számának „Apró lépések” c. cikkére. Sajnálattal értesültünk arról az utasok által közölt tényről, miszerint az egyik márciusi napon a csengersi- mai közúti határátkelőhelyen belépni szándékozó magyar nemzetiségű román állampolgárokkal szemben a szolgálatot teljesítő határőrök kultúrálatlanul, önérzetet sértő hangon léptek fel. Páll Géza olvasószerkesztő újságíró felvetését nem kifogásoljuk, továbbá azt sem, hogy á hallomásból vett információt tudatta az újságolvasók táborával. Feladatunk, hogy következetesen küzdjünk a kultúrálatlan, durva jelenségek ellen, és ezért mindent megteszünk annak érdekében, hogy ilyen események ne következzenek be határátkelő- helyeinken. A hasonló esetek megelőzése, és a rend megtartása érdekében további intézkedéseket foganatosítottam. Az ügy kapcsán el kell mondanom, hogy gyakorlattá vált az olyan gépjárművekkel való határátlépési kísérlet, melyek műszaki állapota nem felel meg a magyar közlekedésrendészeti és műszaki-biztonsági előírásoknak. Igen sok jármű láthatóan műszaki hibás, baleset- veszélyes, és nem engedhetjük meg ezek magyarországi forgalmazását, védve az állampolgárok, a közlekedésben résztvevők biztonságát. A fiatal sorkatona és annak elöljárója magatartásának elítélése mellett leszögezem, az ilyen járművekkel belépni szándékozó utasok nehezen értik meg, hogy nem léphetnek a Magyar Köztársaság területére, így a műszaki problémák ellenére újra és újra próbálkoznak a határátlépéssel. Az ilyen és ehhez hasonló események is igazolják törekvésünk helyességét, miszerint az év végére valamennyi átkelőhelyen hivatásos útlevélkezelőkkel szándékozunk az útlevél-ellenőrzést végezni, mely garantálja az utasok udvarias, de határozott tájékoztatását. A fenti cikk utolsó mondatára utalva határozottan kijelentem, hogy mi a gyomot irtjuk, és nem engedjük szárba szökkenni. Tisztelettel: Seres József alezredes határrendészeti igazgató A Kelet-Magyarország április 28-i (kedd) számában kérdőjeles címen írt Kováts Dénes a kormány megyére vonatkozó határozatairól. Kérdőjele jogosságához idézte Kupa Mihály pénzügyminisztert, aki minden „kollektív miniszteri látogatáshoz” szavatolta a félmilliár- dot. Eddig igaz Kováts Dénes tájékoztatása, csak elfeledte hozzátenni: Békésben — a nitrátos ivóvizek hazájában; Nógrádiban, ahol számos településen zacskós vizet isznak a gyerekek; Bor- sod-Abaúj-Zemplénben járt eddigelé megyénkén kívül a kormány. Kováts Dénes jobban tudja nálam, hogy a Bodrogközben és a Hegyközben alig rosszabb az infrastruktúra, mint Szatmár-Be- regben. Bármelyik statisztikai kimutatásból arról is meggyőződhet, hogy e régiók ezreléknyi százalékkal „előzik” vagy „hátrányozzák” egymást. Nem méltó tehát „sajnálni” tőlük sem a „kiemelt” figyelmet! Vajha minden elmaradott térségre — az Őrségre is — kiterjedne ez a „kiemelt” figyelem, és végre Pest és Buda, az Észak-Dunántúl fejlettebb régióinak esélyeihez zárkózhatna fel e kicsi hazáVéletienül talált meg a téma. Rádióban hallottam, hogy asztmás gyerekek külön osztályát szándékozik indítani egy iskola (a 20-as) Nyíregyházán. Milyen jó ötlet! — gondoltam. (Most ne részletezzük, miért, részben érintetként.) Igazán közhasznú és értelmes iskolai vállalkozás. Elhatároztam, hogy utánaérdeklődöm. Afelől nem volt kétségem, hogy a profilbővítés egyik motívuma a megmaradás szándéka lehet. Ám nem mondvacsinált áltevékenységek, hanem egy humánus szolgáltatás révén. Ne ismerje meg, aki nem tapasztalta, milyen gondot jelent, milyen érzel mi energiákat igényel ez a betegség gyereknek, szülőnek. — Hol tart az ügy? — kérdeztem nemrég az iskola egyik nevelőjét. — Sehol. _ ■>? — Az önkormányzat nem járul hozzá, hogy a 16 beteg gyermek számára külön osztályt indítsunk. Nem fér a fejembe, miért. Az illetékes alpolgármesternek — személyesen is ellátogatott az iskolába — tetszett az ötlet. Ellenvetést mások se tettek. A vállalkozást meg- hírelték, a gyerekek jelentkeztek, néhány műszert beszereztek, pluszköltséget nem számolnak fel az önkormányzatnak, a nevelők vállalják a gyerekek gondozását, kíséretét (uszoda). A döntés mégis: nem. Miért ragaszkodik az ön- kormányzati hivatal ahhoz, hogy az iskola egy, 36-os létszámú osztályt indítson? és miért teszi ezt olyan ellentmondást nem tűrően. Gyanítom, hogy az ellenkezés mögött „gazdaságos- sági” megfontolás van. A 20-as iskola tanulólétszáma csökkenő (mint másoké is). El tudom képzelni, hogy felmerült, a városközpont valamely iskoláját fel kell számolni. (És semmi okom nincs arra, hogy ne tartsam ezt indokolt elhatározásnak.) („Kézenfekvő, hogy ez a 20- as legyen, amely a kisebbek közé tartozik.) Ezt zavarná meg most az eggyel növekvő osztálylétszám. nak minden tájegysége és állampolgára. Felelős írástudók nem lehetnek annyira elfogultak saját lakóhelyük nyomorúsága iránt, hogy a mások jajpanaszát ne hallanák meg. A pontosság kedvéért — mosolyfagyasztópillanatokban — érdemes lett volna azon is elmélázni, hogy a félmilliárd mellé 1993 végéig 53 ezer telefont, a 3-as autópálya Barabásig történő építésének megkezdését, 2—3 hidat, néhány határátkelőt is ígért a kormány Szabolcs-Szatmár- Bereg megyének. Szeretem hinni, hogy ezeket a létesítményeket kevesebb negatív elfogultsággal használjuk majd, mint amilyenekről a tények elhallgatásával tanúskodik Kováts Dénes újságíró barátom. Takács Péter X Megjegyzésem csupán any- nyi: nem másoktól sajnálom a támogatást, hisz tudom, sokfelé elkelne. Gondom csupán az: ne hangoztassuk feleslegesen a kiemelt támogatás fogalmát. Egyébként biztosíthatom: ha az ígéretek valósággá válnak, az elsők között adok örömmel hírt róla! Kováts Dénes De miért nem mondják meg akkor egyenesen? Miért nem tartozik az önkormányzati elképzelés azokra is, akiket érint? Hogy ne seéledjen szerte a nevelőtestület időnap előtt? Ugyan hová iszkolhatnának a jelenlegi körülmények között? Ám ha minden rendjén lenne is, és az iskola szomorú jövője már nem is olyan távoli, múlhat ez 16 asztmás gyermeken? Vagy 16 gyerek gondja ezen? Hiszen egy másik iskolában bármikor gond nélkül elhelyezhetők! Egyébként is: különös dolog, hogy az iskolai autonómiát éppen egy liberális ön- kormányzat korlátozza, anélkül, hogy döntését előzetesen egyeztette volna. Ráadásul — szerintem — nem is egészen jogosultan. Hiszen — tudtommal — még hatályban van az 1985/1. törvény, amely az osztályok indítását az igazgató szuverenitása alá rendeli. Nem túlságosan kicsinyes módja a takarékosságnak egy nevelő munkabérén spórolni? (Ennyivel kevesebb pedagógusra lenne szükség egy új első osztály indítása esetén.) Ha az önkormányzat pártjai komolyan veszik saját alapelvüket, könnyen egyet értésre juthatnának. A keresztények (konzervatívak) a szeretet-parancs, a liberálisok a szabadság (választási autonómia), a szocialisták a szolidaritáseszme alapján Akkor miért csinálunk presztízskérdést a hivatalban abból, hogy előírásukhoz ragaszkodnak? Őszintén szólva abban reménykedem, hogy ez a dolog egyszerűen elkerülte a képvi - selő-testület figyelmét. Igencsak el lennék keseredve, ha jóváhagyásuk pecsétje a részletekig lenne rajta az ügyön. Biztos vagyok abban, hogy a 20-as iskola támogatókra is lelne vállalkozásához. Abban is, hogy lennének olyanok, akik a jó célra szívesen adnának szerény hozzájárulást. Most már csak az a kérdés: lesz-e módjuk megtenni? Nem volt kooszenzos ZöldéiIjen! H. Józsefné Nyíregyháza, Petőfi u. SÉRTÉS NÉLKÜL TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! '•Engedjék meg, hogy röviden reagáljak az április 25- én megjelent „Kimenne a ház az ablakon” című írásukra. A cikk írója kétségtelenül a jobbító kritika szándékával kifogásolta azoknak az épületeknek az állagát, melyet a Sóstói Kultúrpark volt igazgatója épített a koncertpódium mögött. A tények sajnos igazak, az épületek pillanatnyilag használhatatlanok. parkettájuk púpos stb. Mégis szeretném magam elhatárolni az írástól abban a tekintetben, hogy tartalmaz néhány tárgyi pontatlanságot, illetve hogy a stílusa talán kicsit túl erősre sikerült. Az intézmény nagyon sokat köszönhet a régi igazgatónak, hiszen olyan vadasparkot teremtett itt szinte a semmiből, melyre kevés példa akad. Az itt dolgozó karbantartók sem „segédmunkások”, mint ahogyan az írás nevezi őket, hanem szakmunkások és én ugyan még csak alig több mint fél éve igazgatom az intézményt, bátran állíthatom, hogy az élvonalból való szakemberek. Annyi mindenképpen megszívlelendő, hogy ha észrevé- telezünk is valamit, azt próbáljuk olyan formában tenni. hogy ne sértsünk meg fölöslegesen embereket. Petrilla Attila igazgató X A hangvételért vállalom a felelősséget. Bár olyan információk birtokában készült ilyenre az írás, amelyek később megalapozatlannak bizonyultak. Olyan információkból, amelyeket — többek között — az igazgató úr szolgáltatott. így a tárgyi pontatlanság nem az én bűnöm! Tapolcai Zoltán tejtermékek fogyasztói árát, különösen a tej felvásárlási árához viszonyítva. Tudjuk, hogy az ünnepnapokat is igénybe vevő tehéntartás, a tejtermelés sok munkát igényel a termelőtől, s ugyanakkor a magas költségek miatt haszon ha van, az is csak minimális. Egyetértünk azzal: csak az alapanyag, a nyerstej minőségének emelésével érhető el, hogy a „fogyasztó kosarába” eltartható, nem sa- vanyodó, béltartalmában is értékes, minőségi tej és termék kerüljön. Szendrei István, a Fogyasztóvédelmi Egyesület megyei szervezetét a Tejtanácsban képviselője tisztítsa a levegőt, védje a lakókat. Tavasszal bent voltam a hivatalban, beszéltem az illetékesekkel, ígéretet kaptam, de sajnos fa sehol. Nagy tisztelettel kérjük, legyenek segítségünkre, hogy zöldelljen az utcánk. A SZERKESZTOSEG FENNTARTJA MAGÁNAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELEKET RÖVIDÍTVE KÖZÖLJE. A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA AZ OLVASOK FÓRUMA, A KÖZÖLT LEVELEK TARTALMÁVAL A SZERKESZTŐSÉG NEM FELTÉTLENÜL ÉRT EGYET. Kiss Gábor Nyíregyháza Szabadabb lélegzet Nyíregyháza város önkormányzalí hivatalának OLVASÓINK LEVELEIBŐL KelM-Masvarorszás 11
