Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-07 / 107. szám

1992. május 7., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Főszereplő az állampolgár Élő filmkockák Kemecsén M. Magyar László Kemecse (KM) — Indula­toktól fütött felszólalások, azokkal egyetértő vastap­sok jellemezték azt a falu­gyűlést, amelyet a napok­ban rendeztek meg Keme­csén. Bár a felvetődött kér­dések, témák felölelték az élet minden területét, egy vonásban azonban mégis megegyeztek: valamennyi­ből kicsendült a település jövőjéért, az ott élők sor­sáért való aggódás. Művelődési ház híján a mo­ziban gyülekeztek az érdeklő­dők, ahol ezúttal nem egy já­tékfilm kockái, hanem a min­dennapok problémái illetve eredményei elevenedtek meg. A tavalyi falugyűlés óta el­telt időszak munkáját Szent- péteri József polgármester ér­tékelte. Utalt arra, hogy két és fél évvel ezelőtt, az önkor­mányzat megalakulásakor szinte magától adódott az a feladat, hogy a közbiztonsá­gon javítsanak. Ezen a terüle­ten nagy lépést jelentett, hogy hét társközség közreműködé­sével a közelmúltban elké­szült a rendőrőrs. A környezet tisztasága ér­dekében sikerült megvalósíta­ni a községben a szervezett szemétszállítást. Folyamatos a telek- és lakásvásárlás, illet­ve az építkezések engedélye­zése, az első lakáshoz jutók tavaly — 16 család —, össze­Tárca Bundáskenyér Bojté Gizella /yt boltok polcairól vissza-visszaka- csintanak ránk a fi­nomabbnál finomabb áruk. S milyen csodás kiszere­lésben kelletik magukat! Mennyi külföldi pazar áru! De hiába próbálják meg­nyerni az üres kosarával arra bóklászó vevőt, mert az megy tovább. Azért jó érzéssel tölt el ez a szipor­kázógazdagság. A ,,turis" öltönyünkben ilyenkor egy kicsit feszesebben billeg­hetünk. Az ember méltó­sága egy parányit kien­ged, mint a félig szuperáló hütőpolcon a vaj. Mégse megy nekünk olyan rosz- szul. Azért kár, hogy kefir nincs. A pénztár előtt a sorban az emberek kosa­raiban egy darab kenyér, esetleg még néhány deká­nyi szalámi árválkodik: A pénztáros hölgy keze alatt kattognak a billentyűk. A számla nem sok, vagy 100 forint, de hónap végén ez pont elég. A szürke lépcsőházak között enyhe tavaszi szél fújdogál, közben a lépcső­házak irányából ételszag csapja meg az orromat. Nagyot szippantok. Hm... Hm... Mi lehet ez? Valami sült, az már biztos, hiszen égett zsir füstölög. Tovább bandukolok hazafelé. Me­gint érzem ezt az ismerős szagot. Hát persze: bundáske­nyér. Vacsorázik a lakóte­lep. így, hónap végén, né­hány tojásból összeütött bundáskenyér, melynek nehéz szaga beleivódik hétköznapi életünk egyre mélyülő barázdáiba. sen több mint kétmillió forintot kaptak. Mint a megyében máshol, itt is fontos tennivaló­ként jelentkezik a munkahely- teremtés. Az új munkahelyek elsősorban a vállalkozók ne­véhez fűződnek, azonban az óvodabővítés és a közérdekű munka bevezetése szintén új lehetőségeket teremtett. Saj­nos mindez a munkanélküliek magas száma miatt kevés, ezért tervezik egy vágóhíd és egy kenyérgyár létrehozását is. Kemecsén az egészségügyi alapellátás személyi és tárgyi feltételei az igényeknek meg­felelnek. Az önkormányzat számára gond az, hogy anya­giak hiányában az időseken, a hátrányos helyzetűeken, a szociális gondozottakon nem tudnak olyan mértékben segí­teni, mint amennyire az kívá­natos lenne. Az 1992-es év, illetve az azt követő eszten­dők feladatai közül a polgár- mester kiemelte a földutak felszámolását és a vezetékes gáz kiépítését. Mint ahogy az már lenni szokott a hasonló jellegű fóru­mokon, kezdetben alig jelent­keztek felszólalók a polgár- mesteri tájékoztató után, ké­sőbb azonban egyik hozzá­szólás a másikat követte. A fiatalok képviselője az ifjúság helyzetét, művelődési, szóra­kozási lehetőségeit vetette fel. Egy petíciót is átnyújtott a pol­gármesternek, amely részle­tesen tartalmazta elképzelé­seiket, illetve leendő program­jaikat. Volt, aki a rendőrség eredményességét kérdőjelez-. te meg, míg más a gyógy­szertári ügyeletet tette szóvá. Nagy tapsot kapott az a fel­szólaló, aki az előre való gon­dolkodást hangsúlyozta, vagyis először a gázhálózat legyen kész, aztán az út, s ne fordítva. Gondként vetődött még fel többek között a rendszertelen villanydíjbesze­dés, a sok italbolt működése, a polgármesteri hivatal lassú ügyintézése. A rendőrséget érintő ügye­kre Kondor József százados, a rendőrőrs vezetője válas­zolt. Mint elmondta, az utóbbi hónapokban csökkent a bűnc­selekmények száma, ami a rendőrök munkájának köszön­hető. Tény, hogy jelenleg ke­vés létszámmal működik az őrs, azonban ígéretet kaptak arra, hogy még az idén emel­kedni fog a munkatársak szá­ma. Felhívta arra a figyelmet, hogy a lakosságnak is jobban kellene törődnie tulajdontárgy­ainak védelmével. Szentpéteri József polgár- mester a többi észrevétellel, javaslattal kapcsolatban fejtet­te ki véleményét. Utalt arra, hogy a község jövőjéről van szó, amikor a fiatalok helyze­tével foglalkoznak. Megígérte, hogy önkormányzati ülésen — amelyre meghívják a fiatalo­kat is megvitatják a petíció pontjait. ‘A privatjzácjó’ válószí- nűleg' nem * kerüli ’ 'el' a gyógyszertárat sem, így akkor lesz majd hyitvá-, amikor az ál­lampolgárok igénylik. Mivel az útépítést és a gázfektetést ugyanaz a cég vállalta, min­den többletkiadást állnia kell, a lakók csak annyit fizetnek, amennyiben megállapodtak. A polgármester elismerte az ügyintézési hibákat, ígéretet tett arra, hogy a jövőben na­gyobb figyelmet fordítanak az iratok, okmányok pontos ke­zelésére. Végül annak remé­nyében fejezte be a válasza­dást, hogy közös összefogás­sal sikerül majd újabb és újabb eredményeket elérni. A Móricz-emlékév előkészületei Budapest (KM) — Móricz Zsigmond halálának közelgő ötvenedik évfordulójára orszá­gos eseménysorozattal készül a Móricz Zsigmond Emlékbi­zottság. A Cseres Tibor elnök­letével tartott legutóbbi ülésü­kön a munkacsoportok tájé­koztatták egymást az előké­születekről. A nagy magyar író szellemiségének szolgála­tára felkért nyolcvan közéleti személyiségéhez országszer­te a kultúra számos munkása csatlakozik, köztük sok olyan névtelen ember, akiknek se­gítségével az emlékbizottság nemzeti üggyé kívánja tenni az évfordulót. Az országos eseményeket Leányfalun, Budapesten és Nyíregyházán szervezik. Le­ányfalun augusztus 24-től 28- ig, a fővárosban szeptember 4-én, NvíreavházárLnedia ok­tnh^r 1F-Án lednek a Mnrir.7 Zsiamonrl^rnlóknapnk Kíjlön csoport foglalkozik Móricz egészalakos szobrá­nak felállításával. Költségét közadakozásból később kí­vánják előteremteni. Móricz Zsigmond szobra a Fővámház téri Dimitrov-szobor helyére kerül majd. Szenthe Ferenc, az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár he­lyettes főigazgatója a szöveg­mondó versenyről, a pályáza­tokról és a vetélkedőkről szólt. Ezeket a TIT, a megyei peda­gógiai intézetek és a megyei könyvtárak tevékeny hozzájá­rulásával szervezik. Már közel 300 iskola jelezte a Móricz- vetélkedőkön való részvételi szándékát, noha a Művelődé­si és Közoktatási Minisztérium még közzé sem tette a pályá­zati felhívást. A vetélkedőket ősszel tartják, az elődöntőket követően a döntő Nyíregyhá­zán a Móricz Zsigmond Szín­házban lesz október 15-én. Horváth István ügyvezető igazgató irányításával a szín­ház társulata egy Móricz-szín- darab bemutatására is készül. Ősztől már iskolások Nyíregyháza (KM — Kállai) 1992-ben hazánkban mint­egy 120 ezer családban kell foglalkozni az említett kérdé­sekkel, hogy a leendő elsősök minél magabiztosabban kezd­hessék a munkát szeptem­berben. U A felkészítést segítendő je­lentette meg a Tankönyvkiadó f— immár harmadízben — JChászárné Simon Alice Ősz­iszel iskolás leszek című, na- byon hasznos könyvecskéjét. Az esztétikus küllemű, gazda­gon illusztrált, kisebb-nagyobb munkáltató feladatokat is tar­talmazó könyvben egy kisfiú meséli el iskolába lépésének Ntörténetét: az óvodások suli­szemléjét, a beiratkozást, az óvodai búcsúünnepséget, a nyári készülődést, a tanszer­vásárlást, az évnyitót. A kiadvány színvonalát je­lentős mértékben emelik a gondosan megválogatott, ér­tékhordozó irodalmi szemel­vények. Nézójpont) Egész nemzetben Baraksó Erzsébet w-j ögtönzött közvéle- ménykutatásom kö- V> vetkeztében igazoló­dott az a feltevésem, misze­rint többen vagyunk azok tá­borában, akik a józan, meg­fontolt és a pártérdekeken felül az egész nemzetben gondolkodó politikusokat kedveljük, ellentétben azok­kal, akik vevők a demagó­gokra, a nyeglékre, az acsarkodókra, vagy a túlzot­tan magabiztosokra. Ez a tapasztalás vezet arra, hogy ■visszatérjek egy korábbi eseményre, amiről gyorshír­ben már beszámoltunk. Tardos Márton SZDSZ frakcióvezetőnek a napok­ban Nyíregyházán megtar­tott előadására szeretnék utalni. Emlékezetes maradt szamomra abból az a rész, melyben a mostani rend­szerváltozást az ezer év előttihez hasonlította, és a Géza fejedelem, meg István királyunk idején élt őseink példájára utalt. Nekik is fel kellett hagyniuk korábbi életformájukkal, és új életvi­teli gyakorlatot kellett kiala­kítaniuk. Ilyen helyzetben vagyunk most mi is, amikor a szocializmus ígérete elvitt bennünket egy olyan világ­ba, amelyben nincs hit, amelyben meg kell teremte­ni a piacgazdaságot, és vál­lalni kell mindazokat a ne­hézségeket, amelyeket az átalakulás jelent. Sokan vannak, akik azt képzelték, azonnali jólétet hoz a politikai változás, és úgy fogunk élni, mint a Laj- j tán túliak. Holott nemhogy az osztrákokhoz képest le- j csúsztunk, hanem ha az \ utóbbi két évben tapasztal- ' ható leépülési folyamat foly- tatódik, akkor Törökország j és Mongólia színvonalára kerülhetünk. Minden negatí- j vum ellenére mégis viszony- I lag jó helyzetben vagyunk, kivált, ha túlpillantunk az ország határain, délre, ke­letre. Nincs történelmi példa, hogyan lehet a kommunista modellből a piacgazdaságra átállni, nekünk kell kitalálni a lehető legjobb módszere­ket. És nekünk kell most vál­lalni a feladatokat, a helytál­lást is, szembe kell nézni a nehézségekkel gyermekeink jövője érdekében — hang­súlyozta az SZDSZ-politi- kus. Túlmutat a pártérdeken ez az álláspont és azért adom tovább, mert szerin­tem kevesen voltak az előa­dáson, sokkal több ember­nek kellett volna hallania, hogy józanabbul tudjuk megítélni napjaink politikai eseményeit. Modern, nyomógombos telefonkészülékekre cserélik Ópályiban a korábban felszerelt tárcsás készülékeket HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Szakmára éretten? Kállai János- ehet, unalmasnak f tűnik már sokak szá- mára, de most, hogy közelednek az érettségi (ké­pesítő) záróvizsgák ismét nem nagyon tudunk másról beszélni-írni, mint a felké­szültség, a felkészítés minő­ségéről. A szakképző intézmények külön procedúraként élik meg az utóbbiakat, de mit tehetnének mást, végül is az elsődleges profiljuk még­iscsak a szakma elsajátítá­sa, netalán megszeretteté­se. És a rutinnak, a ráhan­golódásnak, az apró, napi trükköknek, a szakmai eti­kett alapszabályainak a megszerzésében hihetetle­nül nagy szerepük van a szakmai gyakorlatoknak. Ezért elgondolkodtató, amiről kereskedőképző kö­zépiskolánk autentikus, gya­korlatvezető tanára — jó szándékú szakmaféltéstől vezérelve — beszámol. Je­lesül arról, hogy az első osz­tályos szakközepesek év közben már nem vesznek részt bolti gyakorlaton, áruismeretet nem tanulnak, nincs eladástan tárgyuk, és megszűnt a nyári szakmai gyakorlat is. A felsőbb évfo­lyamokon azért jobb a hely­zet, bár ahhoz, hogy az,,üz­letszag" alaposabban átjár­jon valakit, valószínűleg a heti három-hat óra „ottlét" sem elegendő. Tudom, a jövő útjai a szakképzésben valamerre az egységes ala­pozás — kevés szakma, sok közismeret — tájékain kere­sendők. Csak aztán ne le­pődjünk meg túlságosan, ha érésre váró kereskedőnö­vendékeink egyike-másika a hűtőpultban ,,bogarászik” mondjuk valami öblítőszer után. Megérkezett a nyugdíj Berkeszre szekeres Tibor felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom