Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)

1992-05-28 / 125. szám

1992. május 28., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 A Tiszalöki Vizierömü Rt.-ben megtörtént a turbinák főjavítása. Képünkön teljes kapacitással működik az erőmű HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Rajta lenni a pályán Üzletnézőben Ungváron Bojté Gizella Ungvár (KM) — Kárpátal­jai valamint magyar vállal­kozók az elmúlt napokban Ungváron találkoztak, hogy megismerkedjenek egymás­sal, felmérték a két ország gazdasági kapcsolatának lehetőségeit. Nyíregyházá­ról az érdeklődök két autó­busszal indultak a Primom Alapítvány szervezésében. Az ukrajnai vállalkozókkal a Nemzetközi Menedzserképző Intézetben fórumon vitatták meg a gazdasági törvényeket, s azoknak gyakorlati problé­máit ______________________ Hiányzó törvények Ukrajna hasonló jogalkotási gondokkal küszködik, mint a magyar parlament, de az alapvető törvényeket már nagyjából sikerült megalkot­niuk: a föld-, tulajdontörvényt, a társulások tevékenységét meghatározó jogszabályokat. Hiányzik azonban az adótör­vény, mely bizonytalanná te­szi a kis és közepes nagyságú vállalkozások sikerét, s a je­lenlegi szabályozás túlzottan az állam érdekeit védi. Ukraj­nában egyre több közös válla­latot hoznak létre, melyet ter­mészetes és jogi személy egyaránt alapíthat. A feltétel az, hogy a törzstőke legalább 20 százaléka külföldi tőke le­gyen, de száz százalékban is működhet. A társasági tör­vény részvénytársaságot, kor­látolt felelősségű társaságot, betéti valamint közkereseti társaságot ismer. A külkereskedelem sem olyan egys ű Ukrajnában, a grivna, a nemzeti valuta beve­zetéséig bármelyik konvertál­ható valuta forgalomban van. Az elmúlt időkben nagyon sok árura kellett külön engedélyt kérni, ezeknek a listáját most kétszázra szűkítették le, bár a parlament még nem hagyta jóvá. Elnöki rendelettel minden természetes személy szaba­don nyithat devizaszámlát és Forintra várva Tyukodi üres bukszák Tyúkod (KM — Kovács Éva) — A jócskán elmaradt nevelési segélyek ügyében in­terpelláltak legutóbb megyénk parlamenti képviselői. — Mádi László és Kállay Kristóf amiatt emeltek szót, — hogy az ön- kormányzatoknak ezen a cí­men adott támogatás jelentő­sen késik, vagy éppen meg sem érkezik a hivatalokhoz. Márpedig a pénzre igen nagy szükségük van a telepü­lésnek, mivel a különféle ala­pokon juttatandó segélyek mértéke szinte napról napra nő. Nincs ez másképp Tyúko­don sem, ahol a polgármesteri hivatal adatai szerint hónapról hónapra emelkedik a segély­kérők száma. Amíg például az egyszeri szociális segély idén január­ban kiutalt összege összesen húszezer forint volt, addig márciusban már ötvennégy, áprilisban pedig hatvanezer forint volt a kiutalt összeg! Gyámügyi segélyre az év első hónapjában szintén húsz-, áprilisban már ötven­négy ezer forintot fordítottak, de már most biztos, hogy ennél jóval többre lesz azon­ban igény, mivel a hivatal sze­rint soha nem látott mennyi­ségben érkeztek a közelmúlt­ban a gyámügyi segélyt igénylő kérelmek. Gond persze valamennyi segélyfajta odaítélésénél bő­ven akad. Már csak azért is, mert a pénz összege véges, az igénylők száma viszont, — úgy tűnik, végtelen. A telepü­lés felelősei ezért is kénytele­nek szigorú szabályok szerint dönteni: ahol a környezetta­nulmányra érkező ügyintéző italos üveggel teli asztalt, bömbölő magnót, netán ré­szeg szülőket talál, joggal te­kinti megalapozatlannak a kérvényeket. Cél az, hogy azok kapják az állam által nyújtott támoga­tást, akik arra a leginkább rá­szorulnak, s akik azt valóban az előírt célra, gyermekeik, családjuk boldogulására for­dítják. Már csak azért is, mert Tyúkodon is egyre több a munkanélküli, s mind többen vannak azok is akiknek egyet­len jövedelme a gyermek után juttatott családi segély... nem vizsgálják, hogy honnan szerezték a pénzt. A vámha­tóságok igyekszenek olyan szabályozókkal dolgozni, me­lyek elősegítik a külkereske­delem fejlesztését és megkö­zelítik a nemzetközi normá­kat. Barterkeres­kedelem Legfontosabb dokumentum a vámkódex: minden olyan árut, melynek ki-behozatala nincs tiltva, akadálytalanul le­het szállítani, más áruk eseté­ben írásbeli vagy szó-beli be­jelentési kötelezettség szük­séges. Az ukrán tárgyaláson el­hangzott, hogy a mintapéldá­nyokra a határon sajátos ren­delkezések vonatkoznak: 500 rubel alatti értéknél írásbeli engedélyt nem kérnek és fi­zetni sem kell, ellenkező eset­ben azonban igen. A kezelési költség 20 rubel. A barterke- reskedelem engedélyköteles, ha az adásvételt konvertibilis valutában teljesítik, ez nem szükséges. Miért érdemes? A közös vállalatok a tőkeho­zadékot kivihetik saját orszá­gukba. Ezt a jogszabályi ren­delkezést azonban a tanács­kozás közepette azonnal megcáfolta egy osztrák vállal­kozó, akinek már három éve 30 kft-je működik Ukrajnában. A haszon kivitele szerinte rendkívül problematikus, egyeíöre csak jövedelmet le­het termelni Ukrajnában, de azt a határon átvinni szinte lehetetlen. A résztvevő ukrán jogászok rögtön fel is tették a kérdést, ha nem tudja kivinni a tőkeho­zadékot miért fogott ilyen sok vállalkozásba? Hogy rajta le­gyen a pályán, — volt a vá­lasz — azon az úton, mely nagyon sok sikeres üzletet ígér a térség vállalkozóinak, a törvénykezés pedig egyre in­kább megközelíti a nemzetkö­zi piacgazdaság szabályait, ezért vállalják sokan a pilla­natnyilag még létező bürokrá­cia útvesztőit. Mikrofabulák ft főtt, növekedett szépen y\/ az üvegbuborék. Telje­seseden percről-percre, hatalmas hólyaggá hízott a fúvó erőlködésétől. Formát kapott benne a teremtő pilla­nat, az egymás melegében érlelődött gondolatok szüle- tésinvokáló kiáltása. Fények vették körül, majd a sugárnyalábok átfúrták hár­tyatestét, és sziporkázó szi­várványszínekkel glóriázták tök-gömböc-fejét. Aztán, amikor véglegesen életre penderült, levált a köl- dökzsinór-fúvócsőről, és der- medő-hülő keménykedéssel készülődött önálló üvegléte első pillanataira. Tudta, hogy cáfolhatatlanul és menthetetlenül törékeny, hogy egyetlen meggondolat­lan gör-mozdulatától szilánkos halálba hullanak cserepei. És a fénypikák aztán már nem döfnek belé pajzánul tü-he- gyükkel, és üvegtörmelékből sohasem feszülhet fényessé- ges félgömb-kupola. Meg szeretett volna marad­ni olyannak, amilyenné világra fújták: nagynak, egésznek, sértetlennek. Örök szerelem­ben szikrázva a fényekkel! Többen mondták neki: , Jobban járnál, ha kicsinyke golyóvá zsugorodnál! A go­lyócska-test tömör, kemény, kikezdhetetlen. Állja az ütése­ket. És pattan és vissza rúg!’’ Maga is sokat töprengett gu­ruló sétálásai közben: „Mit ér a csillogás, a könnyedség, ha törékenysérülő? Világteljes­ség lehet a parányi golyó is, nemcsak a pöffetegre fuvalko- dott nagyság." így teltek napjai. A szünte­len ragyogás egy idő után mégis zavarni kezdte. Kereste a sötét sarkokat. Bújt a suga­rak elől. És ez lett veszte. Pin­cesikátorba keveredett. És áhogy gurult a meredek lép­csőkön lefelé, hólyagfeje ne­kicsapódott egy kiálló vasdo­rongnak. Fülsértő durranás­sal, csörömpöléssel lehelte ki buborék-leikét. A szemétla­pátra söpörve egész létezésé­ből csupán kupacnyi szilánk maradt. Olyan értelmetlen semmiség, mint amilyen felfújt élete volt. Nézójpont) Suszter a kaptafánál? bankó Mihály rr ránya világ ez a r miénk. A korábban szentnek hitt tételek dőlnek egyik pillanatról a másikra dugába. A teljes foglalkoztatottság volt az első, amely összeomlott. Megismerhettük a munka- nélküliség rémségét. Ezrek és ezrek álltak megdöbben­ve, és értetlenül a tények előtt. A biztonságot felváltot­ta a bizonytalanság. Mit tegyenek? Utcára ke­rült segédmunkás, műveze­tő, kohász, mérnök, peda­gógus. S ha már a szakmá­jában nem tud megélni, so­kan úgy érezték; váltani kell. A legtöbben a kereskedelmi pályát választották. Hogy miért? Talán, mert úgy érez­ték, itt van szükség a legke­vesebb befektetésre. S ami még lényegesebb, ehhez nem kell különösebb vég­zettség, — eladni mindenki tud! így történhet meg, hogy a növénytermesztő kocsit árul, a műszaki rajzoló zöld­séget, a pedagógus butikru­hát, de sorolhatnám még tovább. Nos, a tapasztalatok azt mutatják, ezek a vállal­kozások váltakozó sikert hoztak gazdáiknak. A csőd­be jutás okai: vagy az anya­giak fulladtak ki, netán rosz- szul mérték fel a környezet igényét, de mindez a szak­értelem hiányára vezethető vissza. A másik igazi nagy falat a mezőgazdasági próbálko­zás. Szinte reménytelennek tűnik, ha valaki mindenfajta előképzettség nélkül kezd például libát nevelni, esetleg brokkolit termelni. Nem lehet mindent a külső tényezőkre fogni... A kényszer nagy úr, a semmittevésre ítélt ember kapaszkodik minden szal­maszálba, amit csak tisztelni lehet, mert aki feladja, azt elsodorja az ár. Támogatni kell tehát a próbálkozásokat, de ésszerűen. Aki a szaka­dék szélére sodródott, nehe­zen bír ki még egy erkölcsi, anyagi kudarcot. A feltétele­ket ahhoz kell megteremte­ni, hogy a munkanélküli le­hetőleg a saját környezeté­ben, az eddigi szakmai ta­pasztalatainak felhasználá­sával tudjon új életet kezde­ni. A tiszaszentmártoni konzervüzem tavaly 190 millió fo­rint értékben készített befőtteket és savanyúságokat. Termékeik mintegy kilencven százalékát a közöspiaci országokba szállítják. Vevőik elégedettségét jelzi, hogy nincsenek értékesítési gondjaik. A befőzési szezonban százötven ember dolgozik itt. Képünkön szeletelt ubor­kát csomagolnak és címkéznek a délutános műszak dolgozói Kommentár Késésben Kovács Éva pyi brutális tettről már yT oszág-világ érte­sült. Egy budapesti pénzszállító autót támadtak meg a minap a rablók, akik minden előzetes felszólítás nélkül nyitottak tüzet a bennülőkre. A gyalázatos akciónak a sérültek mellett egy halottja lett. Egy egye­temista, aki a közgazdaság- tudományi egyetemen ta­nult, kitűnő eredménnyel. Meghalt egy fiú. Hiába akarjuk, ezen már nem le­het segíteni. Segíteni csak az egyre rosszabbodó köz- biztonságon lehetne, s mie­lőbb kellene is! Segíteni, hogy ezentúl ilyen szörnyű esetek ne történjenek! De vajon hogyan? Mostanában a rendőrség háza táján is nagy a jövés­menés. Hol Amerikában jár­nak a mieink, hol Izraelből, meg Párizsból jönnek hoz­zájuk vendégek. Történik mindez azért, hogy a tőlünk fejlettebbek, tőlünk okosab­bak minden trükkjét megta­nulhassuk. Ránk fér a tudnivaló. Mert igencsak rossz irányba mennek itt a dolgok! Mond­ják, két-három év múlva Budapest hasonló lesz Pá­rizshoz. No nem a csillogást, az Eiffel-tornyot, netán a Diadalívet vagy éppen a Notre Dame-t kell ez alatt érteni. Egy csudát! Sokkal rosszabb, amiben hasonlíta­ni fogunk: a bűnözésben, az egy napra jutó rablások és gyilkosságok számában kö­zelítjük a jónak nem mond­ható párizsi átlagot... A parlament előtt fekszik, tárgyalásra vár a rendőrségi törvénytervezet. Vannak, akik máris bírálják, mond­ván, túlságosan nagy hatal­mat ad a magyar rendőrök­nek. Nem tudom, ki hogy van vele: de azt hiszem, az erősödésnek éppen itt az ideje: legyen, igenis legyen megbízható, erős, törvények által szabályozott rendőr­ségünk, hiszen előbbre csak ez úton léphetünk! S ha I ehet, lépjünk, amíg még léphetünk, amíg az alvilág véglegesen meg nem erő­södik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom