Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-27 / 124. szám
1992. május 27., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Erdő-mező szövetkezet Nem seftelésre, munkára vállalkoznak Pénzt ígérő libatelep a szerző felvétele Nábrádi Lajos , Baktalóránthéza (KM) — Új és egyedinek mondható. Talán a jövőt célozza. Viszonylag kevés embernek ad munkát, de tevékenységének nagyon sokan hasznát veszik. Ezért is támogatja az állam vissza nem térítendő hitellel. A neve: Baktalórántházi Erdő-Mező Kistermelő Szövetkezet. A szövetkezők nem seftelés- böl, hanem munkából akarnak megélni. Természetes, hogy tisztes haszonra is törekednek. Gyönyörű környezetben dolgoznak. Nyáron a mezőn, a tó partján, télen az erdőben fejtik ki igazán közhasznú tevékenységüket. Kiváltják a tápot A közelben kibújt és esőre vár a kukorica. A kisszövetkezet elnöke, Németh Sándor magyarázza, hogy a bérelt földön termelt kukorica többes haszonnal jár:,,kiváltja" a drága tápot, viszonylag olcsó és termesztése munkát ad néhány embernek. Azt is megtudjuk, hogy a tó vagy a kukoricás közelében gyógynövénytermesztéssel akar foglalkozni a szövetkezet. A több lábon való állás eredményesebb lehet — vallja az elnök, a merész és kezdő vállalkozó. Hogy jutottunk a szövetkezetbe? Ügy, hogy a megyei munkaügyi tanács a közelmúltban döntött a vissza nem térítendő állami támogatásokról. A tanács tagjai ennek a szövetkezetnek vita nélkül megszavazták a kért támogatást. A rövid, pár gépelt oldalnyi, lényegre törő pályázatot lapozgatva egy helyen ezt olvassuk: ,,A fakitermelés, közműépítés, mezőgazdasági tevékenység egymást munkaeszközzel, géppel jól kiegészíthető és a folyamatos foglalkoztatást minden körülmények között biztosító tevékenységet jelent. Fejlett technikával Az előző évhez hasonlóan a mezőgazdasági termelés több mint száz hektáron, ugyanakkor a fakitermelés folyamatosan a Baktalórántházi Erdészeti Igazgatósággal kötött szerződések szerint a fejlett technika biztosításával lényegesen nagyobb volumenben folytatható. Tevékenységünknek épületigénye nincs, az erőgépek többcélúan hasznosíthatók.” Az elnök immár kényelmes fotelben magyarázza, hogy néhány univerzális gépet akar vásárolni nagyjából hatmillió forint értékben. E vásárláshoz ítélt oda neki a munkaügyi tanács a vissza nem térítendő munkahelyteremtő alapból másfél millió forintot. Németh Sándor így summázza mondandóját: — Öt új állandó munkást kell felvennem a munkanélküliek közül az anyagi támogatásért. Értő, szakmabelieket fogok felvenni, hiszen a helyi tsz, az erdőgazdaság, a vasasüzem, mind-mind elbocsátott sok embert. Az állandóak mellett több ideiglenes munkást is tudunk foglalkoztatni, hiszen nagy területen dinnyével is foglalkozunk a nyáron. Remélhetően lesznek jelentkezők. Az egyik munkanélkülit, a jó erőben lévő, bő harmincas Szaponár Istvánt lakása udvarán találjuk. Ezt mondja: Apró lépések — A Mezőgép baktai gyáregységéből engedtek el. Kombajnos, traktoros, targoncavezető vagyok, pótkocsis traktorra is van jogosítványom. Három kiskorú gyermekem van. A szövetkezetben szívesen vállalok munkát. Vida Károly, a nagyközség polgármestere: — Megyénkben az átlagos munkanélküliségi ráta 17 százalék, nálunk 24 százalék, hátrányos helyzetben vagyunk. Örülünk a szövetkezetnek, ez a kis cég egy apró terhet levesz az önkormányzat válláról. Gyermeknapi városnap Nyíregyháza (KM — Kállai J.) — Gyermekeknek, gyermekekről, gyermekekért szerveznek ismét városnapot Nyíregyházán a városi művelődési központban. A május 30-án — a városi televízió közreműködésével — sorra kerülő, egész napos rendezvény sokféle programot kínál a kicsiknek és nagyobbaknak. A hangversenyteremben 9 órakor kezdődik a gyermek Ki mit tud? gálaműsora, majd 11-től vetítik a nagy sikerű amerikai filmet, a Hookot. Délután a Mandala Színház 17 órától játssza a József és a bűvös kabát című rockmusicalt. Napközben háromszor is tartanak a kamarateremben gyermekfórumot, a szabadidős térben pedig tinikaszinót. Az ifjúsági centrumban egész nap látogatható lesz a macska- és kisállat-kiállítás. A szabadtéri programok (9 órakor kezdődnek) közül csupán ízelítőül néhányat. Lesz ásványkiállítás és -vásár, kaktuszparádé, Szuper Lutra cserebere, aszfaltrajzverseny, sportvetélkedők, fellép a Dongó együttes, lesz Wingstun Kung Fu és Shotokan karatebemutató, és még sok-sok érdekesség, meglepetés. A szervezők kérik a gyerekeket: vigyék el magukkal megunt játékaikat, ugyanis a nap folyamán lesz lehetőség cserére, sőt még — antikvár áron — gyermekkönyv-vásárt is tartanak. ÉRIK A SAJT R A K A M A Z O N Tárca sodálom őket. A munka- / bírásuk, a tettrekészsé- gük, az élniakarásuk, az energiájuk szinte hihetetlen. Mi lesz velünk nélkülük? Reggel, amikor az emberek dolgozni mennek, a nagymamák és a nagyapák még aludhatnának. De fogadni mernék, már beágyaztak, a családnak reggelit készítettek, elmosogattak, kitakarítottak, kiszellőztettek, s ha már bent nem találnak más teendőt, akkor sem ülnek le. Hogyisne... Annak ellenére, hogy már itt fáj, ott fáj, mégis a kezükben seprűvel és lapáttal irány az utca, mert mit szólnának a járókelők, ha az ő házuk előtt kora reggel koszt és falevelet találnának. Úgy érzik, ezt a szégyent nem engedhetik meg maguknak. No, ekkor szoktam velük találkozni. Seprik a port, és terelgetik az eldobott vagy a szél által odahordott szemetet. Néha egy-egy szussza- násnyi szünetben a szemüket valakin megpihentetik. Jólesik az ismerős biccentése, köszönése, netán néhány érdeklődő szó... Csodálom őket. Ezért akkor sem bosszankodom, ha az öregek tüsténkedése révén kavart porfelhőből egy jó csa- pásnyi olykor a nadrágomra vagy a finomabb szemcsé- jűekből a számba, az orromba és a szemembe is jut. Megkockáztatom a kijelentést: az ország jórészt az ilyen emberekből él. Ugyanis ők azok, akik a számításokat mellőzve, vagyis ha megéri, ha nem éri, a kertekben, a földeken vetnek, ültetnek, kapálnak, locsolnak, permeteznek, betakarítanak. Mert ezt diktálja a szívük, s az évtizedek alatt minden ízüket átható kötelességtudat, s az örök bizakodás. De jó lenne, ha még hosszú ideig köztünk lennének, és sokan követnék őket! Mi, fiatalok és középkorúak félünk nélkülük. Örök bizakodás Nézőpont) Csata nyugdíjért Pataki László r* z egyik idős asszony nyugdíjat szeretne igényelni, mert hallotta a falubán, hogy akinek öt gyereke van, az kaphat nyugdíjat. Neki is van öt gyereke, ezért csodálkozik, hogy most mégis behívták a hivatalhoz, hogy tanúkkal igazolja azt az időt, amikor a gróféknál volt cseléd... Manapság a társadalom- biztosítás apparátusának jelentős idejét az ilyen vagy ehhez hasonló rendszeres szociális járadékok megállapítása köti le. A rendszeres szociális járadék azoknak állapítható meg, akik legalább öt év szolgálati idővel rendelkeznek, és munkaképességüket fele részben elvesztették. A nyugdíjkorhatár betöltése után e második feltételt már nem vizsgálják, azonban a szolgálati éveket igazolni kell. 1991 januártól hatályos jogszabályok lehetővé teszik, hogy az 1968 előtt született gyermekek számát szolgálati évként ismerjék el. Nem meglepő egyébként, hogy hamar bekerült a köztudatba ez a rendelkezés, hiszen régi társadalmi igény volt, hogy azoknak az anyáknak, akik gyermekeiket gyermekgondozási segély nélkül nevelték fel, valamilyen módón ismerje el a társadalom a gyermeknevelés éveit. így tehát az 1968 előtt született gyermekek születési anyakönyvi kivonatával már szolgálati éveket lehet szerezni. Ezek az évek csak egyéb biztosítási jogviszonyokkal érvényesek: Ha valakinek van öt 1968 előtt született gyermeke és mondjuk 65 éves, rendszeres szociális járadékra csak akkor jogosult, ha legalább egy napot tud igazolni, amit biztosításban töltött, azaz dolgozott valahol. Okmányok a régi munkaviszonyokra már nem nagyon vannak meg, vagy azért, mert abban az időben nem is adminisztrálták a dolgozók munkateljesítéseit, vagy azért, mert a meglévő okmányokat nem tartották fontosnak és nem őrizték meg. A hivatal is tisztában van azzal, hogy ezeknek az embereknek annak idején is meg kellett valamiből élni, és a megélhetésért akkoriban többet is kellett dolgozni, mint most egyeseknek a luxus életért. Mégis végig kell járni ezt az utat, vállalva az eljárás költségeit a hivatal részéről, és a tortúrát az állampolgár részéről. Szieszta... ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Autóskálvária Kováts Dénes sji pénzügyi kormány- zat sokadik ,,nagyvonalúsága"' egyre inkább arra enged következtetni, a hivatalok csak úgy működnek jól, ha még tovább emelik a bürokratikus intézkedések számát. Legújabban azon gépjárműtulajdonosokat kényszerítik állandó jegyzetelésre, akik munkájuk végzéséhez — szükségszerűen — saját autójukat veszik igénybe Külön jegyzetfüzettel felszerelkezve kell járniuk ezentúl, hiszen precíz nyilvántartás szükséges ahhoz, hogy ne kezdhessen ki velük az adóhatóság, amiért a gépkocsihasználatért van képük pénzt felvenni. Jelentős visszaélésekre ad lehetőséget az átalányok, kilométerpénzek kiutalása — hangzik az indoklás —, láthatatlan jövedelmek vastagítják tehát ezen állampolgárok pénztárcáját. Könnyű persze azoknak ily dörgedelmeket hangoztatni, akik alatt sokszor az állami, vállalati autó van. Nekik nincs ez a fajta láthatatlan jövedelmük, nem saját — esetleg összekuporgatott pénzen szerzett — autójuk kopik. Mert igaz ugyan, hogy bizonyos költségek leírhatók az adóból, de ezek korántsem állnak arányban a befektetéssel. S az értékcsökkenés csupán a gépkocsi hároméves koráig vonható le. Holott az ára és értéke igazán azután kezd rohamosan esni. S a dolgozók többségének nem fiatal autója van... Sebaj, kitaláltatott a legújabb bürokratikus intézkedés, csak győzzön jegyzetelni az állampolgár. Mikor, mennyiért tankolt, hány kilométert ment magán- és munkahelyi érdekből, és így tovább. A lényeg, hogy emelkedjen a papír- és aktahalmaz. Mert nálunk ez tűnik az egyedüli üdvözítő útnak az államháztartás gondjainak csökkentésére. A racionálisabb pénzügyi politika, s a vízfejek hatékony leépítése helyett. Mert az állami autók zöme ugyanúgy cirkál majd az utakon, - kiszolgálva a kedvezményezetteket...
